Icing the kicker, tehát a rúgók lefagyasztása: egy technika, amikor az edzők időt kérnek mezőnygól-kísérleteknél fontos szituációkban közvetlenül a snap előtt, jellemzően ha a győzelemért próbálkozik az ellenfél rúgója (vagy éppen a sajátod, ugye Jason Garrett?), ezzel próbálva megzavarni őt a folyamatban. Igazából minden edző használja ezt a taktikát, ha úgy adódik a helyzet. Próbálnak hatni a rúgók agyára, megpróbálják elbizonytalanítani őket, megzavarják a rutin mozdulatsoraikat. De vajon ez tényleg működik?
Annyira megszoktuk már ezt a fajta viselkedést az edzőktől, hogy nem is kérdőjelezzük meg, illetve a legtöbben nem kérdőjelezik meg, hanem egyrészt várják, másrészt elvárják azt. Tobias J. Moskowitz és L. Jon Wertheim írtak egy könyvet (Scorecasting), amiben megvizsgálták 2001 és 2009 óta a nyomás alatt elvégzett (utolsó 3 percben) mezőnygólokat fennmaradt idő és távolság szerint.
A rúgók átlagosan 76%-ban értékesítik a mezőnygólokat nyomás alatt – érdekes, hogy ugyanolyan arányban, mint amilyenben az NBA-ben a büntetőket nyomás alatt. Meglepő módon, az utolsó 15 másodpercben végrehajtott mezőnygólok esetén pontosabbak voltak a rúgók, ha lefagyasztották őket (77,5%), mintha hagyták őket rúgni (75,4%). Ez azt jelenti, hogy nincs értelme lefagyasztani a rúgókat és erre statisztikailag kimutatható bizonyíték is van. Akkor miért csinálják mégis az edzők?
Egyrészt megszokásból. Mindenki csinálja, így az egyes főedzők sem akarnak eltérni a többiektől, még ha tudják is, hogy nem mennek vele semmire alapvetően. Ez az elfogadott, ez a bevett szokás – még ha haszontalan is -, ők pedig nem akarnak eltéri ettől a hagyománytól. A legnagyobb indok viszont az lehet, hogy nem akarnak a hülye riporterek kérdéseire válaszolni ezzel kapcsolatban, nem akarnak magyarázkodni. Emellett azt sem akarják, hogy az általános igazgató vagy a tulajdonos kérdőre vonja őket ez ügyben, mert ez sem vet rájuk jó fényt. Tehát igazából bebiztosítják magukat, nem hagynak támadható felületet.
A statisztikák szerint minél nagyobb a távolság, annál többet segít a rúgónak a fagyasztás. Kifejezetten rossz ötlet megállítani az időt, ha az ellenfél rúgója 50 yardnál hosszabb mezőnygólhoz áll oda, hiszen ilyenkor sokkal valószínűbb, hogy másodjára sikerrel járnak. Miért? Erre például Adam Vinatieri vagy Jay Feely adtak nagyon jó indoklást. Azért könnyebb nekik ilyen helyzetben, hiszen ez igazából egy extra gyakorló rúgást jelent, főleg ha hallják is a sípszót a rúgás pillana előtt. Fel tudják mérni milyen állapotban van a pálya, a szél erősségét és irányát is pontosabban érzik egy próbarúgás esetén közvetlenül a tétre menő játék előtt. Egy tapasztalt rúgónak tehát mindenképp előnyt jelent a fagyasztás.
A meglepetés ereje már nem hat a rúgókra, ők is fel vannak erre készülve. Az egész módszer kitalálásakor feltételezem, hogy hatékonyabban működött, mivel valóban meglepte a kickert, aki elkezdett gondolkodni és esetleg megkérdőjelezte magát. Manapság ez már kevésbé hatásos. A jó rúgóknál biztosan. Azoknál azonban, akiknek nincs minden rendben a fejében, hatásos lehet a fagyasztás.
Az egyetlen forgatókönyv, amikor hasznos lehet az “icing” az az, amikor egy mentálisan gyenge, esetleg fiatal, tapasztalatlan rúgó az ellenfeled. És náluk is érdemesebb úgy kikérni az időt, hogy ne rúghassák el a labdát, tehát ne közvetlenül a snap pillanata előtt, hanem 2-3 másodperccel korábban lenne tanácsos az edzőknek megállítani az órát. Ekkor a rúgó már felkészült a sorsdöntő pillanatra, az időkérés megzavarhatja és még a próbarúgást sem engedheti meg magának. Ilyenkor arra kényszeríti őt az edző, hogy többbet gondolkodjon, beleképzelje magát a helyzetbe és eluralkodjon rajta a helyzet súlya, nagy legyen a teher a vállán.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások