Connect with us

Összefoglaló

Csereirányítok és klasszisok

A hétvége rendesen megkavarta az erőviszonyokat. Az esélyesebb csapatok többsége nem tudott győzedelmeskedni, a kicsik sok borsót törtek a nagyok orra alá, ezzel sok pénzt hoztak Vegasnak. A nagy csapatokon kívül a kezdő irányítóknak se volt nagy napja. Többen sérüléssel hagyták el a játékteret, akik pedig nem, azok többnyire szenvedtek. Kivétel a klasszisok. Ők ismét bizonyították, hogy egy-egy rossz mérkőzés ellenére posztjuk igazán kiemelkedő játékosai.

 

Dallas Cowboys 20 @ Philadelphia Eagles 10

 

A forduló nagyközönség által legjobban várt mérkőzése a Dallas Cowboys – Philadelphia Eagles összecsapás volt. Sok pontra, viruló támadójátékra és kiélezett csatára számított, aki kockáztatva a hétfői fáradságot leült a televízió elé. Nos, a mérkőzés nem egészen úgy alakult, ahogy azt mi vagy Chip Kelly elképzelte. Az első negyed jóformán mindkét fél részéről szenvedéssel telt el, egyik csapat se tudott érdemi támadójátékot bemutatni. Pár three and out és reménytelen kísérlet utána Dallas ébredt előbb és két hosszabb passzal eljutott az Eagles egy yardos vonaláig, ahol viszont a Sasok csodálatos védekezésessel megállították mindhárom kísérletüket. Így következett Bailey mezőnygólja, mellyel megszerezte a vezetést a Dallas, hogy aztán ki se engedje a kezéből azt. A második negyedben még talán annyi sem történt, mint az elsőben. Az Eagles továbbra is szenvedett. A futásokat nem egyszer mínusz yardon állította meg a Cowboys és a passzjáték is akadozott. Bradford látványosan sokáig dédelgette a labdát általában és ezeknek meg is volt az eredménye. Ez, azonban nem csak az ő hibája volt. A fiatal, dinamikusnak beharangozott elkapók nem igazán tudtak elszakadni a lesajnált dallasi védőktől, így nem tudtak tiszta helyzetet kialakítani irányítójuknak. A mérkőzés második félidejében aztán még rosszabbra fordult a helyzet Kellyék számára.

 

Amikor épp beindulni látszott valami, akkor előbb Bradford adta el a labdát a három yardoson (Sean Lee szépen védekezett), majd a védelem második labdaszerzését az offense rögtön egy elvesztett labdával annulálta. A Philly védelme összességében rendben volt, több labdát is szereztek és viszonylag kevés ponton tartották a Dallast, de nem bírták ők se el, hogy szinte az egész első félidőben pályán kellett lenniük és hogy az offense szerencsétlenkedése miatt szinte szemernyi idejük se volt a pihenésre. Az előszezonban remekül működő futójáték végül csak a garbarage time-nak köszönhetően kerülte el azt a szégyent, hogy 1961 után ismét minusz yarddal fejezzen be egy meccset.

 

 

A Dallas tehát igazából nagyobb offense oldali megerőltetés nélkül nyerte meg a mérkőzést Dez Bryant és a negyedik negyedben már Romo nélkül is. A dallasi irányító a harmadik negyedben kulcscsonttörtést szenvedett és mint később kiderült minimum 10-12 hetet ki kell hagynia. Helyére így Weeden fog lépni, ami a tegnapi jó teljesítménye ellenére sem lesz megnyugtató a Cowboys szurkolóknak. Az NFC East csoportja így idén lehet, újra kiérdemli Least becenevet, mert a két top favorit egyelőre szenved a csoportban, a Giants két nyerhető meccset adott le, a Redskins pedig Redskins.

 

New England Patriot 40 @ Buffalo Bills 32

 

A nap másik csúcsmeccsnek beharangozott találkozója a New England Buffalóba tett látogatása volt. Rex Ryan és Bill Belichick találkozása mindig külön pikantériát ad egy-egy meccsnek, most pedig úgy tűnt, hogy Rex végre olyan játékszereket kapott a kezébe, melyekkel felveheti a versenyt kollegája ellen. A mérkőzés aztán egész máshogy indult. A Patriots offense továbbra is a Brady-Gronkowski-Edelman trión lovagolva haladt előre, néha-néha egy kis Dion Lewis futással megfűszerezve a játékot. A támadófal, két újonccal felállva (de sokszor hárommal) olyan könnyen rázta le magáról a félelmetesnek megénekelt Bills védőfalat, mintha ott se lettek volna. Bradynek mindig elegendő ideje maradt, hogy kiszemelje azt az elkapóját, aki a leggyorsabban rázta le emberét vagy csak egyszerűen odahajítsa Gronknak, akit továbbra sem tud fogni egyik csapat se.

 

12041928_1020895524597839_1195376032_n

 

Ezúttal nem volt olyan brutális meccse, mint a Kick-off Game alkalmával, de ha szorult a hurok, akkor rá mindig lehetett számítani. Továbbra sem értem, hogy bármelyik csapat is, hogy gondolja, hogy az egy feljebb alacsonyabb cornerei hogy fogják egy az egybe levédekezni a robosztus tight endet. Nem először fordult elő az évben és ezen a meccsen is többször volt, hogy a Bills cornerbackjei egy az egybe maradtak Brady kedvenc third down célpontjával és ilyenkor sose volt kérdés a végkimenetel. A Patriots továbbra is szereti űzni a két tight endes felállásokat, akár goal line közeli szituációkban is, és ezek levédekezése egyelőre még egy Bills defense-nek is megoldhatatlan feladatnak tűnik.

 

A mérkőzés végül ugyan az utolsó percig nyitott maradt, de ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a Patriots rettentően belealudt a meccsbe és a negyedik negyedet egy szolid 0-19-cel kezdték. Taylor végül nem tudott game winnig drive-ot vezetni, így a bajnok második mérkőzését is behúzta és most nagyon úgy tűnik, hogy ők a legjobb formában lévő csapat az NFL-ben.

 

San Francisco 49ers 18 @ Pittsburgh Steelers 43

 

A 49ers első fordulóbeli jó játékának köszönhetően már-már meglepetésszerű győzelmet aratott a Vikings csapata felett. Ennek szellemében a Steelers elleni összecsapásuk nem tűnt olyan egyértelműnek, mint azt az előszezonban várni lehetett. Aztán mégis olyan lett. A mérkőzés véleményem szerint a line of scrimmage-en dőlt el. A Steelers támadófala, ha nem is totálisan dominálta a San Francisco védőfalát, de Big Bent nagyszerűen védték meg és ez általában elegendő volt neki, hogy Antonio Brownt vagy néha másik elkapóját megtalálja. A néha kifejezést pedig egy az egybe kell érteni, mert a passzolt yardok több mint fele Brown irányába szállt, aki végül 195 yarddal és egy TD-vel fejezte be a mérkőzést.

 

 

A futójáték alapvetően már nem működött olyan jól, de a goal line szituációkat nagyszerűen oldották meg, így DeAngelo Williams három hatpontossal is megörvendeztette fantasy tulajdonosait. A Frisco oldaláról már árnyaltabb a helyzet. Kaepernickéknek úgy ment a játék, mint azt tavaly megszokhattuk tőlük. Erről elsősorban persze a Steelers védelme tehet, akik Shazier vezérletével ellehetetlenítettek mindenféle kísérletet. A másodéves játékos egészen elképesztő meccset zárt. 13 tackle, melyből három mínusz yardért volt, egy kikényszerített, egy összeszedett fumble és több QB hit. A Steelers tehát megmutatta, hogy az AFC-ben valósan kell számolni velük, a San Francisco pedig úgy látszik, továbbra sem tudja tartósítani jó formáját.

 

Tennesse Titans 14 @ Cleveland Browns 28

 

A mérkőzés pikantériáját – ahogy azt a beharangozóban megénekeltük – az adta, hogy két Heisman győztes irányító feszült egymásnak és Marcus Mariotának ez volt a második ilyen mérkőzése, a második fordulóban. Miután a Tampa Bay ellen ez a leosztás tökéletes Passer Ratinget és négy TD-t hozott neki, így sokan hasonló dolgokat vártak tőle. A mérkőzés azonban végül nem róla, hanem a másik oldal irányítójáról, Johnny Manzielról szólt. Manziel végre egy olyan mérkőzést rakott össze, amilyent rajongói tavaly év eleje óta várnak tőle. Nagyobb kockázatvállalás nélkül és az igazán rosszul meghozott döntéseket kerülve irányította csapatát, a két hosszabban megdobott passza pedig egyaránt touchdowwnal zárult. A célpont mindkét alkalommal az első fordulóban is cimborájává váló Travis Benjamin volt, aki előbb egy 60 majd egy 50 yardos TD-t szerzett ezzel.
https://vine.co/v/ePqmzr5VOUn

A Browns összességében is dominált, feléledni játszik a futójáték Isaiah Crowell vezetésével, aki szintén egyszer begyalogolt a célterületre. A védelem pedig tavalyi formáját hozta, okosan zárták le a területet Mariota előtt, a coverage pedig többnyire nagyszerű volt. Ami továbbra sem stimmel, az a futójáték ölése. Már nem nyeltek be minden véletlenszerű megindulást, de az hogy Dexter McCluster közel 100 yardot futott ellenük, az beszédes.

 

Detriot Lions 16 @ Minnesota Vikings 26

 

A Minnesota és a Detriot is csalódást keltően szerepelt az első fordulóban. Így az egymás elleni meccs mindkét fél számára nagy jelentőséggel bírt, mivel a vesztes már az idény elején lépéshátrányba kerülhet a csoporton belül. Ez végül a Lions lett. A mérkőzésnek két kulcspárharca volt, ahol eldőltek a lényegi dolgok. Az egyik, az a Lions védőfal és a Vikins támadófal párharca volt, ahol most mutatkozott meg igazán, hogy Suh mennyire is hiányzik ebből az egységből. Az Oroszlánoknak futás elleni védekezése, mint olyan szinte nem volt, a Vikings már a félidőre több, mint 100 yardot futott és Bridgewatert se sikerült a földbe döngölni.

 

 

A mérkőzés megnyerésének másik kulcsa pedig a Lions elkapó tandemjének semlegesítése volt. Stafford ezúttal sem tudott virágzó kapcsolatot létesíteni se Megatronnal, se Tate-tel, passzjáték nélkül pedig a Lions félkarú óriás volt. Peterson, ha még nem is kapcsolt Terminátor üzemmódba, de eggyel nagyobb fokozaton pörgött, mint tette azt egy hete, így pedig a Vikings offense pont feltette a táblára a mérkőzés megnyeréséhez szükséges pontmennyiséget.

 

Arizona Cardinals 48 @ Chicago Bears 23

 

A Macik az első fordulóban meglepetésre egészen megszorították a Packers gárdáját. Való igaz, a Fox vezette alakulat, elsősorban Forte vezetésével jó mérkőzést tudhatott maga mögött, még ha vereség is lett a vége. A Cardinals pedig a Saints legyőzésével bizonyította, hogy bizony ők a rájátszásért fognak idén is küzdeni. Az egymás elleni meccset tehát mindkét gárda optimistán várta. A Cardinals támadóegysége Palmer vezetésével már az előző meccsen is egészen szépen nézett ki, de ezen a találkozón még egy fokozattal feljebb kapcsoltak. Az idősödő irányító előbb Jaron Brownt találta meg az End Zone-ban, majd a mérkőzés folyamán további két alkalommal repítette a labdát a célterületre és ezek egytől egyig Larry Fitzgerald kezében landoltak.

 

 

A lassan visszavonuló elkapó, pedig talán megérezte, hogy olyan csapat van körülötte, akikkel még egy nagy dobása lehet, mert hatalmas küzdeni akarással és hévvel játszott, igazából tarthatatlan volt a Bears secondary számára.

Ez a trükkös játék is őt találta meg például:

 

 

Az mondjuk nem sok mindenkinek okozott gondolom meglepetést, hogy a Macik védelmét újra úgy szedték darabokra, mint Tom Brady a mobiltelefonját, így még az is belefért hogy az amúgy erősnek beharangozott Cards védelem is sok pontot kapjon.

 

 

A mérkőzéshez krónikájához hozzátartozik, hogy Cutler megsérült, így Clausen vette kezébe a karmesteri pálcát, de őszintén megmondom szerintem semmi érdemlegeset nem befolyásol ez a váltás. Cutler picksixet dob, Cutler megsérül, Cutlert lecserélik.

 

 

 

A jól ismert sorminta idén is folytatódni látszik.

 

Atlanta Falcons 24 @ New York Giants 20

 

Első ránézésre a nap legpontgazdagabb mérkőzésének a Giants-Falcons találkozó nézett ki. Igazi légi parádéra volt kilátás a Julio Jones-Odell Beckham Jr. párost és a híres secondaryket böngészve. A pontzuhatag nagyrészt elmaradt, de a két előbb említett úriember yardpárbaja nem. Előbb Beckham jelentkezett egy 69 yardos touchdown elkapással:

 

, majd Julio művelte ezt:

 

 

Aztán később Jones is majdnem feliratkozott a pontszerzők listájára, de végül a sporik visszafújták az egy yardosra az akciót. Nagy napja volt ez az atlantai futóknak, mind Freeman, mint Coleman egy-egy hatpontost dobott a közösbe (Coleman később megsérült és nem térhetett vissza a pályára). A mérkőzést ennek ellenére a Giantsnak nézett ki, akik már-már elkönyvelték volna a győzelmet, amikor a Falcons még egy utolsó rohamot indított és megfordította a mérkőzést. A Giantsnek így sikerült az a bravúr, hogy mindkét fordulót az utolsó két percben veszítették el, pedig abban a csoportban nagyon sokat számított volna ez a két behúzható győzelem.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások