Connect with us

Összefoglaló

Védelmek dominanciája

Ezentúl várhatóan három csomagban fogunk az összefoglalókkal érkezni a hétfői napokon. Most először azokat a találkozókat vesszük górcső alá, ahol a védelmek domináltak, az offense-ek pedig ennek megfelelően szenvedtek.

Baltimore Ravens @ Denver Broncos 13-19

 

A semleges szurkolók és a támadófoci szerelmesei számára ez egy rendkívül nehezen befogadható meccs volt. Rengeteg three and out, támadógépezetek szenvedése és a védelmek dominanciája (Gary Kubiak a Denver újdonsült főedzője szerint talán ez volt a legjobb védelmi csata aminek részese volt). Ezt hozta az első félidő. Majd az egész meccs. Eleinte még vártuk, hogy majd felkel a Manning vezette támadósor a második félidőben, esetleg Flaccoék villantanak valamit, de ez nem következett be. A Broncos oldalán nem tudom mi volt elkeserítőbb: az, hogy a futójáték abszolút nem működött, az hogy Manning ugyanolyan rozsdás, megfáradt és pontatlan öregember benyomását keltette, mint a tavalyi szezon végén vagy az, hogy a játékhívásokban nem volt semmi fantázia. Tudom, hogy első meccs és azt is, hogy a Ravens piszok kemény, kellemetlen ellenfél lesz mindenki számára, de ez abszolút nem elegendő magyarázat. A túloldalról ugyanezt lehet elmondani pepitában. Flacco pontatlan volt, a bivalyerős támadófala nem tudta olyan hatékonyan megvédeni, mint szokta és a futójáték itt se működött.

 

A védelmekről ennek megfelelően már szebbeket lehet mondani. A mérkőzés elején még csak gyors defense stopokkal jelentkeztek, ezzel közel nulla ponton tartva az ellen támadósorát, aztán mikor látták, hogy a támadóiknak nem megy, mindkét D gyorsan felrakott pontokat a táblára is. Először Jimmy Smith halászta le Manning passzát és vitte vissza a célterületig, majd nem sokkal később Talib tette mindezt Flaccoéval.

 

 

Mivel a támadók továbbra se tudtak hozzátenni semmi érdemlegeset, így az döntött, hogy McManus – tavalyi formájától eltérően – bevágott két iszonyú hosszú (52 és 57 yardos) mezőnygólt, plusz a kötelezőeket, amíg kollegájának Tuckernek kevesebb lehetőség jutott (ő is hozta a kötelezőt természetesen). Manning egy bivalyerős 175 yardal, 0 touchdownnal és egy interceptionnel nyitott, igaz Flacco 117 yardja még ennyire se veretes, de tőle nem szoktuk meg. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy a Baltimore elvesztette egész szezonra kiváló pass rusherét, Terrell Suggsot.

 

Cleveland Browns @ New York Jets 10-31

 

Nem hiszem, hogy sok pártatlan néző választotta előzetesen ezt az összecsapást, de azok, akik így tettek, a mérkőzés feléig elég színvonalas párharcot láthattak. Aztán az előzetesen is esélyesebbnek tartott és egyelőre összeszedettebb csapatnak tűnő Jets bedarálta a szegény kicsi Cleveland Brownst. A Barnák a mérkőzés elején többször is szépen haladtak előre, mindaddig amíg Josh McCown úgy nem gondolta, hogy ő bizony van olyan kemény, hogy négy Jets védő közé bevetődve is meg tudja szerezni a TD-t. Hát nem volt. Egy labdavesztés és egy sérülés lett a jutalma vakmerőségének. Így jöhetett a várva-várt pillanat és pályára lépett Johnny Manziel. Szeretett Manzielünk pedig nem is kezdte rosszul a mérkőzést, beállása után pár pillanattal, egy 54 yardos TD passzt adott Travis Benjaminnak.

https://vine.co/v/eFD2AlZiiAI

 

Nem mellesleg őt nem más, mint Antonio Cromartie fogta (Cromartie később kénytelen volt elhagyni sérülés miatt a pályát és szezonja is veszélybe került). Alighogy feleszméltünk kezdeti sokkunkból, amikor jött a mérkőzés egyik legemlékezetesebb pillanata. Ryan Fitzpatrick ugyanis dobott egy csúnya interception, de a visszafele igyekvő védőjátékos kezéből Brandon Marshall kiverte a labdát és utána össze is szedte azt.

https://vine.co/v/eFDVw3JlehO

 

Ebből a támadásból később Ivory gyalogolt be a célterületre. Manziel aztán – hogy csillapítsa a kedélyeket – előbb túldobta célterületen üresen álló elkapóját, majd dobott egy interceptiont is. Ekkor pedig beindult a Fitzmagic-Marshall kapcsolat és előbb egy szép oldalvonal melletti elkapással majd a célterületen belül is megtalálta elkapóját a frissen elsőszámú QB. A Brownsnak innen már nem volt visszaút, a Jets egyre magabiztosabb lett, Manziel pedig továbbra se tud vigyázni a labdára.

 

Miami Dolphins @ Washington Redskins 17-10

 

Első nekifutásra ez az egyik legsimább találkozónak tűnt. A Dolphins felfelé ívelőben van, a Washington pedig nem egy kész csapat benyomását kelti. A találkozó ezek ellenére nem egészen így indult. A Miami offense szenvedett, a Redskins pedig ha nem is jól játszott, de egy field goalig és egy touchdownig csak eljutott. Mikor már azt gondoltuk volna, hogy így mennek pihenni a csapatok, Tannehill (aki számomra nem volt annyira meggyőző) és brigádja végül egy gyors two minute drive-val 3 pontosra csökkentette a különbséget. A második félidőben, aztán a Redskins offense teljesen reménytelen volt (ilyen játékok ellen ki ne lenne az:

https://vine.co/v/eFjFUKhlQ1H

 

Igaz, a védelmük nagyjából tartotta a lépést, így a meccset a special team döntötte el, Jarvis Landry egy visszahordott TD-vel nyerte meg a meccset a Dolphinsnak. A Redskins oldaláról az egyetlen igazán értékelhető teljesítményt Alfred Morris produkálta, aki átlépte a 100 yardos határt, de ilyen QB szituáció mellett nem is meglepő, hogy sokat futtatják a fiatal futót. Megemlítendő, hogy a Redskins a mérkőzés folyamán elvesztette DeSean Jacksont, aki bizonytalan időre dőlt ki.

 

Cincinnati Bengals @ Oakland Raiders  33-13

 

Erről a meccsről nehéz bármit is mondani. A szezon előtt az Oaklanddal kapcsolatban sokan bizakodóak voltak. Most ezt az optimizmust Carrék egy meccs alatt leépítették. A másodéves irányító által vezetett offense elég kilátástalan volt. Nem ment a futójáték, de cserébe a passzjáték is reménytelennek látszott. Ezt a tényezőt tovább súlyosbította, hogy Carr egy stiff arm során megsérült és már nem is tért vissza a pályára. A csapat hosszú ideig pontokat se tudott feltenni a táblára, mindössze mikor már teljesen eldőlt a találkozó, akkor vezettek két hosszabb drive-ot. A védelem talán még rosszabb volt. Összességében nem, de a várakozásnak megfelelően igen. A Mack által vezetett pass rush, Aldon Smith és Justin Tuck segítségével mindössze 0 sackre, 1 QB hitre és 2 tackle for lossra volt képes. Siralmas.  A Bengalsnál ezzel szemben, egyelőre ismét minden virágzó. A futójáték Hill és Bernard vezetésével továbbra is él és virul. Előbbi például egy 4 és 1-et oldott meg az Oakland célterületénél, elsőre nehéz helyzetben. A passzjátékba pedig bekapcsolódott a tavaly végig sérüléssel bajlódó Eifert is, aki így sok terhet vehet le Green és Dalton válláról is. A védelem tette a dolgát, de ahogy említetten nem is nehezítették meg a dolgukat.

https://vine.co/v/eFI6bExB1zm

 

A mérkőzés legizgalmasabb és legparázsabb pillanatait a bunyók jelentették, amibe külön kiemelendő Pacman Jones, aki rendkívül „szimpatikus” húzásokkal mérgesítette az ellenfeleit. Tükörsima Bengals siker, nem is érdemel több szót ez a meccs.

 

Kansas City Chiefs @ Houston Texans 27-20

 

A Texans és a Kansas City összecsapása volt az, amelyet Vegasban előzetesen a legszorosabb összecsapásnak könyveltek el. A mérkőzés, azonban már jóformán az első félidőben véget ért. Az első negyed elején Brian Hoyer az első passzával rögtön megtalálta az újonc Marcus Peterst egy eladott labdával a saját Red Zone-jában, majd az innen induló Chiefnél Alex Smith bombázta a célterületre berepülő Travis Kelce kezébe a labdát. Aztán a következő vendég labdabirtoklásban ismét megtalálta kedvenc tight endjét, ezúttal egy közel 50 yardos játék során, ahol Kelce a zone coverage-ba belezavarodó Texans védőktől egyáltalán nem zavartatva gyalogolhatott be az end zone-ba. Ezzel már rögtön több, mint 10 pontos volt a különbség. A Houston aztán kicsit összekapta magát és Hoyer DeAndre Hopkinsnak adott passzával 7-re csökkentette a volna a különbséget, ha Randy Bulluck nem hagyja ki az extra pontot. Ez az első élesben kihagyott pluszpont, melyet a szabályváltoztatás óta hibáztak el. A második félidőben aztán gyorsan jelezte a Chiefs, hogy helyes volt a két Kelce touchdown utáni feltételezés, miszerint a Texansnak nincs itt semmi keresnivalója. Előbb a defense állította meg Hoyerékat, aztán Jamal Charles kapott el egy touchdownt Alex Smithtől. Apropó Smith. A Chiefs irányítója megint adott három TD passzt, de ismét nem repült egy sem wide receiver kezébe. A mérkőzés védőcsillagai közül többen is jól mozogtak. Watt igazából most is tarthatatlan volt, kár a Texans szempontjából, hogy úgy látszik ez továbbra is kevés lesz. 9 tegnap csinált tacklejéből 6-ot is a line of scrimmage vonala mögött ért el.

https://vine.co/v/eFDLeEXOllu

 

A Chiefs oldalán pedig Justin Houston és úgy az egész védelem elég pofásan nézett ki. Meg lehet még említetni, hogy O’Brien – ahogy a Hard Knocksban említette – nem lesz szívbajos azonnal cserélni Hoyert, ha nem úgy mozog, ahogy kéne és a mérkőzés végén így már Mallett irányított. Az, hogy ez mennyire tesz jót egy irányító önbizalmának, mindenki döntse el maga.

 

Az első heti összefoglalónk másik két harmadát ITT és ITT találjátok.

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások