Az Indianapolis Coltsnak idén nem könnyű feladat jutott. Tavaly már elvesztette a dominanciáját a leggyengébb divíziónak titulált AFC South fölött, és idén nemcsak a Houston Texans, hanem a Jacksonville Jaguars is páratlan fejlődésen ment keresztül, ami vélhetőleg az egyik legkiélezettebb viadalt fogja hozni ebben a csoportban. Az edzői stáb a tavalyi bukás ellenére érintetlen maradt, ami nem kis meglepetés, főleg Ryan Grigson esetében, akinek a 2012-es draft óta nem sok ötlete vált be (lásd még a Trent Richardson, Andre Johnson, Philip Dorsett szócikkek alatt). Neki és Paganonak is forró volt a lába alatt a talaj, így idén mindenképp javítani kellett.
Főhet Grigson feje
Az offseason már-már packersi némaságban telt. A Colts nem titkolt terve miatt, hogy minden dollárt félretesznek egy nagy pénzhalomba, hogy később Luckot majd meglepetésszerűen beledobhassák, a döntéshozók keze eléggé meg volt kötve. Emiatt az Indianapolis mindössze két játékost igazolt: Matt Hasselback helyére jött Scott Tolzien, aki eddig Rodgers mögött volt backup és profi karrierjében ötször annyi interceptiont dobott, mint TD-t. A másik új érkező Patrick Robinson cornerback, akit Greg Toler helyett igazoltak, és mindenképp minőségi erősítés lesz Vontae Davis túloldalán. Ezzel szemben a Colts elvesztette a tavalyi év talán két legjobb védőjét is: a linebacker Jerrell Freeman a Bearsben folytatja, míg Dwight Lowery, aki az év pozitív csalódása volt safety poszton, a Chargerst erősíti jövőre.
Látható, hogy az offseasonban nem nagyon sikerült a lyukakat betömni, sőt, még sokasodtak is, így nagyon nagy szükség volt a jó draftra. Legfontosabb hiányposzt a belső falember volt, mert tavaly három (!) irányítónak sikerült megsérülnie Indianapolisban ennek a falnak nevezett tákolmány mögött, így ide mindenképp kellett húzni, hogy idén ne lehessen Luckot a világ legszőrösebb tatár beefsteakévé verni. Az OL mellett azonnali erősítésre szorult a pass rush, illetve inside linebacker és safety pozícióra is kellett valakit szerezni. Nézzük, hogyan sikerült a Coltsnak a pickeket beosztani.
Az első körben a 18. helyen választhatott a csapat, és Ryan Kellyt, az Alabama centerét vitték el. Kelly nagy hiányposztra érkezik, ráadásul a draft talán legjobb belső falembere ő. Az elmúlt két évben egyetlen sacket sem engedett, remekül duplázik, de egyedül is megállja a helyét a bull rush ellen. Ráadásul nagyszerű sebességgel lép fel a második szintre, amivel akár új életet lehelhet az eddig nagyon soványka indianapolisi futójátékba. Nincs is annál jobb ajánlólevél, hogy az ő hathatós segítségével sikerült Derrick Henrynek végül elvinnie a Heisman-trófeát.
Emellett nemcsak a blokkolásban jeleskedik. Igazi vezére volt az Alabama falának és az utolsó évében csapatkapitány is volt. Nem véletlenül nyerte el a legjobb centernek járó Rimington-díjat. Mindössze egy szabálytalanságot könyveltek el nála két év alatt, nagyon okos játékos, ami egy centernél nélkülözhetetlen. Nagyszerűen illik a Coltsba, Luckkal ők lehetnek az új Manning-Saturday páros. Az értékelés egyértelmű: A+.
Andrew Luck bordái és Frank Gore lájkolják ezt
A második körben meglepetésre hátratrade-elt a Colts, így a Bears elvitte az orra előtt a class talán legjobb guardját, Cody Whitehairt. Bár meglepetésként ért volna, ha a Colts egymás után kétszer visz falembert, de Whitehairt az első kör közepére jósolták, óriási steal volt, és hiányposztra érkezhetett volna. Helyette húzták TJ Greent a Clemsonról. Ő receiverként kezdte a pályafutását, és csak később mozgatták át safety posztra. Éppen emiatt az összes safety közül ő repesztett a leggyorsabban 40 yardon (4.34s – ez az egész combine negyedik legjobb teljesítménye), és a távolugrásban is ő volt a legjobb a pozícióján. Jó kezei vannak, és nagyszerűen blitzel. A futást is meg tudja állítani. Azonban a legnagyobb hátránya is ez a pozícióbeli váltás. Egy erősebb futóról könnyedén lepattan, és a szereléseket is rendre elrontja (17 missed tackle az utolsó évében). Még aggasztóbb, hogy a PFF utolsónak értékelte coverage-ben az összes safety prospect közül. Én személy szerint nem nagyon szeretem az ilyen testalkat > technika pickeket (ezért nem értem, hogy mi a francot keres Will Fuller az első körben), így ezt a választást nem nagyon tudom hová tenni. A sebessége miatt sokan javasolták, hogy legyen inkább cornerback, de Pagano kijelentette, ők safetyként gondolnak Greenre. Valószínűleg free safetyként versenghet Clayton Geathersszel.
Ilyenből kéne minél több
A harmadik körben megint visszatért a Luck megvédéséhez a Colts: Le’Raven Clark lett a befutó. Clark a Texas Tech-ben bal oldali tackle-t játszott, ez nem valószínű, hogy az NFL-ben is megismétlődik, mert látványosan szenvedett a speed rush ellen, főleg jobb DE-kkel szemben (pl. Ogbah). Így valószínűleg Indianapolisban guardként számítanak rá, meg is van rá a súlya, és a hosszú kezek, amiket kiválóan tud használni. Ráadásul bull rush ellen pompásan játszott. A játékában még zavaró tényező, hogy nagyon el van tévedve a második szinten, ami miatt a futójátékban kevesebbet segíthet, ami a Colts FO-nál feltehetőleg az égvilágon senkit sem izgat. Sorozatban 51 meccset játszott, nála nem kell aggódni sérülés miatt. A Coltsban eleinte még nem számíthat kezdő posztra, de hosszú távon jó eséllyel Hugh Throntont vagy Jonotthan Harrisont kiszoríthatja.
A bal tackle-t tessék figyelni bull rush és speed rush ellen (az ellenfél: Ogbah)
A második napon két hiányposztot is betöltött a Colts (FS, guard) mégsem lehetnek maradéktalanul elégedettek, mert mindkét játékoshoz férnek kétségek. Főleg Green coverage és tackle problémái miatt nem tudok jó értékelést adni erre a napra. Sokat vacilláltam a B- és a C között, végül inkább utóbbira hajlok, és inkább remélem, majd megcáfolnak. Értékelés: C.
Egy embert, két embert egyaránt letarol Hassan Ridgeway
Az első két napon az Indy nem fektetett nagy hangsúlyt a pass rush erősítésére. Ez leginkább annak köszönhető, hogy nem volt jó elérhető passzsiettető, akit reach nélkül kihúzhattak volna. Emiatt a negyedik körben, ahol két húzása is volt az Indianapolis együttesének (köszönhetően a Green Bay-es trade-nek) kihúzták Hassan Ridgewayt (DT, Texas Tech) és Antonio Morrisont (ILB, Florida). Ridgeway sokoldalú és nagyon jó testalkatú játékos, vezette a csapatát sack (6) és tackle for loss (11) kategóriában, ami különösen jól jön a Colts borzalmas futásvédelmének. Aggasztóbb viszont, hogy gyorsan fárad, és kisebb sérülések is akadályozzák a játékát. A negyedik kör végén akár stealnek is mondható (Chris Simms Nkemdiche-hez hasonlította), ráadásul valószínűleg 3-4-es DE poszton fog játszani, needre érkezett. Morrisont már kicsit nehezebb értékelni. Utolsó két szezonjában 100+ tackle-t szerzett, ami egy ILB-nél nem feltétlenül túl hízelgő, főleg a coverage skilljeit nézve. A másik, ami Morrison esetében nagyon aggasztó, azok az off-field történetek: kétszer tartóztatták le, egy bár kidobóemberével verekedésért, és mert megugatott egy rendőrkutyát (!). Ha az ember nem egy Rob Gronkowski, akkor ezek azért nem túl jó előjelek. Főleg, hogy a Colts játékosbarát edzői nem valószínű, hogy rálépnek Morrison nyakára, ha megint bajt akarna keverni.
Nehéz komolyan venni
Az ötödik körben még egy támadófalembert, Joe Haeget (North Dakota) hozta el a Colts csapata. Haeg védte Wentz vakoldalát, ami miatt ő sem játszott nagyon NFL-szintű pass rush ellen. Inkább futásblokkolóként játszott jól, csereként lesz helye a csapatban. A hetedik körben Trevor Bates (LB, Maine) és Austin Blythe (C, Iowa) érkezett. Bates egy agresszív, de nem túl gyors pass rusher, aki kísérletezett defensive end és outside linebacker posztokon is. Hiányposztra érkezik, a rendkívül öreg LB csapatrész mélyítésére. Blythe-ot nem nagyon tudom hová tenni, főleg, hogy ő is inkább futásblokkoló center. Érdekesség róla, hogy ő is benne van a három játékosban, akik a Rimington-trófea döntőjébe kerültek. Neki is meg kell még verekednie, hogy egyáltalán az ötvenhármas keretet megélje, de a hetedik kör végén már ne számítsunk csodára.
A harmadik napot sosem könnyű értékelni, mert itt már tudatában kell lenni, hogy senkit sem várnak automatikusan kezdő pozícióba. A Ridgeway pick nagyon szimpatikus, legalább annyira, mint amennyire Morrison nem. Haeggel és Blythe-tal tovább erősítették a falat, Bates-cel együtt sikerült a hiányposztokat mélyíteni, ami mindenképp optimizmusra ad okot. És ez már éppen elég a draft végén, az értékelés: B–.
A Colts nem zárt rossz draftot, de ez össze sem hasonlítható például a Jacksonville húzásaival, így idén a Csikóknak fel kell kötni a patkójukat, ha vissza akarnak kerülni a playoffba. A legtátongóbb lyukat támadó oldalon, a falat sikerült nagyjából betölteni, így talán nem kell majd lefoglalni egy kórházi osztályt Colts-irányítóknak. Viszont a védelem továbbra is egy ementáli sajtra emlékeztet leginkább, főleg a pass rush-tól nem kell félniük idén az ellenfél irányítóinak, ami feltehetőleg továbbra is az öregedő Robert Mathis one-man-showja marad. Bár a secondary erősödött, de a falban és a linebacker sorban kevesebb mélység van, mint a Győzike Showban. Így az értékelésemet sem tudom nagyon jónak nevezni, talán még ez is kicsit hízelgő: B–.
Daniel Grant olvasónk tehát így vélekedett a Colts draftjáról, amit ezúton is köszönünk neki, a mi értékelőnket ITT olvashatjátok.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások