PODCAST      KERESŐ

Játékos Portré
6

A HFL sztárjai – Czirók Márton

A HFL idei szezonjának egyik, ha nem a legérdekesebb játékosa kétség kívül Czirók Márton, a Budapest Cowbells irányítója, elkapója. És nemcsak a szezon egyik legizgalmasabb játékosa, hanem a támadók közül a legjobb is, hiszen a MAFSZ őt választotta meg a legértékesebb játékosnak offenzív oldalról. Személye a laikusok számára kevésbé ismert, hiszen sokáig a magyar amerikai futball legjobb irányítója mögött játszott, de mára már kinőtte ezt a szerepkört, és jogosan lehet őt a sportág hazai legjobbjai között emlegetni.

 

Marci első kacsingatásai az amerikai foci felé már hosszú évekkel ezelőtt, a középiskolai tanulmányai alatt történtek meg. Eleinte a kosárlabdához és más labdás sportokhoz vonzódott, amikor először kipróbálta magát ebben a sportban. Érdekesség, hogy olyan osztálytársai voltak, mint a PFF szakírója, Buday Zoltán, vagy éppen a Budapest Wolves jelenlegi sztárelkapója, Elek Ádám, tehát abszolút jó focis társasága volt már a kezdetek folyamán is.

 

Pályafutása kezdetének első állomása a Budapest Eagles csapata volt, ahol 2009 őszén próbálta ki magát egy edzésen. Azt nem mondhatjuk, hogy teljesen gyermekcipőben járt akkoriban ez a sport hazánkban, de messze nem volt még annyira ismert, mint manapság, ezzel Marci is teljesen egyetértett beszélgetésünk során. Elárulta, hogy ő az első perctől fogva irányító poszton képzelte el a karrierjét, és bár nem mindig adatott meg neki, hogy ebben a szerepkörben bizonyítson, mindig is elsősorban QB-ként tekintett magára. Ennek megfelelően, az Eagles csapatában is ő vezette a támadókat. Az első, 2010 tavaszán megrendezett szezon rengeteg tanulás és fejlődés mellett, egy 3-3-as, egyáltalán nem szégyenteljes mérleggel zárult a csapatnak, ahol Marci oroszlánrészt vállalt a győzelmekben.

 

13457613_1106713046066555_72659835_n

 

A második szezon elé már nagyobb elvárásokkal nézett mind a csapat, mind pedig kezdő irányítója, hiszen tehetséges játékosállomány állt rendelkezése Ferencvárosban, és ennek megfelelően a minimum cél a rájátszásba jutás volt. Ezeket a terveket meg is valósította ebben az évadban az Eagles, hisz ugyan megint 3-3-mal végeztek, de ezúttal a teljesítményük már elegendő volt a playoff megkaparintásához. A menetelés azonban nem tartott sokáig, hiszen az akkor is jó játékerőt képviselő Budapest Cowboys (ma már Cowbells) második számú csapata jelentette a végállomást. Némiképp keserű szájízzel tekintett vissza Marci erre a szezonra, mert ő többet remélt volna a csapattól, de sajnos, az akkori Eagles is elkapta a magyar foci lépfenéjét, miszerint: egyből mindent, de most azonnal. A „sikertelenségnek” hála, több kulcsjátékos is elhagyta a csapatot, melynek következtében teljesen megbomlott az egység, így Marci is új csapat, új kihívások után nézett.

 

2012 őszén több próbálkozást is tett, hogy egy nagyobb együttesben folytassa karrierjét. Elment a Budapest Wolves nyílt edzésére, majd a Cowboys egyik gyakorlásán is részt vett, de egyik alakulat sem győzte meg őt, ezért kénytelen volt más alternatíva után nézni. Az ekkoriban bombaformában játszó Budapest Hurricanes lett végül a befutó, ahol szintén egy edzésen nézték meg a csapat vezetői. Itt leginkább az volt számára a legvonzóbb, hogy korábbi osztálytársa és az Eaglesben elkapója, Elek Ádám is a Hurrikánokat erősítette. Érdekesség, hogy olyan csapatot sikerült választania, ahol az irányító poszt már meg volt oldva, hiszen Bencsics Márké volt ekkoriban a karmesteri szerep, és szinte soha se tűnt úgy, hogy ez változhatna. Ennek ellenére, a két játékos között nem volt sose komolyabb konfliktus, sőt Marci nagyon jó és megbízható célpontja lett Márknak, és ez nagyon jó alapokat adott kapcsolatuknak. Fontos leszögezni, hogy a baráti viszonyuk a mai napig is megmaradt.

 

10603796_733369896735231_5629514837209417241_n

A pályán riválisok, azon kívül barátok. (A képet Marci készítette)

 

2012-ben, az első itt töltött szezonjában a csapat az osztrák harmadosztályban és a HFL-ben vette célba a legjobb szereplést. Marcira végig csere irányítóként számított a Canes edzői stábja, de ezzel párhuzamosan, ebben az évadban kezdte el megtanulni az elkapó pozíciónak sava-borsát. Mindkét versenysorozatot ezüstéremmel zárta a csapat, azonban csalódásként talán csak a HFL döntőben elszenvedett vereséget lehetett megélni, ahol szinte semmi nem jött össze a csapatnak, és a 65 kapott pont mellé csak 21-et sikerült felrajzolniuk a táblára. Ebben az idényben leginkább a séma megszokása, az elkapói pozíció megtanulása volt fontos Marcinak, amit egészen sikeresen abszolválni is tudott.

 

2013 már egy sokkal fényesebb és kedvesebb emlékeket rejtő év volt, a csapatot megszokta, Márkkal és elkapótársaival pedig nagyon veszélyes légi fenyegetettséget jelentett az ellenfél védelmei számára. A Canes elsőszámú csapata ekkor a CEI Interligában szerepelt tavasszal, majd a HFL revansért küzdött az ősz során, és a felállás nem változott, Marci ugyancsak WR szerepkörben tündökölt. Ez a szezon viszont a Hurricanes második csapatának is fontos volt, akik a MAFL Divízió II-ben vitézkedtek, és kezdő irányítójuk Czirók Márton volt. Az QB szerepkör nagyon ment az alsóbb osztályban, hiszen a csapat edzője éppen Bencsics volt, így nagyon könnyű volt a váltás az egyik és a másik csapat között, köszönhetően a hasonló támadószisztémának. A szezonban végül a Hurricanes II. egészen az elődöntőig menetelt, ahol az Újbuda Rebels II. jelentette a végállomást. Az első csapat ennél viszont (nem) egy fokkal jutott előrébb, hiszen a HFL-ben végigmasírozva verték meg kétszer is a regnáló bajnokot, és hódították el a trófeát. Marci ezen a mérkőzésen is elkapóként került fontos szerepbe, sikerült hatpontost is jegyeznie, és úgy emlékszik vissza erre a meccsre, mint karrierje egyik legjobb találkozója, mely álomszerűen végződött (28-24).

 

13459506_1106713102733216_1945509246_n

 

A bajnoki sikert követően az alakuló magyar válogatott első, összetartó edzése került megrendezésre 2013 novemberében, ahol természetesen Marcira is számítottak a nemzeti csapat edzői. A játékos elárulta, hogy neki és csapattársainak viszonylag könnyű volt beleszokni a kialakuló rendszerbe, felfogásba, hiszen az edzők döntő többsége a Hurricanesnél is dolgozott egyidejűleg. Ez azonban némi feszültséget szított a csapatban, mert egyes játékosok az edzők kéréseire kerültek a csapatba, nem pedig a pályán mutatott teljesítmény alapján. Ennek ellenére a válogatotton érezhető volt, hogy jó csapat alakul ki, és Marci is úgy érezte, hogy bőven lehet keresnivalója, még akár kezdő irányítóként is.

 

A 2014-es szezon elején Marci kapta meg a karmesteri szerepet az első csapatban, míg Márk sérüléssel bajlódott. A dolgok már nem alakultak olyan fényesen, mint az előző év végén, a CEI-ben egyből 4 vereségbe is beleszaladtak, köztük a Beograd Blue Dragons és a Bratislava Monarchs is elbánt az akkor legerősebbnek tűnő magyar csapattal. A sorozat nem indult volna rosszul, de két szerencsétlen vereség hamar elhessegette a playoff-álmokat. Marci ugyan nem teljesített rosszul ezeken a meccseken, de saját maga bevallása szerint is több kellett volna, hogy sikeresebb tavaszt produkáljanak. A Hurricanes I. mellett azért volt oka örülni játékosunknak, hiszen a DIV 2-ben sikerült nem egy meccsen szép számokat hoznia. Különösen a Szekszárd Bad Bones elleni teljesítményt lehet itt kiemelni, ahol 5 futott és 3 passzolt TD (48 pont!) került fel Czirók Márton neve mellé a statisztikai lapokon. A rengeteg edzés, mérkőzés és az egyetemi kötelezettségei ekkortájt nagyon elvették Marci energiáját, ami a tavasz végén már érezhető volt teljesítményén, és bár nem csak emiatt nem sikerült a DIV 2-ben a csúcsra jutni, de ő is elismerte, hogy a végére, 13(!) meccsel a lábában már nagyon enervált volt. A döntőben végül a Miskolc Renegades múlta felül a Budapest Hurricanest, így ez a szezon sem zárult a legeredményesebben.

 

13453750_1106713152733211_567520568_n

 

2014 őszére már visszatért Bencsics a csapatba, így Marci újra az elkapók között vitézkedett, nem is kevés sikerrel. A csapat tagjai között ott volt ekkor Troy Rice is – akiről elmondhatjuk, hogy unfair, amit a pályán művel a hazai viszonyok között –, melynek köszönhetően Márk leginkább az ő irányába nézett, így a többi, szintén kiváló kvalitású célpontja (Gecser Máté, Elek Ádám, Madarassy Kristóf) limitált számú labdát kapott. Marci kihozta a maximumot magából, volt passzolt, futott és elkapott TD-je is egyaránt, szerves részét képezte az akkori bomba Canes offense-nek. A csapat végül elhasalt a Docler Wolves ellen hasalt el egy végtelenül kiélezett, 42-41-es meccsen a HFL elődöntőjében. Sajnos ez a mérkőzés jelentette a Hurricanes utolsó csörtéjét, a csapat likviditási problémák miatt feloszlott, és a játékosok más, leginkább budapesti alakulatoknál keresték a további boldogulásukat.

 

Marci sem cselekedett másképp, mikor 2015 tavaszán aláírt a Wolveshoz. Tette mindezt úgy, hogy a csapat vezetése első számú irányítót keresett az offense elejére, így több sem kellett neki, élt a lehetőséggel, hogy újra a leginkább szeretett játékkörében szerepelhessen. Terveit azonban hamar felülírta a tény, hogy Bencsics is éppen a Farkasokhoz írt alá, ami után nem volt kérdés, hogy ki is kapja meg a karmesteri pálcát. A Marci szempontjából keserűen induló 2015-ös tavaszi HFL évad hamar véget is ért, egy forrófejű döntésnek köszönhetően otthagyta a Wolvest, és egészen más irányban kezdett el gondolkodni.

 

Tavaly nyári szabadügynöksége alatt több magyar, de leginkább külföldi csapattal folytatott egyezkedést, köztük volt a Schwäbisch Hall Unicorns is, ahol Moritz Böhringer pallérozódott, mielőtt a Minnesota Vikings a 2016-os NFL Draft hatodik körében ki nem választotta. A probléma csak az volt a német csapattal, hogy pénzügyileg nem volt túl kedvező az ajánlatuk, és ami még inkább kételyeket Marciban, csak csereirányítóként számítottak volna rá ott is. Végül több hétnyi gondolkodás után, inkább a finn másodosztályú Kouvola Indians csapat hívására mondott igent, ahol már garantáltan irányítót játszhatott, nem csak az ígéreteket hallgatta. Érdekes még tudni erről a csapatról, hogy Troy Rice is csatlakozott az elkapó brigádhoz, illetve volt olyan védő is, aki az egyetemen (az USA-ban) Johnny Manziel ellen is csinált szerelést. Az Indiansban végül nagyon jól ment a játék Marcinak, hiszen a támadószisztéma teljesen rá lett szabva, pass-heavy offense mellett, nyugodtan futtathatta is a labdát, így nem kevés highlight játékot hozott össze a szezon alatt. A külföldi kirándulás különösen fontos volt a játékos számára, hiszen rengeteg kiváló kvalitású játékossal és edzővel találkozott, hatalmas szakmai fejlődést tudhat magáénak és bár nagyobb sikereket nem értek el csapatszinten, hiszen éppencsak lemaradtak a playoffról (5. helyezettek lettek), de nem lehetett ezt a szezont csalódásként megélni, sőt. Hazatérésekor egy sokkal érettebb játékost köszönthettünk Magyarországon, aki nagyobb, nehezebb, de mégis gyorsabb lett a kint töltött idők alatt. Ekkor már csak egyetlen dologra vágyott, hogy kezdő irányítóként HFL győzelemre vezethesse csapatát.

 

10410576_10153629512366055_7001326260279024009_n

 

Vágyai beteljesítéséhez minden adott volt, előtte viszont következett egy hatalmas mérföldkő a sportág és Marci életében is, a válogatott első mérkőzése Csehország ellen. Hatalmas várakozás előzte meg a debütálást, azonban hamar csalódás érte, mert a rengeteg fejlődés ellenére sem kaparinthatta meg a kezdő irányítói szerepkör, újfent a cimborája, Bencsics Márk léphetett először pályára a 4500 lelkes szurkoló előtt. A mérkőzés azonban úgy alakult, hogy mégse kellett lógó orral távoznia a pályáról – hiába veszített a csapat 26-7-re –, hiszen a nemzeti csapat első hatpontosát egy futás után, Czirók Márton neve mellé vésték fel, és ez abszolút történelmi pillanat. Maga is elismerte, hogy a játékra alig emlékszik, olyan eufórikus állapot uralkodott el rajta. Sajnos élőben csak a kistestvére láthatta a játékos örömét, hiszen attól félt, hogy az edzők pályára sem küldik egész mérkőzés alatt, így családját inkább nem is hívta el, nem szerette volna, hogy csalódottan látják a mérkőzés végén. Utólag hiba volt ez, ő is tudja, de változtatni már nem tud rajta.

 

valogatott_td

A történelmi pillanat.

 

Ahogy azon sem tudott változtatni, hogy a magyar válogatott edzői stábja más szemmel nézzen rá, és több bizalmat szavazzon neki. A csehek elleni meccset követően, Szerbiába utazott a csapat hogy Európa-bajnoki selejtezőn vegyen részt, de nemhogy kezdő lehetett volna, még Vasyl Jordan (érdemeit nem elvitatva) is beelőzte őt a depth charton. Ekkor szinte minden összeomlott Marciban, teljesen elment a játékkedve, és csak az motiválta, hogy végre megmutassa a hazai bajnokságban, hogy nem hiába volt az a történelmi TD, ő Magyarország elsőszámú quarterbackje.

 

A bizalmat végül Karim Trablesi és a Budapest Cowbells szavazta meg neki. Bár a Bells nem szűkölködött tehetséges irányítóban, hiszen a régi motoros Váry Tamás hosszú évek óta magabiztosan irányítja a csapatot, mégis amellett döntöttek, hogy a mindenhol veszélyes Czirókot is szerződtetik a 2016-os idényre. A helyzet úgy alakult, hogy a két játékos egymást váltva lépett pályára, a kérdést mindig az oldotta meg, hogy a csapatnak mennyire volt szüksége egy jókezű, gyors elkapóra, melyet Marci tökéletesen megtestesít. A Budapest Wolves elleni mérkőzés előtt mégis úgy alakult, hogy visszatérhetett a kedvenc szerepkörébe, és revansot vehet egykori csapatán, ahol nagyon nehéz időket élt meg.

 

wolves_czirok

A volt csapattársakkal megmaradt a jó viszony.

 

A szezon közepétől viszont végleg eldőlt, hogy Marci a wide receiverek között fog szerepelni, hiszen Tamás elég jól elkapta a fonalat, és nagyon könnyen egy hullámhosszra kerültek az újdonsült játszótársával. Talán a sors fintora, hogy újfent nem szerepelhetett a legkedveltebb posztján, de a korábbi évek tanulsága után elfogadta, hogy ott kell a legjobbját nyújtania, ahol az edzők elvárják, és ez egyelőre a Cowbellsben is a szélen van. Másik oldalról nézve az egészet, valószínűleg ez a sokoldalúság, és magabiztos szereplés segítette hozzá, hogy a HFL idei legjobb támadója lehessen. És ami hab a tortán, nem csak egyénileg nyújtott kiemelkedőt, hanem maga a csapat is a mezőny fölé nőtt az idény során, és – egy bakitől eltekintve – magabiztosan verekedték be magukat a HFL döntőjébe, ahol a Miskolc Steelers lesz majd az ellenfelük. Az álom tehát nem került messzire, azt viszont nem tudjuk, hogy a sorsdöntő összecsapáson, ő fog-e kiszaladni a Cowbells karmestereként.

 

onehand

Egy kézzel is kiválóan megy.

 

Sokoldalúságát ismerve, nem lehet elmenni amellett, hogy megkérdezzük tőle, kihez is hasonlítja játékát, ki a kedvenc csapata, a leginkább szeretett irányítója és játékosa, valamint hogy képzeli el a tökéletes irányítót. Az elsőre elég nehezen született válasz, de Marci sok párhuzamot tud vonni saját maga és Alex Smith játékában. A sok pontos labda, szorult helyzetekből való kiszabadulás és némi improvizációs képesség Smithben is megvan, de pont emiatt akár Aaron Rodgerst is lehet említeni, aki ebben talán még jobb.

 

Csapatot ő is úgy választott, ahogy hazánkban legtöbben, kedvenc játékos alapján. Amikor elkezdte nézni a sportot, Peyton Manning volt az az irányító, aki leginkább megragadta a tekintet, így az Indianapolis Colts lett az az együttes, akiért a leginkább szorít vasárnaponként. Manningre egyébként Marci is úgy tekint, mint a modern futball legnagyobb reformere, aki talán örökre megváltoztatta az NFL-t, és nagyon örült neki, hogy újra sikerült elhódítania a Lombardi-trófeát februárban. A többi játékos közül is leginkább azokat kedveli, akik abszolút playmakerek: OBJ, Big Ben vagy éppen Marshawn Lynch, de Wes Welkert is nagyon nagyra tartja még a mai napig is.

 

A legösszetettebb, legideálisabb irányítót is leginkább a saját játéka alapján képzeli el. Egy olyan játékos lenne ő, aki egyszerre nagy, erős, ugyanakkor mobilis is, aki jól tud improvizálni és lábon is igen veszélyes. Ennek a quarterbacknek az agya Peyton Manningé, a méretei Cam Newtoné, a mozgása Michael Vické és a dobása pedig Marcus Mariotáé lenne. Szerinte, a leginkább ma az NFL-ben ehhez Russell Wilson áll közel, habár azt el kell ismerni, hogy a méretek ebben az esetben nem nagyon egyeznek, de a többi elem nagyon passzol a Seahawks irányítójára.

 

Kétségtelenül, egy nagyon érdekes, izgalmas és sokoldalú játékost ismerhettünk meg Czirók Márton személyében, aki számtalan időt töltött olyan szerepkörben, mely leginkább csak kényszermegoldás volt. Jónéhány állomás, kudarc és megannyi siker áll már a háta mögött, de legnagyobb vágya, hogy HFL győzelemre vezessen egy csapatot még mindig várat magára. Egyáltalán nem biztos, hogy ez a vágy beteljesedik a június 19-én a döntőben a BVSC Sporttelepen, de akkor se lehet oka a panaszra, ha elkapóként lesz bajnok, mert ezzel segítette leginkább a csapatát. Ami viszont szent számára: mindent meg fog tenni, hogy a következő szezonban a csúcsra érhessen, mint egy csapat karmestere.

 

A fotókért köszönet Czirók Mártonnak.

 

Megosztás:
  • googleplus
  • rss
  • mail

Írta: balentin

  • bg

    az elődöntőben a double passz szép volt, szinte már kérette magát :)

  • balentin

    És nem is egyszer hívták rá ezt a játékot. A végére csak bejött.

  • Walter Mitty

    Mi van Troy Rice-szal?! Nem lehet érteni a cikkben.

  • balentin

    Rice egy iszonyatosan jó játékos, bármilyen labdát elkap, amit felé dobnak, így Bencsics leginkább őt kereste, benne bízott legjobban. Ezért lett kevesebb elkapása a többi – szintén kiváló kvalitású – elkapónak.

  • Walter Mitty

    Ez világos. Tudjuk. De cikkben szó sincs ilyesmiről.
    Hanem valaki valamiben “unfair”…

  • balentin

    Aki ismeri Rice játékát, és valaha is látta őt élőben játszani, annak nem kell ezt magyarázni.

    Nem Rice unfair (igazságtalan), hanem az amit művel a védőkkel a pályán (HFL döntő), és ezt se a szó rossz értelmében kell felfogni, hanem annyira jó, hogy az szinte már-már “igazságtalan” magyar viszonyok között.

    A cikkben pedig igenis szó van arról, hogy milyen jó, mert miatta kaptak kevesebb labdát a többiek, ezt nehéz máshogy értelmezni.