Peyton Manning – A túlszárnyalt örökség

Azzal, hogy Peyton Manning egy élő legenda, nem mondok újat. Persze ezzel nem kell egyet érteni, de meg merném kockáztatni, hogy valahol legbelül a legnagyobb utálói is tisztelik. Hisz azon felül, hogy egy zseniális játékos, egy hihetetlenül szimpatikus, szerethető ember egy nagyszerű történettel.

Az örökség

Peyton 1976-ban született az 1971-es drafton másodikként kiválasztott Archie Manning második fiaként. Édesapja 12 évig szolgálta a New Orleans Saints csapatát, majd két-két évig a Houston Oilerst és a Minnesota Vikingst. Soha életében nem volt pozitív szezonja, nem játszott a rájátszásban, 35-101-3-as mérlege (26,3%) a legrosszabb, amivel irányító rendelkezik legalább 100 lejátszott mérkőzés után. Ennek ellenére rendkívül tisztelték és tisztelik a karrierje során 340 sacket elszenvedő irányítót, 8-as mezszámát távozása óta senkinek nem adta oda a Saints. De soha nem tudott igazán naggyá válni. Ez a fiaira maradt.

Peytont a középiskola után számtalan egyetem akarta, köztük a Mississippi, apja alma matere, de nem kis felháborodásra a Tennessee-t választotta. Ugyanezt megkapta a médiától később is, amikor úgy döntött, hogy junior éve után nem jelentkezik a Draftra, hanem visszatér az egyetemre megnyerni a Heisman kupát és az egyetemi bajnokságot. Mindezt top1 tehetségként a New York Jets legnagyobb bánatára. Végül úgy jelentkezett az 1998-as raftra, hogy semmit sem nyert és nem őt tartották a legígéretesebbnek.

Akkoriban nagy volt a verseny közte, és később minden idők egyik legnagyobb bustja, Ryan Leaf között. Leaf atletikusabb volt, erősebb volt a karja és nagyobb upside-ot tulajdonítottak neki. Manningnek nagyobb volt a futballintelligenciája, mentálisan és érzelmileg készebb volt az NFL-re. A legtöbb general manager szerint így is Leaf volt jobb, kivéve Bill Poliant, a Colts GM-ét, legalábbis így kerek a történet. Ugyanakkor vannak olyan igen erős hangok, amik szerint Ryan Leaf direkt szabotálta a Coltsos interjúját, késett, hogy direkt felidegesítse Poliant. Ha így volt, akkor sikerült a terve, Polian már két héttel a Draft előtt biztos volt a választottjában.

Amikor Polian elhívta Manninget egy utolsó felmérőre Indianapolisba, közölte vele, hogy hajlandó elárulni, kit fog választani a Drafton, mire Peyton azt mondta:

„Ha engem választasz, garantálom, hogy megnyerjük a bajnokságot és egy remek programot hozunk össze”. Polian válasza csak ennyi volt: „De ha nem, szétrúgom a segged!”. Végül a Colts Manninget választotta.

Sheriff a pályán

Peyton Manning első éve pont olyan volt, mint bármelyik fiatal első éves irányítóé. Legalábbis olyan értelemben, hogy ő is szenvedett. 3-13-as szezonnal nyitott a Coltsszal, 26 TD mellett 28 eladott labdát jegyzett. Második szezonjában már 13-3-mal nyerték meg az akkor ötcsapatos AFC Eastet, bár a rájátszásban nem sikerült diadalmaskodni. Ettől fogva egész karrierje során mindössze egyszer nem jutott rájátszásba az aktuális csapata, Peyton pedig minden idők legeredményesebb irányítójává vált.

Manning szinte a kezdetektől kontrollálta a támadók játékát, vele együtt írták a gameplant. Közepes karja ide, a limitált atletikussága oda, vagy épp e hátrányok miatt, de Peyton megreformálta a ligát és azt, ahogy egy irányító játszhat. Az offense teljes felügyelete shotgun pozícióból, a védelmek olvasása, a playhívások és áthívások – egy olyan megközelítés, amit olyan játékosok vettek át és fejlesztették tovább a maguk módján, mint Tom Brady vagy Aaron Rodgers. A legendás Hall of Famer irányító, Dan Marino szerint nincs még egy olyan irányító, aki annyira képes volt kontrollálni a játékot, mint Manning.

Manning munkamorálja és tanulási habitusa legendássá vált. Hetente jelentkezett Indianapolisban az edzőknél, hozva magával 50 új játékot. Persze a legtöbből nem lett semmi, de Manning kutatásaiból edző és játékos is profitált, hétről hétre fejlesztette tovább a csapatot. Ugyanakkor mindez egészen 2006-ig nem nagyon látszott meg a rájátszásban, hisz 14-2-es mérlegű csapattal is sikerült rögtön az első körben kiesni. Az igazi áttörést a 2006-os év hozta, amikor a Colts és Manning megnyerte a Wild Card meccset a Kansas City Chiefs ellen, majd a Baltimore Ravenst legyőzve AFC döntőbe jutottak. Ott 21-3-s hátrányból fordítottak a Tom Brady vezette New England ellen, hogy a Chicago Bearst legyőzve Super Bowlt nyerjen a csapat. Betartotta az ígéretét.

Ugyanakkor a rájátszásban nem sikerült konzisztensen jól teljesíteni, 2007-ben ismét az első körben esett ki a Colts. Egyszerűen az elit offense mellé nem társult még csak közepes védelem sem, a csapat teljes egészében Manning zsenialitására épült, és ha az ő keze megremegett, nem volt, aki segítsen neki. 2009-ben aztán újra elkapta a fonalat a franchise és Super Bowlba jutottak. Ám Sean Payton azon a meccsen nagyobb mágus volt, mint Manning és a Saints haza vitte a megtépázott New Orleansba a Lombardi trófeát.

Csalódás volt ez mindenkinek, különösen az adott évben MVP címet kapó Peyton Manningnek. De ez már csak így megy, mindkét Super Bowl vereségét MVP-ként szenvedte el Peyton Manning, de Tom Brady is 2007-ben, a legendás 18-0-ás szezon végén. Ettől függetlenül a Colts rajongóknak nem volt okuk panaszra, hisz Manning 13 ott töltött éve alatt kilencszer végzett az offense a legjobb ötben feltett pontokban és 11-szer jutott a csapat rájátszásba. Manning maga négy MVP címet, 11 Pro Bowlt és 7 All Pro jelölést gyűjtött, miközben oda-vissza adták egymásnak az irányító rekordokat Tom Bradyvel.

Az a fránya nyak

Tony Dungy, Peyton Manning egykori mestere szerint Manning nyaka először 2006-ban, egy Washington Redskins elleni mérkőzésen sérült meg. De nem tűnt súlyosnak a dolog. A 2010-es nyitómérkőzésen a Houston Texans ellen jött a második sérülés, amikor a játékos már panaszkodott fájdalomra, miközben a karereje drasztikusan lecsökkent. Ennek ellenére 4700 yarddal fejezte be a szezont, de műtétre volt szüksége.

Négy nyakműtétet hajtottak végre, és ha nem Peyton Manningről van szó, illetve nincs lehetőse a legmodernebb orvosi kezelésekre, valószínűleg soha nem tér vissza a pályára. Egy évet így is ki kellett hagynia, a zsenialitásából élő Colts pedig összeomlott és a liga legrosszabb csapatává avanzsált. Persze itt közrejátszott a „Suck for Luck” is, de a csapat Manning nélkül teljesen homály volt, épp annyira, mint tavaly Andrew Luck nélkül. Apropó Luck. Az 1/1-es irányító végett a veterán és sérülésből lábadozó Manningre nem volt szükség, legalábbis nem 28 millió dollárért. A Colts ezért megvált legnagyobb sztárjától, aki kénytelen volt új csapat után nézni.

Mondanom sem kell, nagyon ritka az, amikor egy Hall of Fame kaliberű irányító teszteli a piacot. Manning után, hacsak nem volt egy Tom Bradyd vagy Aaron Rodgersed, boldog boldogtalan érdeklődött. Végül sokak meglepetésére a nyitott stadionnal rendelkező, hegytetőn fészkelő Denver Broncos lett a befutó.

Manning pályafutásában új fejezet kezdődött. Rozsdás évét egy 13-3-as szezonnal kezdte, kár, hogy Ray Lewis pont abban az évben vonult vissza. Karrierje legjobb évét, amikor 55 TD-vel és 5477 yarddal minden idők legjobb irányító teljesítményét nyújtotta, szintén 13-3-mal zárta és meg sem ált a Super Bowlig. De ott MVP-nek nem terem babér, csúnya nagy késbe szaladt bele a liga történetének egyik legjobb támadósora. Ezután jött a hanyatlás.

Nem Manning kvalitásaira gondolok. Egyszerűen a teste már nem bírta. 2014-ben a szezon második felében eltört benne valami, karereje a nullához kezdett el konvergálni, a csapat esélytelen volt bármire is. Bevallotta, hogy nem érzi az ujjperceit, az orvosok szerint csípőprotézisre lesz szüksége, kisebb, vagy épp súlyosabb sérülések folyamatosan hátráltatták. Tavalyi szezonja karrierje, de talán az adott év legrosszabb irányító teljesítménye volt. A szokottal ellentétben nem miatta nyert a csapat, hanem az ő játéka ellenére. Persze ez talán túlzás, hisz egy bármilyen állapotú Manninget soha nem szabad lebecsülni, de tény, messze volt régi önmagától. De talán így kellett ennek lennie, hisz annyiszor hagyta már cserben a védelme, ideje volt törleszteni. Von Millerék pedig megtették, amit lehetet, Super Bowlt – ráadásul az 50.-t – nyertek neki. És milyen ironikus, hogy 2006 és 2013 után ismét a New England Patriots legyőzve.

A Manning-Brady párharc

17 alkalommal csapott össze az utóbbi 20 év két legnagyobb irányítója, generációjuk legjobbjai. Bár a két játékos egymással barátságot ápol, a médiában minden egy vérre menő rivalizálásról szól, akit már jó eséllyel mindenki un a legnagyobb haterek kivételével.

A két játékos négyszer találkozott az AFC döntőben, ami 1970 óta a legtöbb két irányító esetében. Összesen 108 játékosnak adtak TD-passzt karrierjük során, de máig az egyetlen elkapó, aki elmondhatja, hogy mindkét legendától jegyzett elkapott TD-t, az nem más, mint Wes Welker. Nagyságukat mutatja, hogy mindkét játékos több passzolt yarddal rendelkezik a rájátszásban, mint 18 jelenlegi franchise. Az örökmérleg egyértelmű Brady fölényt mutat, az összetett állás 11-6 a New England irányítójának a javára. Ugyanakkor a rájátszásban, ahol igazán számít, 3-2-re vezet Peyton, az utóbbi három találkozójukat egyaránt ő nyerte. Manning kriptonitja egyébként Foxboro volt, karrierje során 13-szor játszott ott és 2-11-es mérleget ért el.

És most belekezdhetnénk abba a véget nem érő, de legalább teljesen felesleges vitába, hogy ki a jobb.  Dobálózhatnánk a gyűrűkkel, a rekordokkal, a spygate-tel és a bírókkal vagy növekedési hormonokkal, de minek? Helyette inkább idéznék pár mondatot:

„Olyan lassan és világosan fogok beszélni, ahogy csak tudok. Tom Brady a barátom és mindig az is lesz. Egyetlen jelentést sem olvastam el és bármi is történt, a barátságunkra semmilyen hatással nem lesz!” – Peyton Manning a deflatgate ügyről.

„Peyton Manning egy jó barátom, és utálod, amikor azt látod, hogy egy jó barátoddal olyasmi történik, mint most vele. Teljes mértékben támogatom Peytont és a sok éves barátságunkat. Ő az a fajta srác, akire bármikor számíthattam és mindig támogatott engem” – Tom Brady Manning állítólagos doppingolásáról.

A Sötét oldal

Az Al Jazeera nyomozási csoportja egy “A Sötét Oldal” című tanulmányban azt állítja, hogy Peyton Manning növekedési hormont szedett (HGH, human growth hormone) még 2011-ben. Ez akkor már tiltott szernek számított, de 2014-ig nem teszteltek sose senkit ezzel, azóta pedig egyik teszt sem volt pozitív a ligában.

A nyomozás során rejtett kamerával rögzítették egy Charlie Sly nevű gyógyszerésszel folytatott beszélgetést, aki egy indianai klinikán dolgozott 2011-ben. Szerinte a klinika postázott növekedési hormont és más gyógyszereket is Manning feleségének, Ashley-nek, amiket állítólag az irányító használt. Hogy ebben mennyi az igazság? A Peytont érintő résszel kapcsolatban valószínűleg semmi, hisz Sly olyan további neveket is említett, mint Clay Matthews, Julius Peppers vagy épp James Harrison, de látványosan nem érdekel senkit a dolog, nem történtek jogi lépések és már el is lett felejtve. Puszta szenzációhajhászat. Pont, mint a Super Bowl győzelem után elővett 20 éves szexuális zaklatási ügye.

A történet lényege, hogy Peyton az egyetemen „véletlenül” hozzá érintette a péniszét Jamie Naughtighthoz, a csapata mellett dolgozó orvosnő arcához. A véletlen azért van idézőjelben, mert attól függ, melyik félt kérdezik az esetről. Naughtight jelentette is Manninget, de az egyetem eltusolta az ügyet, végül pénzügyi kártérítés ellenében otthagyta az egyetemet. A dologból egészen odáig nem lett semmi, míg Manning 2003-as önéletrajzi könyvében nem szánt egy fejezetet a témának, ahol a saját álláspontján túl mocskos szájúként írja le Naughtight-ot. A dologból rágalmazási per lett, majd peren kívüli megegyezés és máig nem került elő a téma. Ez tehát Peyton árnyoldala. Egy hiteltelen doppingvád és egy 20 éves péniszcsóválás, ami legjobb esetben is inkább szándékos volt, mint nem.

Pályán kívül is legenda

A jelenlegi tudásunk alapján komolytalannak tűnő szexuális „botránya” nem volt befolyással a pályafutására, az évek folyamán közvetlensége, humora és remek játéka elképesztően népszerűvé tette Manninget. Az NFL arca lett, akivel az USA-ban még a lekvárt is el lehetett és lehet máig adni. Persze rengeteg NFL sztár szerepel különböző reklámokban, de Manningnek valahogy ezt sikerült rendhagyó és valahol zseniális módon művelnie:

Pályán kívüli tevékenysége nem merül ki az agyzsibbasztó reklámokban. Röviddel pályafutása kezdete után elindította saját jótékonysági alapítványát, a „Peyback Foundation”-t, ami a hátrányos helyzetű gyerekeknek segített Louisianában, Tennesseeben és Indianaban. Ő és Eli 30 ezer liter vizet, Gatorade-et, gyerektápszert, pelenkát és egyéb használati termékeket adományozott a New Orleans-i lakosoknak a Katrina hurrikán után valamint Peyton maga egy Super Bowl győzelmet a Saintsnek. De nem állt meg ennyinél.

Mi az, amit egy ünnepelt sztár adhat valakinek a pénzen kívül? Figyelmet. A Manninghez hasonló sportolók, hírességek, celebek elérhetetlennek tűnnek és hihetetlen élmény találkozni velük. Vegyük például a rákbeteg Kari Barnett Bolingot, aki levélben írta meg Peytonnak, mennyire inspirálta őt az irányító. Boling azt hitte, hogy levele soha nem ér célt, de Manning Denverbe repítette Karit és a férjét, eltöltött velük egy kis időt, még a pálya mellett is ott lehettek a Ravens elleni mérkőzésen:

“Olyan édes volt. Kezet rázott velem, majd azt mondta:”Peyton Manning vagyok”. Aranyos volt. Mint egy szelíd óriás. Ilyen csak egyszer történik meg egy életben”

Még Coltsosként küldött egy aláírt mezt és egy kézzel írt levelet egy indianai nőnek, aki elveszítette a férjét első gyerekük születése előtt. Vagy említhetjük a 15 éves Logan Brown esetét, akit egy részeg ember gázolt halálra. A kisfiú nagymamája írt levelet Peytonnak, amiben leírta, hogy az unokája mennyire szerette és tisztelte őt. Brown 16. születésnapján a család kapott egy kézzel írt levelet és egy dedikált fotót azzal az üzenettel, hogy „Logan Allen Brown emlékére”. Könyvet lehetne írni a hasonló történetekből. Apró gesztusok a részéről, de életeket változtathat meg, tehet jobbá. Valamit visszaad abból a rengeteg szeretetből, amit a rajongóktól kap. Nem csoda, hogy tisztelik, de nem csak a fanok, hanem a játékosok is.

Viszlát, Sheriff!

Ha ennyi volt című levelében először Russell Wilson búcsúzott a Sherifftől: „Te inspiráltál a kemény munkára. A fegyelemre. A tisztelettudásra. Az állandó jegyzetelésre. Te ösztönöztél, hogy szeressem ezt az egészet. Hogy szeressem a verítéket. Hogy szeressem a könnyeket. De mindezek előtt… Te inspiráltál, hogy szeressem a játékot”.

Vasárnap délután fél ötig senki sem tudta még a Denver Broncosnál sem, hogy mit csinál majd Manning. Visszavonul, megpróbálja máshol? Aztán Peyton hívta Gary Kubiakot és elmondta: vége van. Azóta mindenki tudja, minden idők legnagyobbja visszavonul. Az Indianapolis Colts és a Denver Broncos szervezet mindent köszön. John Elway és Jim Irsay hálálkodik. JJ Watt annyit mondott csak, hogy „Öröm és megtiszteltetés volt Peyton”.

A leendő, idén visszavonuló Charles Woodson, aki elhappolta Manningtől a Heisman kupát: „Büszke vagyok, hogy akkor játszottam, amikor te!”

Roger Goodell sem hagyta szó nélkül a dolgot: „Peyton Manning lenyűgöző karrierje köszönhető a tehetségének, az elképesztő munkamoráljának és a megingathatatlan vágyának, hogy a legjobb legyen. Versenyszelleme és a játék iránti szeretete egy legendás játékossá tette, aki lázba hozta rajongók egy generációját. Nagyszerűen képviselte az NFL-t a pályán és az közösségben egyaránt. Mindörökké hálásak vagyunk Peytonnak, és tudjuk, hogy a sikeressége folytatódni fog élete további szakaszaiban is”.

Richie Incognito ennél lazább volt twitteren: „Az első Pro Bowlomon, 2012-ben Peyton meglátogatta a családomat. Emlékszek, hogy odament apámhoz és bemutatkozott. Apám sokkos állapotba került. Ahogy Peyton beszélgetett apámmal, teljesen kivoltam. Peyton ’Kibaszott’ Manning beszél apámmal! Átkarolta apámat és azt mondta: ’Örülök a találkozásnak Mr. Incognito. Peyton Manning vagyok’. Apám próbált okosnak tűnni és válaszolt: ’Azt hiszem, tudom ki vagy.’. Peyton üzenete a számunkra a 2012-es Pro Bowlon nagyon fontos volt. Egy játékosnak fontos példát mutatnia és megismertetnie a játékot másokkal és időt tölteni velük”.

Direkt a végére hagytam magát Tom Bradyt, Manning legnagyobb riválisát és barátját: „Állandóan próbálsz jobbá válni, állandóan próbálsz minél többet tanulni. Gondolj bele, hogy mióta játszik a legmagasabb szinten. Képzeld mekkora nyomás nehezedett rá. Talán most először Peyton életében, ez a nyomás megszűnik. Képzeld el, milyen érzés lehet”.

Brady minderre képtelen most. Miközben azt nézi, hogy a fia hogy focizik, végig azon jár az esze, hogy „Remélhetőleg szerzünk egy elkapót a piacról… Ki kell találnunk egy sémát az edge rusherek ellen… Hogy csapom be jövőre Von Millert?”. Amikor arról kérdezték, hogy milyen érzés, hogy soha többet nem játszik Peyton Manning ellen: „Szívás. Mindig is az lesz”.

Mindenkinek kell egy rivális. Aki jobbá teszi, aki motiválja. Mennyivel lenne kevesebb Tom Brady, vagy épp Peyton Manning karrierje a másik nélkül? Ha nincs egy másik nagyság, akihez mérni lehet. Nem sok ember van, aki Manninget jobban tiszteli, mint maga Brady:

„Ki élt meg még annyi elvárást évről évre, mint Peyton, aki mindezt remekül kezelte. Örökre megváltoztatta a játékot, mindenkit jobbá tett maga körül. Beállította a mércét, hogyan is kell irányító poszton játszani”

Rekordok halmaza

Peyton Manning 200 győzelemmel vonul vissza (alapszakasz és rájátszás együtt), ami a legtöbb az NFL-ben.  Övé a legtöbb karrier TD passz (539), legtöbb passzolt yard (71 940), ő adta egy szezonban a legtöbb TD passzt (55) és passzolt yardot (5 477). 19 különböző elkapó szerzett 1000 yardot irányítása alatt, a Hall of Famer Marvin Harrison és Reggie Wayne 10 ezer yard fölött termelt. Karrierje során 49 elkapónak adott TD passzt, mindezt 39 különböző stadionban. Ő rendelkezik a legtöbb game-winning drive-val és 3 TD-s mérkőzéssel, valamint az NFL történetében ő kereste a legtöbbet karrierje során, összesen 248,7 millió dollárt.

Öt különböző franchise veszített legalább tízszer Manning ellen. Csak ő és Brett Favre győzte le mind a 32 NFL csapatot. 14-szer szerzett legalább 10 győzelmet egy szezonban, ami a legtöbb a történelemben Tom Brady (13) előtt. Coltos időszaka alatt az Indianapolisban volt a liga legproduktívabb támadógépezete 26 pont/meccses mutatóval. Ötször választották a liga legértékesebb játékosának, 14-szer Pro Bowlernek, ami messze a legtöbb all time. Ráadásul ő az egyetlen, aki két csapat színeiben is MVP tudott lenni.

14 szezonban passzolt legalább 4 000 yardot, ami természetesen rekord. 10 407 passzkísérlete a második legtöbb Brett Favre mögött, bár érdekes módon az utolsó passza hivatalosan nem volt passz: egy 2 pontos kísérlet Bennie Fowlernek az 50. Super Bowlon. És ha már Super Bowl, akkor ő volt 39 évesen és 320 naposan minden idők legidősebb győztese és ő az egyetlen irányító a történelemben, aki két franchise színeiben is győzni tudott.

Minden jót Sheriff! Örültem, hogy élőben láthattalak játszani!