PODCAST      KERESŐ

Playbook
0

Nem ezt a Raiders D#-t vártuk

A szezon előtt komoly várakozásokat fűztek a Raiders védőegységéhez. Adott egy defense-mágus vezetőedző, komoly háttérrel rendelkező defensive coordinator, és egy bombajó roster. Ezzel szemben az első két meccsen negatív NFL-rekordot jelentő teljesítményt nyújtottak: 69 pontot és több, mint 1000 yardot engedtek az ellenfél támadóinak, utóbbi “NFL rekord”. Miért ilyen rossz a Raiders védelme?

 

sean smith lemarad

 

A 2015-ös szezonban Jack Del Rio vette át a stafétát, aki korábban a Jaguarsból csinált két év alatt playoff-esélyes csapatot, és vállalhatatlan védekezési mutatókat tolt fel a ligaelit-szint közelébe. Maga mellé Ken Norton Jr. többszörös SB-győztes játékos és a Seahawks korábbi LB-edzője jött, tehát nem lehet komolytalannak mondani, legalábbis papíron. Azonban az eredetileg védelmi gurunak számító Del Rio alkalmasságát a védelem összerakására azóta megkérdőjelezik, mióta a Broncos védőkoordinátoraként váltotta Wade Phillips, aki majdnem ugyanazzal a kerettel lényegesen jobb védelmet hozott össze Denverben. Ken Norton Jr. pedig linebacker-edzőnek kiváló, de róla sokat elmond az, hogy amikor kinevezték Raiders DC-nek, a Seahawks játékosai egyrészt szomorúak voltak, hogy elveszítenek egy jó pozíciós edzőt, másrészt csodálkoztak, mert nem tartották Nortont alkalmasnak arra, hogy védőkoordinátor legyen. Mindig is úgy ismerték, mint aki a motiváláshoz és az LB poszthoz nagyon ért, de ahhoz alkalmatlan, hogy teljes védelmet koordináljon…hasonlítva ezzel Mike Singletaryhez. Egyelőre az elmúlt 18 Raiders meccs őket támasztja alá, de főleg az ideiek. A Raiders védői ugyanis sokszor úgy szaladgálnak a pályán, mint pók a falon. Mintha mind a 11-en különböző védelmi sémákban játszanának, és egy tight endet sem tudnak levédekezni, legyen az bárki.

 

A 2016-os szezon előtti időszakban a híres O-fal igazolások mellett megszerezték Sean Smith-t, Bruce Irvint, és Reggie Nelsont, és újraszerződtettek egy egész sor védőjátékost. A draft 7 választásából az első 3 és a hatodik DEF-játékos volt, ebből a négy emberből ketten még nem léptek pályára, pedig az első körös Karl Josephet óriási tehetségnek tartják, de eddig nem játszott egy snapet sem a védelemben. Ami főleg annak tükrében csalódás, hogy a cornerbackből átvedlett strong safety, Keith McGill posztján eddig a legrosszabb a ligában a PFF szerint. McGill legutóbb 44 yardos elkapást engedett a Falcons újonc tight endjének, Austin Hoopernek, de nem csak coverage-ben voltak hiányosságai, hanem elhibázott szerelésekkel is vetette magát észre. Ezt követően Del Rio megígérte, hogy Joseph ezen a héten a Titans ellen már a pályán lesz. A második körös Jihad Ward kezdő, de csak azért, mert Mario Edwards sérült. Ward nem számított playmakernek az egyetemen, utolsó évében mindössze 2,5 sackje volt, neki még sokat kell fejlődnie az NFL szintjéhez, mert nála egyelőre még az undrafted újonc, Darius Latham is jobban játszik. A harmadik körben választott edge rusher, Shilique Calhoun a futás ellen nagyon súlytalan, így csak bizonyos szituációkban van helye a pályán. A hatodik körös linebacker, Cory James a kezdő Malcolm Smith és Ben Heeney gyengélkedései miatt kaphat szerepet a védelemben hamarosan.

 

IR és eltiltások

 

Sajnos az oaklandi együttest sem kerülték el a problémák: Injured Reserve-listára került Mario Edwards, és Neiron Ball (utóbbival csak mélységet, előbbivel viszont kezdőt vesztettek el), illetve felfüggesztését tölti Aldon Smith is. A balhés linebacker korábban sorra gyűjtötte a címeket és a rekordokat, gyakorlatilag egy sack-specialistáról beszélünk, és az idei  eltiltása ellenére is számolnak vele a csapatnál. Smith jó eséllyel az utolsó hetekre térhet vissza csupán, mivel tavaly november 17-én egyéves eltiltást kapott.

 

A védőfal

 

A kifejezetten jó DE/DT Mario Edwards az első alapszakasz-hétvége előtti hétfőn került csípőproblémákkal IR-ra (innen legkorábban 8 hét a visszajövetel, és csak egy játékos csapatonként). Hiányában a rookie Jihad Ward és Denico Autry pótolják, Khalil Mack átellenében. Edwards kiesése nagy érvágásnak bizonyult, hiszen ezzel megszűnt a belső pass rush, mellette az az Autry is jobban tudott teljesíteni tavaly, aki most súlytalan. Ezzel pedig Macknek és az újonnan igazolt Bruce Irvinnek is nehezebb dolga van, hiszen hiába verik meg a tackle-öket, ha a QB gond nélkül fel tud lépni a zsebben. Így Mack idén még nem villantotta meg azt a ligaelit teljesítményét, mint tavaly tette (6 szerelés, 0 sack eddig), és ugyan vannak Wardnak és Autrynak is néha jó megmozdulásai, összességében hiányzik a pass rush. A fal belsejében Justin Ellis, Stacy McGee és Dan Williams próbálják fogni a középső futásokat, de míg sokszor Mack és Ward/Autry ívesen sackre mennek, a DT és NT játékosok nem tudják összecsomagolni elölről a zsebet, és pofás kis lyukakon engedik kifutni az irányítót vagy a futót.


Linebackerek

 

A Raiders linebackereinek nincs könnyű dolga, tekintve, hogy a futójátékosok gyakran hatalmas lyukakon simán átmennek a védőfalon. Ezzel együtt nem túl szerencsés az, hogy gyakorlatilag csak alulméretezett linebackerek vannak a csapatban: Malcolm Smith, Ben Heeney és Cory James is pehelysúlyúnak számít ILB poszton, így sokszor akadnak fenn a blokkokon. A back seven a play-action támadások ellen nem tud mit kezdeni, a folyamatosan bedőlnek a futásnak álcázott passzjátéknak, és míg a védőfal rááll a zseb tartására a futás ellen, az irányító kényelmesen megdobja bármelyik elkapóját, akiről lemaradnak a felmozduló védők.

 

Secondary

 

Az egyik legnagyobb csalódást eddig a $44 millióért igazolt Sean Smith játéka jelenti. A cornerback szét lett égetve a Saints és a Falcons elkapói által is, az első meccsen Brandin Cooks touchdownja után Del Rio leültette a padra. Smith azonban sosem volt az a fajta shutdown CB, mint a fénykorában lévő Darrelle Revis, aki egy az egyben leveszi az ellenfél legjobb elkapóját, neki kell a segítség a safetytől ahhoz, hogy eredményesen tudjon passz ellen védekezni. Nem segíti ebben az, hogy Smith és az újonnan igazolt free safety, Reggie Nelson egyáltalán nem érzik egymást. Egyénileg minőségi játékosok (ahogy a védőfalemberek is), de nincsenek összeszokva. A legjobb példa erre Sean Smith és Reggie Nelson összjátéka, vagy pont ennek hiánya.

 

 

A fenti videón is látni, mi volt a terv, és mi nem ment. Julio Jones dobozba zárása volt a cél, vagyis míg Sean Smith zárja az egyenesen és kifelé mozgó útvonalakat, Nelson figyeli a pálya belsejét, és ha oda indul meg Julio, levadássza. Azonban már Julio indulása után Nelson kifelé forgatja a csípőjét, és túl közel kerül Juliohoz. Ez annak az eredménye lehet, hogy nem bízik abban, hogy a fade utat Smith meg tudja fogni, ezt viszont Julio profin kiszúrja, és belülre indulva több ütemmel is megveri Nelsont.

 

A következő videóban a drag útvonalat (néhány yard után merőlegesen befelé) futó Mohamed Sanu könnyíti meg Jacob Tamme TE életét.

 

 

A két védő (DJ Hayden és Malcolm Smith) rávetik magukat Sanura, míg teljesen üresen hagyják a 14 yardot futó tight endet, akit így már a két safety együttes ereje tud csak megállítani. A koordináció és helyzetfelismerés hiányának jele, hogy 2&17-nél egy passzerős irányító ellen ennyire lemozdulnak egy emberről.

 

Borzasztó káosz a Pro Football Focus szerint is

 

OAK DEF PFF Week 2

piros – borzasztó, narancs – átlag alatti, sárga – átlagos, zöld – átlag feletti, sötétzöld – minőségi, kék – elit

 

A PFF játékosértékelése szerint is baj van. A fenti táblázatban a kezdő védőket foglaltuk össze. Értékelhető egyéni teljesítményt Amerson, McGee, Mack és Irvin nyújtanak, de még ők sem mozognak összehangolva. Szembetűnő S. Smith, Nelson, Williams és Mack formahanyatlása.

 

A védelmek megítélésénél sokszor használják a DVOA-t, ami lényegében a védelem játékminőségének felmérése: más teljesítmény 3&1 playt megfogni a red zone területén, mint kibekkelni egy büntetésből származő 3&20-at a pálya közepén. Ezt a mutatót a playek egyenkénti elemzése mellett a csapatok sorsolásával is kiigazítják, így lényegében megmutatja: mi a védelem hozzáadott értéke a játékhoz az “elvárható” szinten felül, mennyire rontják le valóban az ellenfél támadásait?

 

Ebben a mutatóban vezet a Raiders a második hét után, csak hátulról. A liga legrosszabb passzvédelmét és 5. legrosszabb futásvédelmét tették le eddig az asztalra. Lényegében képtelenek levédekezni akármilyen jogosult elkapót, a pálya közepét a scrimmage-től számított 15 yardig gyakorlatilag elvesztették. Drive-onként 52 yardot engednek az ellenfélnek, míg a Houston D# 20,48-at. Egyedüli jó mutatójukat is a klasszis punter, Marquette King hozza össze, mégpedig a ligában hetedik legjobb mezőnypozíciót, amikor feljön a védelem a pályára.

 

Ezek javítható hibák, viszont az utolsó pillanatban van a Raiders. Kisebb csoda, hogy ilyen teljesítménnyel 1-1 a mérlegük, és nem 0-2. Az offense egymagában nem tud playoffba jutni. Del Rio az Atlanta elleni égés végén már maga hívta a playeket a DC helyett. Szerinte is inkább mentális hibákról van szó, mint fizikai alulteljesítésről, és a játékosai is tisztában vannak a szörnyű teljesítményükkel. Kérdés, hogy Ken Norton Jr. meddig lesz védőkoordinátor Oaklandben.

 

De legalább a támadósor működik. Egyelőre.

 

(A cikk megírásában köszönöm Packer segítségét és tippjeit.)

 

Megosztás:
  • googleplus
  • rss
  • mail

Írta: KGYM

There are 0 comments

Leave a comment

Want to express your opinion?
Leave a reply!