Wentzylvania

OAK@TEN 17-10

 

Az Oakland D hatalmasat javult, most már csak az utolsó pillanatban kellett kiszenvedni az 1 TD-nyi győzelmet. Mondjuk Demarco Murrayt se tudták megfogni könnyedén.

 

 

A Raiders számára lelki megváltás volt ez a meccs, Ken Norton DC pedig nem lesz munkanélküli. Az elsőkörös rookie Karl Joseph is felkerült a pályára, és egyből vezette a secondaryt szerelésekben. Apropó secondary: egy kissé összeszedték magukat, és a múlt héten még KO-zott David Amerson csak 4/11-et engedett 38 yardra, ötször pedig még érintette is a labdát. Sean Smith és Reggie Nelson is megmutatta, hogy talán megérte rájuk költeni ennyi pénzt, innen lehet tovább haladni. Az offense részéről Derek Carr átlagos játékot játszott, hullámzó teljesítménnyel, biztonsági játékkal. Crabtree volt a kedvence vasárnap este, 11 targettel és 102 yarddal. Menelik Watson visszatérő lágyéksérülése sem tűnik súlyosnak szerencsére.

 

A Titans részéről Mariota nem brillírozott különösebben, sok labdát adott el felelőtlen dobásokkal. Blitz esetén teljesen összeomlott, pedig komoly veszélyt most sem jelentett az OAK front seven. Murray viszont 16 labdahordásból 114 yardot szerzett (7,1-es átlag!!!), hat rontott szerelést összeszedve magán. LT Taylor Lewan sokat segített neki ebben, a kellő pillanatban odébb rakva Jihad Wardot. A Titans védelme stabil volt (lásd OAK 17 pont), Orakpo pedig bárkinek beleült az arcába, aki átjött a scrimmage-en. Ugyanő blitzre küldve többször is nyomás alá helyezte Carrt Penn oldalán, ami kifejezetten nagy szó.

 

BAL@JAX 19-17

 

Ez egy hihetetlenül izgalmas mérkőzés volt, parádés játékokkal, minőségi megmozdulásokkal. Vagyis nem.

 

 

Flacco jó, de nem bravúros munkát végzett, pedig egy Jaguarst illene komolyabban összecsomagolni ekkora szerződéssel. A védelem viszont belelépett Bortles szájába, a secondary a legkisebb botlást is kegyetlenül megbüntette. A Weddle-Mosley-Suggs trió levadászta a Jernigan által már a scrimmage-nél megtépázott támadásokat, és víz felett tartották a Ravens fejét.

 

Bortles viszont jól benézte. Folyamatosan nyomás alatt volt, ezt pedig nem bírta fejben kezelni. A tavalyi év alapján komoly visszaesést várnak tőle és a JAX egészétől is, az első három meccs alapján a hype train már be is húzta a vészféket. A meccs során 48 futott yardjuk volt – mind a 48 kontakt után, vagyis az O-fal egész pontosan 0, azaz nulla centiméter helyet hagyott dolgozni. A linebacker Paul Posluszny (akinek olyan nyaka van, mint a derekam) és Jalen Ramsey viszont nem tették egyszerűvé Steve Smith életét, komoly coverage-munkát felmutatva.

 

DET@GB 27-34

 

 

Aaron Rodgers kimászott a gödörből, és megint 6 másodperces scramble után dobott meg deep passzokat. A Packers Rodgers pontos játékával és Nelson elkapásaival összelapátolt annyi pontot, hogy a végén 1 TD-különbségre feljövő Lionst még pont megfogja. Stafford viszont Marvin Jones segedelmével összekapta a támadósort, és megmutatta, hogy egy ilyen meccsből is fel lehet állni, és az utolsó pillanatig rághatták a körmüket Peppersék, hogy “na most mi lesz?”. Pláne, hogy Jones 6 elkapásból 205 yardot tett le az asztalra, és a meccs végi feltámadás során 21 megválaszolatlan pontot szerzett a Lions. A defense sokat engedett, de Ansah és Levy nélkül nem is csoda, teljesen meg lett tépázva sérülésekkel a Lions is.

 

WAS@NYG 29-27

 

 

A Giants úgy döntött, hogy Plaxico Burress (Coloradóban ezt Talib-ünnepként ismerik) emléknapot tart, sikerült is a csapatnak legalább négyszer lábon lőnie magát a meccsen. Laza 128 yard értékű büntetés, 3 fumble és 2 interception (az egyik a redzone-ban, a másik a final drive alatt), teljesen értelmetlen szabálytalanságok (ami miatt többek között egy blokkolt puntot is visszafújtak) megfűszerezve a szezon első dupla unsportsmanlike conduct miatti kiállításával( és hogy még pikánsabb legyen, a kezdő centert küldték le a pályáról). Ami a Giants oldalán pozitív volt, az a redzone defense (0%-os hatékonyság a Skins oldalán) és a Norman – Giants WR alakulat közötti párharc eredménye (OBJ 7 elkapás 127 yard, ebből 5 elkapás, 88 yard Normanen), de ezt a meccset bizony odaadták az igencsak döcögő Redskinsnek.

 

 

A Washington passzjátéka jelentősen javult, Kirk kapitány végre nem dobál interceptionöket a 20 yardon belül (tegyük hozzá, touchdownt se sokat), Crowder (78 yard 1 TD) és Jackson (96 yard 1 TD) is szépen muzsikált, a special team és a defense is kulcsszituációkban mutatott be komoly játékokat, szóval nincs még minden veszve a Redskins háza táján. Ki kell emelnünk, hogy a fake punt a 3. negyedben 1 pontos hátrányban egy zseniális húzásnak bizonyult, viszont a futójáték továbbra sem acélos sem a támadásban (90 yard csapat szinten), sem védekezésben (120 engedett futott yard az eléggé puha Giants fal mellett), az emlegetett redzone hatékonyság egy összeszedettebb ellenféllel szemben pedig felér egy harakirivel.

 

Mindkét csapat oldalán voltak sérülések, a Giants Eli Apple (combhajlító), a Redskins pedig Bashaud Breeland (boka) és DeAngelo Hall (térd) elvesztése miatt aggódhat, bár a depth chart alapján talán a Giants tudja majd jobban kezelni a secondaryt érintő sérüléseket.

 

PIT@PHI 3-34

 

Carson Wentz. (Vagy ahogy a magyar szcénában mondják többen, Carlos Wentz.) Egy jövőbeli elitnek valami hasonló 3 meccses bemutatkozást kell tartania, még akkor is, ha az első két meccsét a Browns és a Bears ellen játszotta, a Steelers ellen pedig már a harmadik negyedben a biztos győzelem magabiztosságával dobálhatott. Wentz nem átlagos rookie, ha csak valami hasonlót mutat fel a következő hetekben, az Eagles-drukkerek nyugodtan dőlhetnek hátra – 15 évig rendben lesz a franchise. Abszolút érezni rajta az edzői stáb sikeres munkáját, a PFF-nél bekukkantott az elit szintbe. 300 yard fölé ment Wentz, igaz csak 8/30 passza volt, ami legalább 10 yardot repült a levegőben. Sproles és Celek tönkretették a Steelers védelmét, együtt 189 yardot hozva.

 

 

Big Ben szörnyen játszott, Brownon és egy kósza Sammie Coates elkapáson kívül senkinek nem tudott életképes passzt dobni (ebben azért Nolan Carroll keze is benne volt). Folyamatosan nyomás alatt tarotta az Eagles front-seven, az O-fal lényegében terített asztallal várta Fletcher Coxot és pajtásait. A LB-sor teljesen lefagyott, a vérmesnek tűnő tigrisek lényegében fogatlan kiscicákként játszottak, és a pálya közepét teljes egészében átadták az Eaglesnek.