A New England Patriots korunk legsikeresebb csapata. Ezt senki nem vonhatja kétségbe hiszen az elmúlt 16 évben kettő kivételével minden évben megnyerték a csoportjukat, 10 AFC döntőt játszották, és hat Super Bowlon vettek részt, amiből négyet meg is nyertek. Ez a siker nagyban köszönhető Tom Bradynek, aki 2001 óta a csapat egyik legerősebb tartópillére, és akit minden valószínűség szerint pár éven belül be fognak iktatni a Hall of Fame-be, amire egyértelműen rászolgált.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Ez a siker azonban nem jöhetett volna létre, ha 2001 szeptember 23.-án nem történik egy szerencsétlen eset, ami után elindult ez a nagyszerű menetelés. A történetet valószínűleg mindenki ismeri, Drew Bledsoe a csapat akkori kezdőirányítója megsérült, és a helyére be kellett állnia Brady-nek, akinek a vezetése alatt a csapat egészen a Super Bowl-ig jutott el, amit egy utolsó másodperces Field Goallal meg is nyert.
Azt azonban már valószínűleg kevesen tudják, hogy pontosan ki is volt Drew Bledsoe. Mára már nagyon sokan, köztük számos Patriots szurkoló is csak a sérülése kapcsán emlékszik meg róla. De tényleg erről lenne csak szó? Bledsoe tényleg csak ennyit tett a csapatért, hogy megsérült? Tényleg nem érdemel több említést az ő neve?
Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre válaszokat kapjunk érdemesnek tartom megvizsgálni, hogyan is alakult Bledsoe karrierje, hogy kiderüljön, több volt-e mint az irányító, aki megsérült, hogy Brady pályára léphessen.
Egy új korszak kezdete
Bledsoe az 1993-as draft legelső választásával került a Patriots-hoz. Az ő draftolása szimbolikus értékkel is bírt, hiszen egy új korszak kezdődött ekkor New Englandban. 93-ban megváltozott a csapat tulajdonosának és edzőjének a személye, új stadionba költöztek, és a mezeket is átalakították. Egyszóval minden megtettek annak érdekében, hogy az előző évek kudarcait feledtethessék.(90-92 között összesen 9 meccset sikerült csak nyerniük, és egy rövid ideig fennállt annak a veszélye is, hogy elköltözik a csapat.) Így Bledsoe egy olyan csapathoz került, ami tényleg a szó legszorosabb értelmében mindent elölről kezdett.
A Patriots nem titkolt szándéka az volt, hogy Bledsoe legyen a csapat első pillére, amire aztán lehet építkezni. Ezért Bill Parcells vezetőedző már a 93-as szezon első meccsén bedobta a fiatal irányítót a mélyvízbe. Ráadásul nem is akárki ellen.
A Patriots a 93-as szezon első mérkőzésén ahhoz a Buffalo Billshez látogatott, akik az előző három szezonban Super Bowlt játszottak. Bledsoe számára fel volt adva a lecke, hiszen az AFC legerősebb csapata ellen kellett helyt állnia. Ez nem sikerült. A Bills nagyon könnyedén 38-14-re legyőzte őket.
A folytatás sem alakult túl fényesre. A Patriots csak 5 győzelmet tudott összeszedni, és Bledsoe számai elmaradtak az elvártaktól. Csak 2494 yardot passzolt, és 15 TD mellé 15 INT is került. Viszont még újonc volt, és a csapatnál is úgy látták, hogy van benne lehetőség, csupán időt kell hagyni neki, hogy kibontakozhasson. Bledsoe pedig a következő évben meg is hálálta a belé fektetett bizalmat.
Út a döntőbe
A 94-es szezont a Patriots egy másik csoportrivális, a Miami Dolphins vendégeként kezdte meg, ahol Bledsoe végre bebizonyította, miért is lett ő 1/1-ként kiválasztva. A Dolphins védelmét szanaszét passzolta, és 4 TD passzal jelezte, rá bizony figyelni kell. A probléma azonban ott volt, hogy hiába dob ő négy TD-t, ha Dan Marino dob mellé ötöt. Hiába pakol fel a táblára 35 pontot, ha a Dolphins felpakol emellé 39-t. A rá következő héten a Billst fogadták, ahol Bledsoe vezetésével az offense megint 35 pontot rakott fel a táblára. Csakhogy a Bills meg 38-t. A csapat szezonját alapvetően meghatározta, hogy képtelenek voltak megállítani az ellenfeleiket, és minden felelősség Bledsoe-ra hárult, akit ráadásul még érdemi futójáték sem segített. Emiatt a Patriots az első kilenc meccséből hatot elbukott, és semmi jele nem volt annak, hogy ez az év máshogy alakulna, mint a többi. De aztán jött a Vikings elleni fordítás.
A 11. héten a Minnesota együttesét fogadták, akik a meccs első felében teljesen lemosták a pályáról a Patriots offense-t, és könnyedén kialakítottak egy 20-3-as félidei vezetést. Csakhogy aztán a második félidőben Bledsoe feltámadt, és vele együtt az egész csapat is. A negyedik negyedben sikerült kiegyenlíteniük, majd a hosszabbításban egy Bledsoe TD passzal meg is nyerték azt a meccsen. Ráadásul Bledsoe ezen a meccsen olyat vitt véghez, amit előtte egyetlen másik QB sem. 70 passzkísérlettel és 45 sikeres átadással új rekordot állított föl, amivel végleg bírta magát a történelembe.
A Vikings elleni siker hatalmas löketet adott a csapatnak. A szezon hátralévő 6 meccsét mind megnyerték, és 10-6-os mérleggel sikerült bejutniuk a playoffba. Ott a Wild Card körön a Cleveland Browns-hoz utaztak abban a reményben, hogy folytatódhat a nagy menetelés. Nem így történt. A Browns védelme túl sok volt Bledsoe-nak, a Patriots egysíkú támadójátékát simán kikapcsolták, és 20-13-as Browns győzelem született. (fun fact a Browns akkori edzőjét úgy hívták Bill Belichick)
A playoff győzelem nem jött össze, de az előrelépés egyértelmű volt. Főleg Bledsoe számára, akit 4555 passzolt yarddal, és 25 TD-vel mindössze 22 évesen beválasztottak a Pro Bowl-ba.
A Patriots számára egyértelmű volt, hogy az irányító pozícióval nem lesz gond, most elkezdhetnek foglalkozni a többi poszttal is. Annak érdekében, hogy egy kis terhet levegyenek Bledsoe válláról 95-ben ledraftolták Curtis Martint (RB) akitől a futás felélesztését remélték.
Martin mindjárt az első évében teljesítette ezt az elvárást, hiszen majdnem 1500 yardot, és 14 TD-t szerzett, amivel jelentősen tehermentesítette Bledsoe-t. A védelem azonban nem tudta segíteni az offense-t. Rengeteg pontot kaptak, és ez az eredményekben is megmutatkozott. Egy kiábrándító 6-10-es rekorddal zárták a 95-ös évet, amely az előző év után hatalmas csalódás volt.
Természetesen ez az eredmény nem Bledsoe miatt alakult ki. Ő megtette a maga dolgát, 3500 yard fölé jutott, és Martinnal kiegészülve szállították a pontokat. Csak sajnos az általuk szerzett pontok kevesek voltak. Egyértelmű volt tehát, hogy hol kell fejlődni.
A 96-os drafton a Patriots prioritása a védelem megerősítése volt. Ennek érdekében megszerezték Tedy Bruschi(LB) és Lawyer Milloy(SS) játékjogát is, valamint ekkor került a csapathoz Adam Vinatieri(K) is.
Az erősítésnek meg lett a hatása. A védelem jelentősen feljavult, aminek köszönhetően jöttek a győzelmek is. Ugyan néha belefutottak egy csúnya vereségbe (pl Broncos ellen 34-8) de ez nem zavarta meg őket, és 11-5-el hosszú idő után először csoportgyőztesként jutottak be a playoffba. A védelem javulása mellett természetesen Bledsoe is nagyon sokat tett ezért az eredményért. 4000 passzolt yarddal, és 27 TD passzal hálálta meg a kapott segítséget.
A playoff első körében a Pittsburgh Steelers csapatát fogadták, akiket akkor sokkal esélyesebbnek gondoltak. Végül azonban a Steelersnek esélye sem volt beleszólnia egy olyan meccsbe, ahol irányító, futó, és védelem egymást tökéletesen kiegészítve játszott. 28-3-ra győzött a Patriots, ráadásul még a szerencse is melléjük szegődött, ugyanis a másik Divíziós meccsen a Jaguars legyőzte az első kiemelt Broncost. Ez pedig azt jelentette, hogy otthon játszhatják az AFC döntőt.
A Jaguars könnyű prédának tűnt, hiszen éppen hogy csak bejutottak a rájátszásba abban az évben. A Patriots azonban nem követte el ugyanazt a hibát, mint előtte a Bills, és Broncos. Nem becsülte alá az ellenfelét, és olyan keményen játszottak, mintha a Broncos ellen játszottak volna. Ennek a mentalitásnak meg is lett az eredménye, az a Jaguars, ami eddig 60 pontot szerzett két Playoff meccsen, most csak 6 pontra volt képes, a Patriots pedig 20-6-os győzelemmel bejutott a Super Bowlba. Bledsoe ezen a meccsen nem játszott kiemelkedően, de nem is volt rá szükség. Nem hibázott, és ez pont elég volt, mert a Patriots azon a meccsen mint csapat játszott jól, és csak remélhették a szurkolók, hogy ez a szintű teljesítmény a Packers elleni döntőn is ki fog tartani. Amit azonban ekkor még nem tudhattak, hogy bár kívülről minden szép és jó volt, de a színfalak mögött komoly bajok voltak.
Menny és Pokol
Bár a Patriotsnak ment a szekere, a tulaj Robert Kraft, és az edző Bill Parcells többször is összeszólalkozott, és a Super Bowl napjára a vitájuk oly mértékben eldurvult, hogy egyértelmű volt, Parcellsnek mennie kell. Nem éppen egy ideális állapot a Super Bowl előtt, és ennek az állapotnak a nyoma meg is látszott a csapaton.
Brett Favre szétpasszolta a Patriots védelmét, ami miatt Bledsoe-nak kellett előlépnie. A Packers védelme azonban helyt állt, és többször is hibára késztették.(4 INT) Ennek ellenére a meccs egyáltalán nem volt elveszve, sőt a harmadik negyed végén a Patriots 27-21-re felzárkózott, és nagyon ott lógott a levegőben egy fordítás. Nagyjából egy percig. A TD utáni kickoffnál a Packers visszahordója Desmond Howard 99 yardos return TD-t szerzett, amivel a momentum visszakerült a Packers-höz, és többet nem engedték el. 35-21-re a Packers nyert.
A Super Bowl vereség fájó volt, ami azonban még fájóbb, hogy Parcells elhagyta a csapatot, és minden amit több év alatt gondosan felépítettek összedőlni látszott. Ez az aggodalom az első évben még úgy tűnt alaptalan. A Parcells helyére kinevezett Pete Carrollal Bledsoe remekül megértette magát, hiszen a 97-es szezonban újfent megközelítette a 4000 passzolt yardot, és 28 TD-vel még túl is szárnyalta az előző évi eredményét. A csapatnak is jól ment a játék, 10-6-al újra csoportgyőztesek lettek, ráadásul a Wild Card körben 17-3-ra le is tudták győzni Marinot, és a Dolphinst. A Steelers azonban ezúttal túl nagy falatnak bizonyult. Egy védelmi csatában 7-6-ra alulmaradtak.
A playoff vereség ellenére úgy tűnt tehát nincs nagy gond a csapatnál, és túlélhetik Parcells távozását. Csakhogy a 98-as szezon előtt Martin is elhagyta a csapatot, ráadásul Parcells-hez hasonlóan ő is a Jetshez igazolt. Martin nélkül a futójáték pedig megszűnt létezni. Az offense ismét egysíkúvá vált, és minden az irányítón állt vagy bukott. Bledsoe ugyan megérezte a futójáték hiányát, de amit elvártak tőle azt ő teljesítette. Illetve a védelem is volt annyira jó, hogy túléljék a futójáték hiányát. 9-7-el még sikerült elcsípniük az utolsó Wild Card helyett, de ott mindjárt az első körben kiestek a Jaguars ellen.(25-10-es vereség)
A helyzet 99-ben sem változott meg. Futójáték továbbra sem volt, és bár Bledsoe megint 4000 yard közelébe jutott, végül ez kevésnek bizonyult. 8-8-al elmaradt a rájátszás, Carollnak pedig meglepő módon távoznia kellett. A helyére érkezett Bill Belichick, akitől azt várták, hogy újra felvirágoztassa a csapatot. Ez az első évben nem sikerült. Nagyon nem. A Patriots hosszú idő után újra negatív mérleggel zárt(5-11) és úgy tűnt minden ami eddig jól működött elromlott. Még Bledsoe is önmagához képest gyengén teljesített.(19 TD 21 INT) Ennek ellenére senkinek meg nem fordult volna a fejében, hogy ne Drew Bledsoe legyen a Patriots kezdőirányítója a következő évben. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a 2001-es szezon előtt a csapat egy 10 éves 100 millió dolláros szerződést kötött vele, amivel karrierje végéig magukhoz láncolták volna őt. Valószínűleg örökre a Patriots kezdőirányítója is maradt volna, csakhogy aztán jött 2001 szeptember 23.
Egy ifjú titán felemelkedése
Azon a napon Patriots a Jets-t látta vendégül és egy borzalmas meccset játszott egymással a két gárda. Soha senki nem emlékezne arra a meccsre ha nem történik egy szerencsétlen ütközés a 4. negyed közepén. A Patriots támadott, de mivel Bledsoe nem talált üres célpontot, ezért megpróbálta maga megfutni a first down-t. Ez sikerült is, ám mielőtt kilépett volna az oldalvonalon kívülre a vendégek LB-je Mo Lewis nekirohant, és egy kemény ütéssel leckéztette meg az irányítót. Az ütés hatására Bledsoe-nak nyílt véredény keletkezett a mellkasában.
https://www.youtube.com/watch?v=yGnD-2zUidM
Bledsoe szerencsére túlélte az ütést, ám legalább nyolc hétre kidőlt(ekkor sérült meg komolyabban először) ami miatt Tom Bradynek kellett átvennie az irányítást. Brady az első meccsein még nem tudott csodát tenni. A Jets ellen nem tudta győzelemre vezetni a csapatot, a Colts ellen egy teljesen átlagos teljesítményt nyújtott, a Dolphins ellen pedig teljesen reménytelennek tűnt. Egyedül a Chargers elleni meccsen mutatott jeleket arra, hogy talán lehet még belőle valaki. De aztán a 6. héten a Colts elleni visszavágon Bledsoe visszatért a pálya szélére, és úgy gondolta 2-3-as állásnál még nincs semmi veszve, megpróbálja segíteni Brady munkáját, hogy mikor felépül, akkor még legyen remény a rájátszásra. Bledsoe a partvonal mellől koordinálta Bradyt, aki mentorának segítségével fokozottan jobb, és jobb teljesítményt nyújtott. Még a vesztes meccsek alatt sem tűnt reménytelennek, sőt!
Kettejük közös munkájának eredménye egy 5-5-ös mérleg lett, ahonnan még bőven volt lehetőség a playoffra. Ráadásul Bledsoe teljesen felépült, és készen állt rá, hogy visszavegye a csapatot. Mindenki úgy gondolta, hogy Bledsoe-nak kellene lennie a kezdőnek, hiszen bár Brady jó volt, de nem volt kiemelkedő. Ráadásul Bledsoe már sok mindent letett az asztalra, míg Brady alig pár meccset játszott. Így gondolták a szurkolók. Így gondolták a játékosok. Mindenki így gondolta. Mindenki, kivéve Bill Belichik-t.
Nem tudni Belichick mit látott akkor Bradyben, de 2001 november 22-én kiállt a média elé, és kijelentette, Brady lesz a kezdőirányító a szezon hátralévő részére. A kijelentés mindenkit sokkolt. Sokkolta a szurkolókat, sokkolta a csapatot, de leginkább sokkolta Bledsoe-t, aki érthető módon csalódott, és dühös volt, mikor erről értesült. Mikor megkérdezték őt arról, hogyan érez ezzel kapcsolatban, nem volt hajlandó válaszolni a kérdésre.(“Next question” volt a válasza)
Bledsoe keserűsége érthető volt, hiszen már több éve ő a csapat irányítója, aki jóban rosszban kitartott mellettük, erre lecserélik őt egy irányítóra, aki bár nem volt rossz, de a jótól is távol állt. Viszont a kezdeti sokk után összeszedte magát és olyat tett, amit ebben a helyzetben kevesen tettek volna meg. Elfogadta Belichick döntését, és úgy döntött mindent megtesz azért, hogy a csapatot bejuttassa a playoff-ba. És ha ehhez a partvonal mellett kell állnia, és onnan kell koordinálnia az offense-t, akkor pontosan ezt fogja tenni. A pályán kívülről továbbra is segítette Bradyt, hogy minél több meccset nyerhessenek meg. Ahogy előtte sérülten, úgy most egészségesen is megosztotta az ifjú irányítóval a meglátásait az ellenfél védelmeivel kapcsolatban, számos hasznos tanáccsal látta el őt, és mindent megtett azért, hogy Brady egy jó irányítóvá válhasson.
Bledsoe mentorálásának hatására Brady igazi kezdőirányítóvá nőtte ki magát, és a vezetése alatt a Patriots megnyerte a maradék 6 meccsét, majd a rájátszásban a Raiders ellen is győzni tudott.(Hosszabbításban 16-13) A csapat nagyon jól játszott Brady-vel, és mivel a rájátszásban is győzni tudtak, ezért sokan érezhették úgy, Bledsoe-ra lassan tényleg nem is lesz szükség. Ám a sors fura módon adott még egy utolsó esélyt Bledsoe-nak a bizonyításra.
Egy utolsó hőstett
A 2001-es AFC döntőn a Steelers fogadta a Patriots-t, és értelemszerűen a hazaiak voltak az esélyesebbek. Ennek ellenére a Patriots kezdett jobban, de a második negyed végén a Steelers védők ráestek Brady lábára, ami miatt az ifjú irányítónak el kellett hagynia a pályát. Újra pályára léphetett tehát Bledsoe, hogy még egyszer utoljára győzelemre vezethesse a csapatot.
Majd mindjárt a második pályán töltött játéknál a szívbajt hozta a New England szurkolókra. Passzplay volt, de mivel nem talált célpontot, ezért megpróbálta megfutni a first down-t. Ez sikerült is neki, és már éppen kifutott volna az oldalvonalon kívülre, amikor Chad Scott (CB, PIT) beérte őt, és hatalmasat ütvén rajta kilökte az oldalvonalon kívülre. Az eset kísértetiesen hasonlított a Jets ellen történtekre, sőt gyakorlatilag ugyanaz volt. Egy hatalmas különbséggel. Bledsoe ezúttal nem maradt lent a földön. Gyorsan felpattant, és az ütés hatására elszántabb lett, mint előtte valaha is. Levezetett egy tökéletes drive-t, és a félidő végén David Patton-nak(WR) adott TD passzával 14-3-ra elhúzott a Patriots.
Bledsoe balszerencséjére azonban jött a félidő, ami alatt a Patriots vezetősége átgondolhatta a második félidei taktikát, és úgy döntöttek átállnak a “futtassuk a labdát, és hagyjuk, hogy ők hibázzanak” játékra, ami miatt Bledsoe-nak nem volt esélye visszanyernie a kezdő pozíciót, hiszen semmi komolyat nem vártak el tőle. Ennek ellenére a terv bevált. A Steelers ugyan felzárkózott, de két negyedik negyedes INT eldöntötte a meccset, és a Drew Bledsoe vezette Patriots 24-17-re legyőzte a Steelerst, és bejutott a Super Bowlba.
Az AFC döntő után Brady lába rendbe jött, és hadra fogható állapotba került, így ismét adott volt a kérdés, ki kezdjen irányító poszton? Ezúttal jóval megosztottabb volt a szurkolótábor, ugyanis valaki Brady mellett tette le a voksát, valaki pedig Bledsoe mellett. Belichick azonban gyorsan döntött, Brady maradt a kezdő. Bledsoe ezúttal sokkal higgadtabban, és megfontoltabban kezelte a döntést. Vélhetőleg ő maga is tisztában volt vele, hogy a Steelers ellen még nem tudta visszanyerni a kezdő pozíciót, így hát elfogadta hogy ismételten a partvonal mellől fogja tudni csak irányítani a csapatot.
Brady a Super Bowl előtt ígéretet tett Bledsoe-nak, hogy meg fogja szerezni neki a gyűrűt, hálából, amiért oly sokat segített neki. Nagy ígéret volt, ugyanis a Patriots ellenfele a liga legjobb csapata a St. Louis Rams volt, akiknél az offense mellett ezúttal a védelem is elitnek számított. A Divíziós körben például Brett Favre ellen 6 INT-t szereztek.
Az előjelek nem a Patriotsnak kedveztek, de mindenki hatalmas döbbenetére a ligaelit Rams offense nem bírt a Patriots védelmével, és három negyed után már 17-3-ra vezettek. Ezt a 17 pontot azonban szinte teljes mértékben a védelem hozta össze. (pick6, Fumble utáni jó mezőnypozícióból TD, majd INT utáni jó mezőnypozícióból FG)
Brady és az offense szenvedett, és ha a védelem nem szerzett labdát, akkor képtelenek voltak bármit is csinálni. 3 és fél negyedig azonban nem is kellett különösebben semmit sem csinálniuk. De az utolsó öt percre a Patriots védelme elfáradt, és a Rams két TD-t is el tudott érni, amivel 17-17-re módosították az állást. Ezek után mindenki biztosra vette a hosszabbítást, hiszen a Pats offense egész nap nem csinált semmit. Most pedig egy perc alatt kellett volna időkérés nélkül a saját 15 yardosukról egy győztes támadást vezetni. Senki nem hitte, hogy ez összejöhet.
A Patriots oldalvonalán sem voltak biztosak benne mit is akarnak a maradék egy percben. Brady a támadás előtt odament Charlie Weiss-hoz (OC) hogy megtudakolja mi legyen. Weiss azt mondta neki próbáljon meg haladni, de vigyázzon a labdára. Ez a legfontosabb, vigyázzon a labdára.
Bledsoe pedig ezt meghallván odafordult Bradyhez és csak annyit mondott neki:
“Cs**d meg! Menj ki és szórd meg őket!”
Brady végül Bledsoe-ra hallgatott, és levezette élete drive-ját. Az irányító, aki egész meccsen képtelen volt bármit is csinálni hirtelen megtáltosodott, és időkérés nélkül egy perc alatt mezőnygóltávolságba juttatta a csapatot, Adam Vinatieri pedig az utolsó másodpercben belőtte a győztes FG-t. Brady betartotta az ígéretét, megnyerte a gyűrűt Bledsoe-nak, amit eddigi karrierje alapján már igazán megérdemelt.
A hattyúdal
A Super Bowl utáni örömmámort egy keserű felismerés követte. Brady győzelemre vezette a csapatot, ami Bledsoe számára egyetlen dolgot jelenthetett csak. Mennie kell. Két ilyen kezdőirányítót egyetlen csapat sem tarthat fenn a rosteren, és az mindenki számára világos volt, hogy nem a Super Bowl MVP-t fogják elküldeni. Végül egy 2003-as első körös pick-ért elcserélte a csapat, meglepő módon a csoportrivális Buffaloba.
A Bills színeiben Bledsoe mindent megtett azért, hogy bebizonyítsa, még mindig képes elit szinten játszani. 2002-ben pedig úgy tűnt a Bills megtalálta az új franchise irányítóját, akit már régóta kerestek. Bledsoe karrieje egyik legjobb évét produkálta 4400 yarddal, és 24 TD-vel. Balszerencséjére a Bills más fronton nem tudott ilyen erőt felmutatni. 8-8-as mérleggel fejezték be a szezont, ami abban az évben csak a csoport utolsó helyére volt elég. Ez után pedig jött a törvényszerű hanyatlás.
Bledsoe sem 2003-ban sem 2004-ben nem tudta rájátszásba vezetni a csapatot, a statisztikái is jelentősen leromlottak(még a 3000 yard sem jött össze) a Bills vezetősége pedig úgy döntött nem számolnak többet vele. Ám ezúttal annyi szerencséje volt Bledsoe-nak, hogy nem trade keretein belül küldték el, hanem egyszerűen elengedték. Így lehetősége volt kiválasztani azt a csapatot, ahol befejezhette volna a karrierjét. Ő pedig úgy döntött, hogy ahhoz az edzőhöz szeretne menni, aki annak idején hitt benne annyira, hogy ledraftolja, és aki mellett karrierje legjobb éveit produkálta: Bill Parcellshez.
Parcells ekkor a Dallas Cowboys vezetőedzője volt, és mivel a Cowboys legnagyobb baja az irányító volt, ezért tárt karokkal várta egykori tanoncát. Az újraegyesülés elsőre úgy tűnt mindenki számára előnyös volt. Bledsoe újra régi fényében tündökölt, és a szezon során 5 negyedik negyedes fordítást is véghez vitt. A Cowboys végül 9-7-el fejezte be a szezont, amivel éppen, de lemaradtak a rájátszásról. De nem volt ok a pánikra mindenki úgy gondolta, hogy a Parcells-Bledsoe páros jövőre még ennél is erősebben fog visszatérni. Végül azonban nem így történt.
Bledsoe-t 2006-ban utolérte a kor, és már csak árnyéka volt régi önmagának. Sérülések is hátráltatták, és a hullámzó teljesítményt látva Parcells lecserélte őt. Ismételten a partvonal mellé került, és nézznie kellett, ahogyan egy másik ifjú titán Tony Romo vezeti győzelemre a csapatot. Bledsoe ahogyan 2001-ben Bradynél, úgy most is ott segítette Romo munkáját ahol csak tudta. Ellátta őt a tanácsaival, és egyengette rögös útját. Végül Romo vezetésével a Cowboys playoffba jutott, de ott az első körben kiestek egy fordulatos meccsen kiestek. (21-20 a Seahawks ellen)
A 2006-os szezon után Bledsoe tudta, számára eljött az idő, és 13 évnyi NFL-ben eltöltött év után bejelentette visszavonulását.
Bledsoe nagyságát beárnyékolja az a tény, hogy Brady még nála is nagyobbra emelkedett. Ám ennek ellenére szerencsére nem felejtette el mindenki teljesen a nevét. Még a Bills játékosaként háromszor is pályára lépett Foxborough-ban, és a közönség mindháromszor üdvrivalgásban tört ki, mikor befutott a stadionba. Aztán persze a meccs alatt már azért szorítottak, hogy hibázzon, de azt a 3×3 órát leszámítva mindenki örömmel üdvözölte az egykori legendájukat.
Bledsoe sem felejtette el, hogy melyik csapat adott neki esélyt, és melyikkel nyert végül gyűrűt. Bár a karrierjét nem New Englandben fejezte be, de mindig is Foxborough-t tekintette elsőszámú otthonának. Többször vissza-visszatért immár civilként a stadionba a Patriots hazai meccsein, és a meccs után többször is odament gratulálni Bradynek, és a csapat többi tagjának a győzelemhez.
Végül 2011-ben a Chargers meccs nagyszünetében a csapat beiktatta őt a Patriots Hall of Fame-be. Egyértelműen megérdemelten került oda, hiszen ő nem csak egy irányító volt, aki megsérült Tom Brady előtt. Több volt ő annál. Sokkal több.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások