Ahogy a Super Bowl felvezető sorozatainkból, illetve korábbi cikkeinkből kiderül, igazán nagyra tartjuk az Atlanta Falcons támadó koordinátorát, Kyle Shanahant. Ez persze nem véletlen, hiszen a Falconsé liga legjobb támadóalakulata, 33.8 pont/meccses átlaggal. Shanahan legnagyobb érdeme, hogy egy olyan playbookot rakott össze a tehetséges fiataljai és Julio Jones számára, ami nem csak, hogy eredményes és személyre szabott, hanem rendkívül kreatív is. Az ESPN összeállítása alapján bemutatunk 15 olyan játékot a Falcons részéről, amit előszeretettel használt eddig a szezon során és amelyek nagyban hozzásegíthetik Matt Ryant és társait a franchise első Super Bowl győzelméhez.
Cross-Country Dagger
A Falcons 133 alkalommal hívott play-actiont követő passzjátékot, 11.8-as yard/kísérlet mutatóval és összesen 1531 yarddal. Két olyan futóval, mint Devonta Freeman és Tevin Coleman persze nem meglepő, hogy a sikeres futójáték mellett ilyen jól működhet a play-action. Ebben a játékban egy sima I formációt láthatunk, ahol a két elkapó, Julio Jones (Z) és Mohamed Sanu (X) a pálya bal oldalán helyezkedik el, kívül. A játék során egy gyenge oldali play-actiont követően a linebackerek fellépnek Freeman (H) futására, ezáltal pedig nagyobb tér alakul ki a linebackerek és a secondary között. A két elkapó ezen játékban két különböző route-ot fut, Sanu egy kanyart leíró keresztmozgással indul el (Drag) a pálya közepe felé, míg Jones 15 yard után befele vág (Dig) és várja a labdát.
Outside Zone
Ahogy azt az előző játéknál írtam, a play-action megfelelő működéséhez elengedhetetlen a jó futójáték. Az Atlanta az alapszakasz során 120.5 yardot átlagolt meccsenként futásokból, leginkább a külső zónákat használva (guardok és tackle-ök között vagy tackle-ökön kívül). Hogy ilyen sikeresek legyenek, kell egy remek támadófal és olyan futók, akiknek megvan a megfelelő lábmunkája, látása és sebessége. Freeman és Coleman személyében pedig két nagyon hasonló futóval rendelkezik a Falcons. Amikor a támadófal tagjai elindulnak blokkolni a play irányába és felveszik a berobbanó linebackereket, a futóknak több opció is nyílik, miután megkapják a labdát. A running back (H) elmehet közvetlen a tight end (Y) és a tackle között, elmehet kívül lendületből vagy esetleg visszavághat és a center és a guard közötti lyukon támadhat.
A Falcons futójátéka ebből a szempontból sokkal pörgősebb, mint a Steelersé Le’Veon Bellel, hiszen nem vár a line of scrimmage mögött a lyukakra, hanem egy pillanat alatt dönt arról, hogy merre halad tovább. Sikeressége pedig egyértelműen a running back olvasási képességén múlik.
Boot
A két hagyományosabb játékot követően jöjjön egy izgalmasabb, mely során már három elkapóval állnak fel. A játék legnagyobb előnye, hogy az irányító egy play-action fake során a linebackerek játék közbeni mozgásait tudja olvasni, még mielőtt a konkrét játékot végrehajtaná.
Ha a védők rosszul olvassák a játékot, akkor több szinten büntetheti meg őket Ryan, hiszen gyakorlatilag öt célpontja lesz, amiből a rossz olvasás következtében valaki biztosan szabad marad. Sanu (Z) ugyan egy egyszerű go vagy comeback route-ot fut, ami egy 1-1 elleni párharc a cornerbackkel, vagyis itt nem igazán csúszhat el a védekezés. Eközben Gabriel (W) és a tight end Hooper (Y) a pálya jobb oldalát veszik célba, a running back (H) pedig egyfajta biztonsági célpontként funkcionál. Gabriel egy slant útvonallal a safetyk és a linebackerek közötti területet támadja, míg Hooper egy késleltetett route futást követően közvetlen a line of scrimmage mögött várja az érkező labdát. Jones-t ketten fogják, hiszen az egyik safety a vele szemben álló cornerbacknek fog besegíteni, ebből viszont az következik, hogy Gabrielnek nagy terület áll rendelkezésére és csak a strong safety marad vele szemben, mivel a linebackerek fellépnek a bootlegnél.
Levels
A Falcons imádja egy játékban a pálya különböző mélységeit támadni, erre példa a következő játék.
Freeman (H) fellép a line of scrimmage-re elkapóként, így empty backfielddel indul a játék. A pálya bal oldaláról mindenki a gyenge oldal felé indul, Gabriel (Z) és Jones (W) egy rövid, 5 yardos smash route-ot fut , míg Hooper (Y) a linebackerek mögötti területet igyekszik bejátszani egy diggel. Jones a slotból és a vele szembekerülő linebackerekkel szemben hatalmas mismatch, így kiválóan lehet alkalmazni ezt a játékot. Másfelől nem csak a rövid játékokra jó ez a felállás, hiszen Sanu (X) személyében ekkor is van mélységi célpontja, aki egy go route-ot fut és ne feledkezzünk meg Freemanről sem, aki ebben a játékban szintén biztonsági célpontként működik a pálya szélén.
Follow Route
Ez és az ehhez hasonló playek során válnak igazán hasznos és veszélyes célpontokká a futók. Shanahan gyakorta használ bunch formációkat, hogy bonyolultabbá tegye a védők számára az elkapók mozgásának olvasását. Sanu (Z) és Hooper (Y) ezúttal slotból indulnak, mögöttük közvetlen pedig a running back áll fel. Hooper egy posttal a mélységi területet támadja, Sanu a pálya közepét veszi célba, a futó pedig egy mélyebb terület felé mozog, párhuzamosan Sanuval.
Ezen játék során rendkívül könnyű elváltani magukat a védőknek és rengeteg mismatch alakulhat ki. Ha a cornerback nem megy Sanuval, hanem hátrál és a tight end mozgását követi, akkor az elkapóra nem marad ember vagy csak linebacker. Ha a cornerback követi az elkapót, akkor a tight enddel vagy linebacker megy, akit megver sebességből vagy a strong safety lép fel megállítani, de mivel ő mélyről indul, ezért az is benne van, hogy már rég elkapás születik, mire odaér. Az ezen két forgatókönyv közötti hezitálásnak szokott az lenni a következménye többnyire, hogy a running back fellépve linebackerek mögé, szinte üresen kapja a labdát és szerez first downt vagy touchdownt, a szituációtól függően.
Power O
Ritkán áll fel két tight enddel a Falcons, így amikor ez megtörténik, valószínűbb, hogy futás lesz és habár Shanahan elég innovatív dolgokat épít be playbookjába (lásd később, TE throwback), azért a régi jó dolgokhoz is olykor visszanyúl. Ilyen például a Power O koncepció, ami egy rendkívül egyszerű séma. A tight end megblokkolja a szélről érkező rushert, miközben egy baloldali guard húzást követően a fullback mögött tör előre a running back, majd ha a fullback már kiesett, akkor a második szinten követi a guardot, ezáltal plusz yardokat szerezve. Ezt rövid játékoknál láthatjuk majd leginkább, amikor tényleg az izmozás lesz a lényeg.
Yankee Route
Ez játék Robert Griffin III-re volt írva még Washingtonban, ezt turbózta fel Shanahan. A play-actionre hajazó játék sokkal jobban teret ad a mélységi passzjátékra, ráadásul ahol olyan robbanékony játékosok vannak, mint Gabriel vagy olyan sokrétű, mint Sanu, ott igazán van keresnivalója az ilyen játékoknak.
Sanu (Z) és Jones (X) nem a pálya szélén állnak fel, hanem szűken, ezzel azt sugallják a védőknek, hogy itt bizony futójáték lesz. A snap pillanatában a tight end elindul a fal túloldalára, hogy blokkoljon miközben a running back (H) elindul a line of scrimmage felé és vele párhuzamosan Gabriel (W) is fut egy reverse-t. Ekkor Ryan eldöntheti, hogy az elkapónak vagy a futónak adja a labdát – már ha odaadja. Ha odaadja, akkor egyértelmű a játék folytatása, ha magánál tartja, akkor pedig két újabb opció nyílik meg a számára. Jones egy posttal igyekszik a védők mögé kerülni, amivel az őt fogó cornert és az egyik safetyt egyszerre veszi ki úgymond a játékból. Ezt kihasználva Sanué lehet a terep, aki a Jonesszal történő keresztmozgást követően lesz megjátszható.
Ez a játék szinte csak zónázással védekezhető ki, a védők a Falcons gyors játékosaival a hosszú route-okon egyedül nem képesek felvenni a versenyt.
RPO Slant
Az RPO-ról nem olyan rég írtunk egy hosszabb cikket, így ezt nem részletezném különösebben.
A játék során a védelem olvasását követően Ryan eldönti, hogy vagy odaadja a futójának (H) a labdát, aki a fullbacket (F) követve megindul vagy megtartja magának és passz következik. Előbbi akkor történik többnyire, hogyha a Falcons emberelőnyben van a boxban az ellenfél védőivel szemben. Ha Ryan mégsem adja át és passzol, akkor egy gyors egylépéses slant passz következhet a slotban levő WR-nek (Z).
Ehhez nagyon hasonló játékból (a koncepció ugyanaz, a felállás kicsit más) szerzett TD-t a Falcons a Seahawks ellen, ezt is kielemeztük pár hete.
Four Verticals
Általánosságban e játék során két tight end és 3 WR áll fel, a Falconsnál azonban az egyik WR helyét legtöbbször valamelyik running back (H) veszi át. Értelemszerűen a backfielden az irányítón kívül senki sincs. A running back route-ra küldését követően egy mismatch már biztosan kialakul, hiszen feltehetőleg valamelyik linebacker kerül vele szembe, ez pedig eléggé egyoldalú párharcot eredményezhet. Az öt elkapóból négy go route-ot futva a pálya mélységét támadja. A running back (esetek többségében egyébként Coleman) és Hooper (Y) ugyanazt a route-ot futja, Sanu (Z) és Toilolo (U) pedig a pálya legszéléről indul, végig az oldalvonal mellett.
A legfontosabb tényező ebben a játékban Julio Jones lehet, hiszen őt nem küldik el mélységi útvonalra, hanem smash vagy shallow keresztet fut. Ez érthető, hiszen az ellenfélből négyen mennek az emberükkel, illetve a hátsó két safety sem lép fel, a rushereket feltartóztatja a fal, így a pálya két részre szakad, ezt a területet pedig egy Jones képességű elkapó, a cornerét megverve könnyen be tud játszani.
Hi-Lo Mesh
A két tight end és két WR áll fel szűken, 1-1 mindkét oldalon, belül a tight end, kívül az elkapó. A játék során Toilolo (U) és Jones (X) egymás útját keresztezi és míg előbbi egy corner route-ot fut, addig Jones egy shallow crosst, Hooper (Y) pedig egy diget, ezekkel pedig egyszerre nyitnak meg egy hosszú, egy közepes és egy rövid opciót is az irányítójuk számára. A védők számára ezúttal is a keresztmozgások és a váltások okozhatnak problémát.
Hasonlóan fontos szerepet tölt be a running back (H). Azzal, hogy elindul kifelé, az egyik linebackernek coverage-ben kell maradnia. Vagy a belülről induló WR-t kell átvennie (ez esetben Sanut vagy Gabrielt (Z)), aki amúgy hosszútávon nyilván megveri, vagy a running back után kell iramodnia, aki amúgy sebességből szintén nyilván megveri. A két tight end miatt azonban nem lehet nickel felállást használni, hiszen akkor egy újabb mismatch alakulna ki.
Inside Zone
Arról volt már szó, hogy a Falcons inkább a külső zónákat szereti támadni a futójáték során, de a belső zónákat sem szabad feladni. A játék shotgunból indul, a handoff során a running backnek (H) több ideje van olvasni a védők mozgását és megtalálni a megfelelő lyukat. Az ilyen játékok szintén rövid yardos szituációban kerülhetnek elő. E játék esetében a Power O-val ellentétben nem az erő a legfontosabb tényező, hanem a robbanékonyság.
Z-Iso
A játék során Shanahan ismét csavar egyet, ugyanis három nem-irányító játékossal áll fel a backfielden, Ryan pedig pistolban. Ryan két oldalán a tight end Hooper (Y) és a fullback DiMarco (F) áll fel, mögötte pedig a running back (H). A játék szintén play-action, hiszen az indítás pillanatában a tight end és a fullback egyszerre indulnak el jobbra, miközben Ryan „átadja” a labdát a futónak. Ezt követően a futónak nincs más szerepe, mint blokkolni. A játék legfontosabb eleme a gyorsaság, ezért Sanuval e play során nem találkozhatunk. Mialatt a play-action végbemegy, a két szélen felálló elkapó, Jones (Z) és Gabriel (X) egy diget futnak mindkét oldalról, de ez lehet akár post is, attól függően, mennyire verték már meg az emberüket.
A play-action miatt a linebackerek fellépnek, cover 2 esetén a safetyk ugyan maradnak a helyükön, de a két corner akkor is egy az egyben marad az elkapójával, ha pedig a jobb oldali elkapó (jelenleg Jones) már megverte az emberét és külső vállra érkezik a passz, akkor esélytelen még cover 2 esetén is, hogy a safety időben kiérjen az elkapóra. Ha pedig olyan játékot hív a védelem, mely során az egyik safety fellép, akkor pedig még nagyobb baj is lehet belőle, mint egy 15 yardos passz.
WR Screen
Ez a játék kimondottan Taylor Gabrielre (W) van szabva. Három elkapó, egy tight end és egy running back áll fel. A játék egy play-actionnel indul, hogy a futást színlelve a linebackerek a boxban maradjanak. Ezt követően rögtön jön a passz Gabrielnek, akinek az emberét Sanu (X) blokkolja ki, miközben a baloldali tackle és guard a jobbról érkező linebackereket igyekszik kiiktatni. Ha ez megvan, akkor már csak az elkapón múlik minden, hogyan oldja meg sebességből a dolgokat.
Crack Toss
Kiválóan hívható játék azok ellen a csapatok ellen, akik embereznek, mivel a defensive backeket arra kényszerítik a játék során, hogy vagy a pálya széléhez álljanak fel vagy belül, a támadófal tagjaival szemben, akiket a könnyen eltakarítanak a nagyemberek. Három elkapó vesz részt a játékban, Jones (X) kiveszi a vele szemben álló cornert a játékból. A munka oroszlánrésze a támadófal játék menetének megfelelő oldalán zajlik, ez esetben a balon. Sanu (Z) megblokkolja a boxból érkező linebackert, míg Gabriel (W) a mélyebbről érkezővel teszi ugyanezt. A fullback (F) és a bal oldali tackle párhuzamosan mozog és takarítják el a belülről jövő embereket, hogy a running backnek tiszta folyosó nyíljon. A running back (H) számára ez esetben is két opció nyílik. Vagy a blokkokon kívül, a pálya szélén indul el azt követően, hogy megkapja a labdát, vagy gyorsan visszavág és az előbbi módon kialakult folyósora bevág és ott megy végig. Ennek a játéknak a tökéletes kivitelezése volt megfigyelhető a Packers elleni NFC döntőn, Coleman TD-jénél.
TE Throwback
Ez a játék az egyik legnagyobb fegyvere is lehet akár a Falconsnak. Hogy miért? A két legjobb és leggyakrabban használt játékuknak az ötvözete, a play-actionnek és a bootnak. Ráadásul a meglepetés is benne van, hiszen nem valamelyik kimondott playmakerre, hanem a tight endre van írva alapból a játék. Rögtön kettőt fel is tesz a pályára.
A snapet követően jön a play-action a running backnek (H), hogy aztán Ryan jobbra kifordulva keresse a célpontjait. A bal oldali tight end (U) egy shallow keresztet fut Jones-szal (X), utóbbi pedig egy posttal támadja a pálya középső harmadát. Emiatt a keresztmozgás miatt a védőknek át kell rendeződnie, amit az erős oldali tight end (Y) keresztmozgása szintén megkavar. Y tight end azonban csak késleltetve indul route-ra, először a full backkel együtt blokkol és hiteti el a futást, majd ezt követően a linebackerek rendeződéséből fakadó kavarodást kihasználva, akár zavartalanul juthat el a pálya túloldalára.
Ebből a pár playből is leszűrhető, hogy mennyire összetett, kreatív és gyorsaságra alapozó a Falcons támadósora, ez ellen pedig tényleg csak akkor vehetik fel még a legjobb védelmek is a versenyt, hogyha maximálisan a topon vannak.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások