Sokszor említettük már idén, hogy mély a cornerback class és ennek újabb ékes példája Sidney Jones. Lattimore után talán a legígéretesebb CB prospectnek mondják a Washington játékosát és van is alapja ezeknek a hangoknak. Azonban minden tervet felülírt a sérülése, melynek következtében sokáig csúszhat, egészen addig, amíg egy bátrabb csapat be nem állítja.
Sidney Jones első ránézésre is különbözik Lattimre-től, hát még mikor jobban szemügyre vesszük. Ugyan nem sokkal alacsonyabb, de jóval kevésbé masszív, izmos felépítésű, inkább nyurga játékos. Ennek megfelelően nagyon hosszúak a lábai és a kezei, nála magasabb receiverekkel is felveszi a versenyt. Vékonyabb testalkatához nagyobb sebesség is társul, ami nem csak a végsebességre, de a gyorsulására is vonatkozik.
Fő erőssége ehhez köthető, ugyanis első pár lépése igen dinamikus, ha megverik a play elején, pillanatok alatt képes felzárkózni. Lábmunkája kiváló, folyamatos mozgásban tartja magát, ezzel gyorsan tudja kezelni az irányváltásokat is. Jó az egyensúlyérzéke, ritkán lehet olyan hintába ültetni, amivel teljesen állva lehet hagyni. Súlypontját egészen addig alacsonyan tartja, amíg nem tudja merre vált irányt az elkapója, hogy könnyedén maradjon a „nyakán”. Kiválóan jammeli elkapóját, rendre kibillenti őket a kezdeti lökéssel, hogy ne tudják megfutni a route első szakaszát az elképzeltek szerint. Ezen tulajdonságainak megfelelően kiválóan emberezik, akárcsak Lattimore.
Amiben jobb Lattimore-nál is, az a zónázás. Jones kiváló érzékekkel van megáldva, jól érzi a passzsávokat és időben oda is ér a labdára. Legtöbb útvonalat kiválóan ismeri, így már a WR mozgásából tud következtetni mi lehet a játék. Követi az irányító mozgását és szemét is, így könnyedén odaér a passzsávba, akár akkor is, ha nem az ő emberét veszik célba. Nem száll el feleslegesen, addig amíg az elkapó le nem leplezte route futási szándékát, sokkal kevesebb nagy játékot enged emberének, mint a class többi cornere.
Futás ellen is hatékony, nem fél agresszívan megcsinálni a tackle-t. Mélyen próbálja levinni emberét, annak lábát támadja. Az ösztönei a fent említett passzsávokon kívül a futás ellen is működnek. Nem ritka, hogy ő ér oda először a futóhoz. Hasonlóan eredményes screen vagy rövid játékok esetén is. Mire az elkapó keresné a szabad területet, már a nyakán csimpaszkodik Jones.
Amiben a negatívumokat kell keresni nála, az a testalkata. Magassága ideális, de ereje nem teljesen. Vékonyabb, így erősebb elkapók ellen kimondottan szenvedhet. Elkapás után nagyobb erőfeszítésekbe telik, mire oldalvonalon kívülre vagy földre tudja vinni ellenfelét. A futás ellen jók az ösztönei, de már nem olyan kitűnő, ha egy nagyobb RB-t kell megállítani. Ennek az oka az is lehet, hogy nem fél az ütközéstől, de nem mindig lábra megy, hanem a testénél akarja lehúzni a futót, ami nem mindig sikerül.
Zónázásban jobb, mint Lattimore, de ettől még ő sem érzi teljesen otthon magát zone coverage-ben. A Washington secondaryben sok jó segítsége volt, így lehet egy profi csapatban a különböző sémák gondot okozhatnak neki. Néha a jó ösztönök sem segítenek, ugyanis hiába észleli a playt, nem tud kellően türelmes maradni, így rossz lyukon indul el vagy csak egyszerűen elszáll a szerelés helyett.
Mindent összevetve Jones egy nagyon ígéretes prospect és Lattimore után egyértelműen a második legjobb, de a sérülése keresztülhúz minben számítást. Egy olyan csapatnak lehet hatalmasa steal, aki a második kör végén, harmadik kör elején megengedheti magának, hogy ne a következő szezont nézze, hanem esetleg a távolabbi jövőt.
Eddigi ismertetőink:
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások