A támadósorom után jöjjön a védelmem, melyben a legtöbb poszton igyekeztem a múltat és a jövőt ötvözni, hogy egy olyan védelemmel rendelkezzek, amely éppúgy megállná a helyét a 2000-es években, mint mostanában.
Defensive Tackle – B.J. Raji, Vince Wilfork
Amikor először ismerkedtem az NFL-lel azok a nagydarab melákok szúrtak leginkább szemet és laikusként nem is azon csodálkoztam, hogy milyen sebességgel rendelkeznek testalkatukhoz képest, hanem azon, hogy egyáltalán meg tudnak ezek mozdulni. A védőfalból ugye még jó teljesítménnyel is nehéz kitűnni, úgyhogy itt is inkább a snapek közötti és a pályán kívüli egyéniségeket kerestem. Raji és Wilfork személyében pedig meg is találtam őket. Két nagyon hasonlóan szerethető, mindig vidám figura, annyi különbséggel, hogy Raji még tánctudását sem rejtette sosem véka alá egy-egy sack, esetleg TD-t követően.
Edge Rusher – Jared Allen, Von Miller
Az vitathatatlan, hogy az NFL történetének egyik legjobb pass rusherjéről beszélünk Allen személyében, azonban ahhoz hogy a csapatomba kerüljön, nem feltétlen elég a konstans jó teljesítmény, kell valami kevésbé szakmai ok is, hogy meggyőzzön, helye van a legjobbjaim között. A video, amin bejelentette a visszavonulást is nagyon laza volt, a kedvenc pályán kívüli emlékem vele kapcsolatban pedig az, amikor a Jackassben töri szét Johnny Knoxville-t.
Miller is ugyanez a kategória, a pályán kívül nagyon jóarc, ha lehet így fogalmazni, a pályán viszont pusztít. Az egy dolog, hogy különböző TV műsorokban is szerepel, ahol folyamatosan bizonyítja, hogy milyen jó humorral rendelkezik, de a foci iránti alázatossága is példaértékű és ez mind a pályán, mind azon kívül is jelen van.
Linebacker – Tedy Bruschi, Luke Kuechly
Nagyon szerettem az ő játékát, hiába volt viszonylag csendes, az első Patriots dinasztia elképzelhetetlen volt nélküle, munkamorálja pedig kifogásolhatatlan volt. Sosem a hírnévért játszott, hanem „csakis az ingyen sapkákért és pólókért.” De az igazán szakmai dolog, ami miatt abszolút kedvenccé vált, a neve. Képzeljetek el egy 9 éves gyereket, aki Maddenezik és találkozik hirtelen egy olyan játékossal, akinek az egyik neve az általános játékmackó név, a másik pedig nagyon hasonlít a már fentebb említett mackó által kiadott hanghoz. Nyilván teljesen oda van meg vissza a dologtól. Velem sem történt ez másként.
Kuechly játéka pedig élményszámba megy, egyszerűen nincs az a terület, amit ne lenne képes bejátszani.
Cornerback – Brandon Browner, Tracey Porter, Nnamdi Asomugha
Magamat ismerve, elsőre azt hittem, ide a legnagyobb gyökereket fogom összeszedni aztán rájöttem, hogy sokkal jobb sort is össze tudok állítani, amivel azonosulni tudok.
Ettől függetlenül a slotcornerem Browner, akit a Patriotsban azért szerettem nagyon, mert pont azt a keménységet hozta meg az akkori védelembe, amire igazán szükség volt már. Egy igazi hard hitter, aki ugyan néha nagyon vakon tudott lenni, de büntetni mindig képes volt.
Tracy Porter aaaaa mesterem. Super Bowl XLIV, negyedik negyed, 3:24 van hátra. A nagyhomlokú megállíthatatlanul jön előre az egyenlítés reményében, de jön Porter és a 75 yardos pick six. Örök kedvenc play.
Nekem A shutdown cornerback Asomugha. Nagy volt a verseny anno közte, Bailey és Revis között, hogy akkor most ki is a legjobb, nálam Asomugha vitte a prímet az utolsó 5 oaklandi évében. Egy élmény volt nézni a játékát, ahogy gondolatban már két lépéssel az elkapója előtt jár.
Safety – Eric Weddle, Ed Reed
Weddle játékában megvan minden, ami ahhoz kell, hogy a liga egyik legjobbja legyél a posztodon. A határozottság, keménység és a hibátlan időzítés. Ezen képességek mellé hozzájön még tekintélyt parancsoló külseje, az a nagy szakáll (amire elég irigy is vagyok), aminek láttán már a play elején megfagy az ellenfélben a vér.
Ed Reed pedig ugyanez free safetyként.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások