Connect with us

Minden ami NFL

O, CAN’T you see?

Több mint egy éve indult a himnusz alatt térdelés és a Kaepernick-saga. Ebben az egy évben a jelenség recepciója – habár egyre többen támogatták – általánosságban negatív visszhangot váltott ki a sport kedvelőiből, általában az emberekből. E cikk írására az FK! olvasóinak, kommentelőinek általános attitűdje motivált, mert talán túlságosan is gyakran lehetett olvasni olyan hozzászólásokat, amelyek ezt az egészet „parasztságnak” aposztrofálták, vagy „miért nem csinálják csak kussban a munkájukat, ahogy mindenki más” jellegű szemléletet reprezentáltak. Bocsik Balázs vendégcikke.

 

 

Mielőtt a miértekbe konkrétan belemennék, nézzük meg a dolog nulladik miértjét, Colin Kaepernick saját magyarázatát a jelenségre. Kaep indoklása röviden összefoglalva abból állt, hogy nem hajlandó tisztelegni és büszkeséget mutatni egy olyan ország irányában (a himnusz előtt való tisztelgés aktusával), amely megkülönböztet (ő az elnyom – oppress szót használta) embereket a bőrszínük miatt.

Azt gondolom, erre nem kell mondani semmit, csak álljon itt egy Guardian cikk, annak első mondata:

Young black men were again killed by police at a sharply higher rate (nine times more likely – a szerző) than other Americans in 2016, intensifying concerns over the expected abandonment of criminal justice reform by Donald Trump’s incoming administration.

 

Most nyeljünk egy nagyot és vágjuk oda a jól bevált panelt: megint kijátsszák a kisebbségi kártyát. Vagy akár azt, hogy aki bűnöző az bűnöző, ha a rendőri utasításnak ellenáll, akkor magára vessen. Meg lehetne azt is, hogy a feketék közt több a bűnöző, hát nyilván azért lőnek le belőlük többet a rend őrei. Lehetne ezt még sokáig ragozni, nem fog sokat változtatni az igazságon, a fentebb beidézett mondat gyomorforgató igazságán.

 

De én még mindig csendben maradok, próbálok csak tényekre szorítkozni, reflexióimat meghagyni a legvégére az írásnak. Olyan tényekre, mint Charlottesville.

 

Talán már épp medrét találta volna a himnusz alatt térdelés, amikor idén nyáron, augusztusban tízezer ember úgy döntött, hogy a világ tudtára adják, nem tűrik a színesbőrű embereket, mert számukra a feketék nemhogy nem honfitársak, de nem is emberek. Ezeket meg kell ölni. Még egyszer: 2017 (azaz kettőezertizenhét).

 

Egy élesebb vágás, az előző snitt lepereg. „Mi egy vérből valók vagyunk” – így szól a Nélküled, a mára már alternatív himnuszjelleget öltő Ismerős arcok dal. Ha ezt felállva énekli valaki torkaszakadtából, a szőrszálakat a kezén az a tudat állítja fel, hogy itt ez a rengeteg ember és talán semmi, de tényleg semmi közös nincs bennünk egyetlen kardinális dolog kivételével: honfitársak vagyunk. Áldjon vagy verjen sors keze, de együtt áld és együtt ver. „Tokaj szőlővesszein / Nektárt csepegtettél.” nekünk.

 

 

Úgy gondolom, hogy az USA-ban élő fekete embereknek a legkisebb mértékben is nehéz a nemzeti összetartozást, az egy vérből való-ságot érezni az elmúlt történések fényében (pl.: az elnökük reakciója az alt-right megmozdulásra). És azt is gondolom, hogy nem primitív módon sírós-nevetős emojival kellene nekiállni ekézni őket, hanem önmagunk minimális megerőltetésével belegondolni a véresen komoly helyzetükbe és sokkal nagyon mértékű empátiával hozzáállni ezekhez a dolgokhoz. Azt is gondolom, hogy ez már rég nem Kaep-ről szól, és aki vele kapcsolatban tépi még mindig a száját az olyan vak, mint Trump miután belenézett a napfogyatkozásba. Azt is gondolom, hogy Chris Long és Seth DeValve kivételes honfitársi és emberi kompetenciákról tettek tanúbizonyságot, amikor csatlakoztak fehérként ehhez a jelenséghez. Azt is gondolom, hogy azok is butaságot beszélnek, akik azt mondják, hogy a himnusz az emberektől független és a térdeléssel a térdelők a himnusszal szemben tiszteletlenek, hiszen a meccsek előtti himnusz éneklés minden kétséget kizáróan közösségi aktus, attól közösségi mivoltát elvenni nem lehet. Azt gondolom, hogy ez tényleg figyelemfelhívás, de mi lenne ennek jobb fórum, ha nem az NFL?

 

És legvégül azt gondolom, hogy nem szívesen állnék és énekelném azt, hogy Isten, áldd meg a magyart, ha olyan emberek élnének az országomban, akik kizárólag a bőrszínem alapján megtagadják tőlem a magyarságom, a hazám, az egzisztenciám és az elnököm ezt még telibe is szarja.

 

Szóval, lehet, hogy céltáblát csinálok a seggemből, de én azt mondom, ha rosteren lennék bármelyik csapatnál, kérdés nélkül térdelnék.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások