Nem a legjobb meccse volt a Titans elleni a Seahawks számára. A védelmet teljesen felaprította Terry Robiskie playhívása, és a Seahawks védői is kitettek magukért. Először Richard Sherman szállt bele aljas módon az oldalvonalon már kisegített Mariotába, majd a mérkőzés végén Michael Bennett a maga megszokott módján lökdösődni kezdett, mikor vesztettek. Kam Chancellornak ez nagyon nem tetszett.
Megint össze kéne állnunk csapatként, jól játszani, nem belekötni mindenkibe, kiiktatni minden pazarló dolgot. Spórolni kell az energiával, hogy minden play alatt tudj gondolkodni. Minden ilyen civakodás kivesz belőlünk. Megzavar, letompít, fáraszt.
Chancellornek igaza van, mert nem csak a pályán és a bírókkal megy a szájtépés, de egymással is az oldalvonalon, az öltözőben, edzéseken, mindenhol. Az elmúlt hetek nyilatkozatai alapján még mindig nem léptek túl a Super Bowl-vereségen, akármennyire is próbálja simítani Pete Carroll. A játékosok korábbi nyilatkozatai alapján egészen valós a támadó- és védősorok közötti feszültség, utóbbiak tartva magukat a fontosabbnak, és előbbieket hibáztatva a gondokért.
A szájalásnak nem lesz vége egyhamar, most akár arról is szájalhatnak, hogy miért szájalnak. Amíg a csapat kultúrája nem változik meg, nem tűnnek el a feszültségek, ehhez pedig lehet, hogy az kell, hogy a leginkább így viselkedő játékosok ne játsszanak már itt.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások