A múlt héten nagyot fordult Adrian Petersonnal a világ. A Saints elcserélte az egykor kiváló futót a Cardinals csapatához, ő pedig hosszú szenvedés után végre, régi fényében tündökölt. Pedig sokan pont azt jósolták neki, hogy a Cardinals fala mögött még borzasztóbb lesz, mint a Saints O-line mögött.
Az Arizona azonban bízott benne és adott egy esélyt a veterán futónak, aki 134 yarddal és egy touchdown futással hálálta meg a bizalmat. Peterson remeklése azonban nem csak magának, de az egész csapatnak jót tett. A Cardinals rég nem látott formában játszott és feltörölte a Tampával a padlót. Különösen jól szerepelt két másik öreg, Palmer és Fitzgerald.
Különösen utóbbi érezte jól magát, akit láthatóan feltüzelt Peterson jelenléte. Talán ennek is tudható be mérkőzés utáni nyilatkozata.
Bárcsak a kezdettektől fogva csapattársak lettünk volna. Már lenne egy gyűrűm, ha mellettem van. A vezéregyénisége, a kisugárzása, a puszta jelenléte feltüzel mindenkit.
Én kicsit kivárnék az ilyen hangzatos dolgokkal, mert nem vagyok benne biztos, hogy Peterson fenn tudja tartani a jelenlegi formáját, de annak én is örülök, hogy még egyszer, lehet utoljára láthattuk, milyen az amikor megiramodik Peterson. Az meg már csak a sors pikantériája, hogy a Cardinals szurkolók sokkal korábban is megízlelhették volna a futó jelenlétét, ugyanis a 2007-es draft ötödik választásával kivihették volna, de ők Levi Brown mellett tették le a voksuk. Talán Fitzgerald is egy gyűrűvel lenne gazdagabb.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások