Összefoglalónk első adagját három találkozóval kezdjük meg, amelyeken ezúttal egyenként kiemeljük a különböző szuperhősöket, akik kiemelkedtek a csapatukból! Terítéken az utolsó londoni meccs a 2017-es szezonból, illetve a két 10 órás sávban rendezett rangadó!
Minnesota Vikings 33 – 16 Cleveland Browns
A vártnál jóval szorosabbnak induló, a végén azonban már érdektelenné váló találkozó abszolút a legjobb volt az idei londoni meccsek közül, ha csak az izgalmi faktort vesszük figyelembe – a játék színvonala már más kérdés. A szorosságot a Browns első félidőben nyújtott teljesítménye váltotta ki, akik nem hogy a vezetést megszerezték a meccs elején, de – főleg védőoldalon – sikerült alkalmanként fogást találni a Vikingson. Ám nem is a Browns lenne, ha nem az egyéni hibákról szólna a meccsük, ezúttal is saját maguknak köszönhetik, hogy a negyedik negyedre eldőlt a találkozó – a Vikings javára. Kihagyott rúgások, borzasztó dobások, a harmadik kísérletek teljesen esélytelen megjátszása, illetve levédekezése mind olyan hibák, amik a Vikings győzelme felé terelték a meccs alakulásait. Bár a Vikings sokszor került hátrányba, egy pillanatig nem lehetett érezni, hogy meginognak, a második félidőben átgyalogoltak ellenfelükön, és simán nyertek, bármiféle megerőltetés nélkül.
Misztik: Spencer Drango
Azé’ na, ennél nem jobb
Misztik különleges képessége, hogy bárkivé át tudja változtatni magát, ezúttal Joe Thomast másolta le. Egy jövőbeli Hall of Famer helyére beugrani nem lehet egyszerű feladat, a másodéves tackle-nek most volt az első meccse kezdőként 2017-ben, ahol egyből az arcába kapta a Vikings félelmetes védőfalát, de nem lehetett rá panasz.
Sufni: Joe Schobert
Sufni a South Parkból lehet ismerős számunkra, aki a barkácsmesterség segítségével bármit megszerel. Pont mint Joe Schobert, aki 11 tackle-lel, kierőszakolt fumble-lel és egy interceptionnel zárta a találkozót.
Flash: Jerrick McKinnon
Flash talán az egyik legismertebb szuperhős elképesztő sebességével, akit Jerrick McKinnon testesített meg. McKinnon úgy tűnik tisztában van vele, hogy neki ez egy make or break év, főleg hogy ott van Dalvin Cook a nyakán, és végre úgy játszik, ahogy azt sokan várták tőle. Az irányváltásai még mindig félelmetesek, borzasztó nehéz földre vinni, és passzjátékoknál is hasznos.
Sackman: Everson Griffen
Sackman a nevéből is adódóan minden meccsén sackelni tudja az ellenfél irányítóját, ahogy Everson Griffen is. A Vikings kiválósága idén minden egyes meccsén szerzett legalább egy zsákolást, amire az első 8 meccsen rajta kívül csak ketten voltak képesek 1982 óta.
Houston Texans 38 – 41 Seattle Seahawks
Úgy harangoztuk be ezt a meccset, hogy a forduló legjobbja lehet, és így is történt. Sőt, az éves top 3-ban is könnyen lehet hogy helyet kap, annyi izgalmat és fordulatot tartogatott. A meccs tele van paradoxonnal, amiket nem is lehet ésszerűen közölni. Például vegyük Richard Shermant, aki két interceptiont is szerzett, az ember azt gondolná, hogy az mennyire jó. Csakhogy Hopkins vagy Fuller kis túlzással akkor húzta fel rá a bohócsipkát, amikor csak akarta. Ahogy a Seahawks védelmére pillantva is jól mutat az 5 sack, 3 INT, 1 INT return TD, de a 38 pontot és az 509 totál bekapott yardot nem teszik ki az ablakba, ahogy a túloldalon sem. Na jó, azért a futás elleni védelemre azért a Texansnak akad mire büszkének lennie, hiszen mindössze 33 yardon tartották a Seahawkst. Fun fact, ebből 30-at Wilson szerzett.
Ahogy Watsonról sem az jut eszünkbe a három interceptionje után, hogy biztos borzasztó volt, mert nem. Nagyon nem. Vagy ha ránézünk Wilson lőlapjára, akkor már le is játsszuk fejben, hogy ennek a nagy részét Baldwin kapta el, aztán mégse, mert Tyler Lockett. Vagy amikor azt gondolnánk, hogy Jimmy Graham az idei szenvedését látva, és hogy épp a mostani ellenfeléhez adták már el képzeletben egy csere útján, azt hinnénk, hogy sz*rik bele, majd végül ő dönti el a meccset. Vagy ott van Lamar Miller, 2 TD, ezer fantasy pont, nagyon jó, aztán közbe mégse, mert a 3-as yard/carry átlagot sem érte el. Csupa-csupa ellentét, ami megadja a báját az egész meccsnek. Aki nem látta, kötelező pótolni!
Batman: Deshaun Watson
A képregény hősök közül az egyik legnépszerűbb, talán azért, mert a stílusa eltér a többi felkapott szuperhőstől, valamint neki nincsen szuper ereje. Watsonnak sincsen, ahogy a stílusa is eltér a társaitól. Mert ugyan melyik újonc irányítónak lett volna akkora fallosza, hogy 402 passzolt yardot és 4 TD-t pakol fel a Seattle ellen a Century Link Fielden? Ráadásul tette mindezt olyan pofátlan dobásokkal, hogy nem győztem visongani a stream előtt ülve. Egészen elképesztő dolgokat művelt, és pont nem érdekel a három interception, ki az, aki erre figyel egy ilyen meccs után??? Ráadásul ő lett az első NFL játékos, aki 400+ passzolt yardot, 4+ passzolt TD-t, és 50+ futott yardot szerzett egy meccsen! Viszont sajnos abban is hasonlít Batmanre, hogy Superman talán még nála is jobb…
Superman: Russell Wilson
Az acélember, aki elpusztíthatatlan, és mindössze egy gyenge pontja van. Amit ez a krapek csinál, az elképesztő. Watson sem volt semmi, de egy ilyen negyedik negyedet a Super Bowl óta nem láttunk, mint most Russell Wilsontól. 191 passzolt yard, 2 TD passz, 33 futott yard, mindezt úgy, hogy egyszer eladta a labdát, ráadásul minden támadásnál ők voltak hátrányban. Óriási mentális ereje van, nem lehet kizökkenteni, és hiába lett volna teljesen megérdemelt a Texans győzelme, a Seahawks nem először, és vélhetően nem utoljára egy elképesztő hajrával behúzta a meccset.
A fantasztikus négyes: DeAndre Hopkins, Will Fuller, Tyler Lockett, Paul Richardson
Az, hogy mindkét irányító 400 passzolt yard fölé ment, természetesen adja azt, hogy az elkapók is termeltek yardokat, nem is akármennyit! Hopkinstól sokan féltek, hogy a tulajdonossal való összetűzése rossz hatással lesz a játékára, hát, ahogy azt a 224 yardja mutatja, nem így történt. A TD-je meg egyszerűen zseniális volt, igazi csapatmunka, egyben brutális alázás.
Will Fuller 2017-es idénye eddig úgy jellemezhető, hogy minden második elkapásából TD lesz (13/7), ma két TD-t és 125 yardot tett be a közösbe. Bár nehéz matchup ellen mentek, ez talán kevésbé meglepő mint az, hogy Paul Richardson és Tyler Lockett majdnem ugyanezt hozták a túloldalon. Richardson (utólag bocsánat attól a kommentelőnktől, akinek azt javasoltam, hogy ne őt kezdesse fantasyban) 105 yard, 2 TD, Lockett 121 yard, TD, és akkor Jimmy Graham 2 TD-jét még nem említettük.
Dallas Cowboys 33 – 19 Washington Redskins
Ahogy a londoni meccs, úgy ez is szorosnak indult, hogy aztán nagy különbség legyen a vége, pedig itt még a hosszabbításért támadhatott a Redskins az utolsó negyedben. Az Amerikai Egyesült Államok keleti partját sújtó esőzési hullámról a hatórás sávban láthattunk példát, természetesen a fővárost sem kerülte el az özönvíz, ami a játékra is rányomta a bélyegét – és egyben a Cowboys oldalára billent a libikóka. Merthogy a szakadó esőben a futójátékot lehetett elővenni, amihez a liga egyik legjobbja állt Jason Garrették szolgálatára – aki az első playben rögtön fumble-özött, amit megszerzett a Redskins, és mezőnygóllal megszerezték a vezetést. Az első félidő végéig nem is mentek rosszul a dolgaik, vezettek, ám egy Cowboys által blokkolt mezőnygólt követően átkerült a momentum a túloldalra, ami végigkísérte őket a második félidőben.
A sál neve Chester!!!!
A Cowboys azt játszotta, amit ilyen zord időben kell: futott, futott és futott, nem csoda, hogy Elliott 150 yardig jutott a földön, Prescott pedig csak 22-szer próbált meg passzolni, és mindössze 143 yard jött össze belőle. A Redskins viszont az egyre nyúló hátránya miatt rá volt szorulva a passzokra, amit megnehezített Jordan Reed kiesése a második félidőről. A döntő faktor ismét Rod Marinelli és az ő védelme volt, a fordulást követően három turnovert is szereztek, az utolsót TD-re is váltották, amivel végleg lezárták a meccset a két perces figyelmeztetésen belül.
Hulk: Ezekiel Elliott
A Marvel univerzum zöld hőse elképesztő erejével hívta fel magára a figyelmet, amiről ma Elliott mutatott példát. Már említettem, hogy 150 futott yardja lett, ám különlegessé teheti, hogy ezt 33 futásból érte el, és csak 14 yard volt a leghosszabb futása. Vagyis nem arról van szó, hogy a 33-ból volt három 20+ yardos a többi pedig az apróból jött össze, hanem konzisztensen pusztította a Redskins védelmét a futásaival.
Rozsomák: Ryan Kerrigan
Kerrigan neve valahogy sosem merül fel igazán, ha a top passzsiettetők kerülnek szóba, pedig ha egészséges, akkor csodákra képes. Ha nem is adamantium van a szervezetében, de az biztos, hogy nem egyszerű őt a partvonalon kívülre tenni, hiszen egy sérülés miatt kérdéses volt a visszatérése, de visszajött, és ha már arra járt, sackelte is Prescottot – ez volt neki a második a meccsen.
Xavier professzor: Rod Marinelli
Nem győzőm elégszer kiemelni a Cowboys védőkoordinátorának munkáját, mert bőven a képességei határain túl játszik mindenki a védelemben, ami neki köszönhető. DeMarcus Lawrence ismét sacket tudott szerezni, David Irving is remekül tért vissza eltiltásából, ma két sacket szerzett, Tyrone Crawford szintén hihetetlen munkát végzett a védőfalban, illetve a blokkolt mezőnygól is az ő nevéhez fűződik. Ahogy a képregényekben Xavier professzor a mutánsokat, úgy Marinelli is olyan remekül neveli fel fiait, és nagyszerűen épít az erősségeikre.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások