Három kiemelt meccsel jelentkezünk ezúttal, na de milyenekkel! A vasárnapi játéknapon mindössze három olyan találkozót rendeznek, ahol olyan csapatok mérkőznek meg egymás ellen, akik a 2017-es szezonban nem negatív mérleggel állnak, és speciel ezt a hármat nézhetitek meg velünk a szokásos FK! Klub keretein belül a Kandallóban!
Minnesota Vikings (6-2) @ Washington Redskins (4-4), 19:00, Game Pass
Az első ilyen összecsapásunkat a hétórás sávból az NFC biztosítja, ami a Vikings fővárosi vendégjátéka lesz. A minnesotai csapat olyan körülmények ellenére dominálja az NFC északi csoportját, hogy én kérdés nélkül odaadnám az összes edzői díjat Mike Zimmer stábjának, hiszen embertelen mit hoznak ki az idényükből. Több csapatnál is láthatjuk, hogy mennyire szenvednek kezdőirányítójuk hiányában, a Vikings pedig a papíron harmadik számú Case Keenummal harcol nem hogy a csoportgyőzelemért, a kiemelésért. Mindez azért kiemelendő, mert Keenum nem lett jobb játékos a korábbiakhoz képest, csak összeraktak köré egy olyan offense-t, amihez az ő korlátolt képességei is elegek a győzelemhez.
Keenum tök átlagos irányító mutatókat produkál, nem véletlen, hogy Teddy Bridgewater felépülésével egyre több hang szerint fogja előbb-utóbb átvenni a helyét a kezdőben. Szerintem ez teljesen érthető, sokak szerint azonban nem, de ezzel nem ebben a cikkben foglalkozunk. A Vikings sikereinek kulcsa a kiegészítő személyzeten alapul, felsorolni is hosszú lenne egyenként, hogy miben kiemelkedőek. Az elkapókról mindenki látja miként dolgoznak, a Diggs – Thielen páros a legjobb háromban volt elkapott yardokban az első 2-3 fordulót követően, Kyle Rudolph a szokásos jó teljesítményét hozza, és meglepő módon Jerrick McKinnon is egy NFL játékosra emlékeztető szezont hoz idén, míg a védelemmel már tavaly sem volt gond.
Így egy olyan egységet emelnék most ki, amin egyrészt most is sok múlhat, másrészt nem látványos, ám annál hatékonyabb munkát végeznek, ez pedig a támadófal. Az a támadófal, ami tavaly agyba-főbe verette irányítóját, és ami sérülések miatt a szezon végére atomjaira hullott. Csak összehasonlításképp, tavaly 28 sacket engedett a Vikings aktuális támadófala, összesen pedig 198 nyomás érkezett Bradfordra valamilyen formában. Idén fél szezon után mindössze 4 sacket és összesen 75 nyomást engedtek, mindezt úgy, hogy a kezdő fal 3/5-e az idei offseasonben érkezett a csapathoz.
A Washington Redskins ezzel szemben a kiszámíthatatlanság mintapéldánya, egyszer vesztenek, kétszer nyernek, aztán fordítva, amit a 4-4-es mérlegük is tökéletesen alátámaszt. Az ő szezonjuk is tele van ellentmondással, hiszen az offense messze elmarad a tavalyi formájától, rogyásig vannak sérültekkel, és mégis képesek meccseket nyerni, néha olyan váratlanul is, mint múlt héten a CenturyLink Fielden. Ez főként a védelem elképesztő feljavulásának köszönhető.
Greg Manusky védőkoordinátor legényei már szinte a határaikon túl játszanak, és ezt addig érdemes meglovagolni, amíg nem jön a törvényszerű visszaesés. Trent Murphy eltiltás, majd sérülés miatt nincs a szezon eleje óta, és nem is lesz, Jonathan Allen remek kezdést követően IR-re került, Su’a Cravens pedig személyes okok miatt lehet már vissza sem tér a focihoz. Mind olyan játékosok kiesése, akik meghatározó szerepet tölthetnének be a kezdőben, mégsincs visszaesés. Ryan Kerrigan káprázatosan játszik idén, Josh Norman továbbra is a liga szűk elitjéhez tartozik a posztján, és Zach Brown leigazolása is telitalálatnak bizonyult, melléjük pedig mindig más nyújtja az extrát a győzelem érdekében.
A komoly gondok a támadósorban találhatók. Ami bejött Zach Brown esetében, az annyira elment Terrelle Pryor szerződtetésén, és ő kezdi igazolni a one year wonder titulust. Egyszerűen nincs meg az összhang közte és Cousins között, és mára ott tartunk, hogy csak szituációs játékosa a csapatnak. Ez nem lenne probléma, ha a többi játékos tudná helyettesíteni, de ez sincs így. Sokat elmond az elkapók idei teljesítményéről, hogy a két legtöbb elkapott yarddal rendelkező játékos a futó Chris Thompson és a csere tight end Vernon Davis, de Jamison Crowder is csak úgy harmadik, hogy a Cowboys ellen 100+ yard fölött zárt, különben Ryan Grant lenne a dobogón. Ha ez nem elég, Jordan Reed idén is folytatja a sérüléshullámait, ráadásul a támadófalról mindent elmond, hogy jelenleg az összes kezdőjátékos játéka kérdéses az egységből, egészen elképesztő.
Kulcspárharcok
Redskins OL vs Vikings DL
Az előző bekezdés utolsó mondata meg is ágyazta a legfontosabb párharcot, egyben a Redskins győzelmi esélyeinek kulcsát. Valószínű egyébként, hogy a fal nagy része játszani fog, de még így is nehéz feladat elé néznek, hiszen Everson Griffenék idén nem ismernek kegyelmet, ha a passzsiettetésről van szó. Kívülről és belülről is szép számmal tudnak nyomást gyakorolni, és nem valószínű, hogy épp a Vikingstól elbocsátott T.J. Clemmings lenne az a valaki, aki féken tudja tartani az eddig minden meccsén sacket szerző Griffent, feltéve, ha Trent Williams nem játszik.
Vikings WR-ek vs Redskins CB-k
A Vikings remekül tudja kavarni a kártyákat az elkapósorában, hiszen Adam Thielenről azt gondolnánk, hogy a sok yardja miatt ő az X elkapó a csapatban, pedig a route-jai több mint felét slot pozícióból indítja meg. Emiatt rá a másodéves Kendall Fuller juthat majd, aki bár sok elkapást enged, TD-t idén egyáltalán nem, ráadásul 3 interceptionje is van. Mivel Josh Norman szigorúan egy oldalon védekezik, ezért Stefon Diggs is könnyen átpakolható az ellenkező oldalra, amivel le is mattolhatják ellenfelüket ha úgy adódik.
A Redskins a Seahawks ellen is hasonló körülmények között lépett pályára, és mégis nyerni tudott, ez két szerkesztőt is rávett arra, hogy hazai győzelemre tippeljen, de a többség a papírformának szavazott bizalmat. Noha az esélyek a Vikingsnak kedveznek, akik ráadásul pihenőhétről érkeznek, egyáltalán nem lesz számukra könnyű megtörni a Redskinst.
New Orleans Saints (6-2) @ Buffalo Bills (5-3), 19:00, Sport TV
Ha valaki a szezon előtt azt mondja nekem, hogy a 10. forduló vasárnapi meccsei közül ez lesz az egyetlen olyan, ahol két pozitív mérlegű csapat találkozik, valószínűleg az orcájába kacagok. Pedig akármennyire is hihetetlen, mind a Bills, mind a Saints komoly playoff contender a maga divíziójában, és emiatt a forduló legnagyobb rangadója (ha szigorúan a mérlegeket nézzük) az ő nevükhöz fűződik. Számomra mindkét csapat szezonja meglepő, bár a Saintstől azért sokan ezt várták, de talán ilyen mérleget még a legelvakultabbak közül is csak kevesen.
A Saintsnél ugyanis valami összeállt, ez a valami pedig egyértelműen a védelem. Az első két fordulóban bekapott vereséget követően nem tud hibázni a csapat, és ez a folyamatosan javuló védelem érdeme. Elég, ha az a két-három húzóember megrázza magát meccsről meccsre, illetve a többiek nem mennek egy átlagos szint alá, a többit az offense lerendezi. A Saints ráadásul olyan szinten belenyúlt a tutiba az új játékosokat illetően, hogy minden elismerést megérdemel a GM Mickey Loomis. A front sevenben ugyan a régi motoros Cam Jordan pusztít, két sorral hátrébb az újonc Marshon Lattimore nyújt klasszis teljesítményt, a fiatal secondarybe fektetett megannyi draft pick végre megtérülni látszik, de a tavasszal igazolt Alex Okafor is jó szezont fut Jordan túloldalán.
Brees pedig hozza a szokásost. Illetve ez így, ebben a formában nem igaz, hiszen a yardokat és a TD-ket most nem termeli úgy, mint a korábbiakban, de ez “a terv” része volt. Brees ugyanis jóval kevesebb passzra vállalkozik a megszokottakhoz képest. Amíg tavaly ~42 alkalommal passzolt meccsenként, idén ez a szám ~34-re csökkent. Hogy miért? Egyrészt nem véletlenül tankolták fel a bakcfieldet Adrian Petersonnal és Alvin Kamarával az offseasonben (még ha csak az utóbbi vált is be), hiszen a 38 éves Brees karjában már sok-sok dobókísérlet van, másrészt végre olyan védelem van mögötte, ami miatt nincs rászorulva arra, hogy nagy hátrányból kelljen egymagának visszahoznia csapatát passzok sorozatával. Így hiába nincs annyi yard vagy TD a neve mellett, a pontossága, a mély passzai még mindig a szűk elitben tartja, ráadásul olyan fal dolgozik előtte, ami alig engedi nyomás alá helyezni.
Ha a Saints szezonja meglepetés, akkor mit mondjunk a Billsére? Egészen szürreális, ahogy a sokak által top 3 draftpickre esélyes csapat most a rájátszásért száll harcba. A sikerek okairól bővebben már foglalkoztunk, így igyekszem rövidre fogni. Sean McDermott a változás szelét kihasználva hamar megszerettette magát a csapatával, és készek tűzbe menni érte a játékosai. Ez az első főedzői munkája, de nem akarta megváltani a világot, pusztán a foci egyszerűsége szerint akar nyerni: ha nálad van a labda, kisebb az esélye annak, hogy kikapsz.
Ezt meglovagolva a Bills +11-es turnover mutatója jelenleg a legnagyobb differencia, 17 kierőszakolt turnoverük pedig a második legtöbb a ligában. A labdaszerzéshez elengedhetetlen a jó védelem, márpedig azzal eddig sem volt gond Buffalóban, csak Rex Ryan két évnyi fojtó szorítását kellett levenni a tehetséges keretről, és minden visszaállt a régi kerékvágásba. 11 interceptionjük holtversenyben a második legtöbb idén, ami ráadásul egy vadiúj secondaryvel nem akármilyen teljesítmény. Ráadásul Marcell Dareus elengedését sem sínylik meg, a másodéves Adolphus Washington ugyanis korrekt módon helyettesítette a Jets ellen. Hiába a megannyi távozó az egységből, semmit nem vesztett minőségéből a defense, sőt.
Ám a turnoverek szerzése az egyik dolog a labdabirtokláshoz, a másik része pedig az, hogy ne add el a labdát – és ebben is élen halad a Bills. A differenciából és a szerzett turnoverekből egyszerűen kiszámítható, hogy a Bills mindössze hat alkalommal vesztett labdát, ennél kevesebbszer csak a Chiefs (4) és a Patriots (5) adta át a labdabirtoklás jogát az ellenfelének. Már csak ennél fogva is furcsa, hogy Tyrod Taylortól ennyire meg akarnak szabadulni, holott láthatóan fekszik neki ez a szisztéma, ráadásul immáron Kelvin Benjamin is a rendelkezésére áll, ami miatt még jobban el lehetne engednie magát a passzjátékokban. Charles Clay jó eséllyel visszatér a pályára, nagyon kíváncsi leszek, hogy mennyiben alakul át a passzjáték a Billsnél, már ha átalakul.
Kulcspárharcok
Saints fegyverek vs Bills védelem
Leszűkíthettem volna jobban is, de a Saints részéről nem akartam mindenkit külön bekezdésbe rakni. Brees “limitálásában” ugyanis nem csak a védelem játszik kulcsszerepet, de az offense is. Mark Ingram és Alvin Kamara is átment fumble-gyárba az elmúlt hetekben, de mindketten régen látott módon veszik le Breesről a terhet futásokkal, a Tennessee egyetemről kiválasztott újonc ráadásul a passzjátékoknál is egy slot elkapóval ér fel. Ted Ginn Jr. olyan fejlődésen ment keresztül pár hét alatt, amit nagyon ritkán látni, egy életképes elkapó benyomását kelti újabban, és akkor még Michael Thomasról nem volt szó. Nem lesz könnyű dolga a Tre’Davious White vezette secondarynek felvennie velük az iramot.
Bills DL vs Saints OL
Drew Breesről elmondtam már, hogy idén kevés alkalommal kellett nyomás alatt játszania, hiszen a támadófal remek munkát végez előtte. Viszont ha valamivel meg lehet fogni, akkor az a nyomásgyakorlás, ami a Bills védőfalának feladata lesz, valamint Lorenzo Alexander is besegíthet a linebacker sorból. Ő és Jerry Hughes ugyanis a fő felelős a buffalói passzsiettetésért, amit eddig nem is csináltak rosszul. Shaq Lawson ebben még nem elég jó, ellenben futás ellen remekül teljesít, ahogy említett kollégái is, szóval nem csak a passzsiettetés terén, de a futásoknál is kulcsfontosságú lesz, hogy ki kerekedik felül többször ebben a csatában. Ha ugyanis a Bills kiveszi a képletből a futójátékot, akkor jó esélyük lehet Brees féken tartására siettetés nélkül is.
Hiába a forduló rangadója, a Saints győzelmek nagy többségben dominálnak, de komoly dilemmát okozott a győztes megtippelése. A Bills ugyanis az Eaglesszel egyetemben még veretlen hazai pályán, ráadásul olyan brutális sorsolásuk lesz a szezon végére, hogyha tényleg a rájátszás a cél, akkor ezt a meccset be kell húzniuk. A Saints ugyanakkor hat meccses győzelmi szériában van, aminél csak az Eagles tud jobbat felmutatni jelenleg. Ádáz csatára számíthatunk egy remélhetőleg a végletekig izgalmas és szoros találkozón.
Dallas Cowboys (5-3) @ Atlanta Falcons (4-4), 22:25, Sport TV
A bye week miatt nem volt túl nagy kínálat a 10 órás sávból, és az 1/1 bowl és a Watson nélküli Texans sem győzött meg minket, úgyhogy maradtunk a Sport TV által közvetített meccsnél – mert hogy szerintünk nem lesz ez rossz! A Cowboys a héten a figyelem középpontjába került, hiszen Ezekiel Elliott ügyét már nem halasztják tovább, és a kiváló running back ezzel a meccsel megkezdi a hatmeccses eltiltását.
Ez a tény nagyban befolyásolta a mérkőzés erőviszonyait és felkészülését, hiszen a Cowboys most először léphet pályára 2016 óta úgy, hogy nem Elliott lesz ott a backfielden. Dak Prescott játékában pedig meghatározó szerepet játszott a potens futójáték. Bár Alfred Morris alapjáraton nem rossz játékos, a Cowboys támadófala pedig bárkinek képes lyukakat kreálni, azért nem ugyanazt a színvonalat képviselik, emiatt érdeklődve várjuk a fejleményeket a játékával kapcsolatban. Dez Bryant a hírek szerint játszani fog kisebb sérülése ellenére, hiszen edzésen jól mozgott, ami mindenképp jó jel. Vagy mégsem? Mert bármennyire is erőltetik, egyelőre még mindig nincs meg a kémia közte és Prescott között. Dez ugyanis alig több, mint a targetjei felét kapja el, 6-szor droppolt, és mindössze 80-as passer ratingje van Prescottnak, ha rá dobja a labdát, hiszen két interceptiont is így köszönhet magának.
Eddig az összes cikkben szereplő csapat szolgált valami meglepetéssel, aminek a sikereket köszönheti, ez alól a Cowboys sem kivétel, hiszen a nyáron felforgatott védelem még jobb, mint tavaly, amire aztán tényleg nehéz magyarázatot találni. A Cowboysban alig találni nagy nevű játékost (azokkal nincs is baj idén), mégis ők szállítják idén a csapatot a dicsőség felé. DeMarcus Lawrence végre eltiltás és sérülés nélkül kezdte meg a felkészülést, hogy az egyik legdominánsabb edge rusher legyen 2017-ben. David Irving amint visszatért a védőfal közepébe, rögtön 6 sackkel nyitott, a csapat pedig 27 sacknél tart a szezonban, ami a harmadik legtöbb a ligában. Ám a secondary még náluk is nagyobbat szólt, mert hogy egy újonc Jourdan Lewis, egy tavalyi 6. körös Anthony Brown és egy 30 éves Orlando Scandrick így játsszon, arra a legelvakultabb szurkolók sem számítottak.
A Falcons talán az egyedüli csapat a hat vizsgált közül, akik a negatív meglepetés közé sorolhatók a 4-4-es mérleg ellenére. Igen, tudjuk, Super Bowl hangover és Kyle Shanahan távozása, de ez akkor sem volt benne a csapatban, aminek az összetétele nem változott a tavalyi csúcsszezonhoz képest. Azóta viszont kiderült, hogy tényleg Shanahan kreativitása hiányzik, mert ezt az offense-t néha rossz nézni.
A bye week általában jót tesz egy csapatnak, nos Atlantában nem így történt. A pihenő óta négy meccset játszottak, amiből egyet nyertek meg, azt is nyögvenyelősen a Jets ellen, egy elképesztő körülmények között megrendezett találkozón. A bye legnagyobb vesztese Devonta Freeman fantasy tulajai, aki az ominózus időszakban egy TD-t sem szerzett, valamint alig kapott labdát, pedig nincs rossz szezonja a számok alapján. Ennél azért jóval többet ki lehetne sajtolni ebből a támadósorból, de sorra csúsznak be az olyan arcpirító hibák, mint Julio Jones múlt heti orbitális dropja. Pedig nem is olyan régen még pofátlan módon játszadoztak a Packersszel, azóta pedig volt olyan időszakuk, ahol több, mint négy negyeden keresztül nem szereztek pontot.
Az offense mellett a defense-nek sem itt kellene tartania ahol most, hiszen itt is találhatunk nem egy jó egyéni teljesítményt. Grady Jarrett futás ellen elképesztő a belső védőfalban, a négy passzsiettetőjét remekül rotálja a csapat, és stabilan hoznak egy jó szintet, rájuk sem lehet panasz. A linebacker sorban a Deion Jones – De’Vondre Campbell kettős továbbra is remek, és a secondaryben sem lehet túl nagy panasz egy játékosra sem, mégsem képesek meccseket nyerni, köszönhetően annak, hogy rendkívül kevés labdát szereznek. Mindössze 6 takeaway fűződik a nevükhöz, amiből hármat az elmúlt két meccsen szereztek, illetve a Packers elleni meccsen még kettőt, vagyis az idei labdaszerzéseik több, mint fele két meccsen jött össze. Így ne csodálkozzunk, hogy a védelem nem tudja kiegyensúlyozni a kóválygó offense-t…
Kulcspárharcok
Zack Martin vs Grady Jarrett
Ahogy írtam, Jarrett nagyszerű idén a futások megállításában, 20 is fűződik a nevéhez, mindössze egy missed tackle-lel karöltve. Ez Elliott-tal mókásabb lett volna, de most (valószínűleg) Morrisra várhat ez a feladat, akit Zack Martin alaposan megtámogathat a célja érdekében, hiszen ő az egyik legjobb futásblokkoló guard a ligában. Csak passzjátékkal érzésem szerint nem lehet ezt a Falconst megruházni, és Prescottnak sem árt, ha nem csak egymagára van utalva.
Julio Jones vs Jourdan Lewis
Julio Jones a liga egyik legjobb elkapója, aki gyakran szokott oldalakat váltani, de többször van a bal oldalon, ahol a Cowboys újoncával nézhet farkasszemet. Ahogy azt megszokhattuk, a klasszis elkapó ezúttal is folyamatos sérülések mellett játszik a szezonban, amik a játékát nem veszélyeztetik, de egyértelműen hátráltatják a teljesítésben. Most sem teljesen egészséges, ráadásul a liga egyik újonc felfedezettje ellen kell virítania. Idén is a inkább a yardok, mintsem a TD-k jellemzik a játékát, de pechére Lewis sokkal érettebben játszik rookie státuszához képest. Konkrétan ilyen rövid idő alatt elérte, hogy felé egyszerűen nem dobnak az irányítók, mert alig enged elkapást, egy harmadik körös újonctól ez nem rossz entrée.
A tippelést megnehezítette a tény, hogy amíg a Falcons 1-2 otthon, addig a Cowboys 3-1 idegenben ebben a szezonban. Tippjeink fele-fele arányban oszlanak meg, és nagyjából a meccsen is hasonló szorosságot várunk.
Ha felkeltettük az érdeklődésedet, és szeretnéd társaságban, finom burgerekkel és italokkal karöltve nézni a meccset, netán találkoznál velünk, akkor gyere le a Kandallóba! Ezúttal se feledkezzetek meg a tippjátékunk kitöltéséről, valamint a fantasy kezdőtök állításáról!
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások