Connect with us

NCAA

Heisman Trophy 2017 – A döntősök

Hárman maradtak a döntőben, a három legjobb. Két irányító és egy running back. Mindhárman joggal vannak ott, ahol, de idén is csak az nyerhet, aki a legnagyobbat robbantotta, aki a legjobbnak bizonyult, aki a legnagyobb hatással volt a játékra. Lássuk, melyikük tér haza győztesként a szombat éjjeli ceremóniáról!

A finálé résztvevői

Lamar Jackson, QB, Louisville

L-Jax nem kisebb dologra készül, mint megvédeni a címét, ami a modern foci világában szinte elképzelhetetlenségnek tűnik, olyan gyorsan jönnek és mennek a csillagok az egyetemi foci világában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mintsem az, hogy utoljára Archie Giffinnek sikerült dupláznia, ő 1974-ben és 1975-ben vonulhatott haza a győztesnek járó trófeával. Azóta nemhogy back to back siker, de még ismétlés sem jött össze senkinek, így Jackson történelmi teljesítmény kapujában áll.

2016-os számai sem voltak már e világiak, de a tavalyi teljesítményét sikerült egy újabb szintre emelnie, nem csak jobb focista lett, hanem jobb irányító is, ami egészen különlegesnek mondható, de erről egy kicsit később, az offseasonben ejtenénk több szót. ’16-hoz képest elsősorban a passzjátékban fejlődött, 56,2-ről 60,4-re ugrott a passzpontossága, valamint 272,5-ről 290,8-ra a meccsenként passzolt yardátlaga. Kevesebb labdacipelést vitt véghez, ugyanakkor fejlődött futásban is, próbálkozásonkénti yardátlaga 6,0-ról 6,8-ra nőtt. Összességében kevesebb yardot ért el, de meccsenként elért futott átlaga 120,3-ról 120,8-ra kúszott fel.

A fantasztikus formában játszó Jackson újra megmutatta, hogy ki a legény a gáton, a tavalyi embertelen szezonját sikerült megfejelnie egy újabb hihetetlen teljesítménnyel. A 2017-es évet 4932 total támadóyarddal zárta, melyből 3489 jött a levegőben, 1443 pedig a földön, további 42 TD-vel párosulva. Egymaga volt a Louisville offense, a hátán vitte az egész csapatot, a 8-4-es mérlege a Cardinalsnak nem az ő számlájára róható fel, hiába vétett az év során két pick-sixet is. Elképesztő dominancia jellemezte, nagy kérdés, mennyire számít a négy becsúszott vereség és mennyire került le róla a rivaldafény – mások legnagyobb örömére.

Bryce Love, RB, Stanford

Sokan nem gondolták volna, hogy Christian McCaffrey után tud egy dominánsabb játékost találni a Stanford, de mindenki tévedett. Love úgy szállt be, ahogy még senki más, olyan robbanékonyságot vitt a Cardinal offense-be, amire senki nem volt felkészülve. 23 futása volt legalább 30 yardos, valamint tizenkét olyan labdacipelése is volt, ami legalább ötven yardot eredményezett. Kijelenthetjük, ezek nem emberi számok.

Ugyan nem ő volt az, aki vezette az első osztályt futott yardokban (hanem Rashaad Penny), de így is sikerült 1973 yardot és 17 TD-t felírnia a statisztikai lapokra. Mindezt tette úgy, hogy 237 futási kísérletével csak a 15. volt idén, de az egészen elképesztő 8,3 YPC-je egyedülállóan magas szám, messze övé a legjobb a legalább 200 kísérlettel rendelkező játékosok között. Szinte definíciójává vált a robbanékonyságnak, egyszer tudták csak száz futott yard alatt tartani (ekkor sérült volt), mondhatni, egymaga vitte el a PAC12 döntőjéig a Stanford csapatát.

Nagyon megérdemelt lenne, ha Derrick Henry után futóként újra ő nyerné el ezt a díjat, de nála is vannak negatívumok. Leginkább az, hogy a korábban emlegetett Rashaad Penny több total yardot hozott, sokkal hasznosabb volt visszahordásban is, róla viszont megfeledkeztek a nagy Love meg Barkley hype-nak köszönhetően. Sokan felróják azt is neki, hogy egydimenziós futó, aki sem elkapásban, sem a speciális csapategységben, mint visszahordó nem nagyon villogott – ellenben McCaffreyvel, aki ebben is elit volt. És ha már egy korábbi stanfordinál tartunk, ebben a rendszerben Stepfan Taylor és Tyler Gaffney is tudott 1500+ yardot futni, mégsem lett akkora király belőlük.

 

Baker Mayfield, QB, Oklahoma

Mayfield a király és “don’t @ me”. Ez a csávó egy walk-on volt 2013-ban, amikor a Texas Tech-hez került, innen indult a páratlan útja. Nagyon hosszú út vezetett a csúcsig, de öt évnyi küzdelem után csak sikerült felülnie a trónra. Most pedig elért oda, ahova csak nagyon keveseknek sikerült eddig: ott van a playoffban, döntős a Heisman szavazáson, több elemző oldalnál is first team All-American és sokan első körös játékosként emlegetik a nevét. Nem nagyon kell ennél több, de néhány statisztikával lehet szemléltetni kiválóságát.

Ez a csávó az Oklahoma történetének egyik legjobb játékosa, az elmúlt három évben 12005 passzolt yardig jutott, az átadásainak 70%-a ért célba, melyből 117 touchdown született. Ezek mellett, mindössze 20 interceptiont vétett, ami az összes passzkísérletének (1122) mindössze 1,78%-ával egyenlő, rendkívül alacsony szám. Minden évében egyre jobb és jobb lett, de a 2017-es csodaéve szinte páratlan, hiszen 4340 passzolt yardot és 41 TD-t hozott össze, csupán csak egy vereségbe szaladt bele, de azon a meccsen is ő volt a csapata legnagyobb erőssége. A leginkább figyelemreméltó játékában az, hogy milyen nyugodtan és pontosan játszik, ő a valaha volt leghatékonyabb irányító az egyetemi foci történetében a maga NCAA 203,76-os ratingjével. Hozzá kell tenni, hogy tavaly épp Russell Wilson korábbi rekordját (191.8) adta át a múltnak, tehát ez nem csak egy egyéves csoda az ő esetében.

Idén mindent megtett, amit lehetett, mégis elképzelhető, hogy a trófea elhódításához nem volt elég, hogy az egész Soonerst a playoffig cipelte. Sokan leginkább a korábban bemutatott Lamar Jacksonnal példálóznak, hogy mennyivel nagyobb impactja van a csapatra és globálisan a játékra is. Jackson ugyanis 411 yardot átlagol meccsenként, ami messze a legjobb, őt követi második helyen Mayfield 53,3 yarddal lemaradva. Ez elég beszédes szám, és ha ennyi nem lenne elég, akkor ott vannak még a karaktere körüli problémái is: a letartóztatása, a zacskómarkolása, a Buckeyes elleni sajátos ünneplése, stb. Ez semmiképp sem fogja segíteni abban, hogy harmadik nekifutásra elhódítsa a Jackson által birtokolt trófeát.

Véleményem szerint, ez egy kétemberes verseny lesz, Love nem érhet a két quarterback mellé. Nagyon szoros versenynek kell lennie Mayfield és Jackson között, ahol szerintem most inkább az előbbinek járna ki a trófea, hiába voksolnak sokan az utóbbi mellett. Történelmi szezont zárt Mayfield, playoffba vitte a csapatát, a lehető legjobb játékot produkálta, ezt nem szabadna figyelmen kívül hagyni.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások