A Jacksonville-nek végül nem sikerült a bravúr, a New England a második félidőben felőrölte őket és végül Super Bowlba jutottak. A Patriots – ahogy mindig – a félidőben megfelelően elemezte a Jaguars támadóhívásait és szinte nullán tartották az ellenfél támadóegységét a meccs hajrájában. A mérkőzés azonban nem így indult. A Jaguars nagyszerűen kontrollálta az órát és haladni is tudtak. Ez többek között a kiváló gameplannek volt köszönhető.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Blake Bortles nem egy elit irányító. Még csak nem is a liga felsőbb részéhez tartozó irányító. Azonban nem is olyan borzasztó, mint azt sokan a szezon közben állították róla. Az edzői stáb teljesen tisztában van az irányító képességivel és ennek megfelelően olyan playeket hívtak, ahol derék emberünknek nem kellett túlvállalnia magát és a hibák valószínűsége is meglehetősen alacsony volt.
Természetesen itt most nem a futásokról fogok beszélni, mert az egyrészt nem érdekes, másrészt nem is igazán ezekkel élt a vendég gárda. Fournette személye és a Jaguars egész alapszakaszbeli teljesítménye arra késztette a védőkoordinátorokat, hogy a Jaguars ellen feltegyenek majdnem mindent a futásmegállításra. Ezt a Jacksonville edzői is tudták, így megpróbálták és ideig-óráig meg is lepték az ellenfelet. Az első félidő egy bizonyos pontján 70%-30% is volt a passzok aránya a Jaguárok oldalán.
A Jaguars két fontos dologra épített. Az egyik a New England linebackersor lassúsága. A másik pedig a Patriots által sokat használt Cover 2 Man Under védekezés gyenge pontjainak kihasználása.
Mismatch kialakítása a linebackersor ellen
A linebackerek lassúságának kihasználása nem csak terve, de embere is volt a Jaguarsnak. Corey Grantet egész alapszakaszban alig használta a Jaguars, de most nagyszerűen vették észre, hogy az alacsony játékos fürgesége, hatalmas mismatch lesz Van Noyék számára. Grantet először az első negyed végén vették elő, egy két futós felállás alkalmával. Sokan kérdőjelezték meg, hogy miért futott olyan sokat a Jaguars elsőre, de szerintem ez nem volt minden esetben hiba. A Patriots ugyanis ez ellen töltötte a boxot és a linebackereik sokszor túl agresszívan is támadták a lyukakat. Ez történt Grant első nagyobb meglódulása esetén is, ahol egy play actionnel eladták Fournette-el a futást.
Majd ment a screen Grant kezébe. Van Noy hezitált, így lemaradt.
Végül egy vetődéssel próbálta menteni az akciót, de ez nem sikerült.
A következő Grant játéknál megint egy play actiont adtak el, ezúttal is megtartotta a labdát Bortles, majd az átengedett védő felett átlöbbölte a labdát Grant kezébe. A jutalom ezúttal is több, mint 10 yard lett. A drive-ot pedig stílusosan egy play action fejezte be, ezúttal a tight end Lewis volt a célpont.
A Jaguars 90%-ban a Patriots bal oldalát támadta, egyrészt mert Gilmore a másik oldalon védekezett, másrészt pedig sok bootleget alkalmaztak, ahol Bortles számára teremtettek teret, az irányító pedig jobbkezes, így arra forog ki. A terv egyszerű volt. Bortles kezében minél kevesebbet legyen a labda (gyorsan kerüljön a playmakerek kezébe), ne kelljen hosszút dobnia és a leggyengébb pont, a linebackersor legyen a támadás áldozata.
Cover 2 gyenge pontok támadása
A mérkőzés alatt kevesebbet látott hatásos játékok, a középtávoli, pálya közepét célzó Bortles labdák voltak. Elsősorban arra alapoztak, hogy a Patriots sokat használ Cover 2 defense-t, a defensive backek és a linebackerek között pedig pont annyi terület van, hogy azt Bortles kényelmesen meg tudja dobni. Főleg ha csinálnak is neki helyet.
Ezen játékok alapja is a play action volt. Így ugyanis el tudták érni, hogy a Patriots linebackerei fellépjenek a futásra, így még nagyobb terület nyílik meg a két csapatrész között.
A Jaguars elkapók pedig úgynevezett crossing route-okkal cikáztak át a pályán. Főleg akkor volt ez sikeres, ha a slot elkapó eltudott szakadni, mert akkor védője fenn tudott akadni a keresztbe futó játékosokon, így légüres térbe kapta a labdát és még elkapás után is volt bennük pár yard. Ezek a játékok nagyszerűen működtek, de néha még a crossing útvonalakra se volt szükség, egyszerűen a hatalmas térben megdobták azt az elkapót, akit nem Gilmore fogott.
A fentebb felvázolt előnyökön kívül ezekkel a játékokkal ölték az órát is, így Brady nem tudott feljönni a támadósorral és a saját védelmük is pihent. Az első félidőben egymás utáni három drive alatt majdnem 12 percet égettek az órából és két touchdownt is összehoztak.
A második félidőre aztán érthetetlen módon visszavettek a kreatív playhívásokból, több lett a direkt futás és nem is akarták a play actiont erőltetni. Ezzel párhuzamosan a Patriots defense is feljavult. Az eredmény egy teljesen leolvadt offense és ötlettelenség lett. Itt most a Patriots defense feljavulásáról nem fogok írni (talán holnap igen), de érdemes megjegyezni, hogy mind gameplanben, mind megvalósításban kiváló munkát végeztek. A legszembetűnőbb, hogy Bortlesnek nem volt direkt futáspróbálkozása, de menekülésből is -1 yardot hozott össze. Flowers végig úgynevezett mush-rushing védekezést alkalmazott, majd rögtön visszalépett spy szerepkörbe. A váratlanság lehetőségét is elvették az ellenféltől.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások