Minden Idők Legjobb Super Bowlja játékunk “E” csoportjának utolsó versenyzője az a döntő lesz, ahol útjára indult egy ma már gyakran hallható szállóige, a “Megyek Disneylandbe!”. De vajon kinek a szájából hangzott el legelőször? Nos, erre a választ a Broncos és a Giants összecsapása adja.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A Broncos útja a döntőbe
A Denver zseniálisan kezdte az 1986-os évet, az első 9 meccséből nyolcat megnyert, és semmi jelét nem adta a csapat a kétségnek. Ám aztán egy kisebb leépülés következett, és a maradék meccseikből már csak négyet sikerült nyerni. A 11-5 így is elég volt a csoportgyőzelemhez, de a mutatott játék hagyott kívánnivalót maga után. A playoffban azonban összeszedték magukat, és előbb hazai pályán az utolsó pillanatokban fordítva legyőzték a Patriotsot (22-17), majd idegenben a Brownst is. Utóbbi győzelem ráadásul úgy jött össze, hogy az utolsó percekben John Elway egy 98 yardos drive-ot vezetett le, amivel sikerült egyenlíteni, majd a hosszabbításban nyerni is. (23-20) A „Drive” után pedig többé senki nem merte kétségbe vonni a Broncos erejét.
A Giants útja a döntőbe
New York kék csapatának egyszerűbb útja volt a döntőbe. A Lawrence Taylor által vezetett defense végigdominálta a ligát, és a legkevesebb pontot engedték abban az évben. Taylor maga pedig olyan lehengerlő volt (20,5 sack), hogy az alapszakasz MVP díjat is neki ítélték oda. A védelem dominanciájának köszönhetően a csapat 14-2-vel végzett, a playoffban pedig előbb szabályosan kivégezték a 49erst (49-3), majd a csoportrivális Redskinst is hazaküldték 17-0-ás eredménnyel. A védelem mindkétszer lemosta a pályáról az ellenfél támadósorát, de adta magát a kérdés, mihez fognak kezdeni a „Drive” után ihletett állapotba került Elwayjel.
Super Bowl XXI
A kérdés ott motoszkált a legtöbb szakértő fejében, és sorra jelentek meg olyan cikkek, amik azzal foglalkoztak, hogy mi várható Elway és Taylor összecsapásából. Egy dologgal azonban szinte senki nem foglalkozott. Mégpedig azzal, hogy a Giants irányítója, Phil Simms mihez fog kezdeni a Broncos védelmével.
Simms ilyenszintű mellőzése nem volt véletlen. Az alapszakasz során borzalmasan játszott, 21 TD mellett 22 INT jött össze neki, és a Cowboys elleni alapszakasz meccsen odáig fajult a siralmas játéka, hogy a saját közönsége fütyülte ki őt. Ezek miatt nem igazán számolt vele senki, és úgy gondolták a szakértők, hogy ő csak elveszíteni tudja ezt a meccset a Giantsnek. Egyvalaki azonban volt, aki mindezek ellenére úgy vélte, mégis lehet valami keresnivalója Simmsnek ezen a mérkőzésen. A Disney.
A Disney úgy gondolta, a Super Bowl jó reklámfogás lesz, és felkeresték mind Elwayt, mind Simmst, hogy egy szerződést ajánljanak nekik. A szerződés alapján a két irányítónak fizettek egy bizonyos összeget, valamint elintéztek nekik egy utat Disneylandbe, és viszonzásul csak annyit kértek tőlük, hogy ha megnyerik a Super Bowl MVP díjat, akkor bemondják a kamerába, hogy: „Megyek Disneylandbe!” Kisebb-nagyobb hezitálás után végül mindketten elfogadták a Disney ajánlatát, így már csak az volt a kérdés, vajon tényleg közülük kerül-e ki az MVP, és ha igen, melyikük lesz a szerencsés, aki elmondhatja ezt a mondatot.
Nos, az első negyedet a Broncos kezdte jobban, és mindjárt 10 pontot szereztek az ellen a védelem ellen, ami 2 playoff meccsen összesen hármat engedett. Elway remeklése folytatódott, és a második negyed közepén elvezette a csapatát a Giants 1 yardosára. 1st&goal az 1 yardról. Rutinfeladatnak tűnt, de a Giants ezúttal nem engedett. Mindhárom playt kivédekezték, sőt még 5 yardot visszább is szorították a Broncost. A TD így elmaradt, de mezőnygólt még mindig lehetett rúgni. Csakhogy a rúgó Rich Carlis kihagyta a 24 yardos rúgást, így maradt a 10-7-es állás.
A sikertelen 1st&goal, majd a kihagyott könnyű mezőnygól hatására a Broncos offense-ben eltört valami. Az a hatalmas lendület, amivel 10 pontot szereztek, többé nem volt meg, és rosszabbnál rosszabb drive-ok követték egymást. Még egy safetyt is sikerült összehozniuk, amivel tovább zárkóztatták a Giantset. De még ez is belefért volna, mert a saját védelmük folyamatosan megállította Simmst, így félidőben még 10-9-re vezettek.
A harmadik negyed elején aztán a Broncos védelem megint villant, és újra puntra kényszerítették az ellenfelet. Csakhogy a New York-iak vezetőedzője, Bill Parcells húzott egy merészet, és a saját térfelén nekiment negyedikre. A kísérlet sikeres volt, és ezzel át is került a momentum a Giantshez. Innentől kezdve már nemcsak az offense, de a defense is elveszett a Broncos oldalán, és többé egyik egység sem tudott ellenállást tanúsítani.
Simms a negyedik kísérlet után oly mértékben megtáltosodott, hogy a meccs hátralévő részében képtelen volt hibázni. Minden egyes passza sikeres volt, és zsinórban öt pontot érő drive-ot is levezetett. És mivel válasz a túloldalról nem érkezett, így a döntő a negyedik negyedre el is dőlt. A végén még ugyan sikerült Elwaynek szépíteni, de a meccset ezúttal nem tudta visszahozni. A Giants végül a második félidőt végigdominálva 39-20-ra megnyerte a meccset, és 30 év után újra bajnoki címet ünnepelhettek.
A meccs véget ért, de egy dolog még hátravolt. Ugyan a Giants védelem nagyot küzdött, de azon a napon nem ők voltak ennek a győzelemnek a kulcsszereplői, hanem a lesajnált irányító. Simms ugyanis élete legjobb játékát játszotta aznap. 25 passzából 22 sikeres volt – és a három rossz passzban két elejtett labda is volt – nem dobott egyszer sem INT-t, ellenben 3 TD-t is kiosztott. Nem volt kérdés, hogy neki kell lennie az MVP-nek.
Simms végül meg is kapta a díjat, és az örömtöl ittasan legalább ötször a bemondta a kamerába, hogy „Megyek
[/ppp_patron_only]Disneylandbe”. Nos, a teljesítménye után meg is érdemelte a disneylandi kalandot.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások