Vannak játékosok, akik a saját korukban olyan nagy hatást gyakorolnak a játékra, és a saját szurkolóikra, hogy mindenki ismeri a nevét, és évtizedekkel a visszavonulása után is ő a csapat legismertebb arca. A Dallas Cowboysnál több ilyen ember is létezik, de az a játékos, aki még a legismertebbek közül is kiemelkedik, az Amerika Kapitány, másnéven Roger Staubach.
Fogadjátok szeretettel a portré befejező részét. Az első részt itt, a második részt pedig itt találjátok.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Egy régi ismerős
A Cowboys számára nem volt kérdés, mit kell tenniük ahhoz, hogy újra Super Bowlt nyerhessenek. Minden megvolt a csapatban, egyedül egy jó futó hiányzott. Szerencséjükre a 77-es draftra több nagy potenciállal rendelkező futó is jelentkezett, és ők ki is nézték maguknak a megfelelő alanyt, Tony Dorsett-t. Azonban ahhoz, hogy megszerezzék áldozatokat kellett hozni, és gyakorlatilag a fél draftjukat odaadták a Seahawksnak, csakhogy a 2. helyre mozoghassanak, ahonnan már nyugodtan ki tudták húzni az általuk kinézett futót.
Dorsett érkezése hatalmas terhet vett le Staubach válláról, és bár bele telt egy kis időbe, míg Dorsett megszokta a rendszert, de a végeredmény megérte a várakozást. A Cowboys támadóegységében a passzjáték, és a futójáték tökéletes harmóniában volt egymással, és 77-ben a liga legdominánsabb egysége volt. Míg levegőben 18-szor szereztek pontot, addig földön 21-szer. Ennel kiegyensúlyozottabban nem lehetett volna felépíteni egy támadósort. 1977-ben nem igazán akadt olyan csapat, ami képes lett volna megállítani ezt az offense-t. Ráadásul a “Doomsday defense” és a speciális egység is termelte a pontokat, így a Cowboys a liga legjobb mérlegével, 12-2-vel fejezte be a szezont.
A playoffban sem nagyon akadt kihívója a csapatnak. A divíziós meccsen a Bearst 37-7-el küldték haza, az NFC döntőn pedig 23-6-ra győzték le a Vikingst. Staubach maga egyik meccsen sem játszott kimagaslóan, de nem is volt rá szükség. A védelem és a futójáték tökéletesen működött mindkét mérkőzésen, így neki csak a kötelezőt kellett hoznia. A Super Bowlon azonban úgy tűnt többre lesz majd szükség.
A Denver Broncos volt a 77-es szezon meglepetéscsapata. Azok után, hogy éveken keresztül semmit nem nyertek, most hirtelen a semmiből a Super Bowlba jutottak. Ennek a csodának két oka volt. Az egyik az “Orange Crush”-nak elnevezett védelem, amely az AFC egyik legkevesebb pontot engedő védelme volt. A másik kulcsa a Denver sikernek pedig egy a Cowboys számára ismerős arc volt, Craig Morton.
Mortont 1974-ben cserélte el a Cowboys a Giantsbe, ám ott nem sikerült megváltania a világot. Borzalmasan játszott mind a két ott töltött évében, így a 76-os szezon után a csapat megvált tőle, és elcserélte Denverbe. Ott azonban újjáéledt, és karrierje legjobb szezonját produkálván, elvezette a csapatot előbb a playoffba, majd a Super Bowlba is.
A XII. döntő több szempontból is igazi csemegének ígérkezett. Egyrészt ott volt a tény, hogy Staubach és Morton éveken keresztül csapattársak és riválisok voltak, most viszont ellenfelekként készülnek szembe nézni egymással a legfontosabb mérkőzésen. Másrészt pedig a két nagyszerű defense, a “Doomsday” és az “Orange Crush” összecsapása is hasonló izgalmakat ígért.
Végül azonban a várt izgalmak elmaradtak. Az “Orange Crush” valamilyen szinten tudta limitálni Staubachot(183 yard 1 TD), de nem jobban mint tette azt korábban a Bears vagy a Vikings. Viszont meglepő módon nem is volt szükség nagy játékra Staubachtól, ugyanis a “Dommsday defense” teljesen lemosta a pályáról a Broncos támadósorát. Morton élete legjobb szezonját élete legrosszabb teljesítményével koronázta meg. Mindösszesen 4 jó passzt dobott a döntőn, cserébe 4-szer is eladta a labdát. A második félidőre le is cserélték, de már ez a lépés sem mentette meg a Broncost. A Cowboys végül 27-10-re nyert, és 6 évvel a Dolphins elleni diadal után, újra Super Bowl győzelmet ünnepelhetett a csapat.
A párbaj
Az 1978-as szezont a Cowboys ott folytatta, ahol az előzőt abbahagyta. A csapat továbbra is egyben volt, minden posztra megvolt a megfelelő ember, így megnyílt a lehetőség a számukra, hogy az első olyan évben, mikor 16 alapszakasz mérkőzést játszanak, megnyerjék a harmadik bajnoki címüket. Staubach továbbra is magabiztosan játszott, 3190 yard-al és 25 TD passzal a liga egyik legjobb irányítója volt, és a vezetésével a Cowboys 12-4-el fejezte be a szezont, amivel megnyerték a csoportjukat. A konferenciaelsőséget azonban a szintén 12-4-el záró Rams szerezte meg, ugyanis a 3. héten ők győzedelmeskedtek, így ezúttal nem otthon, hanem Los Angelesben kellett kiharcolniuk a Super Bowl szereplés jogát.
Előtte azonban még meg kellett mérkőzniük egy könnyebb ellenféllel, az Atlanta Falcons csapatával. A Falcons bár könnyű ellenfélnek tűnt, de nem adta magát könnyen. A 2. negyedben aztán egy játék utáni szükségtelen durvaság során Staubach olyan kemény ütést kapott, hogy csak segítséggel tudott levonulni a pályáról. Staubach a meccs további részére kiesett, de a Cowboys nélküle is boldogult. A helyére beálló Danny White jól irányította a csapatot, és végül 27-20-ra túl tudtak lendülni az első akadályon. Ám mindenki tudta, hogy a Rams ellen szüksége lesz a csapatnak a kapitányára.
Staubach ugyan nem heverte ki teljesen a Falcons elleni sérülését, de vállalta a játékot. Ugyan önmagához képest gyengébben játszott (126 yard és 2-2 TD-INT) de a csapat olyan szintű segítséget adott neki, hogy a Ramsnek esélye sem volt. A “Doomsday defense” teljesen megsemmisítette a Rams támadósorát, és hatszor is megszerezték a labdát. Végül egy 28-0-ás győzelemmel üzentek mindenkinek, készen állnak rá, hogy megvédjék a címüket. Ehhez azonban még egy ellenfelet le kellett győzniük, a Pittsburgh Steelerst.
A Steelers 78-ban a liga legjobb csapata volt. 14-2-vel fejezték be az alapszakaszt, és magabiztosan nyerték meg mindkét playoff mérkőzésüket. Ráadásul a még mindig elit “Steel Curtain” védelem mellé ezúttal egy masszív támadósor is párosult. A csapat irányítója Terry Bradshaw élete legjobb szezonján volt túl 78-ban, amihez egy alapszakasz MVP cím is párosult. Így mindenképp izgalmasnak ígérkezett a 13. nagydöntő.
Mindezek mellé még ott volt az a tény is, hogy mind a Steelers mind a Cowboys 2-2 Super Bowlt nyert korábban, így gyakorlatilag a Miamiban rendezett döntő volt hivatott eldönteni melyik csapat fog tudni először 3 gyűrűt szerezni. A szakértők a mérkőzés előtt odáig is elmentek, hogy a XIII. Super Bowl lesz minden idők legjobbja. Hatalmas volt tehát a várakozás a döntő előtt, és ezúttal a szurkolóknak nem kellett csalódniuk.
Az első félidő egy igazi adok-kapok volt. Mindkét oldal támadó – és védősora villant, és mindegyiküknek megvolt a maga momentumuk. Félidőre ki is alakult egy szoros 21-14-es eredmény, amihez fogható korábban még soha nem volt nagydöntőn.
Terry Bradshaw az első félidőben többször is megtalálta a rést a Cowboys védelmén, ám a harmadik negyedben a “Doomsday defense” teljesen kikapcsolta az alapszakasz MVP-t. Így megnyílt a lehetőség Staubach előtt, hogy előbb egyenlítsen, utána pedig átvehesse a vezetést. El is jutott a Steelers vörös zónájába, ám ott egy meglepő fordulat történt. Harmadik kísérletnél Staubach meglátta, hogy a TE Jackie Smith teljesen egyedül maradt az endzone-on belül, így gyorsan oda is dobta neki a labdát. A passz szinte tökéletes volt, pontosan a mellkashoz érkezett a labda. Smith azonban elejtette, és mivel mindez harmadik kísérletnél történt, ezért kénytelen volt a Cowboys mezőnygólt rúgni. 7 pont helyett csak 3-t sikerült szerezni, így az utolsó negyednek még mindig hátrányban kellett nekivágniuk.
A negyedik negyed közepén aztán a Steelers támadósor is felébredt, és 2 TD-t is szereztek, amivel 35-17-re módosították az állást. Ezen a ponton a döntő gyakorlatilag eldőlt. 6.51 volt hátra az utolsó negyedből, és a Steelers 3 labdabirtoklásnyi előnyt birtokolt. Staubach azonban nem volt hajlandó feladni. Bár kicsi volt az esély a fordításra, de meg kellett próbálnia. Kevéssel a kétperces figyelmeztető előtt sikerült TD-t szereznie, amivel megkezdhették a zárkózást. Idő viszont nem sok volt, így onside kick kellett, ami meglepő módon sikerült, így Staubach támadhatott újra. A Steelers védelem mindent megpróbált, hogy megállítsák, még egy 4&18-ra is rákényszerítették. Staubach azonban minden akadályt átugrott, majd 22 másodperccel a vége előtt kiosztott egy újabb TD passzt, amivel 35-31-re módosította az eredményt.
A Steelers 18 pontos előnyéből hirtelen csak 4 maradt, és utólag a Pittsburgh játékosok is elismerték, hogy ezen a ponton megijedtek, és nagyon idegesek voltak, mert tudták, ha még egyszer visszaadják a labdát Staubachnak, akkor nagy bajban lesznek, hiába a kevés idő. Ehhez azonban egy újabb onside kick kellett, a Steelers ezúttal azonban résen volt, nem hagyták, hogy másodszor is kicsússzon a kezükből a labda, és mivel időkérése már nem maradt a Cowboysnak, így egy térdelés után lezárták a mérkőzést.
Staubach karrierje legnagyobb hőstettét vihette volna véghez, ha sikerült a fordítás. És igazából rajta nem is múlott semmit. Amit ő tehetett ebben a helyzetben, azt meg is tette, de végül ez is kevés volt. Túl sok volt a hiba a csapat részéről ahhoz, hogy ő azt kijavíthassa, és ha kicsivel is, de végül alulmaradt a Steelersel szemben.
A kapitány utolsó rohama
1979-re Staubach betöltötte a 37. életévét is, ám az öregedés legkisebb jele sem látszott meg rajta. Sőt, statisztikailag a 79-es volt a legjobb éve. 3597 yardot és 27 TD passzt osztott ki, amihez csak 11 INT párosult. A kor tehát nem akadályozta őt a játék folytatásában, a sérülések azonban igen.
Staubach az alapszakasz folyamán kétszer is agyrázkódást szenvedett, és a második után az orvosok azt mondták neki, hogy az agya egyelőre rendben van, de olyan sok sérülést kapott, (egyes elméletek szerint 20 agyrázkódása is volt karrierje során) hogy egy újabb agyrázkódás könnyen súlyos leépülést eredményezhet. Staubach megértette mindezt, és úgy döntött nem kockáztatja tovább az egészségét. Viszont úgy érezte tartozik annyival a csapatnak, hogy nem hagyja ott őket félúton, így elhatározta, hogy becsülettel végigjátsza a 79-es szezont, megtesz minden tőle telhetőt, hogy a lehető legmesszebb jusson a Cowboys, de a szezon végeztével visszavonul.
1979-ben azonban már nem volt könnyű dolga. Mind a Redskins mind az Eagles annyira felerősödött abban az évben, hogy a három csapat fej-fej mellett haladt egész évben, és egészen az utolsó hétig nem dőlt el a sorrend hármójuk között. Az utolsó alapszakasz mérkőzésen a Cowboys a Redskinst fogadta míg az Eagles az Oilersel készült szembenézni. Az Eagles végül nyert, és bebiztosította magának a csoport második helyét, ami egy Wild Card helyet ért. Ám a győzelmük azt is jelentette, hogy a másik két csapat számára élet-halál kérdése lesz az egymás elleni mérkőzés. Egyértelmű volt, aki nyer az nyeri a csoportot, és bejut a rájátszásba. Aki veszít, az lecsúszik a harmadik helyre, és kiesik.
Ennek megfelelően a Cowboys és a Redskins egy végletekig kiélezett meccset játszott le egymás ellen. Sokáig úgy tűnt a Redskins fog diadalmaskodni, hiszen 7 perccel a vége előtt 34-21-re vezettek. Staubach azonban ezúttal sem volt hajlandó feladni, és megkísérelte újra megfordítani a meccset. Gyorsan levezetett egy TD drive-t, majd a védelem helytállásának köszönhetően visszakapta a labdát, és ahogyan előtte oly sokszor, ezúttal sem kegyelmezett. Magabiztosan végigment a pályán és az utolsó másdopercekben megtaláltí Tony Hillt(WR) az endzone-ban, aminek köszönhetően 35-34-re megnyerte a meccset, és vele együtt a csoportot is.
A Redskins elleni diadal volt Staubach utolsó hőstette. A playoffban a Rams bosszút állt az előző évi megalázó vereségért, és egy 21-19-es eredménnyel búcsúztatták a dallasi legendát. Ugyan a Cowboys megpróbálta maradásra bírni az irányítót, de Staubach eddigre eldöntette, hogy az egészsége fontosabb, így végül a szezon végeztével bejelentette a visszavonulását.
Ezzel a lépésével kisebb pánikot keltett, sok szurkoló megijedt, hogy mi lesz most a csapattal a kapitány nélkül. Ezt a pánikot látván Staubach a búcsúbeszédében megpróbálta megvigasztalni a szurkolókat, és biztosította őket arról, hogy a távozása nem fog nagy hatást gyakorolni a csapatra. Ahogyan ő fogalmazott:
“A rendszer (amit Landry kiépített) sikeres volt én érkezésem előtt, és sikeres lesz a távozásom után is.”
Staubach jóslata csak félig vált be. Ugyan a Cowboys továbbra is megmaradt a liga élbolyában, de a Landry által vezetett Cowboys soha nem tudott újra eljutni a nagydöntőbe. Sokszor jutottak a közelébe, és sokszor tényleg csak egy hajszálon múlt, hogy nem ők örülhettek a végén, de végül mindig elbukták a lehetőséget. Talán pont az a plusz hiányzott a csapatból, amit Staubach adott nekik. A csapat továbbra is erős maradt, de a kapitányuk nélkül már soha nem tudtak
[/ppp_patron_only]olyan magasságokba törni, mint amivel Roger Staubachal voltak képesek.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások