Az utóbbi években igazán el vagyunk kényeztetve Super Bowlok tekintetében. Én a Broncos-Pantherst is élveztem, előtte és után kétszer pedig a Patriots szórakoztatta a nézőket, minden alkalommal hihetetlenül jó meccseket játszva. Most az első a sorban következik, a Seahawks elleni 49. Super Bowl, amikor a noname Malcolm Butler hőssé vált.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Mindkét csapat nagyon erős évet zárt, a Patriots és a Seahawks is 12-4-es mérleggel a konferenciája legjobbja volt. A rájátszásban azonban fordított utat járt be a két csapat:
- a Patriots óriási meccsen győzte le a Ravenst a Divisional körben, kétszer is visszajött 14 pontos hátrányból (34-31), majd lazán kiütötte a Coltsot 45-7-re a labdaleeresztési-botrány miatt elhíresült AFC döntőn.
- a Seahawks ezzel szemben gálázott az első meccsén a Panthers ellen (31-17), majd 16 pontos hátrányból, hosszabbítás után verte meg a Packerst 28-22-re.
A döntőben tehát a liga két legjobb csapata találkozott és szó se róla, egy elképesztő meccset játszottak a csapatok. 0-0 az első negyed után, Tom Brady eladta a labdát, de nem lett belőle probléma, 14-14 a félidőben, majd 10 pontos hátrányból felkapaszkodott a Patriots (ami akkor minden idők legnagyobb Super Bowl fordítása volt), de az utolsó szó még így is a Seahawksé volt. 26 másodperccel a meccs vége előtt, két időkéréssel, második és egynél Pete Carroll futójáték helyett passzt hívott, ami egy Malcolm Butler INT-vel ért véget.
Hihetetlen volt, sokáig azt sem tudtam, hogy mi történt. A Patriots feltámadását 120,8 millió néző nézte, minden idők legnézettebb amerikai tévéprogramja volt a mérkőzés (ekkor). De őszintén: ki emlékszik a Patriots eladott labdáira vagy a Seahawks 30 másodperces TD-jére? Ha a 49. Super Bowlról van szó, akkor egész biztosan Butler interceptionje jut mindenkinek az eszébe, ami egy leírhatatlanul zseniális játék volt a Patriots védelmének részéről, egy tökéletes csapatmunka (ha érdekel a bővebb elemzésünk, azt itt olvashatjátok el).
Ez egy történelmi, gyakorlatilag megismételhetetlen esemény volt, és az egész pikantériáját az adja, hogy Pete Carrollék amúgy jól csinálták. Hisz a hívásban volt potenciál, a szezonban ez előtt soha nem volt INT az egyyardosról, Wilson pedig a jobbik formáját mutatta, miért ne hívták volna be.
[quote]
Szerintem egy korrekt call volt, ami rosszul lett kivitelezve.
[/quote]
Ha sikerül, akkor most BestCallEver lenne WorstCallEver helyett, ha pedig Lynch kettőből nem fut be, akkor a sok NFL szakértő azon háborogna, hogy Caroll miért nem a 140-es ratinggel passzoló Wilsonnal passzoltatott (egyébként Lynch borzalmas hatékonysággal oldotta meg ekkor a hasonló szituácókat). Igaz, én inkább egy screent hívtam volna, esetleg egy Wilson szabadjátékot, próbáljon meg oldalt befutni, ha nem megy, akkor passzolni, vagy kidobni, de végül is mindegy, nagyon sokaknak életük egyik legnagyszerűbb élménye volt a meccs.
Egyébként nekem speciel nem ez, hanem az ez után következő játék volt a kedvencem. Egy büntetés után a Pats a fél yardosról jöhetett, egy safety után pedig már egy FG is elég lett volna a Seahawksnak. De Carollék nem tudták kontrollálni a csapatot, a védők túlpörögtek, Brady pedig addig paskolta Stork fenekét, míg az egyik védőt beugratták 5 yardért. Pár másodperc alatt kétszer is elveszítette a meccset a Seahawks.
Hogy minden idők legjobb Super Bowlja volt-e a két csapat párharca, az nehéz kérdés, pláne az utóbbi két döntő fényében. Brady interceptionnel kezdett, mégis a Pats tette fel az első pontokat. 30 másodperccel a félidő előtt megkapta a Seahawks a labdát és egyenlített. Brady megint eladta a labdát, de 10 pontos hátrányból fordítani tudott, majd a Seahawks vezetett egy two minute drive-ot, hogy aztán Wilson az 1 yardosról eladja. Ennyi fordulat, ennyi izgalom még
[/ppp_patron_only]egy hollywoodi filmhez is túlzás lenne.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások