Van a Legyőzhetetlen című film, ami Vince Papale történetét mutatja be, aki 30 évesen került az NFL-be úgy, hogy korábban nem játszott egyetemi futballt. Azt a filmet Michael “Beerman” Lewisról is lehetett volna forgatni, mert az ő sztorija is hasonló, de a végkifejletét tekintve még elképesztőbb. Az ő életútjának bemutatása következik.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Michael Lewis 1971-ben született New Orleansban. 1990-ben fejezte be a középiskolát, ahol mindössze egy évet futballozott. Középiskolás évei alatt rossz társaságba keveredett, drogot árult. Amikor unokatestvérét, és a legjobb barátját is lelőtték, elgondolkodott azon, hogy érdemes-e ezt folytatni. Olyan sokat nem kellett gondolkodnia, a nagyapja ugyanis közölte vele, hogyha Lewis börtönbe kerül, többet nem áll vele szóba. A nagyapja jelentette a legnagyobb inspirációt Lewis számára, minden edzésén ott volt, és biztatta a jobb teljesítményre. A suli elvégzése után azonban egy egyetem sem ajánlott neki ösztöndíjat, hiszen egyrészt tapasztalatlan volt a sportban, másrészt mert kis termetű volt, a 173 centiméteres magasságához mindössze 68 kiló párosult.
Viszont abban az évben lánya született, akinek az eltartásáról gondoskodnia kellett. Így hát munkát vállalt a Budweisernél, egy sörösüveg-rakománnyal teli teherautót vezetett. Meló alatt azon járt az esze, hogy a munkaidő leteltével kedvenc hobbijának, a futballnak hódol majd. Volt hozzá némi affinitása, a 40 yardot 4,3 másodperc alatt futotta. Az a hely, ahol minden nap megpakolta a teherautót, kevesebb mint fél mérföldre volt kedvenc csapata, a New Orleans Saints stadionjától, amit kívülről minden nap láthatott. Helyileg közel volt hozzá az álma, hogy NFL-meccsen játszhasson a Saintsben, de minden más szempontból nagyon távol.
Nagyapja tanácsára különböző félprofi csapatokban játszott flag footballt éveken keresztül, ahol fizetést nem kapott. Így ment ez egészen 26 éves koráig, 1998-ban azonban végre megkapta a lehetőséget egy profi csapatnál, az indoor football league-ben játszó Louisiana Bayou Beast igazolta le, ahol elkapó és visszahordó poszton játszott. Náluk minden meccsért 200 dollárt kapott, amiből továbbra is igen szűkösen jött ki. Azonban arra jó volt, hogy összeállítások készüljenek róla videón – hiszen 23 touchdownt szerzett 24 meccs alatt – amiket aztán elküldött különböző csapatoknak. Lewis sikerrel járt, hiszen ezáltal 2000-ben sikerült bekerülnie egy komolyabb ligába, az AFL-be, a New Jersey Red Dogs akarta leigazolni. Bár repülőjegyre nem volt pénze, hogy New Jersey-be utazzon, de a nagyapja kifizette neki. Itt már 900 dollárt keresett meccsenként, a későbbi Steelers QB, Tommy Maddox dobált neki. Olyan jól játszott, hogy az egyik edzője összeállításokat küldött róla a Philadelphia Eaglesnek, ami után az Eagles – amelyik csapat anno a Lewishoz hasonló helyzetben lévő Vince Papale-t is leigazolta – elhívta próbajátékra.
Természetesen Lewis is látta a Legyőzhetetlen c. filmet, ami nagy kedvence, de ő azért titkon arra vágyott, hogy Papale-nél jobb játékos legyen. A tryout sikeres volt, leigazolta az Eagles, ahol pályára is lépett az előszezonban. Ezt leszámítva azonban mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerette volna: Az edzőtábor közepén kivágta az Eagles. Lewis felszállt a buszra, és felhívta a legjobb barátját, és közölte vele, hogy az álma megvalósult, NFL-meccsen játszhatott – még ha csak az előszezonban is. Visszatért New Orleansba, és újra sörösüvegeket szállított. Ekkor már nagyon le volt égve, egy lestrapált 1981-es Buick Regalt vezetett, és a barátaitól kellett kölcsön kérnie, hogy fenntartsa magát. Szerencsére a nagyapja tartotta benne a lelket továbbra is.
Tom Benson, a Saints korábbi tulajdonosa akart egy AFL-csapatot is, ezért elküldte Randy Muellert, a general managert, hogy figyeljen meg játékosokat, Mueller pedig pont ott volt a Tampa elleni meccsen, amikor Lewis szárnyalt. Így a 2000-es szezon után a Saints próbajátékra hívta, ahol olyan gyorsan futotta a 40 yardot, hogy az edzők nem akarták elhinni, Jim Haslett, a HC például 4,22 másodpercet mért. A szentek a próbajáték után leigazolták a practice squadba, majd elküldték Európába, ahol a Rhein Fire csapatában játszott tavasszal, mert Jim Haslett szerint
Senki sem tudta Lewist elkapni, de ő sem tudott elkapni semmit.
Ezután következett a 2001-es edzőtábor, Lewisnak vélhetően ez volt az utolsó esélye, hogy megragadjon az NFL-ben. Ekkor kapta egyébként a Beerman becenevet a csapattársaitól, természetesen azért, mert amíg ők az egyetemen, majd az NFL-ben futballoztak, Lewis sörös rekeszeket pakolt a teherautójába. Egyébként annyira nem volt egyedi jelenség Beerman az akkori Saintsben. A csapat egyik akkori sztárja, Joe Horn például egy időben bútorgyárban dolgozott, miután nem tudott bekerülni az egyetemi első osztályba az Itawamba Community College-ről, majd a CFL-ben játszott. Lewisnak tehát bizonyítania kellett, és ezt meg is tette az előszezon során, 74 yardos touchdownt szerzett az egyik meccsen, és remek volt a visszahordások során. Végre bekerült az 53-as keretbe!
Papale 30 évesen lett újonc, Lewisnak ehhez csak néhány hónap hiányzott. A 2001-es szezonban viszont még nem Beerman volt a Saints első számú visszahordója. Csak 8 meccsen játszott, előtte volt a sorban Deuce McAllister és Wane McGarity is. Továbbra is az öreg Buick Regal volt az autója, azzal járt az edzésekre, de az egyik edzés után végleg lerobbant a járgány, így a nagyapjának kellett hazavinnie. Amikor megkapta az első havi fizetését, ami húszezer dollár volt, annyira meglepődött, hogy felhívta az ügynökét, mert azt hitte, hogy tévedés történt, mert korábban az éves fizetése sem volt sokkal több. A neheze azonban csak ezután jött. Egy dolog bekerülni a keretbe, de ennél nagyobb feladat bent is maradni. Ezt nem segítette az, hogy Lewis kétszer köhögte fel a labdát a Panthers ellen. Ezután Jim Haslettnek elege lett belőle, ki akarta vágni, emiatt összeveszett Ricky Porterrel, de a játékosigazgatónak végül sikerült meggyőznie arról, hogy maradhasson a practice squadban. Porternek egyébként Lewishoz hasonlóan kifelé állt a szénája ekkor már. A játékosigazgató fel is hívta a játékost, és közölte vele, hogy kockára tette az állását az ő érdekében.
De ha még egy kick-offot elejtesz, mész vissza a Budweiserhez.
Beerman erre azt válaszolta, hogy csak akkor megy oda vissza, ha megveszi a céget. Ezután a holtszezonban a Saints ST edzője, Al Everest komolyabban foglalkozott a játékossal. Everest először is meglepődött azon, hogy Lewis mennyire képzetlen.
Hogy juthatott el idáig, ha alapszintű technikával sem rendelkezik?
Tette fel a kérdést az edző. Lewis ugyanis konkrétan nem tudta a helyes technikát sem az elkapásnál, sem a labdacipelésnél, pedig ezt már az ifjúsági (Pop Warner) ligákban megtanítják a gyerekeknek. Olyan volt, mint egy elsőéves az egyetemen, csak ő ekkor már 30 volt. Everest intenzív munkára fogta a játékost. Minden reggel 8 órakor kezdett, el kellett kapnia több száz puntot és kick-offot, majd a JUGS machine-ből száz labdát egy kézzel, kétszázat úgy, hogy háttal állt, és az utolsó pillanatban fordult meg, és a labdacipelést is gyakorolnia kellett. De az igazi változás azután következett be, miután Ricky Porter azt mondta neki, hogy
Úgy próbáld elkapni a labdát, mintha a lányodat kellene, aki épp a harmadikról esik le.
9 hónapos kemény munka után Beerman hatalmas, szinte hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Míg a 2001-es szezonban teljesen technikátlan volt, és Haslett ki akarta vágni a csapatból, 2002-ben kezdő visszahordó lett, és a Redskins elleni meccsen szerzett egy punt return és egy kick-off return TD-t is – ami nem sok játékosnak sikerült egy meccsen az NFL történetében – e mellé még 70 yardot elkapásból. Olyan jó szezont zárt, hogy NFL-rekordot döntött kick-off és punt return yardokban (2432), ami a mai napig áll, 200+ yarddal több, mint az utána következőé (Josh Cribbs, 2214 yard 2007-ben), és a szabályváltozásoknak köszönhetően nem is fogják megdönteni – mindezt úgy, hogy 173 centis magasságával és 78 kilójával a Saints legkisebb darab játékosa volt. Beválasztották a Pro Bowlba, első csapatos All-Pro lett, és ő lett a Special Teams Player of the Year – két évvel korábban még sörös rekeszeket pakolt.
Lewis 2003-ban benne volt a híres River City Relay nevezetű playben. Bár a 2002-es szezonbeli teljesítményét nem tudta megismételni, jól játszott 2003-ban és 2004-ben is. Ekkor már Beerman hatalmas közönségkedvenc volt, akivel az élettörténete miatt az átlag szurkoló is tudott azonosulni. De 2005-ben nem sokkal a Katrina hurrikán után újabb csapás érte New Orleanst: Lewisnak elszakadt az ACL-je a bal térdében, és a karrierje ezzel effektíve véget ért, mert ezután a sebessége már sosem volt a régi. Bár 2006-ban, 35 évesen még visszatért, többé nem ő volt az első számú visszahordó, hanem az 1/2-es újonc, a nála 14 évvel fiatalabb Reggie Bush. Később aztán visszatért az AFL-be, majd a szentek Hall of Fame-jébe is bekerült. Jelenleg pedig a Saints nagykövete, iskolákba, cégekhez jár motivációs beszédeket tartani, élettörténetéről mesélni.
Fred McAfee, a Saints ST ásza így jellemezte Lewist:
Mike története olyan, mint egy népmese. Nemcsak az átlag szurkolónak, de nekünk játékosoknak is reményt
[/ppp_patron_only]adott. Túl sok ember engedi, hogy az álmai elvesszenek. Ő azon kevesek közé tartozik, aki ezt nem hagyta.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások