Az NFL történelme során számos csapat okozott örömet a saját szurkolóinak. Elég csak a Patriotsra, a Steelersre, a Cowboysra vagy a Packersre gondolni, az utóbbi 40 év dinasztiáira. Azonban nem volt minden szurkolótábor ilyen szerencsés. Adott 11 csapat, akiknek a szurkolói szinte csak keserűséget és csalódottságot kaptak. Mégis kitartanak továbbra is a csapatuk mellett, hátha egyszer végre összejön a lépés. Jöjjön tehát az a 11 csapat, akik állandóan próbára tették a szurkolóik hűségét.
Mielőtt belekezdenék a listába, három dolgot fontosnak tartok előre megjegyezni. Az egyik, hogy itt alapvetően a Super Bowl korszakot veszem alapul, az előtte történteket nem. Lesznek a listán olyan csapatok, akik a ’40-es ’50-es években nyertek bajnokságokat, de az már olyan rég volt, hogy szinte már senki nem emlékszik rájuk. A mostani szurkolókat pedig egyáltalán nem vigasztalja az a tudat, hogy valamikor réges régen jók voltak.
A másik fontos dolog pedig egy csapattal függ össze, az Eaglessel. Ha tavaly csinálom meg ezt a listát, akkor biztosan felkerültek volna rá, hiszen a szurkolóik évtizedeken keresztül szenvedtek. Végignézték, ahogyan a csoportriválisaik 4-5 Super Bowlt is megnyernek, a sajátjaik pedig még a döntőbe sem tudnak eljutni. Tavaly azonban végre összejött a Super Bowl győzelem, így most jelenleg az Eagles szurkolók a legboldogabbak. Ugyan ezzel még nem érték be a riválisokat, de végre kaptak egy kis kárpótlást a sok szenvedésért. Ők most ünnepelnek, és nem szomorkodnak. Így bár az Eagles a múltja miatt megérdemelné a helyét a listán, de a jelenje több szempontból is derűre ad okot. 11 másik csapat azonban nem mondhatja el ezt magáról.
A harmadik fontos dolog pedig, hogy nem célom megsérteni egyik csapat szurkolótáborát sem azzal, hogy leírom, hogyan bukta el a csapatuk újra és újra a lehetőségeiket. Ellenkezőleg. Én nagyon is tisztelem azokat, akik képesek továbbra is ezeknek a csapatoknak szurkolni, pedig sok jóra nem mindig számíthatnak. Inkább az a célom, hogy bemutassam a többi csapat szurkolóinak, kinek mit kellett kiállnia az évek során. Min kellett keresztülmennie annak a szurkolónak, akinek nem volt olyan szerencséje, hogy a csapata 3-4-5 Super Bowlt nyerjen.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
11. Kansas City Chiefs
A jó öreg Chiefs. A ’60-as években az AFL/AFC legjobb csapata voltak, és ’69-ben meglepetésre sikerült is Super Bowlt nyerni. Ám azóta csak vergődnek. A Super Bowl győzelem óta eltelt közel 50 évben mindösszesen 4 alkalommal sikerült csak playoff meccset nyerni. Pedig lett volna lehetőségük bőven a győzelmekre. Sőt! A ’90-es években a Chiefs volt a legjobb csapat az NFL-ben. Mármint az alapszakaszban. Ott ugyanis a Chiefs több meccset nyert, mint bárki más abban az évtizedben. Csakhogy a playoffra soha nem sikerült átmenteni ezt a teljesítményt. Kétszer is 13-3-as mérleggel első kiemeltként jutottak be a rájátszásba, és mindkétszer azonnal búcsúztak. Ebből a két vereségből egyértelműen a Colts elleni ’95-ös a legfájdalmasabb, mert ott abszolút favoritok voltak.
A ’90-es évek nagy bukásai azért is tragikusak, mert az a csapat olyan védelemmel rendelkezett, ami vetekszik a Steel Curtain vagy a ’85-ös Bears védelmekkel. Viszont mivel soha nem nyertek bajnokságot, ezért mindenki elfelejtette őket. (Az említett Colts elleni meccsen csak 10 pontot engedtek az ellenfélnek, és még ez is kevés volt.)
A 2000-es évekre aztán új korszak köszöntött rájuk. Ezúttal nem a védelem, hanem a támadósor volt elit. 2003-ban például a Chiefs rendelkezett a liga legjobb offense-ével, és sorukban ott volt a kivételes futó, Priest Holmes. Holmes 2001-03 között 6566 scrimmage yardot és 61 TD-t szerzett. Bármelyik csapat ölni tudott volna egy ilyen játékosért. Csakhogy hiába volt egy ilyen erős támadósoruk, a védelmük ligautolsó volt. Az említett időszakban csak 2003-ban sikerült playoffba jutni egy 13-3-as rekorddal. Aztán jött Peyton Manning és 38-31-re legyőzte őket. (Érdekesség, hogy azon a meccsen egyetlen egyszer sem puntolt egyik csapat sem.)
Az utóbbi években pedig a Chiefs elsősorban azzal hívta fel a figyelmet magára, hogy nagy előnyről bukják el a playoff meccseket. Andy Reid kihúzta őket ugyan a gödörből, de megrekedtek a ’90-es évek teljesítményében. Nagyszerű alapszakaszok, majd gyors búcsúk a playoffban, sokszor egészen érthetetlen módokon.
10. St. Louis/Arizona Cardinals
Ha nagyon gyorsan le akarnám tudni ezt a részt, akkor csak leírnék egy nevet, ami alapján mindenkinek összeszorulna a szíve. De az nem én lennék, szóval kezdjük az elejéről. A Cardinalsnak mindig is nehéz dolga volt. 2002 előtt az NFC East csoportjába volt beosztva, és ott a Cowboys-Redskins-Giants-Eagles négyes mellett ritkán tudott érvényesülni. Egyedül ’74-ben és ’75-ben sikerült megnyerni ezt a nehéz csoportot. Azonban hiába jutottak el a playoffig, ott mindkét alkalommal azonnal kiestek. ’76-ban egy 10-4-es szezont zártak, de meglepő módon ez nem volt elég a továbbjutásra. Aztán bő két évtizedig a playoff elkerülte őket. Egyedül a ’82-es csonka szezonban sikerült újra továbbjutni, mikor 8 csapatos rájátszásrendszer volt. De akkor is azonnal kiestek.
A csapat ezután 25 éven keresztül a csoport utolsó helyét próbálta elkerülni, és egészen 1998-ig kellett várni, míg egy 9-7-es szezon után újra playoffba juthattak. És ekkor végre megtört a jég, és a Super Bowl érában először sikerült rájátszásmeccset nyerni a Cowboys ellen. De persze a siker nem volt hosszú életű, a következő körben azonnal kiestek, és utána legközelebb 2008-ban láthatták őket a szurkolóik újra playoffban.
És ezzel el is érkeztünk ahhoz a bizonyos névhez: Larry Fitzgerald. Szerintem nincs olyan NFL szurkoló, aki ne tisztelné, és ne sajnálná őt. 2008-ban majdnem összejött neki a gyűrű, de egy elképesztő TD elkapás megfosztotta őt ettől a lehetőségtől. Ekkor még fiatal volt, így lehetett reménykedni abban, hogy előbb-utóbb meglesz neki a siker, de sajnos a Cardinals nagyon elszúrta ezt. Warner visszavonulása óta nem tudtak egy értelmes irányítót találni neki, és Carson Palmer is csak rövid időre volt megoldás. Mostanra Fitzgerald már elérte a karrierje végét, és nagyon úgy néz ki, az a gyűrű már nem fog összejönni neki. Hiába szeretné minden Cardinals és nem Cardinals szurkoló.
9. San Diego/Los Angeles Chargers
A Chargers a ’70-es évek végéig nem sok vizet zavart. Ők nagyon jól elvoltak a Chiefs-Raiders-Broncos trió árnyékában. Ám ’78-ban érkezett Don Coryell, és hatalmasat fordult a világ. Coryell új alapokra helyezte a footballt, és egy olyan offense stratégiát fejlesztett ki, ami ellen tehetetlenek voltak az ellenfél védelmei. Az irányító Dan Fouts karrierje legjobb éveit köszönhette Coryellnek, és a Chargers támadógépezet megállíthatatlanul gázolt át az ellenfelek védelmén. Csakhogy volt egy apró bökkenő.
Bár az offense ligaelit volt a pontgyártásban, a védelem ligaelit volt a pontengedésben. Hiába szerzett az offense 30 pontot, ha védelem meg engedett 40-t. Emiatt Coryell Chargerse soha nem jutott el a Super Bowlba. ’80-ban és ’81-ben is AFC döntőt játszottak, de mindkétszer kikaptak. Aztán ahogy öregedtek a játékosok, úgy tűnt el szép lassan ez a lehengerlő offense. Hiába játszották a legkreatívabb támadójátékot, gyűrűt soha nem tudtak szerezni.
Legközelebb a ’90-es években lett újra tényező a Chargers. Ismét egy új edző érkezése hozta meg az áttörést, akit Bobby Rossnak hívtak. Ross az ellenkező pólust képviselte, és ő inkább a védelemre helyezte a hangsúlyt. Bár a Chargers védelem nem lett ligaelit, de sikeresen állította meg az ellenfél támadásait. Aztán ’94-ben végre összejött az áhított Super Bowl is. Az AFC döntőn sikerült megverni a Steelerst (egy sikeres goal line védekezéssel), a nagydöntőn azonban szembejött velük a 49ers, és Steve Young. Young pedig annyira fel volt tüzelve attól a tudattól, hogy ha most kikap, akkor soha nem szabadul meg Joe Montana árnyékától, hogy képtelen volt aznap hibázni. A 49ers stílusosan 49 pontot szerzett, amire a Chargers nem tudott válaszolni. Ez a vereség pedig újra elindította őket a lejtőn.
A csapat a ’90-es évek végére sorra követte el a nagyobbnál nagyobb baklövéseket (pl Ryan Leaf draft) de a 2001-ben sikerült megszerezniük Ladainian Tomlinsont, aki éveken keresztül a Chargers legismertebb arca lett. Csakhogy nem tudtak neki gyűrűt nyerni. Tomlinson hiába adta ki magából a maximumot, az is kevés volt. 2006-ban hiába szerzett 31 TD-t, hiába végeztek 14-2-vel, az azonnali playoff vereség keserűvé tette ezt a teljesítményt. És később sem sikerült messzire jutni a rájátszásban.
Tomlinson gyűrű nélkül maradt, és jelenleg úgy néz ki, ez a sors vár Riversre is. A vezetés érthetetlen módon Los Angelesbe költöztette a csapatot, ahol saját szurkolót alig, idegent azonban szép számmal találtak. Ráadásul az utóbbi években két dologgal hívta fel magára a Chargers a figyelmet. A sorozatos sérülésekkel, és az állandóan elbénázott mezőnygólokkal. Így pedig nehéz bármit is elérni.
8. Atlanta Falcons
Ha itt is rövidre akarnám zárni, akkor beírnék egy harmadik negyedes eredményt, ami többet mondana minden szónál. De az csak a jéghegy csúcsa. Nem az volt az egyetlen ok, ami miatt a Falcons szurkolók szenvedtek.
A Falcons legelőször 1977-ben hívta fel magára a figyelmet, amikor a védősoruk 14 meccsen csupán 129 pontot engedett az ellenfélnek. Ez azt jelenti, hogy meccsenként még 10 pontot sem tudtak az ellenfelek szerezni. Egy ilyen védelemmel bárki bajnok lehetett volna. De nem a Falcons. Ugyanis hiába volt a legjobb a védelmi egységük, ha a támadóegységük meg a legrosszabb. Ők csak 179 pontot szereztek, átlagban meccsenként 13-at. Nem meglepő módon 7-7-tel zártak playoff nélkül.
A nagy áttörés 1980-ban érkezett, mikor először sikerült csoportot nyerni, ráadásul 12-4-gyel az első kiemelés is az övék volt. Aztán a rájátszásban jött a pofon, ráadásul nem is akárhogy. A Cowboys ellen egy 14 pontos 4. negyedes előnyt sikerült elszórakozni, és végül 30-27-re kikaptak. Emiatt pedig a csapat összeomlott, és legközelebb a ’90-es években értek csak el újra sikereket.
Egy-két jobb év után aztán ’98-ban végre összejött a Super Bowl is. Egy elképesztő 14-2-es szezonnal zártak, és az NFC döntőn le tudták győzni a legyőzhetetlennek hitt Vikings csapatát. Ez mindenképp egy pozitív jel volt a Super Bowlra. Csakhogy a csapat teljesen szétesett, és John Elway könnyedén legyőzte őket.
A 2000-es években aztán jött Michael Vick, akivel sikerült sikereket elérni, de egy akadály folyamatosan az útjukban volt. Az Eagles. Mind 2002-ben, mind 2004-ben az Eagles verte ki őket. Aztán jött Vick botránya, és kezdhettek megint mindent elölről.
A Matt Ryan korszak azonban igazi felüdülést hozott a szurkolóknak. Végre sikerült két egymást követő évben pozitív mutatóval zárni (bármennyire hihetetlen, de erre 2009-ig kellett várni) és végre egy elit csapat benyomását keltette a Falcons. Csakhogy jöttek a nagy playoff összeomlások. 2010-ben 13-3-mal első kiemelés, de azonnal vereség a playoffban. 2012-ben szintén 13-3 és első kiemelés. De az NFC döntőben sikerült egy 10 pontos félidei vezetést elszórakozni, és pár évre újra lesüllyedni a gyenge csapatok szintjére.
És utána jött az a bizonyos Super Bowl, ami tényleg a jéghegy csúcsa lett.
Folytatása következik.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások