1967 december 31-én a Packers és a Cowboys a Lambeau Fielden mérkőzött meg egymással, hogy eldönthessék, ki nyeri az NFL bajnokságot, és ki küzdhet meg a II. Super Bowlon az Oakland Raidersszel. A mérkőzés végül egy legendás összecsapásba torkollott, és az utókor úgy emlékszik vissza erre a meccsre, mint minden idők leghidegebb mérkőzése, az Ice Bowl.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Az út az Ice Bowlba
Ebben az évben apróbb módosítások történtek az NFL-en belül. Korábban csak két csoportja volt a ligának, és a playoff is csak egykörös volt. Csak az juthatott tovább, aki nyerte a csoportot, és a két csoportgyőztes vívhatott meg egymással az NFL döntőn. Ritka kivételek voltak, amikor döntetlen volt a csoport élén, és akkor beiktattak egy plusz meccset a két döntetlen helyen álló csapat között, de ezek nem voltak túl gyakoriak.
1967-ben azonban csatlakozott a Saints a ligához, aminek köszönhetően 16 csapata lett, amit már le tudtak osztani 4 négy fős csoportba. Ennek köszönhetően már négy csapat jutott tovább a rájátszásba, így az NFL döntő előtt még le kellett bonyolítani 1-1 meccset.
A négy csoportgyőztes abban az évben a Packers(9-4-1) a Rams(11-1-2) a Cowboys(9-5) és a Browns(9-5) volt. Az alapszakasz alapján a legesélyesebb a végső győzelemre a Rams volt, ám ők megfagytak a Lambeau Fielden, és egy sima 28-7-es vereséget szenvedtek el. A Browns még ennyire sem bírta, ők Dallasban kaptak ki 52-14-re. Ezzel a két meccsel pedig eldőlt, hogy a Packers és a Cowboys lesz a két döntős. Egy évvel korábban szintén ez a két csapat vívott meg az NFL bajnoki címéért, és akkor a Packers nyert 34-27-re. Akkor Dallasban rendezték a döntőt, ezért a kiegyensúlyozottság érdekében ’67-ben Green Bay következett.
December végén Green Bayben már rég 0 °C alatt szokott lenni a hőmérséklet, ezért a Cowboys nem is áltatta magát, tudták, hogy hidegben kell majd kivívniuk a Super Bowlba jutásért való jogot. A hidegre tehát számítottak, de arra, ami az NFL döntő napján érte őket, nem lehetett felkészülni.
Az Ice Bowl
December 31-én hideg reggelre ébredt mindenki Wisconsinban. A hőmérséklet elérte a – 25 °C-t, de még erős szél is fújt, ami miatt ezt – 44 °C-nak is lehetett érezni. Ez már olyan hideg volt, hogy nemcsak a vendégeknek, de a hazaiaknak is alaposan fel kellett öltözniük.
A hideg egy gond volt, de ennél nagyobb problémát jelentett a pálya minősége. A hazaiak mestere, Vince Lombardi, egy speciális fűtőberendezést használt, amivel megakadályozhatta, hogy a pálya megfagyjon. Ennek az volt a lényege, hogy a pálya alatt csövek húzódtak, amik alulról melegítették azt. Ez akkor még újdonság volt. Lombardi nagyon büszke volt erre a fűtési berendezésre, de balszerencséjére aznap több problémát okozott, mint hasznot.
A meccs előtti napon az egész pályát lefedték ponyvával, hogy megóvják az időjárástól. A fűtőszerkezet azonban meghibásodott az éjjel és felfűtötte a pályát. Az így keletkező vízpára azonban a ponyva miatt nem tudott hová menni és lecsapódva vízréteg alakult ki a pályán: mintha fellocsolták volna. Amikor a ponyva lekerült a pályáról, a megrekedt hő kiszabadult, a pályán lévő víz pedig a nagy hidegben azonnal megfagyott, és jeges felszínt hagyott maga után. A csapatoknak ennek köszönhetően három ellenféllel kellett megküzdeniük aznap. A másik csapattal, a hideggel, és a jeges talajjal.
Viszont nemcsak a csapatok érezték meg ezeket a szélsőséges körülményeket. A bírók is nagyon hamar rájöttek arra, hogy ez más meccs lesz, mint az összes többi. Alig kezdődött el a mérkőzés, mikor az egyik bíró belefújt a sípjába, hogy lefújja a játékot. A síp azonnal hozzáragadt a szájához, és csak úgy tudta leszedni róla, hogy kitépte az ajkának egy részét is. Ezt látván a többi bíró megbeszélte, hogy nem fogják használni a sípokat, helyette majd hangos kiáltásokkal fogják jelezni a játékok végét. Nem ez volt a legprofibb megoldás, de ilyen körülmények között nem lehetett mást tenni.
Nem túl nagy meglepetésre, a körülmények miatt a Cowboys rosszul kezdte a meccset. A Packers gyorsan szerzett 2 TD-t, amivel 14-0-s vezetésre tettek szert. Ezek után azonban a Packers elkezdett hibát hibára halmozni. A jeges talaj miatt a támadófalemberek nem tudtak rendesen kitámasztani, és képtelenek voltak megvédeni az irányítót, Bart Starrt.
A Cowboys a meccs során nyolcszor vitte földre az irányítót, és az egyik sack alkalmával a labdát is kitépték a kezéből, amit vissza is hordtak. Ennek köszönhetően a Packers előnye félidőben már csak 4 pont volt. (Lőttek még egy FG-t közben).
A második félidőre a körülmények rosszabbak lettek. A pálya felülete olyan csúszós lett, hogy megállni is nehéz volt rajta, nemhogy futni. A keménysége pedig olyan lett, mint a betonnak. Ilyen körülmények között egyetlen pontszerzés sokat jelenthetett, és a Cowboys húzott egy váratlant.
A vendégek mestere, Tom Landry, egy trükkös játékot hívott be. A futó, Dan Reeves egy toss play során úgy tett, mintha megindulna, ám félúton megállt, és előrehajította a labdát az üresen maradt elkapónak, Lance Rentzelnek. Rentzel elkapta a labdát, és 50 yardos TD-t szerzett, amivel 17-14-re átvették a vezetést.
A Packers ezen a ponton elveszett volt. A második negyed óta semmit nem csináltak, és többnyire a túlélésre játszottak. Most viszont a Cowboys átvette a vezetést, muszáj volt újra megerőltetniük magukat.
A meccs utolsó perceiben 65 yardot haladtak előre, aminek köszönhetően eljutottak a Cowboys 1 yardos vonaláig. Ott a Cowboys azonnal goal line védelemre váltott át, abban a reményben, hogy így képesek lesznek megállítani a futásokat. A Packers azonban kiszúrta a védelem gyengepontját, a DT Jethro Pugh-t, akit az idén HOF-be iktatott guardnak, Jerry Kramernek kellett kiblokkolnia.
Kramer meg is tette a maga dolgát, ám a Packers futásai elhaltak, mielőtt elérhették volna a célvonalat. Két sikertelen futási kísérlet után pedig már csak 16 másodperc maradt hátra, és a Packers az utolsó időkérését is elhasználta. Ez pedig azt jelentette, hogy ha még egyszer futni próbálnak, és nem sikerül, akkor lepörög az óra, és vesztenek.
Starr az időkérés során kirohant a pálya szélére Lombardihoz, és elmondta neki, ő bentről hogy látja a helyzetet. Szerinte a blokkolással nincs semmi gond, egy rövid időre nyílt egy lyuk mindkét alkalommal. A probléma a talajjal volt. Azon a részen, ahol a játék zajlott végig jeges volt a talaj. Emiatt a futók nem tudtak megfelelő lendület venni, megcsúsztak, a handoff túl hosszúra nyúlt, és mire odaértek a lyukhoz, már rég ott volt a többi Cowboys védő.
Starr ezután elmondta, hogy mit javasol. Ő ott áll a center mögött, közel a lyukhoz. Ha megpróbálná megvetni a lábát, és a snap után azonnal a lyuk felé törni, akkor szerinte sikerülhetne bejutni az end zone-ba. Lombardi végighallgatta ezt, és Starr elmondása szerint erre csak annyit válaszolt:
Jó, akkor fuss! Aztán húzzunk innen a pokolba!
Starr ezt meghallván elnevette magát. Annyira idegen volt Lombarditól ez a megnyílvánulás, hogy nem bírta ki rezzenéstelen arccal. Miközben visszafutott a huddle-be, még mindig nevetett, és minden erejével azon volt, hogy valahogy elrejtse ezt a társai elől. Végül sikerült ez neki, és a huddle-ben már komoly arccal volt képes behívni a playt, egy futójátékot. Azt azonban nem mondta el a társainak, hogy ő fog futni. Mindenki azt hite, Donny Anderson fogja megkapni a labdát, ahogyan az előző két playben is.
Starr terve végül bevált. Kramer újra lyukat nyitott, és Starr egy gyors előredőléssel bejutott a célterületre. Ezzel az irányítófutással pedig véget ért az Ice Bowl. A Packers 21-17-re nyert, és mehettek a Super Bowlba, hogy megmérkőzhessenek a Raidersszel, egy kicsit melegebb helyszínen, Miamiban.
Az Ice Bowl máig minden idők leghidegebb NFL mérkőzése. Az elmúlt 50 évben számos hideg mérkőzést játszottak már, de egyik sem tudta megdönteni a ’67-es NFL döntő rekordját. Ezen a mérkőzésen mindkét csapatot sújtották a körülmények. A hideg és a talaj minősége mindkét fél számára lehetetlen körülményeket teremtett. Ép eszű ember ilyen
[/ppp_patron_only]körülmények között nem játszott volna meccset. Ők mégis megtették, és egy felejthetetlen mérkőzést adtak az utókornak.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások