92 éves korában elhunyt Wally Triplett, aki az egyik első afro-amerikai szupersztár volt az amerikai futballban. Ő volt a harmadik afro-amerikai játékos akit kiválasztottak a drafton, illetve az első draftolt afro-amerikai aki pályára lépett a ligában. A zseniális futónak hiába teljesült az álma, az akkori állapotok miatt közel sem volt számára édes a karrierje.
Pennsylvaniai lakosként óriási megtisztelés volt számára, hogy a Penn State-en játszhatott college szinten. A csapattársai ugyan elfogadták, ám nem mindenki nézte jó szemmel, hogy egy fekete játékos játszik a csapatban – a rasszizmus ekkoriban jóval nagyobb cipőben járt mint manapság. 1946-ban egy Miami elleni idegenbeli mérkőzésre például el sem utazhatott egy másik fekete csapattársával, Dennie Hoggarddal egyetemben, mert a szegregált iskola nem tűrte, hogy az ő pályájukon afro-amerikai játékosok pályára lépjenek. A mérkőzést végül törölték, mert Triplett csapattársai megtagadták a pályára lépést, ha két fekete bajtársuk nem tarthat velük. A futótehetség már egyetemi szinten is történelmet írt: ő lett az első afro-amerikai játékos, aki pályára lépett a korábban szegregált Cotton Bowlon, ráadásul a győztes TD-t is ő szerezte.
1949-ben végül profinak állt. Ez volt az első draft, amin fekete játékosokat is kiválasztottak, így nem meglepő, hogy ő lett a Lions történelmének első draftolt színesbőrű játékosa. Sajnos a rasszizmus a profi ligába is kísérte, amit a Detroit Lions kiválasztottjaként is átélt. Így emlékszik vissza álma beteljesüléséről.
Emlékszem, amikor Green Bayben játszottunk, a feketék másik hotelben szálltak meg mint a fehér csapattársaim. A falak vékonyak voltak, így sok mindent hallottunk a szobán kívüli történtekről. Például amikor arról beszélgettek az ott szállók, hogy “Tudjátok, hogy negrók vannak a szomszéd szobában?” és társai. Az akkori Amerikában ez teljesen tipikus és megszokott volt, és nehéz is elmagyarázni annak, aki más korban nőtt fel.
Triplett azonban nem adhatta fel a megannyi megaláztatás ellenére sem a futball iránti álmát, hiszen pénzt kellett keresnie. Márpedig a Lionsnál kapott is pénzt, nem is keveset.
Apám 12 hónapon át dolgozott kőkeményen 3600 dollárért. Én az első szerződésemmel 4800-at kaphattam volna. Amikor apám megtudta, csak annyit mondott: “Írd alá, fiam. Megfizetik azt hogy nekik játsz”.
És Triplett játszott. Futóként, elkapóként és visszahordóként is, a legmagasabb szinten. Utóbbiban egyedülálló meccset tud magáénak, amikor 1950-ben a Los Angeles Rams ellen 4(!) kickoffot is visszavitt TD-re. Karrierje során 73,5-es yardátlagot ért el a kirúgások visszahordásában, ami máig NFL rekord. A fényes karriert azonban hamar tönkrevágta a valóság: az ominózus Rams elleni meccs után két héttel Triplettet besorozták az amerikai hadseregbe a koreai háború miatt.
Két évet hagyott ki a szolgálatai alatt, és mire visszatért, a játékjogát elcserélték a Chicago Cardinalshoz. Két szezon alatt mindössze hat meccsen lépett ott pályára, így a visszavonulás mellett döntött. A tehetsége ellenére csak négy szezont adott neki a sors a ligában. Triplett haláláig büszke Lions drukker maradt annak ellenére, hogy nem imádott csapatában fejezhette be karrierjét.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások