Connect with us

Beharangozó

Super Bowl LIII – A Front 7

A két Super Bowlba jutó csapat nagyon jó kis kontrasztot nyújt a front7-ben. A Patriots nagyban támaszkodik a secondaryre, hogy több ideje legyen a passzsiettetőknek. A hazafiak sok különleges dolgot csinálnak és inkább rendszerben, sémával próbálnak nyerni. A Rams ezzel ellentétben olyan elképesztően különleges dolgokat nem csinál, kevésbé variálja a dolgokat, viszont egy nagyon jó rendszerrel és tehetséges játékosokkal erőből veszi fel a versenyt bárkivel. 

[quote]Mindenképp ajánlom plusz olvasnivalónak a 4-3 vs 3-4 címú korábbi cikkünket, ahol terjedelmesen tudtok olvasni a két séma alapjairól, az egyes posztok prototípusáról, az erősségekről és gyengeségekről. [/quote]

NEW ENGLAND PATRIOTS

A felállás, a játékosok:

via PFF

Vehetjük a fenti képet kiindulópontnak (aki akar foglalkozhat a grade-ekkel, aki nem, hagyja figyelmen kívül), a Patriots front7 alapja egy 4-3-as rendszerre épül, de azért ők elég sokat változtatnak, alakítanak ezen folyamatosan, szóval nem szerencsés bekategorizálni őket egy szigorú 4-3-ba, még ha ez is dominál főleg.

A Patriotsnál elég keményen rotálják a védőfalembereket, konkrétan Trey Flowersön kívül senki nem játszott 560 snapnél többet a szezonban (ő 833-at). A képpel ellentétben Lawrence Guy többet játszik belül, mint kívül, Adrian Clayborn pedig sokat játszik a szélen. Passzsiettetésben Flowers egyértelműen a csapat legjobbja egyénileg (74 nyomásgyakorlás), mögötte Adrian Clayborn a második (47 nyomás). Futás ellen pedig Flowers mellett Guy emelhető ki, akinek 30 úgynevezett “stop”-ja van a statisztikai lapján, ami azt jelenti, hogy hányszor állította meg az ellenfél játékosát a “sikeres játék” előtt – azaz a megteendő yardok 40-70-100-100%-a előtt downtól függően. Flowersnek ebből egyébként 40 van, ezzel is kiemelkedik a védőfalból.

Az egység különlegessége a linebacker sor, illetve az, amit velük csinálnak, de erről kicsit később. Elandon Roberts futás ellen hasznos játékos, de passzvédekezésnél nem érdemes a pályán tartani, ezt próbálja is elkerülni a Patriots, tőle a Rams ellen is kevesebb szerepre lehet számítani.

Dont’a Hightower és Kyle Van Noy viszont szinte végig a pályán van, ez pedig annak köszönhető, hogy a játék mindhárom fázisában lehet őket használni: futás ellen, coverage-ben és passzsiettetésben is. Hightower coverage-ben sebezhetőbb egyébként, Van Noynak pedig a szerelésekkel akadnak problémái, de a Patriots különlegessége az, hogy az LB-k sokat mennek blitzelni, ebben pedig mindketten jól teljesítenek – nem hiába találunk mindkét játékos múltjában pass rusht. Mindketten 42-szer helyeztek nyomást idén az ellenfél irányítóira, ami a csapatban minden játékost figyelembe véve a harmadik helyre elég, a ligában pedig a posztjukon a legjobbak.

Séma, rendszer, különlegességek

A Patriots a teljes védelmet nézve egy press- és blitz-heavy sémát használ, azaz a cornerbackek beállnak az elkapók arcába és embereznek (ők embereznek a legtöbbet a ligában), a linebackerek pedig sokat blitzelnek. A cornerbackekről és a secondaryről holnap bővebben olvashattok majd, így most csak annyit emelnék ki – ami szorosan kapcsolódik a front 7 munkájához -, hogy a sok emberezés és főleg a press man rendszer extra időt hagy a front 7-nek, hogy odaérjen az irányítóhoz. Ez persze csak akkor működik, ha a CB-k képesek egy az egyben őrizni az elkapókat – de a Patriotsnál erre bőven képesek.

Belichick mindig is szerette elrejteni azt, amire valójában készül. Imádja keverni a kártyákat és összezavarni az ellenfelet. Elfedi a blitzeket, vagy épp blitznek álcázza azt, hogy egy játékos visszalép coverage-be. És imádja elrontani az ellenfél időzítését. Így verte meg Kurt Warnert és a Greatest Show on Turfot, és így nullázta le múlt héten az első félidőben Mahomest is. Ez lesz az ő és Brian Flores terve a Rams ellen is.

A Patriots úgy szokta felrajzolni a nyomásokat, hogy sokszor extra blitzelő védőket küld az irányítóra, viszont sokszor csak úgy tesznek, mintha mennének, és inkább visszalépnek fedezni egy rövid zónát. Ezzel elveszik az irányító első opcióját, ami időt nyer a védőfalnak, hogy stuntokkal (amiknek idő kell) megzavarja a támadófalat és odaérjen az irányítóra.

A Patriots védőfala önmagában nem elég tehetséges ahhoz, hogy egy jó támadófal ellen segítség nélkül jól teljesítsen. Vagy plusz emberek kellenek, vagy plusz idő. Ha van plusz idő – például a kiváló secondary részéről -, akkor jöhetnek a hosszabb lefutású stuntok (keresztező mozgások a védőktől), amik megnehezítik az ellenfél támadófalembereinek a dolgát, hogy kit és hogyan kell felvenni, átadni, majd ismét felvenni a védők közül. Ez sok fejtörést tud okozni és sokszor sikeres is.

Nézzük meg ezt a két dolgot, amit imád csinálni a Patriots. Kezdjük a linebackerekkel. A Pats imádja feltölteni a line of scimmage-et LB-kkel, hogy úgy tűnjön, jön a plusz nyomás, jönnek a plusz emberek. Ha van 4 falember és 2 linebacker, aki odaáll a vonalhoz, akkor 5 támadófalembernek potenciálisan 6 védőt kell felvennie (ebbe egyébként besegíthetne egy futó vagy egy tight end például).

A Patriotstól viszont nem mindig jön hat ember. Van amikor igen és mindkét LB blitzel, van amikor az egyik, és van amikor egyik sem – azaz mindketten hátralépnek. Az alábbi példánál is úgy tűnik, hat védő fog rohamozni, de végül csak öt megy, Van Noy pedig hátralép. Ez két dolog miatt sikerül borzasztóan jól. Egyrészt nézzük meg a bal oldali guardot. Neki a snap előtt két választása van: Van Noy és Clayborn közül kell döntenie, melyiket veszi fel. Van Noy elindul felé, a guard megpróbálja blokkolni, de a linebacker visszahátrál, így a támadó senkit nem blokkol meg. Adrian Claybornnak pedig tök egyenes útja van Rivershez. A másik előny pedig az a játéknál, hogy Van Noy hátralépése elveszi Rivers elsődleges célpontját, a keresztbefutó Keenan Allent.

Nézzük meg az alábbi játékot, ahol a stuntokra látunk egy példát az AFC-döntőről. Van Noytól látunk egy double-gap stuntot, ahol két lyuknyi távolságon át megy keresztbe. Ez egy borzasztóan lassú lefolyású játék, mégis összejön, leginkább annak köszönhetően, hogy Mahomes elől elvették az összes célpontját, kiváló volt a coverage teljesítmény. Így tudja nagyban segíteni a secondary a front 7 munkáját, ez egy tökéletes példa erre.

Jared Goff ellen fontos lesz, hogy sok nyomást tudjon helyezni rá a Patriots, hogy ne tudjon az irányító ritmusba jönni, hiszen ha ez megtörténik, akkor bajban lehet a New England. Így jön majd a sok blitz és és a sok kemény emberfogás, amit amúgy is nagyon szeret a Patriots. A Patriots a Super Bowlon is próbálja majd elrejteni, hogy mit tervez, Jared Goffnak pedig nehéz dolga lesz előre kitalálni, hogy mi is fog történni. Ha pedig hezitál, akkor oda fog érni a pass rush.

LOS ANGELES RAMS

A felállás, a játékosok:

via PFF

A Rams alapvetően egy 3-4-es alapfelállást használ, de ez közel sem olyan, mint a hagyományos 3-4-es rendszer (erről kicsit később). Az egység vezére nyilvánvalóan Aaron Donald, a liga legjobb (védő)játékosa, aki a szezon során 106-szor helyezte nyomás alá az ellenfél irányítóit. Csak hogy szemléltessük, a második Fletcher Cox 95-ször, a harmadik Dee Ford 77-szer. Egészen hihetetlen, amire Donald képes, egyszerűen – ahogy Bill Belichick is mondta – blokkolhatatlan. Sokszor két ember sem elég a megállításához. Elképesztően robbanékony, a kezeit hihetetlenül jól használja és olyan elemi erő van benne, mint szinte senki másban.

Donald mellett Ndamukong Suh-t kell kiemelni, aki a belső védőfalemberek közt 12. volt nyomásgyakorlásban, a rájátszásban pedig szintet lépett és úgy tűnik, extra motivációval lép pályára, ugyanis talán a két legjobb meccsét játszotta le a Cowboys és a Saints ellen. Donald és Suh “stop”-okban is nagyon jól áll, előbbi 54-et, utóbbi 36-ot tud felmutatni az alapszakaszból.

A falban Michael Brockers, Samson Ebukam és Dante Fowler játszik még sokat. Mindhárman képesek kiváló játékra és nagy villanásokra, de ezt nem tudják konzisztensen hozni. A jó hír, hogy egyiküknek minden bizonnyal jó napja lesz. Én talán Fowlerre tippelnék, akinek szezon közbeni érkezésével még egy szintet lépett előre a Rams, hiszen a hiányzó szélső pass rusht tudja pótolni. Brockers egyébként futás ellen hasznosabb játékos a fal beljesében, Fowler és Ebukam pedig szélről indulva az irányítók siettetéséből veszi ki a részét. A Rams nem rotál túl sokat, nagyobb részt ez az ötös, illetve ebből az ötből négy játékos van a pályán.

A Patriotsnál kiemeltem, hogy milyen különleges a linebacker egység. A Ramsnek viszont ez a legnagyobb gyenge pontja. Cory Littleton még csak-csak jó játékos, nagyon jól szerel, sok “stop”-ja van, de rengeteg elkapást is enged. Mellette viszont Mark Barron játszik a legtöbbet, akinek a játékának nem igazán van olyan eleme, amiben jó lenne. Sokszor egyébként feljön a safety sorból Lamarcus Joyner a boxba, meglátjuk a Patriots ellen ezt mennyire akarják majd erre használni. Az viszont biztos, hogy ki kell találniuk valamit a futók passzjátékban történő levédekezésére, mert ez nagy gyengéje az egységnek, leginkább a linebackerek miatt.

Séma, rendszer, különlegességek

Ahogy írtam, a Rams egy 3-4-es alapfelállást használ, de ez közel sem olyan, mint a hagyományos 3-4. A hagyományos 3-4-ben ugyanis a három falember 2-2 lyukért felelős, leginkább a támadófalemberek lefoglalása és a társaknak való útnyitás a feladatuk. Hát ez Wade Phillipsnél nagyon nem így van. Phillips édesapjától tanulta a saját rendszerét, amin igazából nem is változtatott már több évtizede – legalábbis alapjaiban nem, azonban mindig igyekszik a játékosaira szabni és alakítani a védelmet.

Wade Phillips zseniális rendszerének neve 3-4 1-gap, ami azt jelenti, hogy ugyan 3-4 az alapfelállás, nem két lyukért felelősök a falemberek, hanem mindenki egyért. Ez egy rendkívül agresszív frontot eredményez, ugyanis mindhárom “down lineman” berobbanhat a backfieldre és nem kell arra figyelniük, hogy két lyukat tartsanak meg egyszerre. Ez egy támadó felfogás, és nem egy reagáló – utóbbi a hagyományos 3-4-re igaz, ahol a falemberek megvárják, míg megérkezik hozzájuk a játék.

Nem véletlenül ennyire sikeres Aaron Donald, hiszen azt csinálhatja, ami a legjobban megy neki: berobbanhat a backfieldre és egyből támadhatja az irányítót vagy a futót. Suh-nak is jól áll ez a rendszer egyébként, az ő agresszív stílusát sem kell bemutatni. A rájátszásban pedig tényleg úgy tűnik, hogy extra motivációt talált magának és a szokásosnál jobban pusztít.

Ez az agresszivitás persze néha hátrány is lehet, ha például trap vagy wham játékkal operál az offense. Futás ellen a szezonban nem is teljesített jól a Rams, azonban a rájátszásban kiválóan szuperált a defense ilyen téren is. Míg az alapszakaszban 122,3 yardot átlagoltak ellenük a földön, a Cowboys és a Saints ellen összesen 100 yard alatt tartották Elliottot, Kamarát és Ingramet. Nyilvánvalóan a Patriots ellen is fontos lesz, hogy jól működjön a futás elleni védelem.

Alapvetően olyan különleges dolgokat nem csinál Phillips a front7-ben, mint például a Patriots, de ez nem is baj. Sőt, Brady ellen még lehet, hogy jobb is ez. Ugyanis ahogy Phillips is mondta, a nagy irányítókat nem lehet átverni, egyszerűen jobban kell játszaniuk az ellenfélnél. Brady ellen a front7-ben talán nem ésszel, inkább erővel lehet nyerni – de a védőfalban mindenképp. És azért nagyon jó a kontraszt a Patriots és a Rams között, hiszen a Pats inkább ésszel próbál meg nyerni, a Rams pedig tehetséggel – hozzátéve, hogy egy alapvetően elég jó kis rendszerrel.

Hasonlóság a két front7 között, hogy mindkettő számára fontos lesz a jó secondary teljesítmény. A Patriots számára azért, mert ők sokszor hosszabb lefutású stuntokkal operálnak, a Ramsnek pedig azért, hogy Brady ne szabadulhasson meg 2 másodperc alatt a labdától, hanem egy plusz fél másodperc előnyt adjon Donaldnéknak a secondary az elkapók őrzésében, hogy odaérhessenek az irányítóhoz és megzavarják őt. Ebben Aqib Talib visszatérése rengeteget segített, vele sokkal jobb a teljes védelem – hátul is és elöl is.

A Rams gyenge pontja egyértelműen a futók passzjátéknál való levédekezése, erre külön kell majd készülnie Wade Phillipséknek, hiszen erre kell majd valamilyen megoldás. A Saints ellen az volt a megoldás a második félidőben, hogy többször például Suh-t állították fel a fal szélére és ő lökte meg Kamarát, hogy ne tudjon zavartalanul route-ra menni. Kíváncsian várom mit talál ki most a mester.

Wade Phillipsnek elég nagy sikere volt korábban Belichick, a Pats és Brady ellen – már amennyire valaki sikeres lehet ellenük. Brady gyengéje pedig a középről érkező nyomás, így most is erre kell a hangsúlyt fektetnie a védelemnek. Az alapanyag megvan ennek eléréséhez, Donaldnál és Suh-nál jobb belső védőfalember-párost keresve sem találnánk a ligában.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások