Tudjuk, hogy a bajnokságot a védelmek nyerik, a meccsek pedig a falaknál dőlnek el, de azért nem véletlen, hogy a legnagyobb sztárok és a legnagyobb szerződések is inkább a látványosabb posztokon játszókhoz köthetők, így elsőként azokat a játékosokat mutatnánk be, akik a pontszerzésért és azért felelősek, hogy a laikus barátaink is jól érezzék magukat a közös Super Bowl nézésen.
Rams QB
2016-ban 1/1-es játékosként érkezett Jared Goff a California egyetemről, ám első szezonja ehhez képest viszonylag gyengére sikerült, hét meccsen csak 1089 yardra, öt TD-re és hét INT-re volt képes. Jeff Fishert azonban Sean McVay váltotta és a támadósort is sikerült megerősíteni minőségi elkapókkal és falemberekkel, ami Goffra is óriási hatással volt. A korábban borzasztóan kezelt nyomás elleni játéka sokat javult, a hosszú passzai az egyik legjobbak a ligában, így sorozatban már második éve vezeti nagy sikerrel a liga egyik legpotensebb támadósorát.
Ami viszont aggodalomra adhat okot az a tapasztalatlansága a rájátszásban, mindössze a negyedik playoff meccsére készülhet, hisz tavaly a wild card körben búcsúztak, idén pedig pihenőhéttel kezdtek. Az alapszakaszban ismert magabiztossága ekkor erősen visszaesett, a nagyjából 100-as irányítómutatója 80-as érték körül mozog ebben a kis mintában, így ha most vasárnap győzelmet szeretne ünnepelni, neki is a csúcs formáját kell hoznia. A snap előtti munkája kiemelkedő, így McVayjel összhangban képesek lehetnek a Patriots védelmét is szétszedni, különösen ha utóbbiak továbbra is maradnak a szoros emberfogásnál, ami ellen Goff kiemelkedően jól játszott az alapszakaszban, 105.7-es irányítómutatója harmadik legjobb volt a ligában.
Patriots QB
Szerintem a sportág szerelmesei közül senkinek sem kell különösképpen bemutatni a Pats quarterbackjét, Tom Bradyt. A már most öt bajnoki gyűrűvel rendelkező játékos nyilvánvalóan a Hírességek Csarnokába kerül majd visszavonulásakor. Kérdés, ki fogadott erre 2000 tavaszán, mikor mindössze a draft hatodik körében került kiválasztásra a Michigan Wolverines egyetemi csapatában pallérozódott irányító. Újoncként még csupán sokadik számú QB volt, ám második évében már ő volt a fő tartalék, így Drew Bledsoe sérülése miatt hamar a kezdőben találta magát és élni tudott a lehetőséggel, egészen a nagydöntőig vezette a Hazafiakat, akikkel szemben pont a jelenlegi ellenfél, az akkor jóval esélyesebb, még St. Louis-i Rams állt. A Kurt Warner vezette Kosokat végül egy utolsó másodperces Vinatieri mezőnygóllal gyűrte le a Pats, Brady megkapta a döntő legjobbjának járó MVP címet, és gyakorlatilag azóta szinte minden szezon előtt a New Englandet a végső esélyesek között kell megemlíteni.
Ő a valaha volt legjobb QB? A legjobb sportoló? Vagy az aktív játékosok közül sem ő a legjobb QB? Ez a vita örök és talán nem is itt kell megvitatni, hisz azon a Brady-utálók sem tudnak vitatkozni, hogy Brady különleges és nélküle ez a Patriots nem az a Patriots lenne, ami. 41 évesen is különösebb megerőltetés nélkül passzolt 4355 yardot, 29 TD és 11 INT mellett az idei alapszakaszban, miközben sérülések/visszavonulások/játékospolitika miatt az elmúlt évek egyik, ha nem a leggyengébb személyzete dolgozott körülötte.
Különösen jó hatékonysággal játszott a változó körülmények között is, itt pedig nem csak a csapattársakra kell gondolni, de a tiszta zsebben és a nyomás alatt mutatott játékában sem igazán látszódik minőségbeli különbség, ebben messze a legkiegyensúlyozottabb irányító az egész ligában. A változó sémákhoz és felállásokhoz szintén jól alkalmazkodik, play-action játékok, vagy hosszú passzok, a játék bármely elemében ligaelit teljesítményt nyújt. A legfontosabb kérdés az ő esetében, hogy mennyire tudja megvédeni a támadófala, hisz az elmúlt hetekben elkényeztették, de a Rams DL egy egészen más kávéház lesz, így ha folyamatosan az arcában lesznek, ő sem fog tudni mindent megoldani.
Rams skill játékosok
A Rams támadósorának talán még Goffnál is van egy fontosabb láncszeme: Todd Gurley II. A nyáron rekordösszegért hosszabbító játékos minden centért megdolgozott, 14 mérkőzésen 1831 scrimmage yardot és 21 TD-t szorgoskodott össze, ezekkel az űrszámokkal sokáig az MVP címre is esélyesnek tartották. Egyszemélyes hadseregként úgy tűnt, hogy nélküle bajban lehetne a Rams futójátéka, a szezon közben összekukázott CJ Anderson azonban minden várkozást felülmúlt, az utolsó négy meccsén 116.5 yardot fut átlagban és 4 TD-t is szerzett. Gurley talán karrierje legrosszabb meccse után készülhet a Super Bowlra, az extra motiváció azonban adott, a helyi Georgia egyetemnek rengeteget köszönhet, és McVay is fogadkozott, hogy többet szeretné játékba hozni. A georgiai korszakáról a helyszín miatt többet kérdezik, ő pedig egyértelműen kijelentette, hogy szeretne visszavágni Sony Michelnek, a volt csapattársának, hisz a jelenlegi Pats futó tavaly megelőzte az egyetemi örökrangsorban. (Sony Michel a harmadik 3616 futott yarddal, Gurley a negyedik 3285 egységgel.)
Kulcsfontosságú volt a Rams offense órási feljavulásában a minőségi elkapók alkalmazása és bár a Sammy Watkins projekt nem vált be, a Brandin Cooks cseréért nem panaszkodhatnak a szurkolók. Mind Cooks, mind Robert Woods 80+ elkapással és 1200+ elkapott yarddal zárta az alapszakaszt, de a másodéves Josh Reynolds is egyre biztatóbb játékot mutat, ők hárman így tudják biztosítani a magas, gyors és erős célpontot is.
A tight end játék nem kiemelkedően fontos a Rams számára, már amennyiben az elkapásokra gondolunk, Tyler Higbee és Gerald Everett is szerzett azért ~300 yardot és 2-3 TD-t, a blokkolásban azonban sokkal nagyobb szerepük van, amit remekül végeznek, nem itt fogják elbukni a döntőt sem.
Patriots Skill játékosok
A Patriots tight endje Rob Gronkowski, Tom Bradyhez hasonlóan nem igényel különösebb bemutatót annak, aki az előző néhány szezonban látta a csapatot játszani. De nem ez az egyetlen párhuzam kettejük között: mindkettőjük esetében a visszavonulást pedzegették, Gronkról azonban még mindig nem tudjuk, hogy mit is szeretne a Super Bowl után. Talán még az idei sérülésektől tűzdelt szezonja után sem túlzás kijelenteni, hogy ő posztjának – talán minden idők – legjobbja, hiszen nem elég, hogy az elkapásoknál szinte megállíthatatlan, ha arra kerül a sor, blokkolni is hibátlanul képes. Gronk 2010-ben került a ligába második körösként, és kezdetben arról volt híres, hogy a tragikus sorsú Aaron Hernandezzel milyen bámulatos duót alkotnak. Ezután azonban teljesen ellentétes irányt vett a pályafutásuk, egykori csapattársával ellentétben Gronk az utóbbi évek legmeghatározóbb tight endjévé vált. Gronkowski már az Arizona egyetemen is megmutatta, hogy termetéből kifolyólag milyen erős játékos és a sebessége is kiváló. Nem véletlenül döntött meg majdnem minden csúcsot már második NFL-es szezonjában: a legtöbb tight endek által elkapott touchdown egy szezonban még mindig az övé, a legtöbb elkapott yardban pedig idén előzte meg Travis Telce és George Kittle. A Chiefs elleni konferenciadöntőn átlépte a rájátszás meccseken elkapott 1000(!) yardos álomhatárt is, a Super Bowlon pedig a szokásosnál is nagyobb szükség lesz az ő kvalitásaira, hisz szezon közben láthattuk, hogy milyen különbséget jelent, hogy ő egészséges-e vagy sem.
A Patriots passzjátéka alapvetően Gronkowskira, valamint a gyors passzokra épül, az elkapók között így egyértelműen Julian Edelmant kell kiemelni, aki Brady messze legrégebbi és legfontosabb célpontja. A tizedik szezonját taposó veterán ugyan mutatott néhány szokatlan hibát a szezon közben, a két rájátszás meccsen minden kétkedőt elhallgattatott, 16 elkapással és 247 yarddal segítette az újabb Super Bowlba csapatát. Josh Gordon legfrissebb “visszavonulása” a Patriots játékára is hatással volt, hisz megbízható célpontot veszített Brady, azonban a megfelelő rotációval eddig sikerült leplezni a hiányát. Az évek óta megbízható kiegészítő ember, Chris Hogan mellé Phillip Dorsett lépett fel, legutóbbi három meccsén is TD elkapást jegyzett, de Cordarrelle Pattersont is bármikor, bármilyen formában be lehet vonni a támadójátékba.
A sokoldaló támadó mintapéldája azonban nem Patterson, hanem az élete szezonját futó James White, aki 1176 scrimmage yardot és 12 TD-t szerzett az alapszakaszban, noha ezek nagyobb részét elkapás után érte el, alapvetően még mindig egy futóról beszélünk. Váltótársa az újonc Sony Michel, aki ugyan már az alapszakaszban is mutatott szép dolgokat (931 futott yard, 6 TD) igazán a rájátszásban csettinthettek a szurkolók, hogy ez a srác valóban első kört ért: a Chargers és Chiefs ellen összesen 242 yardot és 5 TD-t szerzett a földön. Ha ez a kétfejű szörny nem lenne elég, Rex Burkhead személyében kiváló harmadik számú futó is akad a csapatnál, már egymaga is szerzett 3 TD-t az idei playoffban.
Összegzés
És hogy mit várhatunk a fent említett úriemberektől? A legjobb kifejezés talán a már sok helyen emlegetett generációk csatája, hisz 17 év után találkoznak ismét a csapatok a Super Bowlban, a két kezdő irányító között pedig 17 év és 72 nap különbség van, ez a legtöbb a Super Bowlok történetében. Összehasonlítva talán még szembetűnőbb, hogy mire “használta” Brady ezt a 17 év előnyt, az ő rájátszásbeli teljesítménye Goff egész karrierjét mutató számok ellen:
- Győzelmek – Brady 29, Goff 26
- Passzolt yardok – Brady 10917, Goff 10323
- Passzolt TD-k – Brady 73, Goff 67
- Győztes drive-ok – Brady 12, Goff 6
Elég különböző utakon jár a két csapat, hisz a Patriots nagyon gyakran váltogatja a felállásokat, a játékosokat, illetve alapvetően könnyen újulnak meg, ami kiismerhetetlenné, így nehezen levédekezhetővé teszi őket, hogy éppen 4 WR, vagy 3 RB, esetleg az összes TE és a fullback is a pályán van. A személyzet talán kevésbé lényeges is, a Patriots számára az lehet az egyik kulcs, hogy azokat a gyors, dink & dunk passzokat játsszák, amiben Brady a legjobb, így talán el tudják tüntetni a Rams DL várható dominanciáját.
A Rams ezzel szemben elképesztően sikeresen alkalmazza az alap 11 personnel formációt (1 RB, 1 TE, 3 WR), a 14. hétig az esetek 99%-ban így álltak fel, ráadásul mivel keveset is cserélnek, így hamar fel tudnak érni a kezdéshez, van idejük a védelmet olvasni és a legjobb játékot választani, hisz a defense a felállás alapján nem tudhatja, hogy passz vagy futás következik. Ehhez szükséges, hogy az elkapók és a tight endek is remekül blokkolnak a biztos kezeik mellett, valamint a play action játékok iszonyú hatásos szintre emelése, amihez nem félnek Goffot a center alól sem játszatni, ő tűnt fel itt a legtöbbször a teljes ligában. De mi változott a 14. hét után? Ami igazán különlegessé teszi Sean McVayt és csapatát, hogy a szezonnak ebben a szakaszában is meg tudtak / mertek újulni és sokkal többet használják a 12 personnelt, melyben a két tight end egyszerre van a pályán, ez azóta a játékok közel harmadát teszi ki. Ez a West coast típusú offense eléggé hasonlít a két évvel ezelőtti Falconsra, most azonban nem valószínű, hogy beleférne a Patsnek egy akkora előnyt adni, mint anno.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások