Immár szokásosan az NFL Honors gálán jelentették be, hogy ki az a 8 fő, akikkel idén bővült a Hírességek Csarnoka. Defensive backekben gazdag évfolyam ez, például Ed Reed, Champ Bailey is rögtön az első lehetséges alkalommal Híresség lett, és a tight-end Tony Gonzalez is első jelölését váltotta cantoni zakóra.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A 8 fős évfolyam három részből áll össze. Jelöl egy főt a Senior Committee, ő idén Johnny Robinson, a Chiefs safetyje volt. Jelöl továbbá két főt a Contributors Committee, idén Pat Bowlent (Broncos tulaj) és Gil Brandtet (Cowboys scout, nfl.com szakíró). Róluk a 48 fős bizottság egyszerű igen-nemmel szavaz titkosan, 80 % kell a sikerhez.
Ezután szavaznak több lépcsőben a közelmúlt, avagy a modern éra 15 jelöltjéről. Először 10 főre szűkítik a listát, idén itt Don Coryell és Tom Flores (edzők), Isaac Bruce (WR), Richard Seymour (DE) és John Lynch (S) esett ki. A maradék 10 főt is lefelezik még, Edgerrin Jamesnek (RB), Steve Hutchinsonnak (OG), Alen Fanecanak (OG), Tony Bosellinek (OT) és Steve Atwaternek (S) kell még legalább egy évet várnia a cantoni zakójára. A végső 5 főről újra igen-nemmel szavaz a bizottság, ugyancsak 80 % kell a beiktatáshoz. Érdekesség, illetve tulajdonképpen nem is az, de a lényeg hogy Reedet és Gonzalezt összesen nyolc perc alatt szavazták be.
Legalább egy évet írtam az előbb, ugyanis 2020-ban Troy Polamalu, Reggie Wayne és Patrick Willis is esélyes, hogy első évében rögtön HoF tag lesz, a 2021-es év pedig még “durvább” Peyton Manninggel, Charles Woodsonnal, Calvin Johnsonnal és Jared Allennel.
Champ Bailey (CB, Redskins 1999-2003, Broncos 2004-13)
Igazi legenda, a modern kori shutdown cornerek egyik első példája. Elegánsan, szinte tökéletesen dolgozott, zászlót is alig-alig dobtak rá. Ő már abban a korban játszott, akinek a mezei néha itthon is feltűnnek.
1/7-en választotta ki a Redskins az egyetemen atlétikában is kiváló cornert, és a Skinsnél töltött öt éve alatt minden meccsen kezdő volt. Amikor 2003 végén lejárt a rookie szerződése a Washinton azt tervezgette, hogy franchise taget tesznek rá. Bailey ezt viszont nem akarta, így megfenyegette a csapatot a training campek bojkottjával. A Redskins erre kissé meglepő módon azt válaszolta, hogy ha találsz cserét, mehetsz. Végül a Broncos lett az üzlettárs, egy 2. körös picket és Clinton Portist adták Bailey-ért. Ezután a denveri secondaryből is kirobbanthatatlan volt, de olykor már utolérték a sérülések. Két AFC döntő, és a denveri szempontból rémisztő Seahawks elleni Super Bowl jutott neki. Karrierje során végül 52 interceptiont és 4 TD-t gyűjtött be.
Pat Bowlen (Broncos-tulajdonos 1984-)
Most Bowlen kapcsán arra jutottam, hogy aki megfelelően hosszú ideig birtokol egy eléggé sikeres franchise-t, az előbb vagy utóbb (ha megéli) jó eséllyel bekerül a Hírességek Csarnokába. Két éve ilyen volt DeBartolo, tavaly Jerry Jones, idén pedig Bowlen. Felkészül Robert Kraft.
Elég sűrűn indult a karrierje tulajdonosként, igaz 1984-ben már épp lecsengőben volt az Elway-saga. Elwayt még ’83-ban draftolta a Baltimore Colts, aki ott azonban nem akart játszani, plusz még belengette, hogy inkább baseballozni fog. Hosszas viták után végül elcserélték Denverbe, Elwaynek pedig tulajdonképpen igaza volt, mert a Colts 84-ben elköltözött Indianapolisba, és Manning draftolásáig nem is volt egy veretes franchise. Bowlen első évében rögtön 13-3-mal nyitott a csapat, majd még az évtized második felében gyors egymásutánban 3 Super Bowlba is bejutott, de mind a hármat abszolút simán elbukta. Néhány év szünetet követően azonban a már öregedő Elwayjel, valamint a Terrell Davisszel fémjelzett csapat csak nyert két SB-t a ’97-es és a ’98-as szezon végén. Ezután egy viszonylag csendesebb évtized következett, de 2011-ben Elwayt jó érzékkel kinevezte GM-nek, megnyerték maguknak Peyton Manninget, így újabb sikeres évek következtek, közte egy elbukott és egy megnyert Super Bowllal.
Összességében is ritka sikeres franchise-t épített fel, több mint 350 győzelmet szerzett 1984 óta a Broncos, ez tulajdonosként a második legtöbb valaha, 7 Super Bowl részvételt is elkönyvelhettek, és az összesített mérleg is 60 % fölötti volt tavalyig (1984-2017).
Meglehetősen aktív az NFL életében, számos bizottságban benne van, benne volt, és a legutóbbi TV-s szerződések letárgyalásából is aktívan kivette a részét.
2014-ig a Broncos CEO-ja is volt, de akkor arról a posztról az egyre jobban elhatalmasodó Alzheimer-kórja miatt lemondott.
Gil Brandt (scout, Rams 1955-57, 49ers 1958-59, Cowboys 1960-88)
A jelenleg 86 éves, az elmúlt másfél évtizedben az nfl.com szakírójaként, és egyik legfontosabb draft szakértőjeként dolgozó Brandt pályafutását kissé meglepő módon nem a Cowboysnál, hanem Los Angelesben kezdte. Fotográfusként dolgozott, de mellé a Rams felvette részmunkaidős scoutnak, majd két év múlva a 49ersnél már teljes munkaidős játékosmegfigyelőként dolgozott. Innen került 1960-ban Dallasba.
Dallasban viszont az egyik legdominánsabb franchise építésében vett részt. A Cowboys 1966 és 1985 között zsinórban 20x végzett pozitív mérleggel a szezon végén, tizenhatszor pedig a 10 W is összejött. Ez még nagyobb teljesítmény, ha tudjuk, hogy 1977-ig csak 14 meccs volt az alapszakasz, 1982-ben pedig 9-meccses csonka szezon volt a játékosok sztrájkja miatt. 13 csoportgyőzelem, 6 főcsoportdöntő és két Super Bowl győzelem (VI és XIII) megalapozója volt.
Korának egyik nagy újítója, ugyanis az elsők között használta a számítógépet, más sportágakban is aktívan keresett új tehetségeket, sőt az elsők között nézett szét rendszeresen a kontinensen kívül is (pl. K Toni Fritsch). Emellett unortodox módon a hátsó körökben előszeretettel húzott a drafton kizárólag potenciál alapján, pl. Roger Staubach, Herschel Walker, tudva hogy egyáltalán nem biztos, hogy az adott játékos valaha is NFL érett lesz-e. Szintén az elsők között vetett be pszichológiai teszteket is, és abban az időben szokatlan módon a kisebb iskolákban is scoutolt. Az NFL Scouting Combine létrehozásában is szerepet vállalt. A Cowboyst 1989 elején hagyta ott, amikor Jerry Jones megvette a franchise-t, majd néhány év kihagyást követően 1995-től az nfl.com szakírója és draft szakértője.
Tony Gonzalez (TE, Chiefs 1997-2008, Falcons 2009-13)
Sokak kedvence, aki egyénileg mindent elért amit lehetett, de a csapatsikerek és így a címek elkerülték. Nem igazán volt szerencséje a csapataival, a Chiefsszel összesen háromszor jutott playoffba 12 év alatt, majd még háromszor a falconsos években, de a csapatai egy kivétellel (2012 Falcons-Hawks) mindig rögtön kiestek. Jobb TE a pályafutása másfél évtizede alatt csak elvétve volt nála, ennek megfelelően az első két évét és 2009-et leszámítva mindig Pro Bowlba választották, és még 6x-os elsőcsapatos All-Pro is. A Chiefsnél jobbára ő tartotta a lelket az offense-ben, de ezt bő egy évtized után végül megunta, és megpróbált olyan csapatot keresni, ahol jobb esélye van a Super Bowlra. Végül a Falcons ajánlott érte egy 2010/2. kört, és egyszer, egyetlen egyszer a Super Bowl küszöbéig is eljutott, és a 49ers elleni főcsoportdöntő (24-28) igazán nem rajta múlt (8/78, TD).
Az első évét követően minden évben legalább 50 elkapott labdája volt, csak Jerry Rice-nak van ennél több (17 vs 16) ilyen szezonja. A 2004-es 102 elkapása viszont nem csak a Chiefsben, hanem az egész NFL-ben a legtöbb volt, elkapókkal együtt! Övé a legtöbb elkapott yard (15127) és elkapás (1325) tight endként az NFL történetében, a TD-rekordját már Gates elvette. Mindkét csapatában vezér volt a pályán és azon kívül is.
Pályafutása alatt és a végét követően is feltűnt kisebb sorozat- és filmszerepekben, itthon a footballon kívül legjobb eséllyel az NCIS három epizódjából lehet rá emlékezni.
Ty Law (CB, Patriots 1995-2004, Jets 2005, Chiefs 2006-07, Jets 2008, Broncos 2009)
15 év 203 meccs, ennek döntő része a Patriotsban. Karrierje döntő részét, kétharmadát ugyanis Bostonban töltötte, utolsó éveire azonban vándormadár életmódra kapcsolt át. 1995-ben az első körben választották ki a drafton, de a rookie szezonja első hónapjaiban még nem volt kezdő. Azzá csak a 12. héten vált, és onnantól majd’ egy évtizedig az is maradt. Érdekesség, hogy első kezdőként megvívott meccse pont a Belichick-féle Browns ellen volt. Rögtön második évében – immár BB-vel az oldalvonal mellett – már ott is volt a Super Bowlon, igaz a vesztes oldalon (vs Packers 21-35). A 2000-es évek elején a felépülő dinasztiának az egyik fix pontja volt, legalábbis akkor, amikor nem volt sérült. Így például a három Super Bowl győzelemből is “csak” kettőnek volt részese a pályán, igaz a Rams ellen rögtön egy 47 yardos picksixet is betett a közösbe.
2005-ben a Jetstől megkapta a nagy pénzt is, ezt egy 10 interceptionös Pro Bowl szezonnal hálálta meg, de a Jets 2006 februárjában a súlyos fizetési sapka problémái miatt (26 millióval voltak a határ fölött…) el kellett engedje.
Végül a Broncostól vonult vissza 2010 elején 53 INT-vel és 7 TD-vel a neve mellett.
Kevin Mawae (C, Seahawks 1994-97, Jets 1998-2005, Titans 2006-09)
A Seahawks draftolta a második kör elején, de az első két évben még right guardot játszott, csak 1996-től szerepelt a támadófal közepén. 1994-ben bekerült az All-Rookie csapatba is. 16 éve alatt 241 meccsen lépett pályára, mindössze utolsó jetses évében hagyott ki több meccset sérülés miatt. A hosszú pályafutása is megbízhatóságról árulkodik, emellett az öltözőben is vezérré nőtte ki magát. 16 évéből tizenháromban blokkolt 1000 yardos futónak (Chris Warren, 2; Martin, 7; Travis Henry, 1; LenDale White, 1; és Chris Johnson, 2). Pályafutását stílszerűen CJ2k 2000 yardos szezonjával zárta. Nyolc Pro Bowl és 6 elsőcsapatos All-Pro áll a dicsőséglistáján.
Ed Reed bácsi (S, Ravens 2002-12, Texans 2013, Jets 2013)
A valaha volt egyik legjobb safety, kérdés nem volt, hogy rögtön HoF tag lesz. Íme a mindig keményen ütköző, fizikális, ball-hawk safety, akinek még blokkolt punt utáni hatpontosa, sőt punt return TD-je is van!
2002-ben került a draft első köréből a Ravensbe, és rögtön kihagyhatatlanná vált, már rookie-ként öt labdát szerzett, de az interceptionöket tekintve 2004-ben, 2008-ban és 2010-ben is vezette a ligát, 2004-ben az NFL DPOY címét is kiérdemelte. Jelenleg is övé a két leghosszabb interception return TD az NFL történetében (106 yard vs Browns 2004 és 107 vs Eagles 2008). Persze, mert onnan keveseknek jut eszébe kihozni. És még kevesebbeknek végig is vinni. Ennek megfelelően senkinek nincs a történelemben nála több interceptiont követő return yardja, a 64 szerzett labdája pedig az örökranglista 6. helyére jó még mindig.
De igazából ezek szinte csak számok, igazából itt írhatok bármit, ennél szebben nem tudom elmondani:
Morzsoljunk el egy könnycsepet azért is, mert nélküle nem lett volna ray lewis bácsi és ed reed bácsi.
Johnny Robinson (S, Dallas Texans/Chiefs 1960-71)
Nem volt teljesen egyértelmű, hogy Robinsonból focista lesz, ugyanis teniszben és baseballban is kiemelkedő volt. Teniszben például annyira, hogy a gimnáziumban a bátyjával Tommyval megnyerték a nemzeti bajnokságot párosban! Még az LSU-n is teniszezett a football mellett, mintegy mellékesen a SEC konferencia egyéni és páros bajnoki címét is begyűjtötte, utóbbit ugyancsak a bátyjával.
Az 1960-as AFL drafton a Dallas az első körben választotta ki, de az NFL draftján 1/3-on a Lions is behúzta. Első két texansos évében még running backet vagy flankert játszott, és elég szép számokat hozott. Például volt 15 TD-je. Csak a harmadik évétől kezdve volt védő, de ezt 1963-ban rögtön 4 interceptionnel “hálálta meg”. Ezt követően minden évben volt legalább két szerzett labdája, de kétszer 10 INT-s szezonja is volt. Már az első Super Bowlon is ott volt, csakúgy mint a SB IV-en, amit a Chiefs meg is nyert a Vikings ellen, emellett háromszoros AFL bajnok. Hatszoros első csapatos All-AFL/All-Pro, de ő a safety az All-time All-AFL válogatottban is. Az AFL legtöbb meccset nyerő játékosa, igaz ebben annak is szerepe volt, hogy az AFL mind a 10 évében játszott a ligában, és ezt nem sokan – mindössze 20-an – mondhatják el magukról. Amikor interceptiont szerzett, akkor a Chiefsnek 35-1-1-es mérlege volt.
Mindössze a harmadik defensive back az AFL-ből a Hall of Fame-ben.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások