Byron Murphy

Nagy érdekessége ennek a cornerback classnak, hogy nincs konszenzus CB1, megoszlik a scoutok és szakértők véleménye, hogy ki az, akit leginkább megéri elsőként kivinni idén. Kicsit olyan ez a csoport, mint az elkapóké, hogy mindegyik játékost másmiért lehet szeretni, egyeseket az emberezéses technikájukért, egyeseket a zónzásukért. Byron Murphy pedig az a játékos, akit mindkettőért lehet imádni, és pont ezért eshet meg az, hogy őt veszik le elsőként a tábláról.

Az utóbbi években a Washington Huskies nagyon tehetséges védő prospecteket, azon belül is defensive backeket adott az NFL-nek, elég csak Marcus Petersre, Kevin Kingre, Sidney Jonesra vagy éppen Budda Bakerre gondolni. A maguk nemében mind-mind top tehetségnek számítottak, sok csapat rajongott értük, ez pedig nincs másképp Byron Murphy esetében sem. Nem egy mindennapi játékos, akit ha kicsit jobban megismerünk, azonnali kedvencünkké fog válni.

Coverage skillek

A Washington védelme nagyon szerette a védelmi sémákat variálni, sokszor használtak zónázást, sokszor emberezést, illetve számtalanszor adták el azt, hogy a snap előtt gyorsan átrendeződtek, ezzel megvariálták a koncepciót, megzavarták az ellenfél támadósorát. Murphy ebben a rendszerben nagyon sok tudást szedett magára a relatíve kevés mérkőzése (20) alatt, egészen otthonosan mozgott ebben a hybrid sémában, ami nagy nagy előnyére válhat a profik között.

A fenti játékban a védelem zónázik, Murphy a baloldalon áll fel, és a kezdeti testbeszédéből is látszik, hogy a vele szemben álló elkapót befelé tereli, miközben figyeli az irányítót is és hátramozog a zónájába. Minden a pillanat töredéke alatt történik, a védőnek pedig komoly fegyelemmel kell őriznie a zónáját, miközben a bemozgó elkapókat is figyelemmel kell kísérnie. Ebben Murphy nagyon jó, mert mintha egy hatodik érzéke lenne, egyszerre tud nyomon követni több elkapót is, miközben azt vizslatja, merre néz az irányító, kit fog majd célba venni. Egy ilyen cornerback életveszélyes, mert azzal, hogy nem veszi le a szemét a labdáról, könnyen turnovereket tud kierőszakolni, amit a vajpuha és megbízható kezei csak tovább segítenek.

Az előző játékban nem jött össze a pick, hiszen a labda sem volt pontos, az elkapó sem volt kedvező helyzetben, de pont annyira meg tudta zavarni a játékot, hogy ha jó helyzetben lett volna a receiver, akkor sem lett volna esélye megjátszani a játékszert, mert Murphy hihetetlen hamar zárt vissza abba a passzsávba.

Nézzünk meg egy olyan játékot, ahol a védelem egy más koncepciót választ, Murphynek embereznie kell és segítség nélkül, a pálya rövid oldalán lévő elkapót kell egy az egyben levédekeznie. Itt látható, hogy mennyire fizikális, “szúrós” játékos, egyből felteszi a kezét a támadóra, igyekszik az útvonaláról leterelni, majd mikor meg kell fordulnia, minél előbb zárkózni utána. A lenti játékban tökéletesen tudta tükrözni az elkapó route-ját, nem hagyott esélyt arra, hogy a receiver megcsinálja a playt, sőt annyira kibillent a komfortzónájából a támadó, hogy Murphy könnyen picket tudott jegyezni.

Murphy játékában az a szép, hogy a fenti kiragadott részletek nem csak highligtok és rengeteg apró dologról árulkodnak, amik különlegessé teszik őt, de ezekről később kicsit bővebben. Ami viszont nagyon fontos, hogy amiatt, hogy zónázásban és emberezésben is van tapasztalata, illetve otthonosan mozog, az NFL-ben kvázi plug-and-play lesz.

Érzékek

Vannak dolog, amiket lehet tanítani és akadnak olyan adottságok, amikkel együtt születik az ember. Murphy egy született focista, akinek kiváló érzéke van ahhoz, hogy mindig ott legyen a labda körül, megérezze, merre fog menni a játék. Ehhez persze egyéb más adottságok is kellenek, de nagyon fontos, hogy szinte mindig kiszimatolja, mi fog következni.

Az Auburn ellen egy kétpontos szituációban jött a fenti jelenet, amikor egy trükkös játékra, egy wild cat passzra kellett felkészülnie a Huskies védelmének. Ez láthatóan meg is zavart mindenkit, Murphyt is, mert elsőre nem igazán tudta, mire számítson, de aztán a semmiből előtűnve megakadályozta, hogy sikeres kétpontos lehessen a kísérletből.

Az érzékek mellett más adottságokról is meg kell emlékezni, amikor a fenti játékokat vesszük górcső alá. Nézzük meg, milyen gyors a lábmunkája, milyen gyorsan tud irányt váltani, milyen laza a csípője és mennyire hamar tudja lereagálni az alsóteste mozdulatait a felsőteste. Murphy mozgása egészen egyszerűen olyan különleges, hogy ebben a classban nem találunk még egy ehhez foghatót. Ez pedig taníthatatlan, ezzel születni kell.

Fizikálisság

Egy cornerbacktől alapvetően azt várjuk, hogy coverage-ben legyen fizikális, agresszív, hogy meg tudja zavarni az elkapót. Ez Murphy-nél adott, mindig nagyon jól tud tapadni, tudja a kezével és a testével zavarni az elkapót, de nem fél belemenni a kontaktba sem. Nem feltétlenül adott a termete, alkata ahhoz, hogy nagy ütköző legyen, neki mégis lételeme a tackle.

Zónázásban sokszor olyan feladata volt, hogy a rövid területen zárkóznia kellett, ekkor pedig így vagy úgy, de kíméletlen volt. Nekem ez a hozzáállása nagyon tetszik, mert ő meg akarja mutatni, hogy félni, tartani kell tőle, akkor is, ha akár épp róla jegyeztek elkapást.

Kérdőjelek

Kezdjük a legalapabb dolognál, ami egy szélső cornerbacket illeti. A legtöbb csapat az NFL-ben azt szereti, ha egy CB magas, hosszúak a karjai és gyors, ez valamilyen szinten egy alapvetés, amit Murphy nem tud teljesíteni. 5’11-es magassága és 190 fontja nem emeli a prototípus cornerek közé, amit azért egyszer-egyszer a pályán is láthatunk. Leginkább akkor volt elveszve az egyetemi karrierje során, amikor nagyobb termetű elkapókon kellett védekeznie, ami kérdéseket vet fel, hogy a következő szinten is a szélen van-e a megfelelő helye. A termetéből fakadó gyengesége pedig mind a passzjátékban, mind pedig a futásoknál negatívan hatott rá, mert az 50/50 labdákat nem jó hatékonysággal játszotta meg, illetve könnyen tudták őt úgy megblokkolni futásoknál, hogy esélye ne legyen odaérni a labdacipelőhöz.

További gyengeségként emlegetik a relatíve gyenge teljesítményét a Combine-on. Én úgy gondolom, hogy összességében korrekt teljesítményt hozott Murphy, de azt is hozzá kell tenni, hogy a számai nem voltak kiemelkedők. Nem volt elit ideje a 40 yardoson, nem volt top sem broad-, sem vertical jumpban. Ez pedig sokakban kérdőjeleket vet fel a jövőre nézve, vagyis mit lehet még belőle kihozni, mennyi atletikus tehetség rejlik benne. Ebben nem volt jó, de ha megnézzük, hogy a labdás gyakorlatoknál milyen ügyes, agilis volt, akkor ezeket a teszteket tehetjük is zárójelbe, mert ilyen lazán, könnyedén senki sem mozgott a gyepen, mint ő.

Összességében Murphy az én szívemhez egy nagyon közel álló prospect, én minden Washington DB-t nagyon szerettem, ő sem kivétel ez alól. Játékában megvannak a limitációk, nem olyan óriási a plafonja, mint a többieknek, de szerintem ő a leginkább kész termék az összes corner közül, neki van meg az összes adottsága, stílusa és játéka ahhoz, hogy már első napos kezdő lehessen, és sokáig meg tudja állni a helyét a széleken. Merthogy az ő skill setje nem a slotba van “limitálva”, ő egy szélső cornerback, aki hiába kisebb termetű, ez már annyira nem elsődleges szempont. Helye van a top20-ban, és valaki nagy kincsre fog lelni benne.