Biztos vagyok benne, hogy mindenki emlékszik még az 51. Super Bowl nagy fordítására, ahol a Patriots 25 pontos hátrányból fordítva szerezte meg az ötödik bajnoki címet. Ezt ma már úgy ismerjük, mint a legnagyobb fordítást, ami Super Bowlon valaha megesett. Nagydöntőn valóban nem volt nagyobb fordítás soha, azonban ha a Super Bowlt kivesszük a képletből, akkor már nem az a meccs számít a legnagyobb fordításnak. Ezzel a címmel a Patriots csoportellenfele, a Bills büszkélkedhet, ’92-ben egy ennél nagyobb hátrányból tudott visszajönni, sokkal mostohább körülmények között.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Előzmények
A két csapat hasonló célokkal vágott neki a ’92-es szezonnak. A Bills ugyan két elbukott Super Bowlon volt túl, de a csapat lényegében nem változott semmit, így joggal várta őket mindenki ismét a döntőbe. Az Oilers is hasonlóan Super Bowl esélyes csapatként kezdte meg a szezont, hiszen egy folyamatosan épülő tehetséges kerettel rendelkezett, amellyel az előző három évben mindig playoff résztvevők volt. Végül egyik csapat szezonja sem úgy alakult, ahogyan azt a szurkolók remélték.
Az Oilers nagyon felemás játékot mutatott, és volt egy olyan időszaka is, amikor győzelem-vereség-győzelem-vereség sormintát mutattak föl. Végül 10 győzelemmel sikerült elcsípni az egyik wild card helyett, de a csoportot nem sikerült megnyerni. A Bills ugyan jól rajtolt, de egy kisebb összeomlás következtében elvesztette a csoportot, és 11 győzelemmel neki is csak a wild card helyet sikerült elcsípnie. Igaz ez akkor még máshogy nézett ki mint ma.
Ekkor még csak 3 csoport volt konferenciánként, ezért 3 csoportgyőztesre 3 wild cardos jutott. A két legjobb csoportelső nem lépett pályára az első fordulóban, a harmadik csoportgyőztes illetve a legjobb mérleggel rendelkező wild cardos pedig hazai pályán játszhatott. ’92-ben a Bills volt a legjobb wild cardos csapat, így otthon fogadhatta az Oilerst. Azt az Oilerst, akit a rájátszásba juttatott.
Az alapszakasz utolsó meccsén ugyanis Houstonban összecsapott a két csapat, és az Oilers simán nyert 27-3-ra. A Bills számára azonban nem a sima vereség volt az igazi tragédia, hanem hogy a kezdőirányító, Jim Kelly megsérült, és három hétre kidőlt. Ez pedig azt jelentette, hogy a visszavágót a playoffban nem a sztárirányítóval, hanem a csere Frank Reichal kell megnyerniük.
A mérkőzés
Kelly nélkül nem a Bills volt az esélyes a győzelemre, és az első félidőben mindenki láthatta, mennyire nem. Az Oilers négy drive-ot vezetett le, és mind a négy TD-vel zárult. Az irányító Warren Moon 22 átadásából 19 jó volt, 220 yardért és 4 TD-ért. Ezzel szemben a Bills mindössze egyetlen mezőnygólt tudott lőni az első 30 percben.
28-3 félidőben, és a reménynek egy kis szikrája sem látszódott a Billsen. Aztán a második félidő elején még mélyebb gödörbe került a csapat. Reich passzát az Oilers védője Bubba McDowell elcsípte, és 58 yardos pick6-et szerzett belőle. Ezután pedig a leghűségesebb Bills szurkoló is elvesztette minden reményét. 35-3 volt az állás, az Oilers minden téren dominált, a Bills pedig csak szerencsétlenkedett. Ráadásul ekkor már nemcsak irányítóposzton kellett a cserének játszania. A kezdő LB Cornelius Bennett szintén nem tudott pályára lépni. A kezdőfutó Thurmann Thomas a meccs során megsérült, és nem tudta folytatni a játékot. A Bills három legjobb játékosa csak a partvonal mellől tudta figyelni az eseményeket. Nem csoda, hogy senki nem hitt abban, hogy a Bills még vissza tudja hozni ezt a meccset. Senki, kivéve Mar Levyt.
A Buffalo edzője nem volt hajlandó belenyugodni ebbe a vereségbe. Ő elutasította a negatív hangokat, és azt mondta, még mindig van hátra 27 perc, az alatt sok mindent lehet még csinálni. És mivel ennél rosszabb már úgysem jöhet, ezért nem éri meg finomkodni. Be kell hívni azokat a játékokat, amiket rendes körülmények között nem biztos, hogy behívna, neki kell menni negyediknek is, és bizony az onside kicket is meg kell próbálni. Csak így van bármi esélyük is. És pontosan ezt is tette.
Miután végre sikerült TD-t szerezni, azonnal onside kicket hívott, ami az Oilerst olyan váratlanul érte, hogy újra támadhatott a Bills. 4 játék után pedig ismét az endzone-ban volt a labda. 14 pont másfél perc alatt. Ezt látván a stadion közönsége is feléledt, és a szurkolók is kezdték érezni, még nincs vége a meccsnek.
A szurkolókon kívül talán csak az Oilers érezte jobban, hogy bajban vannak. A hirtelen jött 14 pont annyira megtörte a lendületüket, hogy hibát hibára kezdtek halmozni. Előbb egy 3&out-ot sikerült összehozni a támadóknak, majd Moon dobott INT-t, ráadásul a saját térfélen. A Bills mindkét alkalommal TD-vel büntetett, és a negyedik negyed elejére az Oilers 32 pontos előnyéből már csak 4 maradt meg.
Aztán 3 perccel a vége előtt bekövetkezett az, amit már mindenki sejthetett. Egy újabb borzalmas Oilers drive után (ezúttal egy rossz snap miatt egy mezőnygólt sikerült kihagyni) Reich a kezébe kapta a labdát, és a negyedik kiosztott TD passzával 38-35-re átvette a vezetést a Bills.
Ezeket látva a közönség már tombolt, és ünnepelte a győzelmet, de az Oilersnek még maradt egy utolsó dobása. A hátralévő időben sikerült eljutni megint mezőnygól távolságba, és ezúttal nem szerencsétlenkedték el a rúgást. Sikerült hosszabbításra menteni a meccset, csak azért, hogy teljes legyen az összeomlás.
A pénzfeldobást az Oilers nyerte, így Moon kezébe került a labda. De gyakorlatilag azonnal át is adta a Billsnek, mikor félpályán ismét INT-et dobott. Ezután pedig már senki számára nem volt kérdés, ki fog itt diadalmaskodni. A Bills kihasználta az Oilers újabb hibáját, és Steve Christie 32 yardos mezőnygóljával beteljesítette minden idők legnagyobb fordítását.
A 41-38-ra megnyert mérkőzés több szempontból is az egyik legnagyobb diadal volt, amit egy Bills szurkoló valaha is láthatott. Nem csak azért, mert konkrétan a sírból hozta vissza a csapat ezt a meccset, de tette mindezt a 3 legjobb játékosa nélkül. Ilyen hátrányból még a legjobb felállásban sem tud a csapatok többsége fordítani, de Marv Levy és a Bills bebizonyította, hogy ha jól csinálja az ember, akkor még a lehetetlen is lehetséges.
Ez a győzelem új erőt adott a Billsnek, és előbb a Steelers, majd a Dolphins otthonában is sima győzelmet aratott, aminek köszönhetően zsinórban harmadszorra is sikerült bejutni a Super Bowlba. És zsinórban harmadszor sikerült elbukni. Azon a meccsen a Cowboys bizonyult jobbnak, és a csoda véget ért.
Ugyan a végső győzelem nem jött össze, de ettől függetlenül akármelyik Buffalo szurkoló boldogan tud vissza emlékezni az Oilers elleni meccsre. Azon a meccsen a Bills ténylegesen az utolsó leheletéig küzdött, és ennek a mentalitásnak az egyik legnagyobb győzelem lett az eredménye.
[/ppp_patron_only]Ami pedig az Oilerst illeti… Nos, az ő vereség utáni történetük már egy külön írást igényel.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások