Connect with us

Draft

Ezért ugráltunk? – Raiders draftértékelő

Amikor végre elkezdődött a holtszezon – aminek az egész 2018-as Raiders-futballidény csak egy előkészítése volt – újra optimizmus költözött a Fekete Lyukba, mondván 3 db első körös draftcetlivel biztos, hogy a nagy nyertesek közé fog tartozni a csapatuk. Naivak voltak!

1/4 Clelin Ferrell, DE (Clemson)
1/24 Josh Jacobs, RB (Alabama)
1/27 Johnathan Abram, SS (Mississippi State)
2/40 Trayvon Mullen, CB (Clemson)
4/106 Maxx Crosby, Edge (Eastern Michigan)
4/129 Isaiah Johnson, CB (Houston)
4/137 Foster Moreau, TE (LSU)
5/149 Hunter Renfrow, WR (Clemson)
7/230 Quinton Bell, DE (Prairie View A&M)

Pazarlás – egy szóval így lehetne leírni a nem régiben összeállt Mayock-Gruden páros első nagy eseményét. Gondoljunk bele, a Raiders nyerő pozícióban volt, hogy úgy sétáljon el az első körből, hogy náluk van például Josh Allen, plusz az osztály legjobb elkapója és az osztály legjobb cornerbackje! Ehhez képest a legtöbb szurkoló szemében már csütörtökön leírták magukat végleg.

A mock draftokban elég gyakran találkozhattunk azzal, hogy Clelin Ferrell Oaklandbe kerül – hiszen a 24. és a 27. helyen is reális volt, hogy lecsúszik hozzájuk. Ehhez képest ő volt a negyedik, aki gazdára lelt – többek között a fent említett Josh Allen előtt, hogy csak a top edge playert említsem. Khalil Mack annak idején top5 tehetség volt a maga draftján és ne menjünk messzire, valami hasonló domináns játékost kellene ilyen korán kiválasztani. Ferrellben ez annyira van meg, mint amennyire Kolton Miller franchise LT.

Nem rossz játékos persze a clemsoni, valid első körös választás, gazdagon dekorált college karrierrel, de van nála eredményesebb, van nála atletikusabb és nem csak Nick Bosa, aki már kiment. Brian Burns speciel több nyomást gyakorolt az ACC-n belül az irányítókra, pedig neki nem voltak első körös csapattársai a fal közepén. Ferrell méretileg a leginkább 4-3-as tradicionális DE a Bosa mögötti Allen-Burns-Sweat trióhóz képest, talán ezen múlott a választás. Nehéz lesz bizonyítani, hogy mindannyijuknál többre hivatott Clelin Ferrell, a többi poszton játszókat nem is említve. Megváltás lett volna itt nekik egy letrade ajánlat, de nem jött.

Aztán érkezett Josh Jacobs, a draft első futó választása. Visszavonult Marshawn Lynch, kellett valaki helyette, értjük.
Josh Jacobs egy kiváló futójátékos. Tudjátok ki ilyen még? Sanders, Henderson, Montgomery, Singletary, Harris, Mattison, Love, Hill, Snell, Armstead vagy Jordan Scarlett. 5/154-es helyen Jordan Scarlett jobb húzás, mint huszonnegyediknek Jacobs (vagy bármelyik futó). A baj az, hogy szerencsétlen Saquon Barkley korszakos tehetségként sem tudott győzelmeket hozni a Giantsnek.

Akkor mondhatnánk azt nyugodt szívvel, hogy fene bánja, jöjjön a futó 24-re, ha kész lenne a csapat. Mint ahogy a New England azt mondta 87-nél, hogy jöjjön Harris, mert bár egyáltalán nincs rá szükség, de ez már tizedik pickjük a drafton, hadd fogyjon. Szóval Josh Jacobs nagyon ügyes játékos lesz, hozzá fogja tenni a magáét, garantált ezer yard! Remek elkapótudása miatt jogosan lett ő a top futó amúgy.

Ha nem lett volna elég megosztó választásokból, Johnathan Abram is beszállt a buliba. Az ő esetében két nézőpont létezik.

I. Abram a következő Keanu Neal.
II. Abram a szegény ember Keanu Nealje.

Tudni kell, hogy Nealből Dan Quinn csinált használható játékost, miután rámutatott, hogy a floridai használatával ellentétben nem free safetyként kéne szaladgálnia. Amennyiben Abramnél is lesz egy ilyen felismerés, hogy miképp maximalizálják az ő képességeit (fizikális, gyors, jól blitzel, tud talán a slotban védekezni), akkor találtak itt egy kezdő játékost. Nagy viszont a különbség egy sima box safety és egy olyan robber között, mint a liga top játékosainak számító Jamal Adams vagy Derwin James. Ahhoz, hogy Abram hatással legyen a játékra kiemelt szinten, meg kellene közelíteni a fenti urak teljesítményét. Sok sikert hozzá!

A második napot az Antonio Brown-trade miatt csak egy cetlivel kezdték és fejezték be. Volt ott a 2. kör elején egy kisebb CB-run, sorra ment ki Murphy, Ya-Sin majd Bunting is, mielőtt a Raiders egy letrade nyomán a 40. helyen lecsapott Trayvon Mullenre. (Greedy még benn volt)! Ha azt vesszük, hogy a bajnok no1 cornere jött, aki kiváló adottságokkal bír press-man taktikához (csak még izmosodnia kell), akkor nincs ezzel baj, de mivel Mullen szörnyekből álló front mögött dolgozgatott, eléggé kérdéses, hogy a liga tavaly legkisebb nyomását generáló gárdájában folytatható-e a jó szereplés. Fontos szereplő volt Clemsonban, és harcedzett is, de nem igazi húzóneve a defense-nek. Paul Gunther meglátta benne a Kirkpatrickot…

A Raiders-draft legjobb része a következő két pick volt a negyedik körben, és ezzel mindent el is lehet mondani, ha úgy vesszük.
Maxx Crosby egy alábecsült játékos, mert miközben ő az ACC helyett a MAC-et terrorizálta Ferrellhez hasonlatos gyakorisággal az embereket, sokan azonnal legyintenek rá, hogy a szokásos overachiever, unatletikus fehér DE, pedig nem! Crosby a combine-on megmutatta, hogy a poszttársai háromnegyedénél jobb mozgású. Ez látszódott a meccseken is – nem erőből és rutinból nyert (még csak junior volt), hanem atletikusságból. Nyilván a MAC-ben nehéz NFL-kaliberű tackle-öket megverni (hello Scharping!), de a lényeg, hogy Crosby egy remek projekt, kicsit talán több is annál és elnézve a Raiders rostert, nagy szükség is van itt rá. Az NFL-edzésmunka jót fog neki tenni, csak az akklimatizálódás gyorsaságán múlik, hogy mikorra épül be a csapatba.

Hiába a kisebb iskola, a fizikum miatt Isaiah Johnsonnak sem kell majd aggódni. Bivalyerős, gyors, hosszú karokkal bír, ilyen szempontból Mullen sem jobb nála, viszont csak 2 éve játszik cornerbacket, előtte elkapó volt. A labdaérzéket már nem kell neki tanítani, de minden másban félkész játékos, akinek bele telhet akár egy teljes évbe is, mire fel mered küldeni NFL pályára, de ha kialakulnak a védő ösztönei, akkor lesz egy olyan cornered, amilyen a nagykönyvben meg van rajzolva. A 129. helyen ilyen fajta játékosokkal lehet nagyot szakítani vagy keveset veszíteni.

Ezzel be is fejeződött a fellángolás, és az utolsó három pick a felejthető kategória. Oakland egy olyan hely, ahol egy top TE-prospect azonnal kezdő lehetett volna, de Moreau nem ilyen. Sokat mondó, hogy a kiválasztása után azonnal el is bocsátották az egyik legrégebbi bútordarabot, Lee Smith-t. A blokkoló tight endek tranzakciója aránylag kevés szurkoló nyálelválasztását indítja be.

Renfrow-ért még fel is trade-eltek, így bizonyára komolyan gondolják, hogy a slot WR-ből lehet valami. Clemsoni játékosként adja magát az Adam Humphries-összehasonlítás és Renfrow-nak lehet szurkolni, függetlenül attól, hogy ő nem tudta a combine-on feledtetni a sztereotípiákat. Korábbi walk-onként négy évig volt állandó szereplő az ország egyik legtehetségesebb elkapósorában, és állítólag egyszer elejtett egy labdát, de ez csak mende-monda, igazából a célbavételek 103%-át kapta el. Neki nem lesz idegen, hogy meg kell küzdeni a helyéért.

A végén a srácot a prériről nem ismerem, de tetszik, hogy elkapóból képezték át defensive enddé. Innen szép nyerni!

Voltak ennek a draftnak hullámhegyei és völgyei, de utóbbi volt a nagyobb. A draftnak nem feltétlen arról kellene szólni, hogy “hozzunk 3-4 kezdőt”, hanem hogy növeljék esélyeiket a végső győzelemre. Utóbbiban nem alkotott maradandót a Raiders, sok olyan ígéretes játékost a táblán hagyva, akik majd a riválisoknak nagy segítséget jelentenek. Itt lett volna a lehetőség, hogy Jon Gruden szerezzen néhány hívet magának, de ezzel a pár névvel nem lettünk meggyőzve, hogy tényleg tudja, hogy mit csinál.

Osztályzat: C-

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások