Tényleg az évszázad mérkőzése jön szombaton 21:30-tól vagy csak egy újabb louisianai blama?
[gap height=”15″]
November 6-án az egyetemi futball 150. évfordulóját ünnepelte, másfél évszázad alatt az idei LSU-Bama a 15. meccs, melyet a “Game of the Century” jelzővel illetnek. Ez alapján a kifejezés talán túlhasználtnak tűnhet, ám ha belegondolunk, hogy legutóbb 2011-ben vezettek fel így találkozót, a felhajtás érthető. Külön pikantériája a történetnek, hogy nyolc éve ugyanúgy ennek a két programnak az összecsapását övezte a nagy csinnadratta, ami aztán óriási változásokat indított el az NCAA-ben, nem épp úgy és azért, ahogy azt akkor a lefújásnál győztesen levonuló LSU játékosok elképzelték… Az összesen 45 (!) leendő draftoltat felvonultató SEC-derbin a Tigers hosszabbítás során, 9-6-ra verte a Bamát, az alapszakasz végén azonban pár meglepetés miatt ugyanez a két csapat végzett a BCS rangsor élén, így a nagydöntőben visszavágó következett. Ott a Tide bizonyult jobbnak 21-0 arányban, ami bár némileg igazolta a döntés jogosságát, az óriási közfelháborodás végül mégis odáig fajult, hogy kétszereplős finálét felváltotta a négyes rájátszás (hogy pl. 2017-ben szintén két azonos csoportból érkező részvevő kerüljön a döntőbe, de ez már egy másik történet).
[gap height=”15″]
A körítés
Az Alabama az edzők, az LSU az újságírók top25-ös ranglistáján a no. 1., a playoff mezőnyére ténylegesen hatással levő, a commitee által kedden kiadott első erősorrend alapján azonban némileg veszített státuszából a mérkőzés, hiszen “csak” a harmadik pozícióban levő fogadja a másodikat. Természetesen ez nem több szemantikai vitánál, nyilvánvaló, hogy szombaton a jelenlegi egyetemi amerikai futball krémjének két elit alakulata méri össze erejét, a színültig megtelt Bryant–Denny Stadium 100,000+ nézője előtt (köztük az amerikai elnökkel, Donald Trumppal). A legolcsóbb jegy 300 dollár, a talpalávalót a Million Dollar Band és The Golden Band From Tigerland, a két egyetem csodás zenekara szolgáltatja, élőben a tv-n keresztül, a CBS csatornán kb. 10 millióan nézik majd. A college football sava-borsa tárul azok elé, akik itthonról ráhangolódnak az eseményekre. Jöjjön is hát, hogy kire és mire figyeljünk!
[gap height=”15″]
[gap height=”15″]
ALABAMA CRIMSON TIDE
Főedző: Nick Saban – a liga történetének egyik legeredményesebb szakembere, hatszoros NCAA-bajnok, aki előbb az LSU-t vitte el a csúcsra, aztán egy rövid (és meglehetősen sikertelen) NFL kitérő után az Alabamánál épített fel elképesztő dinasztiát. 2007-ben 7-6-tal debütált Tuscaloosában, azóta 10 győzelemnél sosem adta alább, és a rájátszás eddigi öt kiírását egyszer sem rendezték a Bama nélkül.
Irányító: Tua Tagovailoa – Saban részben azért bukott el a Dolphinsnál, mert nem bízott benne, hogy Drew Brees felépül a Chargersnél összeszedett sérüléséből. Hogy a Miami végre megtalálja-e az új Marinóját, azért már javában megy a “Tank for Tua” kampány, mely mutatja, mennyire előkelő helyen kelhet el a 2020-as játékosbörzén a szamoai származású QB. Pillanatnyilag az Arkansas ellen összeszedett bokaficamából lábadozik, amennyiben minden várakozás dacára nem lesz bevethető, Mac Jones helyettesítheti.
További támadók: Az alabamai offense a slant és a screen passzokra épül, kihasználva a fantasztikus elkapógárda képességeit. A Jerry Jeudy, DeVonta Smith, Henry Ruggs III trió nyolc fellépésen 1916 yardot és 121 elkapást produkált, kiegészülve a slotból halálos Jaylen Waddle-lel. Mindez nagy lyukakat tud megnyitni a futó Najee Harris előtt, pedig a falból az elmúlt évektől eltérően kifejezetten nem lehet senkit kiemelni (a vak oldali tackle Alex Leatherwood mondjuk idén még nem engedett sacket az ellenfeleinek, egyre több mockban jelenik meg). A WR-ekről ellenben muszáj ódákat zengeni, Jeudy garantáltan top10-es választás a drafton.
Védők: Mivel a playmakerek a DB-sorban találhatók, esélyes, hogy a Bama is az auburni utat követve 3-1-7-es felállásokkal igyekszik lelassítani az LSU-t (az Auburn ellen a louisianaiak átlag alatti 23 pontot tettek fel a táblára). Trevon Diggs és Patrick Surtain II elit CB-k, a söprögető Xavier McKinney Minkah Fitzpatrick méltó utódja, míg a front telis-teli újoncokkal. A remek LB, Raekwon Davis mellől kidőlt Dylan Moses, a profivá avanzsáló Quinnen Williams és társai helyére meg rutintalanok kerültek, akik persze hamarosan Saban keze alatt sztárrá fejlődnek, most még nem hozzák azt a szintet, amit a DL mondjuk tavaly.
Speciális csapategység: Will Reichard sérülése előbb a kicker, aztán a punter posztot nyitotta meg, de nem járt rosszul egyik váltással sem a Tide. A rúgó Joseph Bulovas rég nem látott stabilitást kölcsönöz ezen egységnek, és a walk-on punter, Ty Perine beszállása is előrelépés az eddigiekhez képest. Na nem mintha a Bama olyan sokszor szabadulna meg így a labdától, ráadásul punt visszahordásokban országosan harmadikok, egyéniben Jaylen Waddle a legelső 21,6-os átlaggal.
LSU TIGERS
Főedző: Ed Orgeron – az öblös hangú, félreismerhetetlenül cajun akcentusú Orgeronnak is ez a második SEC-s HC állása, jóllehet az Ole Miss-nél őt nem sírja vissza senki. A rebelses 10-25-ös mérlegét 2013-ban megbízott USC-s vezetőedzőként 6-2-vel korrigálta, ez mégsem volt elég számára a véglegesítéshez, 2016-ban Les Miles kirúgását követően beugróként ugyanez viszont már igen. Első lépésként megtartotta az NCAA legjobban kereső védőkoordinátorát, Dave Arandát, majd képesnek bizonyult arra, amire Nick Saban is; saját preferenciáit háttérbe szorítva adaptálni egy modern, RPO-s támadószisztémát. A megváltást a Saints edzői karában felfedezett, alig 30 éves Joe Brady hozta el, aki a tapasztalt OC-vel, Steven Ensmingerrel karöltve hívja az offense játékait.
Irányító: Joe Burrow – a megfelelő rendszerhez szükségeltetett egy beleillő QB is, de ez nem ment egy csapásra. Az Ohio State-től transzferelő Burrow-t 2018-ban még inkább a tradicionális sémákban próbálták, például a hét lépéses hátrálást erőltetve, mikor azt gyerekkora óta nem csinálta. Bradyvel aztán a shotgun lett az alap, és jöttek is a lehengerlő statok; az idei szezon alig háromnegyedénél új iskolacsúcs TD-k számában, és ki tudja, hol van az út vége (megjegyzés: JB-vel és Tuával egy később megjelenő cikkben részletesebben foglalkozunk).
További támadók: Burrow az offense alfája és omegája, noha az elkapósorára immár nem panaszkodhat. Ja’Marr Chase újonc idényében 313 yardot kapart össze, pár hete csak a Vanderbilt ellen 229-et. Justin Jefferson a PFF kedvence, adataiak alapján a nehéz elkapások 100%-át birtokba veszi, 23 tizenöt yardnál hosszabb játék kötődik a nevéhez. Terrace Marshall Jr. nagyszerű harmadik opció. A futó Clyde Edwards-Helaire ugyan nem egy Fournette, a sokat javuló fal rajta is segített. Az a fal, melynek a rettentően alulértékelt center, Lloyd Cushenberry a szellemi vezére.
Védők: Az említett DC, Dave Aranda nagy megbecsülésnek – és fizetésnek – örvend, ám az idei produkció eleddig nem szívderítő. Ahhoz képest, hogy a secondaryben több jövendőbeli első körös szerepel (Grant Delpit S-t és Kristian Fulton CB-t már jövőre biztosan láthatjuk az NFL-ben, a freshman cornerback Derek Stingley Jr.-ra várni kell), zónázásban rendre megég a defense. Marad az emberezés és Aranda vélhetően megnyíló playbookjával a csapdázás, miközben a meccs múlik rajta, hogy a “nyílt terepen” mennyire fog menni a szerelés a domináns alabamai elkapókkal szemben. A védőfalban Breiden Fehoko alig győzheti kivárni, hogy eljárja a hakát Tua felett, az LB-sorban K’Lavon Chaisson lehet a főszereplő, pláne hogy 23 szerelést és 3 sacket jegyző Michael Divinity a héten elhagyta a csapatot.
Speciális csapategység: Az LSU a special team szinte minden elemében speciális, KR-ben és PR-ben egyaránt a top20-ban van, ahogy a punter Zach Von Rosenberg fémjelezte punt coverage-ben is, Blake Ferguson All-American long snapper, a gunner Racey McMath meg igazi titkos fegyver, mint csapattársa mondta róla, “ő az ST Calvin Johnsonja”. Von Rosenbergnél 11 évvel fiatalabb a rúgó Cade York, neki még szükséges némi célzóvizet innia, a lába erősségével nincs hiba.
[gap height=”15″]
[gap height=”15″]
Mi várható?
64 pont az over/under a fogadóirodáknál, sanszosan a múlt ködébe vész a két program 2011-es FG-párbaja és a TD-ket ezúttal nem fogjuk hiányolni. A legfőbb kérdés, hogy az LSU tud-e tanulni a Bama általi legutóbbi, 29-0-s alázásuk emlékéből, nem megrettenve a mumus Nick Sabantől és annak tanítványaitól. Vereség esetén sem úszik el sem a Tigers, sem a Tide számára a playoff, amíg az alulmaradt fél kompetitív tud 60 percen át maradni, szóval előre intenénk mindenkit attól, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le a Tuscaloosában történtekből.
[gap height=”15″]
Meggyőzött, hogy mindezt látnod kell? Szerinted ki nyer és miért? Streamekkel várunk az eredménykövetőben! (A galaxy4 sajnos nem rendelkezik itthon a CBS közvetítési jogaival, de a Kansas State @ Texas közben folyamatosan beszámolnak a forduló rangadójáról is)
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások