Connect with us

Minden ami NFL

Egy életem, egy halálom – NFC

Az Egyesült Államokban messze az NFL a legnépszerűbb major liga. Azt hiszem ezen nem lehet és nem is kell vitatkozni, kis utánajárással bárki talál ezt alátámasztó tanulmányt, statisztikát a neten. Jó pár csapat alapításának 100. évébe ér lassan, így nem meglepő ha szinte minden egyes franchise köré szurkolók ezrei, százezrei sorakoztak már fel. Ebben az írásban a die hard csoportok közül mutatok be röviden párat. Elsőként az NFC főcsoportból válogatva.

Who Dat Nation – New Orleans Saints

Az oaklandi Black Hole-lal ellentétben (róluk a következő részben olvashatsz részletesen) a Who Dat nem a Szentek szurkoló táborának agyszüleménye. De még csak nem is az elvakult Saints drukkerek hozták be a kifejezést az amerikai foci világába. Viszont az évek alatt, főleg a 2000-es évek után olyannyira egybe nőtt a New Orleans csapatával a Who Dat, hogy akárkit megkérdeznek az államokban nagy eséllyel rájuk fog egyből asszociálni. A who dat kifejezés kialakulásának története meglehetősen homályos. Eleinte a művészeti életben vált egyre elterjedtebbé, színházi előadások, jazz és gospel számok szövegében. A II. világháború alatt az amerikai légierő pilótái tették igazán ismerté, ezt az alapvetően hibás szófordulatot. Innen a Southern University Jaguars csapat drukkerei vették át a rigmust és a 60-as, 70-es években előszeretettel skandálták a nézőtéren, hogy “Who dat talkin’ about beatin’ dem Jags?”. Innen került át a Szentek arénájába a 80-as években. Végül az elnevezés csak 2006-ban ragadt rá véglegesen a Saints szurkolóira, amikor is az egykori QB-juk, Bobby Herbert, aki jelenleg New Orleansban sportkommentátorként dolgozik, egy Dallas elleni derbin nevezte először így a Szentek drukkereit: “Ember, egy egész Who Dat Nemzet van odakint.”

A Who Dat Nation keménymagja

A 2009-es szezon végére pedig az egész NFL megismerhette a Who Dat Nation kifejezést, mikor is a nagy döntőben, a Miami otthonában, a Sun Life Stadiumban 31-17-re verték a Peyton Manning vezette Coltsot. A stadiont szinte felrobbantották a Saints drukkerek a “Who dat say dey gonna beat them Saints” rigmussal, és a Who Dat Nation örökre beírta magát az NFL nagykönyvébe. A végén érdekességként megemlíteném, hogy az NFL-en belül volt ennek az elcsépelt amerikai szólásnak egy “vadhajtása” is. 1981-ben a Bengals drukkerek használták előszeretettel a Who Dey kántálást. Érdekesség továbbá, hogy 2010-ben, mikor ez a kifejezés egyre elterjedtebb lett a Szentek között lépten-nyomom megjelentek az ezzel díszített ruhaneműk is. Az NFL természetesen igényt tartott a márkanévre, ahogy a Saints csapata és megannyi kis cég. Végül több éves vita után, mivel nem tudtak sehogy sem megegyezni, jelenleg nincs gazdája a Who Dat “márkanévnek” és mindenki szabadon használhatja azt ruházati termékeken is akár.

Die hard Saints drukkerek

Cheeseheads – Green Bay Packers

Az egyik legrégebbi és leglojálisabb szurkoló tábora a Packersnek van. A Packer Nation vagy más néven a Sajtfejűek lassan 100 éve állnak a csapat mögött. Maga a sajtfejű kifejezés, Wisconsin állam igen jelentős sajtgyártásából eredeztethető. A cheesehead amolyan negatív tartalmú, sértő és gúnyos megjegyzés volt a wisconsini polgárokra. Elterjedése mégis a sportnak köszönhető, és nem csak a futballnak hanem a baseballnak is nagy szerepe volt ebben. A szomszédos Illinois állam, az ősi rivális csapatai becsmérelték így a wisconsini csapatokat és azok közönségét. A Packers csapatát, nem nagy meglepetésre, a Chicago kezdte ezzel a gúnyos megjegyzéssel ekézni miután az 1985-ös szezon után megnyerték a Super Bowlt. Negatív, sértő után érzete miatt először érthető módon nem szerették a Packers drukkerek ezt a gúnynevet. Az évek alatt természetesen ez folyamatosan megváltozott, és már hosszú évek óta minden Packers drukker büszkén hirdeti „sajtfejűségét”.

Packer Nation

Ebben nagy szerepet játszhatott egy bizonyos Ralph Bruno nevű fiatal ember leleményessége is. Ralph gondolt egy nagyot 1987-ben, darabokra szedte anyja kanapéját és csináld-magad módszerrel megalkotta az első sajtot mintázó habszivacs kalapot, majd tiszteletét tette benne a Milwaukee Brewers – Chicago White Sox baseball mérkőzésen. A rögtönzött kalap azonnal hatalmas siker lett, Rick Manning, a Brewers játékosa azonnal kiszúrta a nem mindennapi kreálmányt a lelátón, és a Cheese Hat megkezdte hódító útját. Ma már szinte egyetlen die hard fan kelléktárából sem hiányozhat ez a semmivel sem összetéveszthető viselet.  Meg kell még említenünk egy ugyancsak egyedi kezdeményezést ami szintén a Sajtfejűekhez köthető. 2008 január 20.-án a Green Bay Packers – New York Giants NFC döntőn, a FOX kamerái, miközben a lelátót pásztázták nem kis meglepetésükre, a -18 Celsius fokos hidegben, három bikinire vetkőzött fiatal lányt pillantottak meg. A Bikini Girls nevü kis társaság hamar elmaradhatatlan kelléke lett a Lambeau Fieldnek, a férfi nézők legnagyobb örömére. Róluk bővebben ide kattintva olvashatsz magyarul.

A Bikini Girls

A szurkolók lojalitásáról mi sem mond el többet, mint, hogy külön társkereső oldalt is üzemeltetnek, kifejezetten a Packer Nation híveinek. Van még egy ember ebben a nagy családban, aki mellett nem mehetünk el szó nélkül. Ő John O’Neill, vagy ahogy a szurkolók ismerik: Saint Vince. John 14 éve egyetlen hazai mérkőzést sem hagyott ki, és az egész NFL-ben egyedülálló szerelésével bíztatja és tölti meg reménnyel minden Packers szurkoló szívét, a legnehezebb időkben is. Talán Ő a valaha volt legnagyobb Packers drukker, Vince Lombardi szellemének méltó hirdetője. Nem utolsó sorban a cantoni Fan Hall of Fame beiktatott tagja.

Boo Birds – Philadelphia Eagles

Eagles szurkolónak lenni nem könnyű. Nagyon nem. Kétféleképpen lehet valakiből igazi Sas, vagy beleszületik, vagy elsőre beleszeret a csapatba. Mind két esetben ez az egész kötelék, a szurkoló és a csapat között olyan mint egy hamisítatlan igazi szerelem. Nem számít ha az anyós utál, hogy hetente megy a veszekedés a számlákon, hogy nincs egyetértés a gyereknevelésben. Nem számít semmi, mert ez a szerelem sírig tart, és ebben szinte egyedülálló az Eagles drukker. S mint minden párkapcsolat ez is nehéz. Nehéz mert az Eagles bár ősrégi franchise, a Super Bowl érában két vesztes találkozón kívül, mást nem tudnak felmutatni.  Az Eagles drukker pedig nem ehhez volt szokva, hiszen 1933-as megalakulásuk óta a csapat 3 alkalommal lett az NFL bajnoka.

Nem mindig tetszik amit látnak

És, hogy honnan ered a Boo Birds kifejezés? Tulajdonképpen ez egy gúnynév az Eagles szurkolók mentalitására. Ugyanis az Eagles drukker sajátja, hogy bármilyen helyzetben kifejezi nemtetszését, ha a csapat nem úgy teljesít ahogy az számukra elfogadható és ilyenkor hangos „boozással” fejezik ki elégedetlenségüket. Bármikor, bárhol. Ugyanakkor erre kizárólagos jogot is formálnak. Mert a szerelem töretlen, ezért senki mástól ezt el nem tűrik, aki nem része ennek párkapcsolatnak, hogy becsméreljék a szeretett csapatot. Egészen az 1968-as szezonig kell visszautazni az időben ahhoz, hogy megértsük hogyan sikerült egy életre magukra ragasztani a Boo Birds kifejezést a Phily szurkolóknak. Botrányos egy szezon volt ez az Eaglesnek. Az első 11 mérkőzést elveszítették, minden szurkoló már csak azt várta, hogy a botrányos szezon után 1/1-re kihúzzák a Heisman győztes running backet OJ Simpsont. Ez éltette már csak őket, beletörődtek a pocsék szezonba. És akkor olyan történt ami szinte példátlan az NFL-ben és csodálatosan tükrözi a Boo Birds mentalitást.

Tipikus Boo Birds

A következő két mérkőzést megnyerte az Eagles, a szurkolók pedig majd felrobbantak mérgükben… igen, azért mert nyertek! De ami a legdurvább az egészben, hogy ezt saját szurkoló társukon verték le. Történt ugyanis, hogy az utolsó hazai mérkőzésen a rossz időjárás miatt, a már megszokott félidei Mikulás műsor kis híján elmaradt, mert a Mikulás nem ért oda időben. A csapat a 20 éves Frank Olivot kért fel a szurkolók közül, hogy helyettesítse a Mikulást. Frank eleget tett a felkérésnek ám mikor megjelent a stadion gyepén, az átfagyott és mérges tömegből egyszeriben felszakadt a düh és egy istenes hógolyó záporral kínálták meg társukat.  Az Eagles utolsó meccsét elvesztve a 2 győzelem miatt lemaradt az 1/1-ről, a szurkolók pedig őrjöngtek. Ez azóta is tökéletesen szimbolizálja az hamisítatlan Boo Birds hozzáállást. Glen Macnow mondta egyszer az Eagles drukkerek mentalitásáról: „Dobj le egy marslakót hétfőn reggel Philadelphiába, az is tudni fogja 5 percen belül, hogy az Eagles nyert vagy veszített vasárnap”. Ez az a szélsőség ami meghatározza az Eagles drukkereket. Ha jól megy a csapatnak akkor karneváli hangulat van a városban. Ha nem megy jól akkor letargia, hangos nemtetszés nyilvánítás és „boozás”. De a szerelem örök marad, és hétről hétre megtöltik a Lincoln Financial Fieldet, bármi történjen is.

12th man – Seattle Seahawks

Meglepő módon, ahogy a who dat nem a Saints-é, ez a kifejezés sem a Seattle „találmánya”. Sőt eredete évtizedekkel megelőzi az a legrégebbi NFL franchise alakulását is. Első hivatalos említése a Minnesota egyetem újságjában történt „A 12. ember titokzatos hatása a csapatra” mondatban, 1900-ban. A futballban még is csak 1922-ben vert gyökeret végleg ez a kifejezés. Mikor is egy Texas A&M – Centre College derbin a Texas legyőzte a jóval esélyesebb riválist. Ám a mérkőzés folyamán olyan szinten fogytak a Texas játékosok, hogy Dana X. Bible vezetőedző kétségbeesett lépésre szánta el magát, és beöltöztetett egy bizonyos E. King Gill nevű suhancot, hogy végszükség esetén pályára küldje. Erre végül nem került sor, de a történelembe örökre nyomott hagyott mint az original Twelfth Man. Tehát a gyakorlatban az NFL világa a Texas csapatától „kölcsönözte” a kifejezést az évek során egy tucat csapat használta a szurkolóira a kifejezést, a Billstől a Coltsig, ám ezek szépen lassan kikoptak a köztudatból. Egyedül a Bears és a Seahawks csapata tartott ki mellette, a Hawks még jogi vitába is keveredett a Texas A&M alakulattal. A Bears ezt nem vállalta fel és inkább a 4th phase azaz a 4. szakasz névvel illeti a drukkereit.

Texas a 12. ember igazi otthona

Seattle város szurkolói és a csapat közötti kapcsolat gyökerei igen mélyre nyúlnak. 1975-ben mikor indulási jogot szereztek a gárdának, Seattle városa örömmámorban úszott és első perctől kezdve vállukon vitték a gárdát. Ez a szoros kapcsolat a mai napig meg van a csapat és a szurkolók között. 8 évvel később 1983-ban az akkori elnök szokatlan gesztussal jutalmazta a türelmes és kitartó szimpatizánsokat, december 15.-én hivatalosan is visszavonultatta a 12-es számú mezt, ezzel is kifejezve tiszteletét előttük. Ezek után természetesen a klub és a drukkerek kapcsolata még jobban elmélyült. A szurkolók mindent megtettek annak érdekében, hogy ezt a gesztust meghálálják és olyan szintű hangorkánt varázsoltak a hazai mérkőzésekre, hogy a liga 1985-ben betiltotta a kluboknak, hogy a hangerő növelésére buzdítsák a szurkolóikat. Természetesen ez a fanatikus Hawks drukkereknek nem jelentett semmit, nem kell őket külön az eredménykijelzőn bíztatni.

Seattleben lakik a “klón”

2003-ban a vezetőség még egy lépéssel közelebb lépett a rajongóikhoz és egy óriási zászlóval lepte meg őket a CenturyLink Fielden, amit azóta is minden hazai mérkőzés előtt ünnepélyesen felvonnak. A szurkolók pedig hálásak, hol földrengést idéznek elő, hol oda vissza döntögetik a leghangosabb stadion rekordját az Arrowhead közönségével. Érdekesség egyébként, hogy 1989 óta a 12th Man a Texas A&M tulajdonában álló levédett márkanév. A Seahawks csapata hosszas egyezkedés után sem nagyon jutott dűlőre az NCAA-ban vitézkedő gárdával, és csak bizonyos korlátozások között használhatja a kifejezést, és természetesen jogdíjat is fizet érte az egyetemi csapatnak.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások