Connect with us

Minden ami NFL

Pozíciós rangsor – NFC South – védelem

A már megénekelt támadó rangsor után érkezik is az NFC South védelmeinek pozíciós összevetése. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mivel továbbra is a liga legrosszabbul teljesítő csoportjáról beszélünk, az ebben a leosztásban kiosztott helyezéseket nem feltétlenül érdemes összevetni más csoportok eredményeivel!

 

Mivel a csoport négy csapata nem szándékozott azzal megkönnyíteni a dolgomat, hogy ugyanazt a védelmi sémát játsszák, így a 4-3 (Panthers, Falcons és Bucs) és a 3-4 (Saints) front sevenök összevetésénél a korábbi posztoknál már bemutatott módszertanra fogok támaszkodni. Az egyes pozíciókban legjobbnak ítélt csapatrészek kapják a maximális 4 pontot, a további helyezettek pedig értelemszerűen eggyel kevesebbet, hogy aztán ezt összegezve kiderüljön, hogy melyik NFC South védelmet koronázzuk meg. A támadók pontszámainak eyensúlyozására minden poszt 1,5-szörös szorzót kap, kivéve a pass rushereket, akik 2-szereset.

Belső falemberek (3-4 NT, DE, illetve 4-3 DT)

Úgy gondolom, hogy különösebb kétség nem férhet ahhoz, hogy a Panthers ebben a kategóriában be fogja húzni az első helyet: az utóbbi két évben remekül muzsikáló carolinai front seven első vonala Star Lotulelei-jel és Kawann Shorttal továbbra is kőkemény, még akkor is, ha mögöttük nincsenek minőségi cserejátékosok. A második helyre a Tampa érkezik meg, elsősorban a továbbra is kiváló Gerald McCoy NT-nek köszönhetően, másodsorban pedig azért, mert Henry Melton és Clinton McDonald személyében egészen elfogadható játékosokkal töltik fel a fal közepét. Nem volt könnyű dolgom a Saints besorolásánál, mivel Rob Ryan olyan 3-4-es sémát játszat csapatával, amelyben többször 4-3-ban állnak fel, így ennél a kategóriánál a leginkább DT-szerű játékosokat (Akiem Hicks, Brodrick Bunkley, John Jenkins) értékeltem, akik az összességében 31. legjobb védelemben egészen konzisztens teljesítményt nyújtottak, így ők kapják a 3. helyet. Nagyon kicsivel marad le a Saintstől a Falcons gárdája (Ra’Shede Hageman, Jonathan Babineaux, Paul Soliai), akik sallangmentesen hozták össze az előkelő 32. pozíciót az engedett yardok tekintetében.

Passzsietettők (3-4 OLB, 4-3 DE)

A rangsor elkészítése előtt úgy gondoltam, hogy a front seven értékelése során mindenhová mehet majd az automatikus maximális pont a Panthersnek, de a pass rush áttekintése során kiderült, hogy a Saintsnek pontosan eggyel több jó játékosa  van ebben a pozícióban (összesen tehát kettő), így hozzájuk került az első hely. Bár mind Cameron Jordan, mind Junior Galette számai visszaestek a 2013-as szezonhoz képest (ehhez persze a védelem teljes összeomlása is kellett), ezzel a két játékossal mindkét oldalról hatékonyan tudja támadni az irányítót a Saints. Ahogy már említettem, a Panthers jó DE-jeinek száma Greg Hardy fordulatos távozásával jelentősen visszaesett, így a bal oldalon továbbra is kiválóan teljesítő Charles Johnsonnal átellenben szükség lesz egy új húzóemberre – egyelőre úgy tűnik, hogy ezt a feladatot nem a szükségszerűen kezdővé vált Wes Horton fogja ellátni. A harmadik helyezés kiosztásánál a tavalyi teljesítmény alapján nehezen lehetne, mivel sem a Falcons (Tyson Jackson, Kroy Biermann), sem a Bucs (William Gholston, George Johhnson) nem remekelt a pass rush terén, ugyanakkor a Falconsnál ugrásszerű előrelépésre számíthatunk, ha a Vic Beasley-be vetett töretlen hitünk nem bizonyul alaptalannak, így a bronzérmet már meg is előlegezzük az Atlantának.

Linebackerek (3-4 ILB, 4-3 WLB, MLB, SLB)

A Panthers győzelmét nem kell túlmagyarázni, Luke Kuetchly és Thomas Davis elvitathatlanul sikeres párosához várhatóan az első körös újonc, Shaq Thompson érkezik, aki sajátos játékstílusában a weak side-on is meglepetéseket okozhat majd az ellenfeleknek. A második helyezett Tampa szintén két, már bizonyított kiváló játékost tud felmutatni Danny Lansanah és Lavonte David személyében, azonban az MLB poszt megfelelő betöltése várhatóan kihívást fog okozni az edzői stábnak. A Falcons a tavalyi teljesítményt figyelembe véve egyelőre csak a harmadik helyre ér be a Brooks Reed, Paul Worrilow párossal. A Saints a tavalyi védelmi blamát elsősorban a linebacker sor megújításával szeretné feledtetni, így gyakorlatilag újraszervezik a posztot a Dolphinsból megszerzett Ellerbe (nem olyan jó döntés), illetve a draft 2. és 3. körében érkező Stephone Anthony és a jónevű Hau’oli Kikaha csapatba építésével (ez már jobbnak tűnik.) Az akarat tehát megvan, de a negyedik helyről való előrelépéshez még bizonyítania kell a Saints-nek.

Cornerbackek


Bár úgy gondolom, hogy a csoport legjobb cornere jelenleg Desmond Trufant személyében Atlantában található meg, a Panthers összességében több olyan játékost alkalmaz (Bene Benwikere, Josh Norman, Charles Tillman), akik képesek lehetnek felvenni a harcot az NFC South ambíciózus irányítóival. A már említett Trufant mellett Robert Alford támogatja, és hozzájuk csatlakozik a 2. körben draftolt Jalen Collins, és így együtt ki is érdemlik a dobogó második fokát. A New Orleans is törekedett arra, hogy az elfogadhatóan, bár nem kiemelkedően teljesítő Keenan Lewis mellé megfelelő játszótársat találjanak, így érkezett a friss SB-győztés Brandon Browner, aki ugyan veszített már a korábbi frissességéből, de a Saints számára még így is jelentős erősítést jelent. A sort ezúttal kicsivel lemardva Tampa zárja, ahol ugyan szintén a pályán lesz egy egészen jó corner Alterraun Verner személyében, de a másik oldalon egyelőre nem látni a megfelelő megoldást.

Safetyk


A safety csapatok összehasonlítása okozta talán a legnagyobb gondot, ugyanis szinte teljesen ugyanolyan játékerőt képviselnek a srácok a pályán, de valahogyan muszáj volt dönteni. Mivel úgy gondolom, hogy a Saints tavalyi csapnivaló védelmi teljesítménye inkább csak egy kisiklás volt, arra számítok, hogy a két – amúgy kiváló képességű – safety, Kenny Vacarro és Jairus Byrd képes lesz feledtetni a múltat, és érdemben fognak hozzájárulni a védelmi teljesítmény feljavításához. A második helyre a Bucs kerül, akik a tavaly kimagasló szezont mutató Brad McDougald mellé megszerezték Chris Conte-t, aki azon lesz, hogy megmutassa, hogy a bírálóinak nincs igaza. A Panthers egyértelműen leggyengébb védelmi egységével (Roman Harper, Tre Boston és a többiek) is behúzza a harmadik helyet, ugyanis egészen mély merítéssel rendelkeznek bevethető safetykből, így egy stabil közepes teljesítményt biztosan fog tud garantálni ez az egység is sőt, akár a védelmi ezermesterként érkező Shaq Thompson is bedolgozhat a csapatrészbe. Végül pedig a Falcons érkezik, ahol aktívan dolgoznak a safety-vérfrissítésen is, így a tavalyi kezdőknek jelentős újonc-konkurenciával kell megküzdeniük idén.

Összegzés – védelmek

A pozíciós rangsorok összesítése alapján magabiztosan, bár nem olyan óriási előnnyel a Panthers végzett az első helyen. Ez összességben annyira nem nagy meglepetés, hiszen a carolinai csapat az utóbbi két évben fantasztikus dolgokat produkált a védelemben, és várhatóan idén is hasonló teljesítményre számíthatunk.

A második helyre az a Saints fut be, amely ugyan tavaly borzasztó évet zárt, de a keretet áttekintve egyértelműen látjuk azt, hogy ezek a játékosok ennél jóval többre képesek – ne felejtsük, hogy 2013-ban egy nagyon hasonló keret a 2. legkevesebb yardot engedte ellenfeleinek. A bronzérmet a Bucsnak osztjuk ki – igazából be kell látnunk, hogy a Tampa nincs különösebben lemaradva csoportellenfeleitől, így amennyiben a Winston által vezett támadóegység beindul, úgy a védelem is partner lehet a jó eredményekben. Az utolsó hely a Falconsé, ahol a vezetőség is tisztában van a hiányosságokkal – így került a csapat élére az a Dan Quinn, aki védelmi specialistaként egy teljesen új defense-t próbál meg felépíteni Atlantában. Ennek a nyomai már meg is látszanak az egyes posztokon, de egyelőre puszira nem tudunk jobb helyezést adni, nemsokára meglátjuk, hogy hogy halad az építkezés.

Összegzés – minden együtt

A védelem és a támadók értékelésének összegzésének megszületett az összesített rangsorunk, amelyet kiemelkedő offense-ének és elfogadható defense-ének köszönhetően a Saints vezet. Második helyen van az utóbbi két év csoportgyőztese, a Panthers, akik védelemben kiemelkednek, de a támadóalakulatuk inkább átlagosnak tekinthető. A harmadik helyet az egészen elfogadható offense-szel, de a tavalyi évben csapnivaló védelemmel rendelkező Falcons húzta be, mindössze fél ponttal megelőzve azt a Bucst. Az idei szezonban mindkét lemaradó csapat bizonyítani akar majd: Tampában elsősorban az offense-re kapott pontszámok javítása (QB, OL) lesz a feladat, míg Atlantában leginkább a védelemben számítunk javulásra (pass rush, CB, és szinte mindenütt).

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások