Connect with us

Minden ami NFL

Ryan Tannehill – Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen

Ez így is van, és ez nem szarkazmus. A Dolphins fiatal játékosát nyugodt szívvel tarthatjuk számon a NFL új generációjának 3-4 legtehetségesebb irányítója között. Ugyanannak a 2012-es draft classnak a terméke, amely többek között Russell Wilsont és Andrew Luckot adta a ligának. Mindhárom játékos teljesen más kaliber, nehezen összehasonlíthatóak, ráadásul Luck és Wilson már most közel kerültek a legnagyobbakhoz. Ryan Tannehill még nem érte el ezt a szintet, de elnézve azt az elképesztő fejlődést, amit évről évre produkál, ne lepődjünk meg, ha három év múlva megkérdőjelezhetetlenül a liga elitjébe, legszűkebb krémjéhez fog tartozni!

 

Bizonyára mindenki hallotta már azt a kifejezést, hogy „projekt játékos”, „nagy az upside-ja”, „atléta, nem futball játékos”. Ezt többnyire a nem-irányítókra szokták használni és a SPARQ formula – amiről katonadani írt egy remek cikket – az is nagyjából erről szól. Erre remek példa Ziggy Ansah, aki úgy lett 1/5-ös, hogy mindössze egy egyetemi szezonban volt kezdő, de olyan szinten atletikus, hogy egy épkézláb edző kezei alatt minden nehézség nélkül elit játékos lehet belőle. Egy remek ösztönökkel, méretekkel, sebességgel megáldott játékost meg lehet tanítani a megfelelő technikákra, fordítva viszont aligha lehetséges, a limitált atletikussággal rendelkező playereknél alacsonyan van a plafon. Ez természetesen az irányítók esetében nem így van.

Az atléta!
Az atléta!

Tom Brady például minden atletikussági felmérőn vagy csontutolsó volt, vagy valahol annak közelében foglalt helyett. A kissé pocakos Peyton Manning sem az a villámléptű gazella, aki elképesztő testcselekkel küldi el sóscukorért a védőket. Ennek ellenére egész jól megy nekik még mindig, ellenben mondjuk Colin Kaepernickkel, Tim Tebow-val és még sorolhatnám. Jó dolog a karerősség és a mobilitás, de ha nem érzed a zsebet, az elkapódat, nem tudod olvasni a védelmet, nem tudsz éles körülmények között végrehajtani bizonyos passzokat, akkor hiába rohangálsz össze-vissza. Ezért borzasztóan nehéz jó irányítót találni, mert nincs olyan teszt, amely kimutatja, hogy mennyire fejlődőképes egy QB. Manning, Brady, Rodgers, Brees, Roethlisberger nem All Pro meg MVP formában jöttek ki az egyetemről, hanem ilyen-olyan ütemben fejlődve jutottak el oda, ahol most tartanak. Egy irányítónál ez a kulcs: a fejlődés. Épp ezért nagyon ritka és fölöttébb értékes az olyan irányító, mint Ryan Tannehill.

Minden kezdet nehéz

Tannehill a Texas A&M-en végezte egyetemi tanulmányait, ahol redshirt éve után egyáltalán nem úgy alakultak a dolgai, ahogy azt várta. Másodévesként nemcsak, hogy elveszítette a kezdő QB posztjáért vívott versenyt, egyenesen lefokozták elkapónak. Természetes a 844 yard és 5 TD nem rossz, de az egyetlen egy darab passzkísérlet a teljes szezon folyamán már hagy némi kívánni valót maga után. Harmadévesként sem volt több sikerélménye irányítóként (8 passzkísérlet) sőt, stabil kezdővé csak végzős évére vált. Ennek következtében talán meglepő, hogy a Dolphins rááldozott egy 1/8-as cetlit egy olyan játékosra, akinek ha beírtad a nevét a google-be 2012-ben, ilyen és ehhez hasonló képeket dobott ki:

Elismerem, ennél jobban aligha lehetne a narancs mellett érvelni, bár Tannehill akkori megítéléséről és népszerűségéről sokat elmond. Utána néztem a 2012-es scouting reportoknak és a rajongói reakcióknak. A szakértők láttak benne fantáziát, de a nyers játéka és kevés tapasztalata miatt nem tartották sokra (az egyik legnagyobb dicséret, amit kapott, hogy jobb prospect, mint Christian Ponder). Arra nagyon kevesen számítottak, hogy első évében kezdő lesz, vagy akár az elkövetkező 2-3 évben. A rajongók pedig… a legtöbbjük közel állt a harakirihez és Tannehill első profi szezonja után úgy tűnt, jogosan.

2012-ben minden alapszakasz mérkőzésen kezdőként lépett pályára és több, mint 3200 passzolt yard és 12 TD mellé 13 interception is becsúszott. Nem olyan vészes egy újonctól, de pechjére nagy volt akkor a konkurencia: Luck (23 TD, 18 INT), Wilson (26 TD, 10 INT) és Robert Griffin III (20 TD, 5 INT) is rájátszásba vezette a csapatát, RGIII pedig még az év újonc támadójának járó díjat is elnyerte. Joggal érezhették a szurkolók, hogy megint (2000 óta 17. alkalommal) rossz irányítót választottak.

A szakértők és a rajongók is tévedtek

Egy első körös játékosnak muszáj játszania, muszáj időt adni neki. Tannehill a második évében is minden meccsén kezdő volt és bár a 8-8-as szezon nem ért rájátszást, ő maga rengeteget fejlődött. Javult a passzpontossága, a passer ratingje és a TD-INT aránya is annak ellenére, hogy a liga legborzalmasabb támadófala volt előtte. Ez a tendencia a 2014-es évre is igaz volt, pedig továbbra is gyenge támadófallal szerepelt.

Jól látható, ahogy Tannehill játéka évről-évre javul. 66%-os passzpontossága az 5. legjobb volt a tavalyi szezont végigjátszó irányítók közül. 92.8-as passer raringje, 27 TD-je és 12 INT-je szintén karriercsúcs. Mióta megérkezett az NFL-be, azóta szignifikánsan és konzisztensen fejlődik és vélhetőleg ez így is fog folytatódni. Miért?

A 2014-es szezon első felében (1-9. hét) 63,34%-kal passzolt 14 TD-t és 6 INT-t, míg a 10. és 17. hét között 69.25%-kal 13 darab hatpontos és 6 interception került a neve mellé. Ha csak a számokat nézzük, nincs olyan drasztikus változás. Ugyanakkor nem árt figyelembe venni azt, hogy a szezon első felében átlagosan a 16. helyen rangsorolt védelmekkel találkozott, a szezon második felében pedig átlagosan a 7. helyen rangsorolt védelmekkel. Ráadásul a 10. héten elveszítette a Dolphins a csapat legjobb offensive tackle-jét, Branden Albertet.

Annyira rossz, hogy már fáj

Többször is említettem a gyenge támadófalat és nem véletlenül. Az offensive line minden támadósor alapja, nélküle borzasztóan kellemetlen az élet a pályán.

A fenti gifet látva nem meglepő (a tackle komoly ellenállást tanúsít…), hogy Tannehill 56 sacket szenvedett el 2014-ben. Nem azért, mert sokat várt vagy rossz játékot próbált végrehajtani. Egyszerűen nem volt ideje még fel sem nézni, már beledöngölték a földbe.

A PFF adatai szerint a Dolphins támadófala volt a legrosszabb az egész NFL-ben. Összesen 210 sacket, siettetést és QB hitet engedélyeztek, ami a legtöbb volt 2014-ben. Tannehill helyzetét ráadásul az elkapói is nehezítették, hisz 8.-ok voltak a droppok tekintetében. Mindezek tükrében igenis elismerésre méltó, hogy nemcsak hozta az idény eleji szintet, de még javítania is sikerült rajta.

Miért lesz Tannehill még jobb 2015-ben?

Először is, mert jobb lett a csapat. Branden Albert visszatér az első héten, így a tavaly elsőkörös Ja’Wuan James visszamehet a baloldalra, Dallas Thomas pedig, aki tavaly tackle-ként a liga legrosszabb játékosa volt, guard lesz. Kiegészülve Mike Pouncey-val és a draftolt újoncokkal egy egész korrekt fal állhat össze. Valamint Ndamukong Suh és C. J. Mosley érkezésével rengeteget erősödött a védőfal is, jelenleg a liga egyik legjobb egységéről beszélhetünk. Ez ugyan indirekt módon (jobb mezőnypozíció, több visszaadott labda, kevesebb pont), de segíteni fogja Tannehill játékát. A direkt módra pedig ott vannak az új fegyverek.

Még ő is Tannehillt fogja segíteni

A csapat vezetősége gyakorlatilag egy az egyben lecserélte a teljes elkapó sort. A rendre elégedetlen és hisztiző, nem mellesleg sokat kereső Mike Wallace-t elcserélték, a helyére pedig érkezett a hasonló stílusú, fiatalabb, jobb kvalitású Kenny Stills. Brian Hartline helyére elhozták Greg Jenningst, valamint a draftról DaVante Parker személyében az egyik legtehetségesebb elkapó prospectet. A TE Charles Clayt lecserélték a rizikósabb (nagy agyrázkódás-faktorral rendenlkező), de a passzjátékoknál és pass protectionben is sokkal jobban használható Jordan Cameronra. Egyedül az újoncként hozott remek számokat hozó Jarvis Landry maradt meg a tavalyi kezdőből.

Az előrelépés elkapó és tight end poszton nyilvánvaló, de beszéljünk egy kicsit Tannehillről is. Prototípusa az újgenerációs irányítóknak: alapvetően zsebirányító, aki kellően mobilis és atletikus ahhoz, hogy szükség esetén maga szerezzen értékes yardokat

vagy meghosszabbítsa a játékot

Tannehill játéka meccsről-meccsre javuló tendenciát mutat. Jobban lát a pályán, jobban olvassa a védelmeket, türelmesebb, érzi a zsebet (gyakran szó szerint), valamint karrierje eddigi legjobb és legtehetségesebb offense-zével vág neki az új szezonnak. Nem gondolom, hogy ez csak a tavalyi szezon során mutatott teljesítményének a kozmetikázására lenne elég. Szerintem továbbra is tendenciózuson fog fejlődni, és az egyik legjobb irányítóteljesítménnyel fog előállni. Ha tippelnem kellene, akkor 4200+ passzolt yardot, 240+ futott yardot, 30+ passzolt TD-t, 9 vagy kevesebb INT-t és 100+ passer ratinget jósolnék neki 2015-re.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások