Connect with us

Fantasy

Fantasy: Top 14 QB

Ahogy egyre mélyebben benne vagyunk az augusztusban, úgy az NFL-rajongók körében egyre több szó kezd esni a fantasyről – az utóbbi egy hétben már nálunk is ezt láthattátok, mostantól pedig igazán magas fordulatszámon csapunk a lovak közé! Ma kezdődő sorozatunkban áttekintjük a legfontosabb fantasy posztokat, és elképesztően szubjektív véleményt formálunk arról, hogy kit, mikor és hogyan érdemes draftolni. A mai bejegyzésben a 2. legfontosabb fantasy pozícióval, az irányítókkal fogok foglalkozni: a 14 fős versenykiírásunk szellemiségében összeszedtem a 2015-ös év várhatóan legjobban teljesítő 14 QB-jét.

 

 

Az egyes játékosok mellé raktam egy ajánlott draftpozíciót is, de ezt azért óvatosan érdemes kezelni, hiszen a ligák egyedi sajátosságai teljesen más draftpozíciókat eredményezhetnek. Még egy apró kiegészítés: a listában szereplő 14 játékost 3 kategóriába osztottam be azzal a szándékkal, hogy az esetleges csere QB draftjához is segítséget nyújthassak:

 

  • Senki ellen nem cserélem le: Az ilyen irányítókat kizárólag a bye week-jükön veszem ki a kezdőből, így igazából nem is érdemes 2. QB-t draftolnom, majd a bye week környékén felkapom Genot a waiverről.
  • Borzasztó matchup esetén lecserélem: Ha azt látom, hogy a Seahawks defense ellen játszik az irányítóm, akkor elgondolkodok, hogy van-e a waiveren olyan QB, aki mondjuk épp a Jaguars ellen játszik, de második QB draftolása náluk sem igazán szükséges.
  • Rossz matchup esetén lecserélem: Az ebbe a kategóriába tartozó srácok esetében mindenképpen érdemes egy épkézláb cserét is behúzni a draft utolsó köreiben (Cutler, Dalton, Carr például), és ha épp kedvezőtlen matchupot látok, akkor nyugodt szívvel tudok változtatni.

 – SENKI ELLEN NEM CSERÉLEM LE –

 

1. Aaron Rodgers – Packers 

(1. kör vége – 2. kör eleje)

 

 

A tavalyi év MVP-je és legtöbb fantasy pontot szerző irányítója számára minden adott ahhoz, hogy az előző évben nyújtott teljesítményét megismételje. Amellett, hogy Aaron a liga egyik legjobb elkapó triójának (Nelson-Cobb-Adams) dobálhat, a Packers stabil futójátéka miatt a védelmek nem tudnak csak a passzjátékra koncentrálni, így semmi akadálya nem lesz annak, hogy Rodgers meccsenként egyszer megtalálja Nelsont egy 40 yardos passzal, és utána kiszórjon még 2-3 TD-t többi elkapójának. Ráadásul Rodgers nem nagyon hisz az interceptionökben: tavaly 38 TD-je mellett mindössze 5-ször adta el a labdát. MONSTER!

 

2. Andrew Luck – Colts

(1. kör vége – 2. kör eleje)

 

Luck már a negyedik évét kezdi meg a ligában, és bár minden évében kimagaslóan teljesített, valahogy a draft boardokon soha nem kúszott fel igazán magasra – legalábbis a Peyton-Rodgers-Brees trió mindig megelőzte. Ennek azonban idén vége, Luckot mindenütt a második legjobb fantasy QB-ként tartják nyilván! Rodgershez hasonlóan ő is dúskál a kiváló elkapókban, és bár a Colts a futójátéka igazi elterelésként nem fog működni, ezt könnyen kompenzálja a két Jaguars és Titans elleni találkozó várható hozama. Apró kiegészítés: Luckot semmiképpen nem ajánlom szívbajosabb játékosoknak, ugyanis hobbija, hogy a meccsek első két drive-ját követően negatív pontszámmal zárja egy-két int és fumble után.

 

– BORZASZTÓ MATCHUP ESETÉN LECSERÉLEM –

3. Ben Roethlisberger – Steelers

(3-4. kör)

 

Big Ben az utóbbi néhány év megingásai után régen látott magasságokban található a draft boardokon, ami nagy mértékben köszönhető annak, hogy tavaly ellentmondást nem tűrő játékkal (két 6 passzolt TD-s meccs, holtversenyben legtöbb passzolt yard a ligában) rukkolt elő. Nem meglepő módon Ben is egészen jó elkapókkal rendelkezik (lehet ez kell ahhoz, hogy valaki jó QB legyen?), és bár Roethlisberger játékában benne van egy-két bealvás, a teljes szezont nézve kifejezetten konzisztens teljesítményre számíthatunk.

 

4. Russell Wilson – Seahawks

 

(3-4. kör)

 

A Seahawks frissen megújított szerződésű irányítója erősen elüt az előző három játékostól: bár Wilson a levegőben közel sem annyira aktív, a földön annál inkább, tavalyi 849 yardjával a futók között is a 16. helyen zárt volna. Ez fantasy nyelven igazából annyit jelent, hogy Russell egy közepes, a labdával óvatosan bánó QB (Alex Smith?) és egy elfogadható RB (Chris Ivory?) ötvözete egy személyben, ami igencsak jó ajánlatnak tűnik. Elképzelhető, hogy Graham érkezésével Wilson a redzone-ban könnyebben fog tud passzolni, amely a futott TD-k passzolt TD-kké alakítását eredményezhetik, de úgy gondolom, hogy ez jelentős visszaesést nem fog jelenteni a pontszámában.

 

5. Peyton Manning – Broncos

(3-4. kör)

 

Ó, Peyton, te kis huncut! Az első két elképesztő denveri év után tavaly tömött sorokban álltak a fantasy játékosok (én is), hogy az első körben draftolják Manninget, aki a szezon első felében meg is hálálta ezt a bizalmat. Persze csak azért, hogy még jobban fájjon a pofára esés: Manning apró sérülését követően a Broncos a futást helyezte középpontba, ha pedig mégis passzolásra került sor, akkor Peyton jó ütemmel osztogatta az interceptionöket, kivégezve ezzel a fantasy szezonokat. Bár a sérülés elvileg elmúlt (39 évesen mondjuk óvatosan mondanék ilyeneket), de várhatóan továbbra is limitált szerepkörben láthatjuk Manninget, ami várhatóan ahhoz vezet, hogy hihetetlen pontszámok helyett csak egy „átlagos” „jó QB” teljesítményre számíthatunk az öregtől.

 

6. Drew Brees – Saints

(4. kör)

 

A Saints radikális csapatépítési elveinek köszönhetően Brees célpontjai egyszer csak eltűntek, így a másodéves Cookson és a veterán Colstonon kívül kétes minőségű elkapókat kell majd játékba hoznia. Ha nem Breesről lenne szó, akkor ez problémát is jelenthetne, de mivel Drew amúgy is szerette szétteríteni a passzait (= ne draftolj Saints-elkapót nagy reményekkel), így ez nem jelenthet különösebben akadályt a tavalyi holtversenyes legtöbb passzolt yard-cím megtartására. Jóval nagyobb kockázat az, hogy a hírek szerint a Saints run-heavy offense építésén dolgozik, ami viszont egész biztosan limitálni fogja az irányító szerepkörét – pont annyira, hogy Roethlisberger és Wilson is Brees elé csússzon a draft előtti listákon, az ismert történelem során először.

 

– ROSSZ MATCHUP ESETÉN LECSERÉLEM –

7. Philip Rivers – Chargers

(6. kör)

 

Bármennyire is szerettünk volna MVP-szezont összehozni Riversnek, az év második felében nyújtott teljesítménye (pl. a Miami elleni nullázás) sajnos nem tette ezt lehetővé, na de majd idén! Rivers fegyvertára alapvetően javult, érkezett Gordon, felépült Woodhead, az eddig is mély elkapóposztot pedig Royal távozása olyan mélyen nem rengette meg. A Chargers idén is egy átlagos, 8-8 körüli szezonra számíthat, amelyen Rivers meccsenként két passzolt TD-t fog szolgáltatni – ha pedig a tavalyi 18 interceptionjéből vissza tud venni, akkor rendkívül stabil alapot fog jelenteni bármely fantasy csapatban.

 

8. Matt Ryan – Falcons

(6. kör)

 

Ryan talánt Rivershöz tudnám leginkább hasonlítani a listámon: csendes, megbízható, tapasztalt QB-ról van szó, aki meccsről meccsre kiosztja a 2 TD passzát, amivel évről évre bekerül a Top 10 fantasy irányító listákba. Mattel kapcsolatosan aggályokat vet fel az Atlanta vesszőfutása (talán az új edzővel ez megoldódik), illetve a futójáték hiányosságába (ez meg igazából az idők kezdete óta így van a Falconsnál), így leginkább annak érdemes szurkolni, hogy Jones és White képesek legyenek egyszerre egészségesek maradni, hiszen a két kiváló elkapó garantálja irányítójuk folyamatos teljesítményét.

 

9. Cam Newton – Panthers 

(6. kör)

SuperCam nem csak az utóbbi idők legszórakoztatóbb irányítója, de a fantasy Top10-es listák kitüntetett szereplője is. Sajnos az újonc évében nagyon magasra tett léctől egyre inkább távolodni látszik Cam, mind a futási hajlandósága, mind a passzjátéka sikeressége terén akadnak problémák, így jelenleg leginkább a szegény ember Russel Wilsonjaként draftolhatjuk a Panthers QB-jét. Érzésem szerint Newtonban van egy kis steal potenciál, mivel az NFC South továbbra sem a védelmeiről híres, és úgy tűnik, mintha egy elkapó-gárda is összeállóban lenne a csapatnál.

 

 10. Tony Romo – Cowboys

(6. kör)

 

Az örökifjú Tony is a csendes, megbízhatóan termelő QB-k sorát erősíti, aki jellemzően nem a passzolt yardok kimagasló számával, hanem inkább a konzisztens TD-termeléssel és az INT-ek számával verekedi be magát a 10. helyre. Bár DeMarco Murray távozásával a futójáték biztosan visszaesik Dallasban, az előtte lévő támadófal továbbra is kiváló, Dez Bryant megaszerződésével a zsebében repülni fog a labdák után, sőt úgy tűnik, hogy a decembertől való rettegés leküzdésével a fantasy playoffban is nyugodtan kezdethetjük Romo urat.

 

11 Matthew Stafford – Lions

(7. kör)

 

Néhány évvel ezelőtt még azért állítottuk Staffordot a kezdőnkbe, mert ő volt a felelős Megatron „etetésérét”. Calvin tavalyi-tavalyelőtti sérülései azonban azt bizonyították, hogy Stafford saját jogán is képes konzisztens irányító lenni, és kedvenc célpontja hiányában is meg tudja találni a megfelelő elkapókat, bár néha elképesztően vacak meccseket is tud produkálni. Luck mellett talán leginkább ő az a QB, aki a meccsek vége felé közeledve elképesztően el tudja kapni a fonalat, így akit izgatnak az utolsó pillanatos fantasy fordítások, azoknak Stafford lehet a nyerőemberük.

 

12. Ryan Tannehill – Dolphins 

(7. kör)

 

Newtonnal ellentétes utat fut be a Dolphins irányítója, aki évről-évre egyre magabiztosabbnak tűnik, ami a fantasy pontszámában is tükröződik: tavaly a 9. legeredményesebb QB-ként zárta a szezont. Kvalitásairól bővebben ebben a posztban írunk, fantasy szempontból talán az lehet a releváns, hogy az eddig sem rossz teljesítményét a liga messze legrosszabb (QB protection szempontjából mindenképpen) támadófala mögött érte el, így amennyiben ezen a területen előrelépne a Miami, úgy Tannehill számaiban még bőven lenne növekedési potenciál.

 

13. Eli Manning – Giants

(7. kör)

 

Nem azért rakom ide Manninget, mert annyira szeretném, de ha konzisztens maradok a teljesítményalapú értékelési elveimmel, akkor nincs mit tennem: Eli jelenleg a 14 legjobb fantasy QB között van. A passzolt TD-kkel és a yardokkal eddig sem volt gond, az interceptionök számában pedig valamennyit sikerült előrelépnie (mármint jó értelemben véve, hátra), és tavaly meccsenként kevesebb, mint 1 (!!!!!) INT fűződött a nevéhez, ami az elkapógárda (OBJ) erősödésével várhatóan tartható tendencia lesz. Mindettől függetlenül érzékeny lelkületű játékosoknak nem ajánlanám a Giants irányítóját, Alex Smith például kevesebb pontot, de jóval stabilabb módon fog termelni minden héten.

 

14. Joe Flacco – Ravens 

(8. kör)

 

A lista utolsó helyére el tudtam volna képzelni még néhány jelöltet (Smith, Cutler, Dalton, Carr, Bridgewater?), de úgy gondolom, hogy a Super Bowl-győztes olasz csődör elit irányító talán egy fokkal magasabb szintent képvisel, mint a gond nélkül középszerű kategóriába sorolható társai. Amennyiben a Baltimore egyelőre kétséges állapotban lévő elkapói képesek felnőni a feladathoz (hiszen az FK! szerint SB-t kell nyerniük), Forsett pedig a tavalyi szintjét meg tudja közelíteni, úgy Flacco is képes lehet arra, hogy a fantasy csapatunk stabil irányítójaként átlagosan 15 pont felett teljesítsen.

 

???. Tom Brady – Patriots

(???)

 

És akkor itt van előttünk a friss Super Bowl-győztes, a legenda, aki a Deflategate-ben játszott szerepének köszönhetően jelen állás szerint arra kényszerül, hogy a fantasy szezon egynegyedét a kispadon töltse. Ami sok. Szerintem van annyira sok, hogy ne érje meg magas draft picket áldozni Bradyért, hogy aztán az első négy héten pánikszerűen állítsunk be Bortles-öket és Hoyereket a kezdőnkbe. Mások szerint azonban ez nem így van, az ADP-adatok alapján Tom a 10. legkeresettebb QB, és a 6. körben jellemzően elkel. Én ezt az álláspontot is megértem, azonban azt se felejtsük el, hogy Brady minden csodálatossága ellenére nem tartozik (soha nem is tartozott) a szűken vett fantasy QB-elitbe, így mindenkit óvatosságra intenék. Ha úgy látod, hogy Brady már stealnek tekinthető, akkor persze, kapd le a tábláról, de semmiképp ne úgy indulj a draftodra, hogy Brady megszerzése a célod!

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások