Connect with us

Beharangozó

Hall of Fame mérkőzés és nyolc legenda

Magyar idő szerint hétfőn, hajnali két órakor kezdődik a szokásos Hall of Fame mérkőzés. Hogy ez miért jó? Nos, mert egyrészt vége a hónapok óta tartó NFL-ínségnek, végre futball lesz a képernyőkön, valamint nyolc legenda kerül be a Hírességek Csarnokába és válik halhatatlanná. Róluk, nekik szól ez az egész felhajtás, mi pedig ennek megfelelően meg is emlékezünk valamennyijükről.

 

A Pittsburgh Steelerst és a Minnesora Vikingst érte a megtiszteltetés, hogy játszhatnak Jerome Bettis, Tim Brown, Charles Haley, Bill Polian, Junior Seau, Will Shields, Mick Tingelhoff és Ron Wolf beiktatásának ünnepén. A Steelers hatodszor fog pályára lépni HoF meccsen, míg a Vikingsnak ez lesz a negyedik részvétele. Szemtanúi lehetünk, ahogy Adrian Peterson pályára lép a tavalyi botránya óta (legalábbis egyes amerikai médiumok szerint), illetve, ha a szezon első két mérkőzésén nem is, de itt Le’Veon Bellt is láthatjuk pár play erejéig. Játszani fog a tavalyi év legtöbb passzolt yardjával rendelkező (Ben Roethlisberger) és legjobban teljesítő újonc irányítója (Teddy Bridgewater) is, bemutatkozik Mike Wallace és Brandon Boykin új csapatában, hogy az újoncokról ne is beszéljünk. A mérkőzést Cantonban, a Tom Benson Hall of Fame stadionban fogják lebonyolítani, mely vélhetően mindkét franchise-nak sokáig emlékezetes marad, hisz Tingelhoff a Vikings, Bettis pedig a Steelers ikonikus alakja volt.

Mick Tingelhoff, 1962-1978 Vikings, Center

Tingelhoffot a Vikings eredetileg szabadügynökként szerezte meg 1962-ben, ahol 17 évig volt a csapat kezdő centere. Karrierje során soha nem volt sérült, vagyis de, ám holmi beszakadt vádlikkal és törött újjakkal ő nem foglalkozott. Összesen 240 alapszakasz és 19 rájátszás mérkőzésen lépett pályára, valamint a Vikings mind a 4 Super Bowlján részt vett, bár győznie egyszer sem sikerült. Termelte az 1000 yardos futókat, elnyerte az év támadó-falembere díjat, 1964-től kezdve zsinórban 6 Pro Bowl meghívót kapott, valamint ötször az All Pro csapatba is beválasztották. 30 évet kellett várnia a beiktatásra a 70-es évek legjobb centerének.

Jerme Bettis, 1993-95 Rams, 1996-2005 Steelers, Running Back

A „Busz” az 1993-as draft 10. választásával került a Rams csapatába, ahol újonc évében 1429 yardot futott 4.9-es átlaggal úgy, hogy csak a 6. hét után lett kezdő. Természetesen ő lett az év újonc támadója, kvalitásait pedig a következő idényben is kamatoztatta egy 1000 yardos szezonnal. Az 1995-ös szezon már nem jött össze, a St. Louisba költöző Rams új vezetőedzője a passzjátékra helyezte a hangsúlyt, az 1/10-es Bettis pedig választás elé kényszerült: vagy fullback lesz, vagy trade. A Steelers egy 2. körös és egy 1997-es 4. körös picket adott a megállíthatatlan, brusztolós stílusáról elhíresült, 110 kilós futóért, aki cserébe hat 1000 yardos szezont hozott le egymás után.

Persze voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek ez idő alatt, 2005-ben csak azért nem vonult vissza, mert szülővárosában, Detroitban rendezték a Super Bowlt. A sors iróniája, hogy az utolsó héten rendezett Lions elleni mérkőzésen 3 TD-t is futott az Oroszlánok ellen, a győzelemmel pedig bejutott a Steelers a rájátszásba. Az AFC-t végigverve, a Seattle Seahawks elleni győztes Super Bowl után vonult vissza, mint minden idők 5. legtöbb yardot szerző futója.

Tim Brown, 1988-2003 Raiders, 2004 Buccaneers, Wide Receiver

Az igen vallásos családból származó Brown lett az első klasszikus elkapó (értsd: csak ezen a poszton játszott), aki elnyerte a Heisman trófeát úgy, hogy édesanyja kezdetben egyenesen megtiltotta neki, hogy focizzon. A hihetetlenül gyors, visszahordóként is remekül funkcionáló Timet Al Davis hatodikként választotta ki az 1988-as drafton. NFL-es karrierjét rögtön egy kick off return TD-vel kezdte, végül 43 elkapással, 5 TD-vel és 26.8 yardos visszahordó átlaggal zárta az évet. Ezek után érthető módon első csapatos All Pro lett és a Pro Bowlba is beválasztották. Második idényét sérülés miatt szinte teljes egészében az oldalvonal mellett töltötte, de szerencsére ez nem törte meg a karrierjét és 1993-tól kezdve kilenc éven át szállította az 1000 yardos szezonokat. Mr. Raider 240 mérkőzésen boldogította csapata szurkolóit, minden mérvadó franchise statisztikát ő tart sőt, 100. és egyben utolsó touchdownját a Raiders ellen szerezte igaz, már a Bucs színeiben. A 2004-es szezon után egy napra még aláírt „nevelő egyesületéhez” és Raiderként vonult vissza, akkor még az NFL történetének második legtöbb yardját (14.734) és harmadik legtöbb hatpontosát szerző elkapóként.

Charles Haley, 1986-91 és 1999 49ers, 1992-96 Cowboys, Defensive End/Outside Linebacker

Az NFL történelmének egyetlen játékosa, aki 5 Super Bowlt nyer. A 49ers az 1986-os draft 4. körében választotta ki, újonc évében 3-4es OLB-ként 12 sackkel nyitott, mellyel csapata legeredményesebb pass rushere volt. Ezt az állapotot hat évig sikerült fenntartania, majd összeveszett az edzőivel, összeverekedett Steve Younggal, csapata franchise irányítójával, a 49ers pedig elcserélte a Cowboysszal. Nem járt rosszul a trade-del, hisz Jerry Jones csapata 1992 és 96 között háromszor nyerte meg a Super Bowlt, ő pedig mindebből az alapszakaszban 34 sackkel, a Super Bowlokon 2.5 sackkel és egy kiharcol fumble-lel vette ki a részét, immáron 4-3-as endként. A Super Bowlokon szerzett 4.5 sackje szintén rekord. 96-ban súlyos hátsérülést szenvedett, amely után visszavonult, de két évre rá, egy utolsó szezonra visszatért a 49ershez és megszerezte a 100. sackjét karrierje során (összesen 100.5). Kétszer választották az NFC legjobb védőjének, hatszor ért el legalább 10 sacket, ötszörös Pro Bowlerként és kétszeres All Pro-ként akasztotta végleg szögre a sisakját.

Junior Seau, 1990-2002 San Diego Chargers, 2003-05 Miami Dolphins, 2006-09 New England Patriots, Linebacker

Junior Seau, az első Hall of Fame-be választott polinéz játékos története némiképp eltér a többi legendától, sajnos negatív értelemben. Az egykori 1/5-ös kiválóság a Chargers emblematikus alakja volt draftolása óta, 1991 és 2000 között minden évben All Pro-ba választották, ő volt a csapata legtöbb szerelést végrehajtó játékosa, 1992-ben pedig ő lett az év védője. 94-ben történelme első Super Bowljába vezette a franchise-t, bár győzni nem sikerült. 2002-ben visszaesett a teljesítménye, ezért a Chargers elcserélte Miamiba, ahol egy jó és két sérülésekkel tarkított szezon után visszavonult. Igaz, csak 4 napig, ugyanis a Patriots visszacsábította, ám a csúcsra a legendás Patriots-cal sem sikerült feljutnia. Az aktív játékot 2010-ben fejezte be, és mint ahogy látjuk, nem kellett sokat várnia a beiktatására, bár sajnos ezt már nem érhette meg. 2012-ben a legendás játékos saját kezűleg végzett magával (mellkason lőtte magát), melyet a rengeteg ütéstől kialakuló agyi degeneratív elváltozásnak tulajdonítanak (CTE – chronic traumatic encephalopathy). Emiatt a játékos családja perben áll az NFL-lel, mely végett nem engedélyezték, hogy Seau lánya beszédet mondjon a cantoni bemutatása előtt (a legfrissebb hírek szerint azonban meggondolták magukat az illetékesek, így mégis felszólalhat Sidney Seau). Valamint, érdekes módon a Chargers által draftolt, a Chargersben 13 évig játszó és Chargerként visszavonuló Junior Seau-t Patriots-mezben ábrázolják a Csarnok bejáratánál lévő plakáton.

Will Shields, 1993-2006 Chiefs, Guard

Egy újabb falember a Hírességek Csarnokában. Shieldst az 1993-as draft 3. körében választotta ki a Chiefs, aki újonc szezonjától kezdve instant kezdő volt, 14 éves karrierje során soha egyetlen mérkőzést sem hagyott ki. 224 mérkőzésen lépett pályára Chiefs mezben és 223 meccsen volt kezdő, ami franchise rekord. Újoncként segített a Chiefsnek megnyerni a divíziót 1971 óta először. Zsinórban 12-szer választották be a Pro Bowlba, háromszoros 1st team és négyszeres 2nd team All Pro volt karrierje során. Aktív részese volt többek között Priest Holmes 27 futott TD-s szeonjának 2004-ben.

William Patrick „Bill” Polian, 1984-92 Bills, 1995-97 Panthers, 1998-2011 Colts, General Manager

Ron Wolf, 1963-74 és 79-89 Los Angeles/Oakland Raiders, 1991-2001 Green Bay Packers, General Manager

Két nagyszerű GM, akik számos franchise-t felvirágoztattak és annyira hasonló karriert futottak be, hogy párhuzamosan mutatjuk meg legendás tevékenységüket.

Mindketten scoutként kezdték pályafutásukat, csak míg Poliannak nem sikerült maradandót alkotnia a Chiefsszel, addig Wolf a XI Super Bowlt megnyerő Raiders több kulcsfigurájának draftolásában is jeleskedett. Ugyanakkor Wolfnak sem jött minden össze, a Tampa Bay Buccaneers GM-jeként (1976-78) a csapat az első 26 mérkőzését elveszítette és a Jetsben töltött időszakban (1990-91) sem alkotott maradandót. Ám a Raidersnél eltöltött 23 éve alatt a csapat 17-szer zárt pozitív mérleggel, 8 AFC döntőt játszottak és három Super Bowlt, amelyből kettőt meg is nyertek.

Polian karrierje az érkezése előtt 2-14-es szezonnal záró Billsnél indult be, ahol 1/1-esnek elhozta Bruce Smith-t, az NFL máig regnáló sack rekorderét. Az irányítása alatt zsinórban háromszor jutott Super Bowlba a Bills, majd az általa összerakott csapat a kirúgása után még egyszer, de győzni egyszer sem sikerült. Menesztése után a Panthers csapott le rá. A frissen alapított csapat 7-9-cel kezdett, amire újonc csapat még soha nem volt képes, második évükben pedig 12-4-es szezont zártak és csak a későbbi győztes, a Brett Favre vezette Packers tudta őket megállítani. Az a Favre, akit Ron Wolf szerzett meg a Green Bay számára.

Wolf zsenialitását mutatja, hogy miután a Packers GM-je lett, egy első körös picket adott a Falconsnak Brett Favre-ért, aki az 91-es szezonban szinte egy percet sem játszott. A többit tudjuk. Favre legenda lett, az 1968-tól 1991-ig szinte bokszzsákként funkcionáló Packers pedig a liga legdominánsabb csapata. Wolf regnálása alatt mindössze a 49ersnek volt jobb győzelmi rátája, 1996-ban pedig Super Bowlt nyert a csapat. Ráadásul a jövőre is gondolt, hisz 1992-ben pedig felvett egy megfigyelőt a csapathoz, egy bizonyos Ted Thompsont, akinek többek között egy Aaron Rodgerst köszönhetnek Green Bayben. Thompsonon kívül még négy jelenlegi GM dolgozott Wolffal Wisconsinban, köztük a Seahawksos John Schneider, aki kis híján dinasztiát épített Seattle-ben. Bill Polian kezei alól ugyan nem kerültek ki remek GM-ek, de kétség kívül sikerült stílusosan „matchelnie” Wolf Green Bayi eredményeit.

98-ban érkezett az 1/1-es Coltshoz, majd egyetlen húzással megalapozta a franchise jövőjét. Ő draftolta Peyton Manninget anno, átlátva a Ryan Leafet övező hype-on, ami legalább akkora húzás volt, mint Favre megszerzése a túloldalon. A Manning vezette Colts lett a 2000-es évek legjobb mérlegű csapata és 2006-ban a Super Bowl győzelem is összejött. Polian érdemeit dicséri továbbá, hogy nem csak az immáron ötszörös MVP, a Favre rekordjait sorra döntögető Manninget szerezte meg, de akkoriban Colts csapatában csak elvétve lehetett nem általa draftolt játékost találni. És ha Wolfnak közvetett szerepe volt Rodgers megszerzésében, úgy a 2011-es Suck for Luck akciót és magát Andrew Luckot is betudhatjuk Polian búcsúajándékának.

Két zseniális GM és hat legendás játékos kerül be a Hírességek Csarnokába. Ám ami a legjobb, hogy végre kezdődik a futballszezon!

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások