Connect with us

Összefoglaló

Kiütés és ökölharc

 

Az eheti meccsdömpingre sem panaszkodhatunk, és bár ezen a héten talán egy kicsit kevesebb meglepetést kellett feldolgoznunk, jutott bőven érdekes fejlemény a tegnapi játéknapra is. Első összefoglalónkban három egészen egyoldalúra sikerült mérkőzésben mélyülünk el, valamint feldolgozzuk a két kevés pontos, nagyon küzdős mérkőzést is.

 

Kiütés: Bears @ Seahawks 0 – 26

 

A két nyeretlen csapat találkozóját ellentétes előjelekkel várták az ellenfelek: míg a Seahawks két tisztességes idegenbeli helytállást követően készült hazai szezonnyitójára, addig a Bears a Cards elleni súlyos vereséget követően Cutler nélkül készült a félelmetes CenturyLink Fieldre. Országos egyesnek nézett ki tehát a találkozó, és a csapatok mindent megtettek annak érdekében, hogy tartsák magukat az elvárásokhoz: a Seahawks magabiztos, bár nem zökkenőmentes játékot produkált, míg a Bears elsősorban azzal vetette észre magát, hogy minden támadássorozatuk punttal zárult.

 

A mérkőzés közepes intenzitással indult el, ugyanis a Seahawks offense nem tudott érdemben előre haladni (Wilson a meccset végül 235 passzolt yarddal zárta), pedig a sérülten pályára lépő, majd 5 snapet követően újra megsérülő Lynch-et helyettesítő rookie Thomas Rawls egészen hatékonyan dolgozott, és a meccs végére át is lépte a 100 yardot – az első félidőben azonban két Hauschka field goallal kellett megelégedniük a hazaiaknak. Nagy aggodalom mondjuk nem keletkezett ebből, ugyanis a defense tökéletesen zárta Clausen passzjátékát, és ebből kifolyólag Forte sem tudott kibontakozni, így a félidőre teniszeredménnyel, 6-0-val fordultak a csapatok. Az első félidőből még meg kell emlékeznünk a Seahawks csodálatos punt returnjéről, mely a tavalyi Rams-Hawks és a szombati Utah-Oregon meccsen is eljátszott “haha, nem is a visszahordó hordja vissza a puntot” optikai csalódását alkalmazta, itt most Richard Sherman hozhatott zavartalanul 64 yardot védők hiányában.

 

 

A második játékrészben aztán a Seahawks csak előszedte az új szezonra bekészített fegyvereit: a félidőt nyitó kickoffot Tyler Lockett 105 yard távolságból szállította vissza a célterületre. Rövid úton lezárásra került a Graham-gate is, a kihasználatlanságára panaszkodó tight endet Wilson folyamatosan kereste a labdákkal, ami végül 83 szerzett yardban, és egy gyönyörű 30 yardos TD-ben nyilvánult meg, gyorsan elcsendesítve a kritikus hangokat. Kritikában volt része Chancellornak is elnyúló holdoutja során, de a 12. ember gyorsan felejt, ugyanis a safetyt határtalan lelkesedés üdvözölte visszatérését követően, és bár túl sok dolga nem volt a mérkőzésen (a Bears egyetlenegyszer, 5 yard erejéig pofátlankodott be a Seahawks térfelére), mindenképpen jót jelent gyors visszatérése. Az utolsó negyedben aztán Hauschka még két mezőnygóllal foglalta keretbe a meccset, így a Seahawks megszerezte első győzelmét, és megkezdte a Cardinals üldözését. A Bears 0 szerzett pontjáról és Clausen 63 passzolt yardjáról nehéz sok pozitívumot mondani azon kívül, hogy ennél talán már csak jobb lehet?

 

Kiütés: 49ers @ Cardinals 7 – 47

 

Az NFC West eheti csoportrangadója szintén a viszonylag kockázatmentesen tippelhető meccsek közé tartozott, de azt talán még a legvérmesebb arizonai szurkolók sem gondolták volna, hogy a mérkőzés végkimenetelével kapcsolatos kérdőjelek az első hat percet követően eltűnnek. Kaepernick gondoskodott arról, hogy a fogadóknak ne legyen álmatlan éjszakájuk, és első két sikeres passzkísérletét egyaránt touchdownnal zárta – a problémát azonban az jelentette, hogy mindkét esetben picksix-jellegű pontszerzésről számolhatunk be, előbb Justin Bethel, majd Tyrann Mathieu hatékony támogatásával. Ez a teljesítmény természetesen rekord, az 1925 óta íródó futballstatisztikák szerint senkinek nem sikerült még ilyen hamar (pontosan 5 perc 57 másodperc alatt) két picksixet szereznie.

 

A pillanatok alatt bekapott két TD megzavarta a 49erst, ugyanis a csapat úgy döntött, hogy a továbbiakban sem tervez érdemben támadni. A Cardinals köszönte szépen a lehetőséget, és az első negyedben megkezdte az óra égetését – tehették, ugyanis az Ellington hiányában kezdővé előrelépő Chris Johnsonon nehezen talált fogást a 49ers D, így az RB 110 yardot tett fel a táblára, kereken 5-ös YPC mellett. A második negyedben Chris a gyűlő yardmennyiséget kiegészítette egy 6 yardról futott és egy 1 yardról vetődött TD-vel. Egy elakadó arizonai támadást követően a rögbiszörny Jared Hayne tartott bemutatót arról, hogy érdemes vele számolni, és egy szép 37 yardos punt retunt követően kiváló mezőnypozícióba helyezte csapatát.

 

Kaepernick pedig nem akart az asztal alatt kúszni, és egy sikeres Boldin-passzt követően egy 12 yardos fake-kel befutott az endzone-ba, megszerezve ezzel csapata egyetlen TD-jét. A 21 pontosra csökkenő különbség által okozott pánikot Palmer gyorsan kioltotta, miután a második félidő elején a negyedik Kaep interceptiont követően megtalálta a földöntúli formában teljesítő Fitzgeraldot a célterületen.

 A fontos kérdések ezzel eldőltek, de a Cards defense még egy safetyvel, az offense pedig még egy Fitz TD-vel nyomatékosította a csapat bejelentkezését az NFC West élére, meccsenként átlagosan 42 szerzett ponttal és közel 2 turnoverrel minden esélyük meg is lesz erre. A 49ers számára egyelőre nem látszik a fény az alagút végén, nem nagyon látszik az, hogy mi esélyük lehet például a jövő héten a nyugati partra érkező Packers ellen.

 

Kiütés Chargers @ Vikings 14 – 31

 

Ha csak a csapatok irányítóinak statisztikájára nézünk rá, akkor nem biztos, hogy jól tippelnénk meg a mérkőzés győztesét: míg Bridgewater 121 yardot és 1 INT-et tud felmutatni, addig a Chargers QB-k (direkt van a többes szám!) 309 yard, 2 TD, 1 INT teljesítményt hoztak össze. A meccset azonban fölényesen nyerte a Vikings, aminek egy egész egyszerű oka van: hát persze, hogy Peterson!  

 

Az egész éves kihagyásából visszatérő futó formája folyamatosan javult, a 49ers elleni botladozást feledtette a Lions elleni 192 all-purpose yarddal, a tegnapi mérkőzésen pedig már a TD-ket is elkezdte szállítani. Az első pontszerzése még egy teljesen hétköznapi 2 yardos power run volt, de második TD-jében már visszaköszönt az igazi Peterson: 43 yardos futásában kiváló irányváltásokat, stiff armot, és természetesen számos missed tackle-t élvezhettünk végig.

 

 

 

Az AP-showt a Chargers nem tudta ellopni, Rivers végig jelentős nyomás alatt játszott, a futójáték pedig nem volt képes húzóerőként működni, így a Chargers számára volt hízelgő, hogy a félidőre egy Allen TD-t követően mindössze három pontos hátrányban fordult a vendégcsapat. A második félidőben aztán gyorsan eldőlt a meccs eredménye, érkezett a már megénekelt 2. Peterson TD, majd a fullback Zach Line is beborult az endzone-ba, majd Rivers interceptionjét követően a 10. minnesotai szezonját ünneplő Chad Greenway is visszavitte a labdát az endzone-ba. A Chargers nem is bírta tovább a szenvedést, az ütésektől meggyötört Rivers a 4. negyedet már a kispadon töltötte, hogy onnan nézhesse végig, ahogy Kellen Clemens a közepesen motivált Vikings védők között tökéletes garbage time drive-val segítse boldog lezáráshoz Keenan Allen fantasy tulajdonosait.      

 

Ökölharc: Bucs @ Texans 9 – 19

 

Nem a történelem leglenyűgözőbb NFL-mérkőzését vártuk Houstonban, és nem is nagyon cáfolt rá az elvárásainkra a mérkőzés: az NFL jelenlegi két leggyengébb főcsoportjának alsóházi csapatai küzdöttek meg egy közepes színvonalú mérkőzésen. A két offense ennek megfelelően egy gyors puntcserével köszöntette a nézőket, de aztán Mallett megrázta magát, és Alfred Blue hatékony támogatásával összerakott egy tökéletes drive-ot, amelynek a végén egy habkönnyű átadással meg is találta DeAndre Hopkinst a célterületen.    

 

A Tampa nagyon igyekezett visszaszállni a mérkőzésbe, de támadásaik rendre kifulladtak a középpálya környékén, így az első pontszerzés érdekében végül még 58 yardról is bevállalták egy mezőnygólt, amelyet a rookie Kyle Brindza könnyedén értékesített. A lendület ezután nem is állt meg, Winston screen passzát követően Sims meghülyítette a Texans defense-t, és 32 yarddal és 3 missed tackle-lel később meg is érkezett az endzone-ba. Más kérdés, hogy összességében, mint ahogy ezt a videó is mutatja, a Bucs passzjátékát nem a tökéletes összhang jellemezte:

 

 

 

A második félidőben a Texans aztán megrázta magát, és két field goal mellett még egy TD-t is fel tudott rakni a botladozó Bucs védelem ellen a táblára. Ehhez a fellendüléshez inkább Alfred Blue-nak volt köze, mint a közepes teljesítményt nyújtó Mallettnek, a futó ugyanis 31 kísérletből 139 yardot szerzett, amit egy 20 yardos futott TD-vel koronázott meg. Bár (Fat) Randy (Bullock) az extra pontot kihagyta Blue TD-jét követően, ez a hiba semmiségnek tűnik Brindzához képest, aki 58 yardos bravúrját követően három field goalt (kettőt 40-en belülről) és egy extra pontot hibázott. A hobbimatematikusok ki is számolhatják, hogy ez a hiányzó pontmennyiség (10) pontosan a két csapat közötti pontkülönbségnek felel meg, így kiegyensúlyozottabb rugóteljesítmény mellett szorosabb végjáték alakulhatott volna ki.  

 

Ökölharc: Steelers @ Rams 12 – 6

 

A gyanúsan alacsony, gyanúsan hárommal osztható pontszámú eredmények gyakran engednek következtetni közepes színvonalú, brusztolós mérkőzésekre – St. Louisban is valami ilyesmit kaptunk, bár azt azért nem mondhatjuk, hogy a meccs híján lett volna az izgalmaknak. Az első izgalmas eseményhez a kezdő sípszóig sem kellett várnunk, ugyanis a Rams technikai stábja sikeresen felgyújtotta a pályát a bevonulást megtámogató tűzijátékkal, így végül 30 perc késéssel indult el a mérkőzés.   

 

 

A kickoffot követően további tűzijátékot nem láthattunk a pályán, de azt el kell ismernünk, hogy a Steelers hatékonyan tudott támadást építeni, nem kis mértékben a visszatérő Le’Veon Bellnek köszönhetően. Bell ellentmondást nem tűrően vette vissza a pozícióját a hiányában kiválóan teljesítő DeAngelo Williamstől (1 carry, 2 yard a Rams ellen), és 62 futott, 108 elkapott yarddal, valamint egy futott TD-vel vette a vállára a csapatát. A Rams-nek nem nagyon volt válasza a fejleményekre, Foles bizonytalanul játszott, a sérüléséből felépülő, hype-hiányban nem szenvedő Gurley pedig 9 yarddal segítette az amúgy is küszködő St. Louis-i futójátékot. A lassan csordogáló játékot a harmadik negyedben váratlan esemény terelte új mederbe: a Rams passz-siettetése elérte Big Bent, az irányító pedig egy szerencsétlen mozdulattal kifordította a térdét, így Vick már futhatott is fel a pályára.

 

Az új csapatában debütáló veterán elfogadhatóan teljesített, de érdemi előretörést nem tudott elérni, így 9-6-os állásnál Foles a game-winning drive lehetőségével indulhatott meg, de balul sikerült passzát Will Allen levadászta. A Steelers azonban csak field goalt tudott összehozni, így Foles még egy esélyt kapott a megváltásra, de ezzel sem tudott élni: 4&6-ra Brittnek passzolt, aki first downt érően húzta le a labdát. A bírói review azonban megváltoztatta ítéletét, és véleményem szerint helytelenül úgy ítélte meg, hogy a labda az elkapó kezét elhagyva a földhöz ért. Ezzel tehát a W betű a Steelershöz került, de szinte biztos vagyok abban, hogy ez a siker nem ért annyit így a szezon elején, hogy kompenzálja Ben 4-6 hetes hiányát – Vick számára fel van adva a lecke.

 

További négy mérkőzés összefoglalóját ITT olvashatjátok.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások