Connect with us

Összefoglaló

3 negyed szenvedés, parádés végjáték

Aki hétfőn ébren maradt (vagy felébredt) a Steelers – Chargers mérkőzésre, három negyeden át szidhatta magát, amiért nem a kényelmes ágyat és a szép álmokat választotta. Az első három negyedben ugyanis jóformán egyetlen értelmezhető drive-ot láthattak a kedves nézők, azt is rögtön a mérkőzés elején. Aztán a negyedik negyedben elindult a nagybetűs futball!

 

A Steelers kezdte a mérkőzést, egy 25 yardos Miller elkapáson kívül nem haladtak érdemben előre, puntolhattak is. Velük ellentétben a Chargers szinte ellenállás nélkül haladt végig a pályán, a négy meccses eltiltásából frissen visszatért Gates hathatós közreműködésével. Az első drive-ban 3 elkapása volt összesen 34 yardért, beleértve a 12 yardos tükörsima TD passzt is, ami kereken a 100. volt a kiváló tight end karrierjében.

Ezt követően viszont a védelmek vették át a stafétát a Qualcomm Stadiumban, egymás után hat puntot láthatott a díszes publikum, melyből négy sima three and out volt. Egyik csapatnál sem működött semmi. A Steelers futásaira a Chargers rendesen felkészült, sokkal jobban tartottak Belltől, mint Vick passzaitól, Weddle a fél mérkőzést a boxban töltötte, ezzel is segítve a futások sikeres levédekezését. Ennek ellenére a balra induló futások rendre ültek, szépen haladt Bell, de mivel a passzjáték semmilyen szinten nem tudta támogatni, csak egy FG-ig jutott a Vasas az első félidőben. Bell 89 futott yarddal zárta az első félidőt, ez több mint amit 10 csapat vasárnap az egész mérkőzésen elért a földön. A végén bepróbálkoztak ugyan egy Hail Mary passzal, de Jimmy Wilson lehúzta az end zone-ban Vick felk*rt labdáját, megszületett az első turnover a mérkőzésen, bár sokra nem mentek vele, lévén lepörgött az óra a félidő végén.

 

A harmadik játékrész ott folytatódott, ahol az előző véget ért: a támadósorok szenvedtek, a védelmek pedig parádéztak. Az állóvizet Jarvis Jones kavarta fel először, mikor kiütötte Gordon kezéből a labdát, amit sikerült a Steelersnek összeszedni, de pontra nem tudta váltani az ajándék labdát a Vasas.

 

A punt-háború egészen a harmadik negyed végéig folyt, amikor megtört a jég: Rivers passzát Antwon Blake halászta le és hordta vissza 70 yardon át az end zone-ig. Az utolsó 15-20 yardot gyakorlatilag kocogva-sétálva tette meg, unottan kerülgetve a Chargers játékosokat, akik nem törték magukat össze, hogy megállítsák a pontszerzést. Teljesen valószínűtlen módon ekkor a Steelers vezetett 10-7-re.

A Chargers az utolsó játékrészben elkezdett játszani, vagyis fogalmazhatunk úgyis, hogy elkezdték a playbook működőképes részeit alkalmazni, a rövid 5-7 yardos közép passzokat, amire a Steelers nem találta a megfelelő ellenszert. Először egy 58 yardos play végén FG-t értek el, majd gyorsan lezavarták a Pittsburgh támadóit, ezt követően egy 60 yardos drive-ot vezettek, aminek a végén megint Gates örülhetett, immár 101. TD elkapásának.

10-17-re vezetett ekkor a Chargers és alig több, mint 8 percet mutatott az óra. A Steelers szurkolók valószínűleg már feladták az egészet, ugyanis a Vick által vezetett offense-ben egyszerűen nem volt benne a pontszerzés lehetősége se, nem hogy egy hatpontosé. Ezt követően viszont minden NFL-t kedvelő egy életre megtanulta (már ha eddig kétsége lett volna), hogy egy mérkőzés az utolsó másodperc végéig tart!

 

Vick oda állt és elsült a keze, a labda pedig nyíl egyenesen Markus Wheaton kezébe hullott, aki meg sem állt vele a célterületig. 1 play, 70 yardos TD passz, 17-17, ez volt Wheaton egyetlen elkapása a mérkőzésen és Vick számait jól mutatja, hogy ezzel a passzal majdnem megduplázta a 3 negyed alatt elért passzolt yardjainak számát.

Riversék csak egy mezőnygóllal tudtak válaszolni, Vickéknek 2,5 percük maradt átmenni a pályán és legalább kiegyenlíteni. Két first down után elakadni látszott a támadás, és még nem voltak FG távolságban sem, és akkor Vick megint villant. 3rd&6-nál remekül vette észre a hatalmas középen tátongó területet, régi fényét idézve megindult, 24 yardot szerezve a csapatnak.

Az óra már egy percnél is kevesebbet mutatott, ezért egy kényszer spike-ot követően Heath Millert csak szabálytalanul sikerült megállítani, hogy bedőljön a labdával, 1 yardról jöhetett a Pittsburgh, ám az órán mindössze 5 mp maradt.

 

El lehetett kezdeni gondolkodni a Steelers oldalvonalán, hogy mi legyen. A biztos mezőnygól és az egyenlítés, a hosszabbításra bízva a mérkőzést, avagy gyáva népnek nincs hazája alapon neki menni, azt kockáztatva, hogy lepörög az óra és könyörtelenül bekerül az L betű a csapat neve mögé.

 

Tomlin pedig tökös volt, ráadásul nem is akárhogy, wildcat formációt választott, Bell megkapta a snapet és nekiindult, 1,5 yardnál úgy látszott megfogják, de valahogy sikerült begyötörnie, 24-20, 0 mp maradt, the end.

Hatalmas fordulatokat hozó negyedik negyedben sikerült a Steelersnek behúzni a győzelmet, és ehhez elegendő volt Vicktől egy passz és egy scramble. Gyakorlatilag ez a két megmozdulása volt értékelhető az egész mérkőzésen, de ezekkel a pokolból a mennybe szállt és 3-2-re módosította a Steelers mérlegét.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások