Connect with us

Összefoglaló

Egy sima, három fordított

Egy sima, és három fordított mérkőzés jutott vasárnap estéről nekem, de ha már ilyen fordított kedvünk nap, akkor először következzen a három fordított mérkőzés, majd a végén a sima – meg hát azért is jó a Packers összefoglalót a végére helyeznem, mert így nagyobb eséllyel olvassák át a kedves olvasók a Titans – Bills bekezdéseit is (kiváló meccs volt, tényleg). Akinek meg nem lenne elég ennyi a jóból, azok további összefoglalókat találhatnak erre és erre!

 

Bears @ Chiefs 18 – 17

 

Eldőlt, amikor…

Jay Cutler 23 másodperccel a mérkőzés vége előtt egy közepesen rosszul sikerült snapet felkapott a földről, és tökéletesen helyezte el a disznóbőrt az endzone-ba érő Forte kezébe, megszerezve az első Bears-vezetést a mérkőzésen.

 

Hogy történt?

A tegnap esti mérkőzés erőteljesen támaszkodott a csapatok előző fordulóban mutatott formájára: a Chiefs még mindig túlságosan hisz a mezőnygólok koncepciójában, a Bears pedig teljesen hihetetlen módon képes az utolsó percben fordítani. Pedig a mérkőzés nem így indult: a két legjobb elkapója nélkül játszó Cutler már az első negyedben óriásit hibázott, és a saját endzone-jából indított passzkísérletéből nem hogy safetyt, hanem TD-t szerencsétlenkedett össze az ellenfélnek. A Chiefs ezután át is vette a meccs irányítását, Maclin és Charles hozták a tőlük várható, a cserefutó De’Anthony Thomas megiramodásával pedig végül 14 pontos előnnyel vonultak a félidőre a csapatok.

 

A második játékrészben ott folytatódott a meccs, ahol abbahagyták a felek: a Chiefs habkönnyen sétált be ellenfele endzone-jába, azonban a 9 yardos vonalnál Charles megsérült, és elhagyni kényszerült a pályát – a legfrissebb hírek szerint ACL-szakadást szenvedett, ami nagyon kevés jót sejtet a kansasiek számára erre a szezonra. Azt ugyanis láthattuk, hogy az elit futó nélkül nincs esélye a főnököknek: a 2. félidő első labdabirtoklásából származó blokkolt FG-n kívül egyszer sem kerültek a pontszerzés közelébe sem, Smith önmagában nem volt képes a hátára venni a csapatot.

 

Pictured: baj

 

A medvék megszimatolták a vérszagot, és a 4. negyedben kétszer is végigvergődték magukat az összeroskadó Chiefs védelmet, és előbb Wilson, majd Forte segítségével megfordították a mérkőzés állását. A piros-fehéreknek végül 11 másodpercük maradt a csodatételre, amely Alex Smith clutch-ságát ismerve nem meglepő módon elmaradt: a szakvezetés olyan szinten nem bízott az irányítóban, hogy utolsó pillanatos hail mary helyett inkább mezőnygóllal próbálkoztak – 66 yardról azonban nem különösebben szokás betalálni, így a vendégek örülhettek.  

Clutchler akcióban! 

MVP: Nehéz lenne igazán kiemelkedő teljesítményt találni ezen a meccsen, így ha ló nincs, jó a QB is elven Cutlert jelölöm. A Bears irányítójának semmi nem jött össze az első félidőbe, így a vérmes szurkolók is nehezen gondolták volna, hogy a negyedik negyedben két 60+ yardos drive-val fogja majd megfordítani a mérkőzést úgy, hogy sem Jeffery, sem Royal nem állt a rendelkezésére.

 

 

Browns @ Ravens 33 – 30 (h.u.)

 

Eldőlt, amikor…

Nick Coons 32 yardról tökéletesen helyezte a két pózna közé helyezte a labdát, lezárva ezzel a hosszabbítást.

 

Hogy történt?

Az előző összefoglalóhoz hasonló ezen a mérkőzésen sem az első félidő alapján várt eredmény született. A Ravens a Steelers elleni sikertől felbuzdulva nagy lendülettel érkezett meg a pályára, és az első negyedben rögtön két TD-t is felpakolt a táblára, előbb Flacco sétált be az eltolódó védelem mellett 1 yardról, majd a „liga legjobb fullbackje” Juszczyk húzta le a QB 11 yardos átadását. A Browns ezzel szemben nehezen tudott felpörögni, a futójáték nem működött (az első félidőt követően Duke Johnson állt a legjobban futás tekintetében 5 carry, 6 yarddal), a passzjáték pedig akadozott – végül azonban csak sikerült háromszor is a rúgó Travis Coons komfortzónájába terelni a labdát, aki szembeszállva a clevelandi hagyományokkal egyszer sem hibázott.

 

A 14-9-ről induló második félidőre a védelmek nem tudtak rápihenni az irányítók között kialakuló pisztolypárbajra, így az offense-ek gyakorlatilag úgy szereztek TD-t, ahogy akartak. A Ravens oldalán előbb Flacco pörgette meg a fantasy pontjait még egy futott TD-vel, majd Forsett is megérkezett 1 yardról – McCown pedig vérszemet kapott, és előbb egy 10 yardos futással szerzett TD-t, majd a földön kívüli formában játszó Gary Barnidge farpofái közé helyezett egy touchdown-átadást, a meccs vége előtt 3 perccel pedig egy kétségbeesetten Crowellnek ejtett labdából a futó is beért a célterületre. A Cleveland tehát 3 pontos előnnyel indult az utolsó két percre, de a Justin Tuckert alkalmazó csapatnak nem kellett félnie, természetesen egyenlíteni tudtak egy mezőnygóllal, jöhet a hosszabítás!

 

Odell Beckham who? 

 

A Ravens azonban – az időközben kieső Justin Forsett hiányában – a ráadás első drive-jában nem tudott yardot gyűjteni, így a Browns passzolt yard-rekordját ostromló McCown kezébe került az irányítás, aki viszont a Barnidge-nak adott 19 yardos passzával beért az ellenfél térfelére. Innentől kezdve a meccs során szépen lassan felébredő Browns futójáték átvette a kezdeményezést és sorozatosan termelte a yardokat és a first downokat, így végül a Ravens 14-esén unta meg a lassú előrehaladást az edzői stáb, és küldte be a nem hibázó field goal unitot.

 

MVP:

Bár Coons 4/4-es rúgása és Gary Barnidge 139 yardja egyaránt megsüvegelendő, a mérkőzés hőse természetesen az a Josh McCown volt, aki ezen a meccsen mennybe ment. Az irányítónál minden volt, mint a búcsúban: 457 yardja mellé 2 passzolt és 1 futott TD-t, valamint sikeres kétpontost is gyűjtött, amivel a Browns történetének legtöbb yardot szerző QB-jévé vált. Persze kétkedők mindig maradnak: a meccs utáni interjún a tackle Joe Thomas így értékelte a McCown teljesítményét: „Rakják be Johnny-t, ennyit tudok mondani.”

 

 

Bills @ Titans 14 – 13

 

Eldőlt, amikor…

Stephon Gilmore lehúzta Mariota passzát a Titans potenciális game winning drive-jában.

 

Hogy történt?

Az elvakult Titans és Bills szurkolókat kivéve nem gondolom, hogy túl sokan idegeskedtek azért, hogy a streamet találjanak ehhez a mérkőzéshez – a valóság pedig a többséget igazolta, kevés pontos, alacsony színvonalú mérkőzésen végül a minőségibb játékosállománnyal rendelkező csapat győzedelmeskedett. A mérkőzés első felét a Titans uralta: míg a hazai csapat első három labdabirtoklásából többször first downt csinált, sőt egyszer még field goalt is szerzett, addig a Bills ezt a három lehetőségét inkább 3&outból következő puntra fordította. A pontszerzés szerencsére nem zavarta meg a csapatokat, és a második negyedben további négy lenyűgöző puntot láthatott a nagyérdemű, így végül 3-0-val zárták az első játékrészt – jó hír a Bills-szurkolóknak, Goodwin 14 yardos elkapásával végül a 2. negyed közepén összejött az a nagyon várt first down is.

 

A második félidő nagyon hasonló ritmusban folytatódott, azonban egy elejtett puntból a Titans véletlenül előrelépett 60 yardot a pályán, és ha már ott voltak, az amúgy a körülményekhez képest elfogadhatóan teljesítő Mariota vezetésével csak eljutottak a gólvonalig, ahol végül az új futóreménység, Antonio Andrews vetődött be a 10-0-s vezetésért. A Billsnek reagálnia kellett, és Tyrod Taylor újra megmutatta, hogy nem szabad túl hamar leírni, néhány rövid passzal, és összesen 53 személyesen vállalt futott yarddal hamar meg is érkezett az irányító a célterületre. A Titans igyekezett ritmust váltani, de field goalnál tovább nem jutottak, míg a Taylor randomgenerátor újra beindult, és ezúttal Chris Hogannel mutatott be páros gyakorlatot (46 yardos passz Hogannek, 4 yardos passz Hogantől Taylornak, 2 yardos TD passz Hogannek), amivel át is vette a vezetést a kékebbik csapat. Mariota végül két esélyt is kapott arra, hogy megpróbáljon fordítani, de egyszer sem sikerült túljutnia a saját 30-asán: előbb egy búcsúpuntot mutatott be a Titans, majd végül a már említett interception zárta rövidre a drive-ot.

 

Tyrod Taylor nyerője

 

MVP:

Bár mindkét csapat punterei becsületes teljesítményt nyújtottak, az MVP díjat végül csak Taylornak adományozom, aki 109 passzolt yardját 76 futottal egészítette ki. Igazi teljesítményét persze nem is a yardok fejezik ki, hanem az, hogy gyakorlatilag három végigaludt negyed után sikerült villantani, és egyedi megoldásokkal megfordítani a mérkőzést. Más kérdés, hogy a Titans erősen partner volt ebben, egy komolyabb csapat ellen bőven kevés lett volna ez a fellángolás(ocska).  

 

 

Rams @ Packers 10 – 24

 

Eldőlt, amikor…

Az első negyed végén Foles „Cooknak szánt” passzát a Packers újonca, Quinten Rollins kapta el, majd futott vele vissza 45 yardot a célterületre.  

 

Hogy történt?

Bármennyire is kiszámíthatatlan csapat mostanság a Rams, azért a Packers elleni idegenbeli upset nem nagyon volt benne a levegőben. Pedig ennél a vasárnapnál keresve sem találhattak volna jobbat a kosok, hiszen Rodgers emberemlékezet óta először dobott interceptiont a Lambeau Fielden, és ha már formába lendült, akkor mellérakott egy másodikat is (bár a jelenlegi szabályok alapján ez nem volt INT), és az egészet meghintette egy fumble-lel. Ettől függetlenül Rodgersnek igazából nem volt rossz meccse, 250 yardot és 2 TD-t dobált össze az eladott labdák mellett, a működőképes védelem pedig azt is viselte a zöldek oldalán, hogy érdemi futójátékot nem küldtek a Rams brutális front sevenje elé. (Más kérdés, hogy az egység brutalitása jelentősen csökken Chris Long kiválásával, akit a második játékrészben térdsérüléssel kellett levenni a pályáról.)  

 

19 meccs után ez a mozdulat nem kellett volna

 

Más kérdés, hogy nem is volt rá különösebben nagy szükség, ugyanis a Rams oldalán Foles intézkedett afelől, hogy a Packersnek ne nagyon kelljen aggódnia, ugyanis a mérkőzés során négy interceptionnel ajándékozta meg az ellenfelet. Ez a teljesítmény ahhoz vezetett, hogy a Rams legjobb passzteljesítményét az ismert történelem legrosszabb sikeres fake puntját összeimádkozó Johnny Hekker nyújtotta (1/1, 20 yard). A Rams meccsben maradását igazából a futójátéknak köszönhette, és egy ügyes Austin TD-t követően úgy tűnhetett, hogy nyitottá válhat a mérkőzés, de Rodgers természetesen nem hagyta ezt, és egy szolid 65 yardos James Jones TD-vel pontot tett a meccs végére: 5-0 a Packersnek!

 

Ekkora kaland a punterek élete? Megtudhatjátok Meskó Zoltántól!

 

MVP:

Bár a Rams újonc futója, Todd Gurley 160 yardos teljesítményével jogos igényt tartana az MVP címre, de egyelőre meg kell elégednie a csapata legjobbjának járó elismeréssel. Bár a meccs megnyeréséhez Rodgers stabil teljesítményének is bőven volt köze, de három labdaeladással nem szívesen adnék át neki trófeát, így inkább a két labdaszerzést (két INT, az egyikből picksix) bemutató újonc Quinten Rollins teljesítményét díjaznám, aki megmozdulásaival igazán sokat tett az 5. győzelemért.

 

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások