Connect with us

Összefoglaló

Egy sima, három fordított

Egy sima, és három fordított mérkőzés jutott vasárnap estéről nekem, de ha már ilyen fordított kedvünk nap, akkor először következzen a három fordított mérkőzés, majd a végén a sima – meg hát azért is jó a Packers összefoglalót a végére helyeznem, mert így nagyobb eséllyel olvassák át a kedves olvasók a Titans – Bills bekezdéseit is (kiváló meccs volt, tényleg). Akinek meg nem lenne elég ennyi a jóból, azok további összefoglalókat találhatnak erre és erre!

 

Bears @ Chiefs 18 – 17

 

Eldőlt, amikor…

Jay Cutler 23 másodperccel a mérkőzés vége előtt egy közepesen rosszul sikerült snapet felkapott a földről, és tökéletesen helyezte el a disznóbőrt az endzone-ba érő Forte kezébe, megszerezve az első Bears-vezetést a mérkőzésen.

 

Hogy történt?

A tegnap esti mérkőzés erőteljesen támaszkodott a csapatok előző fordulóban mutatott formájára: a Chiefs még mindig túlságosan hisz a mezőnygólok koncepciójában, a Bears pedig teljesen hihetetlen módon képes az utolsó percben fordítani. Pedig a mérkőzés nem így indult: a két legjobb elkapója nélkül játszó Cutler már az első negyedben óriásit hibázott, és a saját endzone-jából indított passzkísérletéből nem hogy safetyt, hanem TD-t szerencsétlenkedett össze az ellenfélnek. A Chiefs ezután át is vette a meccs irányítását, Maclin és Charles hozták a tőlük várható, a cserefutó De’Anthony Thomas megiramodásával pedig végül 14 pontos előnnyel vonultak a félidőre a csapatok.

 

A második játékrészben ott folytatódott a meccs, ahol abbahagyták a felek: a Chiefs habkönnyen sétált be ellenfele endzone-jába, azonban a 9 yardos vonalnál Charles megsérült, és elhagyni kényszerült a pályát – a legfrissebb hírek szerint ACL-szakadást szenvedett, ami nagyon kevés jót sejtet a kansasiek számára erre a szezonra. Azt ugyanis láthattuk, hogy az elit futó nélkül nincs esélye a főnököknek: a 2. félidő első labdabirtoklásából származó blokkolt FG-n kívül egyszer sem kerültek a pontszerzés közelébe sem, Smith önmagában nem volt képes a hátára venni a csapatot.

 

Pictured: baj

 

A medvék megszimatolták a vérszagot, és a 4. negyedben kétszer is végigvergődték magukat az összeroskadó Chiefs védelmet, és előbb Wilson, majd Forte segítségével megfordították a mérkőzés állását. A piros-fehéreknek végül 11 másodpercük maradt a csodatételre, amely Alex Smith clutch-ságát ismerve nem meglepő módon elmaradt: a szakvezetés olyan szinten nem bízott az irányítóban, hogy utolsó pillanatos hail mary helyett inkább mezőnygóllal próbálkoztak – 66 yardról azonban nem különösebben szokás betalálni, így a vendégek örülhettek.  

Clutchler akcióban! 

MVP: Nehéz lenne igazán kiemelkedő teljesítményt találni ezen a meccsen, így ha ló nincs, jó a QB is elven Cutlert jelölöm. A Bears irányítójának semmi nem jött össze az első félidőbe, így a vérmes szurkolók is nehezen gondolták volna, hogy a negyedik negyedben két 60+ yardos drive-val fogja majd megfordítani a mérkőzést úgy, hogy sem Jeffery, sem Royal nem állt a rendelkezésére.

 

 

Browns @ Ravens 33 – 30 (h.u.)

 

Eldőlt, amikor…

Nick Coons 32 yardról tökéletesen helyezte a két pózna közé helyezte a labdát, lezárva ezzel a hosszabbítást.

 

Hogy történt?

Az előző összefoglalóhoz hasonló ezen a mérkőzésen sem az első félidő alapján várt eredmény született. A Ravens a Steelers elleni sikertől felbuzdulva nagy lendülettel érkezett meg a pályára, és az első negyedben rögtön két TD-t is felpakolt a táblára, előbb Flacco sétált be az eltolódó védelem mellett 1 yardról, majd a „liga legjobb fullbackje” Juszczyk húzta le a QB 11 yardos átadását. A Browns ezzel szemben nehezen tudott felpörögni, a futójáték nem működött (az első félidőt követően Duke Johnson állt a legjobban futás tekintetében 5 carry, 6 yarddal), a passzjáték pedig akadozott – végül azonban csak sikerült háromszor is a rúgó Travis Coons komfortzónájába terelni a labdát, aki szembeszállva a clevelandi hagyományokkal egyszer sem hibázott.

 

A 14-9-ről induló második félidőre a védelmek nem tudtak rápihenni az irányítók között kialakuló pisztolypárbajra, így az offense-ek gyakorlatilag úgy szereztek TD-t, ahogy akartak. A Ravens oldalán előbb Flacco pörgette meg a fantasy pontjait még egy futott TD-vel, majd Forsett is megérkezett 1 yardról – McCown pedig vérszemet kapott, és előbb egy 10 yardos futással szerzett TD-t, majd a földön kívüli formában játszó Gary Barnidge farpofái közé helyezett egy touchdown-átadást, a meccs vége előtt 3 perccel pedig egy kétségbeesetten Crowellnek ejtett labdából a futó is beért a célterületre. A Cleveland tehát 3 pontos előnnyel indult az utolsó két percre, de a Justin Tuckert alkalmazó csapatnak nem kellett félnie, természetesen egyenlíteni tudtak egy mezőnygóllal, jöhet a hosszabítás!

 

Odell Beckham who? 

 

A Ravens azonban – az időközben kieső Justin Forsett hiányában – a ráadás első drive-jában nem tudott yardot gyűjteni, így a Browns passzolt yard-rekordját ostromló McCown kezébe került az irányítás, aki viszont a Barnidge-nak adott 19 yardos passzával beért az ellenfél térfelére. Innentől kezdve a meccs során szépen lassan felébredő Browns futójáték átvette a kezdeményezést és sorozatosan termelte a yardokat és a first downokat, így végül a Ravens 14-esén unta meg a lassú előrehaladást az edzői stáb, és küldte be a nem hibázó field goal unitot.

 

MVP:

Bár Coons 4/4-es rúgása és Gary Barnidge 139 yardja egyaránt megsüvegelendő, a mérkőzés hőse természetesen az a Josh McCown volt, aki ezen a meccsen mennybe ment. Az irányítónál minden volt, mint a búcsúban: 457 yardja mellé 2 passzolt és 1 futott TD-t, valamint sikeres kétpontost is gyűjtött, amivel a Browns történetének legtöbb yardot szerző QB-jévé vált. Persze kétkedők mindig maradnak: a meccs utáni interjún a tackle Joe Thomas így értékelte a McCown teljesítményét: „Rakják be Johnny-t, ennyit tudok mondani.”

 

 

Bills @ Titans 14 – 13

 

Eldőlt, amikor…

Stephon Gilmore lehúzta Mariota passzát a Titans potenciális game winning drive-jában.

 

Hogy történt?

Az elvakult Titans és Bills szurkolókat kivéve nem gondolom, hogy túl sokan idegeskedtek azért, hogy a streamet találjanak ehhez a mérkőzéshez – a valóság pedig a többséget igazolta, kevés pontos, alacsony színvonalú mérkőzésen végül a minőségibb játékosállománnyal rendelkező csapat győzedelmeskedett. A mérkőzés első felét a Titans uralta: míg a hazai csapat első három labdabirtoklásából többször first downt csinált, sőt egyszer még field goalt is szerzett, addig a Bills ezt a három lehetőségét inkább 3&outból következő puntra fordította. A pontszerzés szerencsére nem zavarta meg a csapatokat, és a második negyedben további négy lenyűgöző puntot láthatott a nagyérdemű, így végül 3-0-val zárták az első játékrészt – jó hír a Bills-szurkolóknak, Goodwin 14 yardos elkapásával végül a 2. negyed közepén összejött az a nagyon várt first down is.

 

A második félidő nagyon hasonló ritmusban folytatódott, azonban egy elejtett puntból a Titans véletlenül előrelépett 60 yardot a pályán, és ha már ott voltak, az amúgy a körülményekhez képest elfogadhatóan teljesítő Mariota vezetésével csak eljutottak a gólvonalig, ahol végül az új futóreménység, Antonio Andrews vetődött be a 10-0-s vezetésért. A Billsnek reagálnia kellett, és Tyrod Taylor újra megmutatta, hogy nem szabad túl hamar leírni, néhány rövid passzal, és összesen 53 személyesen vállalt futott yarddal hamar meg is érkezett az irányító a célterületre. A Titans igyekezett ritmust váltani, de field goalnál tovább nem jutottak, míg a Taylor randomgenerátor újra beindult, és ezúttal Chris Hogannel mutatott be páros gyakorlatot (46 yardos passz Hogannek, 4 yardos passz Hogantől Taylornak, 2 yardos TD passz Hogannek), amivel át is vette a vezetést a kékebbik csapat. Mariota végül két esélyt is kapott arra, hogy megpróbáljon fordítani, de egyszer sem sikerült túljutnia a saját 30-asán: előbb egy búcsúpuntot mutatott be a Titans, majd végül a már említett interception zárta rövidre a drive-ot.

 

Tyrod Taylor nyerője

 

MVP:

Bár mindkét csapat punterei becsületes teljesítményt nyújtottak, az MVP díjat végül csak Taylornak adományozom, aki 109 passzolt yardját 76 futottal egészítette ki. Igazi teljesítményét persze nem is a yardok fejezik ki, hanem az, hogy gyakorlatilag három végigaludt negyed után sikerült villantani, és egyedi megoldásokkal megfordítani a mérkőzést. Más kérdés, hogy a Titans erősen partner volt ebben, egy komolyabb csapat ellen bőven kevés lett volna ez a fellángolás(ocska).  

 

 

Rams @ Packers 10 – 24

 

Eldőlt, amikor…

Az első negyed végén Foles „Cooknak szánt” passzát a Packers újonca, Quinten Rollins kapta el, majd futott vele vissza 45 yardot a célterületre.  

 

Hogy történt?

Bármennyire is kiszámíthatatlan csapat mostanság a Rams, azért a Packers elleni idegenbeli upset nem nagyon volt benne a levegőben. Pedig ennél a vasárnapnál keresve sem találhattak volna jobbat a kosok, hiszen Rodgers emberemlékezet óta először dobott interceptiont a Lambeau Fielden, és ha már formába lendült, akkor mellérakott egy másodikat is (bár a jelenlegi szabályok alapján ez nem volt INT), és az egészet meghintette egy fumble-lel. Ettől függetlenül Rodgersnek igazából nem volt rossz meccse, 250 yardot és 2 TD-t dobált össze az eladott labdák mellett, a működőképes védelem pedig azt is viselte a zöldek oldalán, hogy érdemi futójátékot nem küldtek a Rams brutális front sevenje elé. (Más kérdés, hogy az egység brutalitása jelentősen csökken Chris Long kiválásával, akit a második játékrészben térdsérüléssel kellett levenni a pályáról.)  

 

19 meccs után ez a mozdulat nem kellett volna

 

Más kérdés, hogy nem is volt rá különösebben nagy szükség, ugyanis a Rams oldalán Foles intézkedett afelől, hogy a Packersnek ne nagyon kelljen aggódnia, ugyanis a mérkőzés során négy interceptionnel ajándékozta meg az ellenfelet. Ez a teljesítmény ahhoz vezetett, hogy a Rams legjobb passzteljesítményét az ismert történelem legrosszabb sikeres fake puntját összeimádkozó Johnny Hekker nyújtotta (1/1, 20 yard). A Rams meccsben maradását igazából a futójátéknak köszönhette, és egy ügyes Austin TD-t követően úgy tűnhetett, hogy nyitottá válhat a mérkőzés, de Rodgers természetesen nem hagyta ezt, és egy szolid 65 yardos James Jones TD-vel pontot tett a meccs végére: 5-0 a Packersnek!

 

Ekkora kaland a punterek élete? Megtudhatjátok Meskó Zoltántól!

 

MVP:

Bár a Rams újonc futója, Todd Gurley 160 yardos teljesítményével jogos igényt tartana az MVP címre, de egyelőre meg kell elégednie a csapata legjobbjának járó elismeréssel. Bár a meccs megnyeréséhez Rodgers stabil teljesítményének is bőven volt köze, de három labdaeladással nem szívesen adnék át neki trófeát, így inkább a két labdaszerzést (két INT, az egyikből picksix) bemutató újonc Quinten Rollins teljesítményét díjaznám, aki megmozdulásaival igazán sokat tett az 5. győzelemért.

 

 

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!