Connect with us

Összefoglaló

Kalandok Londontól nyugatra

Miután a többiek jól megleptek azzal, hogy saját cikkeikben (itt és itt) 4-4 tanulságot osztottak meg a meccsekről, így előre is elnézést kérek tőletek, hogy mindössze három gondolatot kapcsoltam a mérkőzésekhez. Kompenzációként fogadjátok azt a fantasztikus együttállást, hogy az összefoglalóban szereplő meccsek során szépen keletről nyugatra végigutazzuk a világot, és Londontól San Diego-ig tekintjük át, hogy mi is történt a tegnapi napon.

 

Jets @ Dolphins (London) 27 – 14

(nyugati szélesség 0.1275°)

 

1. A passzaiddal érdemes az elkapóidat célozni! Bár továbbra is tartom, hogy nem Tannehill a Dolphins első számú problémája, de a Londonban nyújtott teljesítmény mellett nem lehet szó nélkül elmenni: 43%-os passzpontosság, 2 TD / 2 INT, 200-nál kevesebb passzolt yard volt az irányító mérlege. Lehetne itt hivatkozni a Jets pass rushára és erős secondaryjére, de a meccset végignézve sajnos inkább az látszott, hogy Tannehill egyáltalán nem volt szinkronban az elkapóival, rendszeresen 5-10 yardokkal dobta túl őket, és összességében az egész passzjátéka kilátástalan volt. Mi a megoldás? Lapozz a 3. pontra!

 

2. Járt utat járatlanért el ne hagyj! A Jets viszonylag pontosan kialakította a sikerhez vezető játékképet: sok futással megölik az órát, a pass rush és a secondary együttműködésével pedig turnovereket kényszerítenek ki. A szezon első két meccsén ezt sikerült is követni, az Eagles ellen azonban zavar támadt az erőben, úgyhogy gyorsan korrigált is az edzői stab: a felépülő Ivory 29 futásából 166 yardot szedett össze (5,7 YPC), a védelem pedig a múlt heti chicagoihoz hasonló puntsorozatra kényszerítette a Dolphinst, hogy aztán a második félidőben két redzone interceptionnel összeroppantsa a Miami esélyeit.

 

3. Bűnbakra mindig szükség van. A Dolphins lassan belenő az “AFC Ramse” szerepbe: bármennyire is jónak tűnik a játékoskeret, a csapat nem képes konzisztens teljesítményt nyújtani. De tényleg: adott egy fiatal franchise QB, fiatal, tehetséges elkapók, vállalható futók, (szörnyű O-line), összeszedett védelem, benne a 100M $-ért igazolt Suh-val, az eredmények mégsem jönnek, így a vezetőség joggal gyanakodhat Philbinre. Az offense játékhívások pontatlanok, Millert nem hagyják futni, a védelem csapnivaló, Suh megkérdőjelezi a játékhívásokat, és ha ezt a szezont meg akarja menteni a Phins (még semmi nincs veszve), akkor most jött el az idő arra, hogy tiszta lapot nyitva egy olyan vezetőedző kezébe kerüljön a csapat, aki képes áttörni a középszerűségen.

 

Reakciók a Dolphins idei teljesítményére      

Chiefs @ Bengals 21 – 36

(nyugati szélesség 84.5167°)     

 

1. Végy két jó futót! Ahhoz képest, hogy 2013-ban még azon aggódhattak a Bengals-szurkolók, hogy Green-Ellis kiöregedésével mi lesz a futójáték sorsa, mára ott járunk, hogy egyértelműen kimondhatjuk, hogy a liga legjobb RB-párosa Cincinattiben található. A fantasy tulajdonosok bánatára nehéz megmondani egy adott meccs előtt, hogy melyik futó kerül előtérbe, a tökéletesen működő running offense-ben mindenki megtalálja a helyét: Hill a gólvonalnál működve 40 yardot és 3 TD-t, a mezőnyben dolgozó Bernard pedig 62 yardot és 1 TD-t szedett össze. Az összesített yardmennyiség ugyan nem tűnhet soknak, de szegény futóknak a 3. pontban bemutatott okok miatt nem volt lehetőségük többet gyűjteni.      

 

2. Szégyen a rúgás, de nem is hasznos. Nagy gratuláció a Kansas City másodéves kickerének, Cairo Santosnak, aki beállította az egy meccsen szerzett mezőnygólok franchise rekordját (7 db). A liga jelenlegi rúgási pontosságát áttekintve igazán boldogak lehetnek Andy Reidék az aranylábú rúgójukkal, aki sem közelről, sem távolról (kétszer is 51-ről) nem hibázott, és összesen 267 yardot rugdosott össze. Az örömködés egyetlen gátja az, hogy egész egyszerűen értelmezhetetlen az, hogy a Chiefs az előnyét folyamatosan TD-kkel növelő Bengals ellen miért elégedett meg a mezőnygólokkal a második félidőben. Kockázatvállalás nélkül ezt a meccset nem lehetett megnyerni, a második félidő minden egyes field goalja távolabb helyezte a Chiefst a győzelemtől – ha két 4. kísérletből csak egyből lett volna TD, akkor is jobban járt volna a csapat.    

Kicker-rajongóknak kötelező – 7 FG 1,5 percben   

 

3. Végy egy elit irányítót! A Bengals futók csak a TD-ket gyártották, yardokat nem volt alkalmuk szerezni, ugyanis az ihletett formában játszó Dalton szemtelenül szétpasszolta a pályát. Az irányító rendkívül meggyőzően uralta a játékot, ráadásul hosszú játékai is tökéletesen ültek, 4 elkapója is összeszedett 30 yard feletti átadást (Alex Smith ábrándozva nézte ezt a pálya széléről, és végül neki is sikerült 2 ilyen passzot összeraknia). 4 forduló után Dalton a liga 2. legjobb QB-ja (Brady bye-ja mondjuk rásegített erre), 1187 yard, 9 TD / INT, 67%-os pontosság – ha ez így megy tovább, akkor lehet, hogy át kell gondolnunk a Bengals első körös kiesésével kapcsolatos “poénjainkat”?

 

Rams @ Cardinals  24 – 22

(nyugati szélesség 112.0667°)

 

1. A divízión belüli és a divízión kívüli Rams két másik csapat. Legalábbis valami ilyesmit kell feltételeznünk, ugyanis a formális logika nehezen tudja megindokolni, hogy egy csapat hogyan tudja megverni a Seahawkst és a Cardinalst, úgy hogy esélye sincs a Redskins és a részben Vick-vezette Steelers ellen. Bár a végeredmény egészen szorosra sikeredett, már a kickoffnál kiharcolt fumble, és az azt megbüntető Foles TD után érezni lehetett, hogy a Rams ezt a meccset be fogja húzni. A defense éles volt, a pass rush 4 sacket jegyzett, és Palmer is belekényszerült egy interceptionbe, az offense pedig végrehajtotta a kötelezőt, Foles 3 TD passzt osztott ki, ebből kettőt a 96 yardot szerző Tavon Austinnak, de ez a meccs mégsem róluk szólt, hanem…

Helmet catch után helmet interception    

 

2. A türelem rózsát terem. …Todd Gurley-ről. A Rams elsőkörös draft pickjét eleinte óriási hype övezte, de az elhúzódó sérülése miatt kihagyott első két forduló után visszafogottabbak lettek az elvárások. A rookie végül a Steelers elleni TNF-en már pályára lépett, de a 9 yardos teljesítménye nem különösebben hatott meg senkit. A Cards ellen aztán eljött Gurley ideje, a korai vezetésnek köszönhetően a Rams nyugodtan futhatott, a futó pedig köszönte a bizalmat, és 155 yardot fel is tett a táblára. Az igazi pozitívum azonban nem is a nettó yardmennyiség, hanem az, hogy Gurley rendkívül éretten, konzisztensen játszott, és amellett, hogy nagy játékokat is húzott (52 yardos futás), amikor kellett, akkor tökéletesen tudott figyelni az óra lepörgetésére is. Ha nem újul ki a sérülése, akkor a szezon további részében top10-es teljesítményt várok az újonctól.    

 

3. Senki sem tökéletes. Na, jó, azt azért senki nem gondolta volna, hogy a Cardinals tökéletes csapat lenne, de a Rams ellen azért a többség magabiztos győzelmet várt – mi okozta hát ezt a vereséget? Nem is olyan könnyű ezt megmondani, ugyanis mind Palmer, mind Chris Johnson, mind az elkapók jó napot zártak, azonban az igazi átütő erő valahogy hiányzott a csapatból. Valamennyire hibáztatható az újonc David Johnson is, akinek a kick off fumble-je és a TD-passz dropja biztosan nem hiányzott, de az igazi problémát azt okozta, hogy a Rams defense jól dolgozott a Cardsszal szemben, és 5 field goal mellett csak a 4. negyed végén engedélyezett TD-t. Ahhoz, hogy a Cardinals egy szinttel feljebb tudjon lépni, egész biztosan javítaniuk kell a red zone hatékonyságukon (három field goal is 30-on belülről született).    

 

 

Browns @ Chargers 27 – 30

(nyugati szélesség 117.1625°)    

 

1. Jó QB-nak o-line sem kell. Ahhoz képest, hogy a Chargers eredeti kezdő ötöséből hárman is a pályán kívülről követték az összecsapást, Philip Rivers nem jött zavarba, és a tőle megszokott hatékonysággal osztott ki 358 yardot és 3 TD-t. Rivers nagy meccsében elkapói is partnerek voltak, hiszen Woodhead és Inman egyaránt 60 yard feletti átadással javította a statisztikáját. A legnagyobb köszönetnyilvánítást azonban a Browns defense érdemli, akik mindössze 2 sacket tudtak elérni az instabil fal ellen, Haden hiányában pedig sem a checkdownok, sem a mélységi passzok ellen nem tudtak hatékonyan védekezni.    

 

2. McCown stabilizálta a kezdő pozícióját (legalább még egy meccsig). Bár az öltözőből érkező hangok szerint a Browns játékosak boldogabbak lettek volna, ha Johnny Football irányítja őket, a McCown által mutatott játék egy darabig elhallgattatta a kétkedőket. A veteran QB passzainak 78%-a pontos volt, és összesen 356 yardot termelt, TD-t passzolva az elkapóként felálló Duke Johnsonnak és a tight end csodagyerek Gary Barnidge-nek. Ha meg elakadt a futójáték, akkor érkezhetett a 125 scrimmage yardot összehozó Crowell, vagy a mind a négy mezőnygólját értékesítő Coons.    

 

3. A Browns mindig Browns marad. A két irányító tehát stabil játékot mutatott be, ennek megfelelően a mérkőzés eredménye is folyamatosan szoros volt: a Browns a two-minute warning előtt tökéletes nyolcpontos drive-val egyenlítette ki a meccset. Az utolsó percben Rivers Woodhead hathatós segítségével a 20 yardosig jutott előre, Lambo viszont mellélőtte a 39 yardos game-winning field goalt, hosszabbítás! Azonban, mint kiderült, a Cleveland frissen igazolt CB-je, Tramon Williams lesre futott a kísérletnél, így azt megismételhette a Chargers, Lambo pedig 34 yardról nem hibázott – ez a fegyelmezetlenség pedig el is vette a győzelem esélyét a Brownstól.    

Megérte-e? 

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások