A számok nem hazudnak – szokták mondani. Ez azonban csupán akkor igaz, ha a jó számokat nézzük. A NFL statisztikái sok esetben jól tükrözik egy-egy játékos teljesítményét, azonban egyrészt a statisztikák nagy része összefüggésben áll más mutatókkal, másrészt sok mindent nem is tudnak mérni – bármily meglepő is ez az NFL világában, ahol sokszor mondjuk, hogy mindenre van statisztika -, harmadrészt pedig rengetegszer vezetnek félre minket.
Biztos, hogy jól mutatja egy irányító teljesítményét, hogy hány yardot passzolt? Lehetséges, hogy az összes passzát a line of scrimmage környékére dobta az irányító, az elkapók pedig a jó blokkoknak és egyéni teljesítményüknek köszönhetően 80 yardos TD-ket szereztek. Erre nem igazán mondhatjuk, hogy a QB kiemelkedő volt, viszont ha csak a statisztikáira nézünk rá, akkor egyből az egekig magasztalhatjuk. A Pro Football Focus elemzőit nem érdeklik ezek a statisztikák, ők minden egyes játékot kielemeznek minden egyes játékosról és osztályoznak is minden egyes playt. Ezeket összeadják és megkapják, hogy hogyan teljesített a játékos az adott napon. Ez egy sokkal pontosabb képet adhat számunkra 1-1 játékosról.
Ezek – és sok más dolog – kapcsán a PFF magyar elemzőjével, Buday Zolival beszélgettünk:
Kezdjük az elejéről. Hogyan ismerkedtél meg az amerikai foci világával? Melyik a kedvenc csapatod és miért?
Ugyanúgy, mint sokan másoknak, nekem is a Sport TV hozta el az életembe az amerikai focit, amikor úgy döntöttek megmutatják a Carolina Panthers–New England Patriots Super Bowlt. A mérkőzés előtti héten volt egy szabályismertető kisfilm, amit pont elkaptam, amikor adták a TV-ben és utána vasárnapig próbáltam minél több mindent megtudni a két csapatról. Tulajdonképpen a kedvenc csapatom is innen jött, mert ha arra a meccsre választottam egy csapatot, akkor úgy voltam vele, hogy nekik fogok szurkolni utána is. Olvasgatva az újságokat ez a hatodik körben választott irányító elég szimpatikus volt, ahogy cseréből előlépve lett kezdő irányító. Akkor még nem tudtam mibe nyúlok bele azzal, hogy a Patriotsnak szurkolok.
Hogy kerültél a PFF-hez? Azoknak, akik esetleg nem tudnák, elmondanád, hogy mit is csináltok másképp, mint bárki más?
A PFF (Pro Football Focus) egy olyan cég, amely elemzi minden egyes mérkőzés minden egyes játékában minden egyes játékos teljesítményét. Ilyen elemzésekkor függetlenítjük egy játékos teljesítményét a többiekétől és a játék eredményétől is. Ha Tom Brady a mérkőzés utolsó drive-jában odadobja Landon Collinsnak a labdát, de a védő elejti azt, akkor az hiába kerül be úgy az irányító statisztikájába, hogy 0/1, az egy negatív játék volt, ahol rossz döntést hozott. De ez a másik irányba is igaz, ha Cam Newton bedobja 45 yardról a labdát két védő között pontosan Devin Funchess kezébe, de az elkapó elejti azt, akkor azért Newton kap egy pozitív értékelést, mert onnantól már nem rajta múlott, hogy nem lett belőle nagy játék.
És hogyan kerültem oda, hogy én is ezt csináljam? Körülbelül 3-4 éve egy új szintre lépett az érdeklődésem az amerikai foci iránt. Volt alkalmam a Nemzeti Sport Online tudósítójaként kijutnom NFL meccsekre, majd pedig elkezdtem angolul blogolni illetve Twitteren is próbáltam felvenni a kapcsolatot kinti NFL szakértőkkel, különböző interjúkat csináltam. Elég sok kinti újságírótól kaptam jó visszajelzést és ekkor úgy gondoltam miért ne lehetne megcsinálni azt, hogy az ember ezzel foglalkozik főállásban. Ekkor nagyjából fél éven át elég sok különböző, többnyire gyakornoki, pozícióra jelentkeztem, és amikor 2014 szeptemberében a PFF hirdetését megláttam akkor oda is jelentkeztem. Ekkoriban a Football Outsidersnél foglalkoztam meccsek statisztikai lejegyzésével majd pedig 2014 októberében vettek fel a Pro Football Focushoz és „mentem át oda”.
Arról pedig, hogy milyen szintet képvisel a cég, azt hiszem elég annyit elmondani, hogy nem más vásárolt 2014-ben tulajdonrészt a cégben, mint Cris Collinsworth, a vasárnap késő esti mérkőzések szakkommentátora, korábbi NFL elkapó. Azért nem mondom, hogy nem megmosolyogtató néha attól az embertől emailt kapni, akit több százmillió ember hallgatott amint Malcolm Butler megnyerte a Super Bowlt a Patriotsnak.
Mi pontosan a feladatod a PFF-nél? A játékosok értékelése, minden játék pontozása? Hogy zajlik ez a folyamat? Megkapsz X játékost és minden egyes snapjét kielemzed, majd adsz rá egy osztályzatot?
Amikor felvettek tavaly, akkor úgynevezett „player participation”-nel foglalkoztam. Ez abból áll, hogy feljegyzed minden egyes játéknál, hogy melyik játékosok vannak a pályán és nekik mi az elsődleges feladatuk (blitz, pass protection, stb.). Ez az egyik fő folyamat a Pro Football Focusnál.
A másik fő folyamat – és talán az, amit mindenki jobban ismer – az az elemzés. A tavalyi szezon után többen kaptunk emailt, hogy kellenek új elemzők, úgyhogy akik tavaly player participationt csináltak azok jelentkezhetnek elemző tréningre az offseason alatt. Ez a tréning eléggé összetett volt, tulajdonképpen márciustól augusztusig zajlott és úgy tudom nem is teljesítette mindenki sikerrel.
A tréningnek köszönhetően tehát idéntől én nekem az elemzés a feladatom. Mindenki kap meccseket, amiket osztályoz. Ehhez van egy külön programunk, amibe be kell vinni az adatokat és az osztályzatokat. Ilyenkor két képernyő van előttem, az egyiken a mérkőzést nézem vissza, a másikon pedig a programba viszem be a statisztikákat illetve az osztályzatokat. Én egy héten általában egy NFL és öt egyetemi meccset elemzek.
Emellett cikkeket is szoktunk írni a honlapunkra. Általában azokról a meccsekről kell írnom valamit, amelyeket osztályoztam. Az utolsó szerepköröm pedig a média kiszolgálása. Minden NFL csapatra van nálunk egy ember, aki az adott csapattal foglalkozó újságírókkal tartja a kapcsolatot és segít nekik, ha van esetleg valamilyen kérdésük vagy szükségük lenne valamilyen statisztikára. Én a New York Giants-cel foglalkozó újságírókért vagyok felelős.
Hogyan zajlik egy ilyen tréning, mire terjed ki? Lehet-e meccset “kérni” vagy teljesen random, vagy van “saját” csapatod? A Giantsekkel való kapcsolattartás az csak ügyfélkapcsolati management vagy sales is?
A tréning során tulajdonképpen végigvesszük, hogyan kell statisztikákat feljegyezni, illetve külön szakasz van annak a megtanulására, hogy a futó- illetve passzjátékokat hogyan kell értékelni.
Szezon közben mind az egyetemi, mind az NFL meccseknél eléggé véletlenszerű, hogy milyen meccseket kap az ember. A késő délutáni és esti meccseket inkább a seniorabb kollégák kapják mivel azoknak szorosabb a határideje.
A New York-i újságírókkal tulajdonképpen érdekességeket osztok meg csupán, hogy tudják a játékosok milyen értékelést kaptak. Emellett van, hogy megkeresnek, hogy megtudják Landon Collins hány szerelést rontott illetve Eli Manning átlagosan hány másodpercig tartja a labdát és ilyenkor ezekben segítek nekik, hogy fel tudják használni az információkat a cikkeikben. A sales-szel hivatalosan a sales csoport foglalkozik, de úgy gondolom ez is egyfajta promóciója már a cégnek.
Mennyi ideig tart egy elemzés elkészítése? Mennyi időt fordítasz egy héten PFF-es projektekre?
Ez nagyban múlik azon, hogy hány play van egy mérkőzésen. NFL-nél ez általában 150 és 180 között szokott lenni, míg egyetemi szinten találkoztam már olyan meccsel is, ahol 250 játék volt. Ennek függvényében azt mondom, hogy kb. mára 6-8 óra alatt elkészülök egy meccsel. Változhat, hogy egy héten hány meccsen dolgozom, így azt mondom átlagosan 50-55 óra nekem hetente a PFF.
Ha jól sejtem ez mellékállás. Hogy tudod összeegyeztetni ezt a főállásoddal? Milyen előrelépési lehetőségek vannak a PFF-nél?
Szeptember elejéig az volt, de ebben a szezonban így hogy heti hat meccset elemzek, csak ezt csinálom úgymond főállásként. Jelenleg ez egy szezonális dolog, egy nagy lépés lehetne előre azonban az, hogy 52 héten át főállásban ezzel foglalkozzak, és erre úgy gondolom a következő szezontól kezdve jó esélyem van. Emellett vannak folyamatosan különböző tréningek, amik segítenek a játék jobb megértésében. Minden egyes mérkőzést három elemző néz át. Akik másodjára és harmadjára nézik át, és korrigálják az előző elemzéseket, ők magasabb szinten vannak már. Ez feltétlenül egy előrelépési lehetőség.
Az, hogy hárman néztek át egy meccset az azt jelenti, hogy három elemző munkájának az átlaga lesz a végső pontszám vagy a harmadik értékelőé a végső szó?
Az első elemző elkészíti az első elemzést rögtön a mérkőzés után és ez az, ami felkerül elsőként az oldalra. Ezután egy másik elemző is átnézi és van, ahol már változtat, van, ahol azonban még csak javaslatot tesz. Végül a harmadik elemző elbírálja a javaslatokat illetve még apró változtatásokat csinál. Fontos tényező még, hogy a harmadik elemző már az All-22 filmet használja, azaz belátja az egész pályát.
Ugyebár a játékosokat a teljesítményük alapján kategóriába is soroljátok (elite, high quality, stb.), ezt mi a holtszezonban meg is osztogatjuk Facebookon. Sokan viszont vitatkoznak ezekkel a kommentekben. Ez a besorolás hogyan működik? Van egy előre meghatározott szint, hogy ki honnan számít elitnek, vagy a játékosok X %-a kerül oda?
Idéntől bevezetésre került egy olyan skála, amely 1-től 100-ig osztályozza a játékosokat és ez alapján könnyebb összehasonlítani különböző posztokon játszó játékosokat. Ezen a skálán azok a játékosok számítanak elitnek, akik 90 pont feletti eredményt érnek el. A holtszezonban összeállított csapatok azonban úgy gondolom kicsit mások. Abban benne van a mi szubjektivitásunk egy kicsit és ezt nem úgy kell érteni, hogy a kedvenc csapatokban jobb értékelést kapnak a játékosok. Sokkal inkább tudjuk alkalmazni azt a kontextust, amire utaltam már. Tudjuk, hogy egyes játékos azért ért el jó osztályzatot, mert az edzők folyamatosan nagyon egyszerű helyzetbe hozták vagy épp ellenkezőleg, minden mérkőzésen lehetetlent kértek tőle. Ezen csapatok beszínezésekor ezek kerülnek átgondolásra.
Az NFL csapatok valóban fizetnek a PFF-nek a statisztikákért? Illetve láttuk, hogy beindult a PFF College is, mostantól ti lesztek a csapatok nem hivatalos scoutjai?
Igen. A 32 csapatból 20 előfizet valamilyen szinten a szolgáltatásainkra. Használják a statisztikáinkat és az osztályzatainkat is az ellenfelek felmérésére vagy adott esetben a saját csapatuk hibáinak megtalálására. A PFF College még valamelyest gyerekcipőben jár, hiszen az első egyetemi szezon, amit teljesen kielemeztünk az a 2014-es volt. Ennek ellenére nagy igény mutatkozik már erre a szolgáltatásra. Vannak NFL illetve egyetemi csapatok is, akik előfizettek már ezekre az elemzésekre. Egyelőre a kedvenc esetünk, amely mutatja a hozzáadott értékünket, az Henry Anderson. A draft előtt mi azt mondtuk, hogy Anderson van olyan jó, mint Leonard Williams és bár az egyiket a Top 10-ben a másikat pedig a harmadik kör végén vitték el, a két játékos teljesítménye nem volt nagyon különböző Anderson sérüléséig.
Nyilván a csapatoknak attól még megmaradnak a scoutjaik, minket talán inkább használhatnak mankónak. Erre a jobb guardra ennyire jó osztályzatokat adtak? Akkor nézzük meg még egyszer, hogy mit tudhat. Ez az elkapó sokkal jobban teljesített slot elkapóként, mint kint a szélen? Akkor inkább vigyük el egy körrel előbb, mert jobb értéket képviselhet slot elkapóként, mint ahogy eddig gondoltunk rá.
Kicsit összetettebb és több dologra kiterjedő kérdés következik, ami előtt hozzátenném, hogy én alapvetően jobban szeretem a PFF osztályzatokat, mint a hivatalos statisztikákat, mert szerintem általánosságban pontosabb képet adnak 1-1 játékosról.
Viszont sok kritikát is kap a PFF a médiában. Rengeteg köztük a jogtalan, de vannak olyanok is, amik jogosnak tűnnek. Sokan hőbörögtek például Rodgers Chiefs elleni 5 TD-s hétfő esti rangadós negatív osztályzatáért. Nem gondoljátok ilyen esetekben, hogy kicsit túlzó a szigorú szabályrendszer alkalmazása? Vagy nem torzít esetleg több esetben? Másik példa: az elkapók blokkolási osztályzatai nem húzzák le sok esetben a játékos teljes osztályzatát, amikor első sorban nem ez a feladatuk? Vagy a nagy játékok nincsenek kissé alulárazva a kis rontásokhoz képest? Erre példa lehet akár Malcolm Smith Chargers elleni teljesítménye, ahol volt sackje, interceptionje, 3 leütött passza, satöbbi és mégis negatív grade-et kapott?
Előre is elnézést, ez a válaszom kicsit hosszabb lehet. Halljuk a kritikákat, nincs homokba dugva a fejünk. Tisztában vagyunk vele, hogy semmilyen értékelési folyamat nem tökéletes, de szeretnénk azt gondolni, hogy a mienk van hozzá a legközelebb. Emellett fontos kontextusba helyezni minden értékelést, talán ez a legfontosabb. J.J. Wattnak az idei legmagasabb osztályzata +13.9, de ha megnézzük, akkor tudhatjuk, hogy ez többnyire a Titans újonc falemberével Jeremiah Poutasival szemben jött. Kevesebbet ér akkor a teljesítménye? Ezt nem mondjuk. Mindenki vonja le a saját következtetéseit. Peyton Manning a 10. héten a legalacsonyabb irányító értékelést kapta, amióta létezik a PFF. Tudjuk, hogy sérült, de mennyire befolyásolta a teljesítményét azt nem tudhatjuk. Gyengén játszott ezt ki lehet jelenteni, de mindenki maga alakítsa ki a saját véleményét arról, hogy mekkora jelentőséget tulajdonít ennek az osztályzatnak, annak tudatában, hogy sérülten játszott.
Megnéztem most, bár Rodgers elsőre valóban azt hiszem -0.7-et kapott, az ellenőrzési folyamatok utána végén ez felkúszott +0.9-re. Igazából mindkét osztályzat annyit mutat csupán, hogy átlagos teljesítményt nyújtott. Ez elég sokkolóan hangzik annak tudatában, hogy 5 touchdownt passzolt, de megnézhetjük milyenek voltak azok a touchdownok. Volt ahol Randall Cobb a line of scrimmage mögött kapta el a labdát és utána verekedte át magán védőkön. Rodgersnek nem volt arra hatása, hogy leviszik 0 yardon vagy touchdownt szerez-e. Ha leviszik 0 yardon, akkor is ez egy pozitív dobás volt? Nem, ez egy elvárható dobás volt. Azt, hogy egy irányító megdob egy passzt a line of scrimmage környékére azt minden egyes NFL irányítótól elvárjuk. Amit még kiemelnék, hogy mi nem Rodgers 60 perces teljesítményét értékeljük, hanem mindenegyes játékot külön-külön. Ha elvárható passzokkal ér el 500 yardot, attól még nem lesz kiemelkedő a teljesítménye.
Azért az elkapók ritkán kerülnek olyan helyzetbe, hogy a blokkolásuk nagyban befolyásoljon egy játékot, de például egy tight endnél mondjuk ez jóval relevánsabb. Megint azt mondanám, hogy mindenki vonja le a következtetéseit, meg lehet nézni az oldalon azt, hogy melyik tight end a legjobb a passzok elkapásában és melyik a blokkolásban. Mi adunk egy összesített értékelést is, de mindenki tulajdonképpen magában súlyozhatja a kettőt. Talán idén a legérdekesebb eset Gary Barnidge, aki minden fantasy tulajdonos nagy kedvence lehet azok alapján, amennyi passzt kap el, de hogy a Cleveland futói nem szeretik az biztos, mert szinte minden második futójátékot az ő – sikertelen – blokkja öl meg. Nem lehet az egyiket teljesen figyelmen kívül hagyni, de megadjuk a lehetőséget, hogy a Cleveland szurkolók megállapítsák ők elégedettek Barnidge teljesítményével.
Malcolm Smith teljesítménye a Chargers ellen szerintem egy nagyon jó példa arra, hogy mi mit teszünk hozzá ehhez az egész beszélgetéshez. Ha megnézzük, akkor a sackje annak volt az eredménye, hogy elváltotta magát a Chargers támadófala és ő érintetlenül mehetett Rivers felé. Erre azért nem kapott túl magas pozitív osztályzatot, mert azért majdnem minden NFL játékostól elvárjuk, hogy ha érintetlenül megy az irányító felé, akkor megcsinálja a sacket. Az interceptionje megint jól mutat, de ha megnézzük, hogy egy 3 méter magasra felpattanó labda alá ért oda, akkor ez megint egy olyan játék, amely pozitív, de inkább az lett volna meglepő, ha nem kapja el a labdát. A labda elütése az egyik passznál valóban szép volt és azért kapott is egy magas osztályzatot. Ami viszont nem látszik, és nem mutatkozik meg semmilyen statisztikában sem az az, hogy a futójáték ellen egyáltalán nem volt tényező. Nem tudott túl gyakran lejönni blokkokról és nem tudott túl sok játékot bemutatni. Emellett három szerelési kísérletet is elrontott, ami jelentősen le tudja húzni az osztályzatát.
Sok kritikus egyszer megnéz egy mérkőzést vagy ránéz a statisztikára és az alapján próbál ítéletet mondani egy játékosról, mi megpróbálunk egy összetettebb képet adni arról, hogyan teljesített. Összességében azt gondolom, hogy a PFF osztályzat foglalja össze a legjobban egy játékos teljesítményét, ugyanakkor azt mindenképpen kihangsúlyoznám, hogy az embereknek attól még kell használniuk a logikájukat egy ilyen osztályzat láttán. Például Malcolm Butler -5.0-ás értékelése a szezon első találkozóján egyáltalán nem olyan sokkoló, ha tudjuk, hogy a liga legjobb elkapója, Antonio Brown ellen kellett játszania.
Még egyszer elnézést, ez egy kicsit hosszú lett, de erről azt hiszem, órákig tudnék beszélni.
Mennyire lesz egzakt vagy szubjektív az adott értékelés, vagyis az, hogy például az adott interception elvárt játék vagy bravúr, hogy odaért és meg is szerezte? Ebben azért van egyfokú szubjektivitás, nem?
Nagyon jó kérdés és igen, van benne egy bizonyos fokú szubjektivitás, de minden elemzésben van. Mi próbáljuk ezt teljesen kiszűrni és az a cél, hogy minden játékban minden elemző ugyanazt lássa. Ebben segít azért az a 100 oldalas guide is, ami alapján dolgozunk illetve a háromlépcsős folyamat is segítségünkre van. Emellett folyamatosan kapunk visszajelzéseket NFL csapatoktól és azok alapján próbáljuk folyamatosan javítani a rendszert.
Értem honnan és miért jönnek a kritikák, de sokszor úgy érzem, azért mi kapjuk őket, mert minket látnak. Pedig higgye el mindenki, Sean Payton is egy részben szubjektív véleményre hallgat, amikor leigazolja Brandon Brownert illetve Romeo Crennel sem tudja a Bengals játékhívását, amikor felkészül ellenük. Ezzel azt akarom mondani, hogy mindenki kedvenc csapata is átmegy ezeken a folyamatokon és megállapítja ki a jó játékos és ki nem, csak ők nem nyilvánosan teszik ezt.
És a végére még egy kis jóslás. Kiket vársz a Super Bowlba és ki nyeri azt? Ki lesz a nemzeti bajnok és kik lesznek a legjobb prospectek a jövő évi drafton?
A Super Bowlba örülnék, ha a két jelenleg veretlen csapat, a Panthers és a Patriots jutna és erre minden esély meg is van. Onnantól viszont már valamelyest bajban lennék, mert bár a Patriots felé húz a szívem, Charles „Peanut” Tillmannel volt szerencsém találkozni és interjút csinálni és egy nagyon jó embert ismertem meg a személyében, aki megérdemelne egy gyűrűt.
Az Alabama és az Ohio State eléggé unalmas tippek lennének, úgyhogy inkább mondom az Oklahomát, akiknek egyelőre az is nagy szó lenne, ha bejutnának a rájátszásba, de tavaly az Ohio State is ilyen helyzetben volt. Baker Mayfield irányító nagyon jól játszik (jelenleg nálunk ő a legjobb irányító egyetemi szinten) és kezd összeállni a futójáték is a Soonersnél.
Szerencsére volt alkalmam eléggé sok jó játékosnak megnézni a meccseit idén. Egyik nagy kedvencem DeForest Buckner az Oregon védőfalából, aki a futás és a passz ellen is kiváló. Emellett Joey Bosa is óriási tehetség az Ohio State egyetemről. Akit még kiemelnék az Jeremy Cash a Duke egyetemről, akit múlt héten láttam játszani és magasan a 2016-os draft legjobb safetyje.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások