Connect with us

Fantasy

Fantasy 2015 – Prológus

A 16. hét lezárultával a fantasy szezonok véget is értek, mi már összesítjük az eredményeket, adminisztráljuk a feljutókat, kiesőket az FK! ligákban, chester olvasónk, törzskommentelőnk és fantasy szerelmesünk pedig egy posztsorozattal érkezik az idei fantasy évadról, ahol lesz sok top10, először azonban egy összegző az évről.

 

1

 

Elérkezett a pillanat, amikor a nyugtatók a gyógyszertárak polcain maradnak, a monitorokból feleannyi fogy el az üzletekben, és a laptopszerelőknek is kevesebb krajcár jut a zsebükbe, ugyanis véget ért a 2015-ös Fantasy szezon. Eme jeles alkalommal úgy gondoltam, hogy összeállítok egy szezon-összefoglaló posztsorozatot, ahol megvizsgálom az idei mezőnyt posztonként, összehasonlítva például az előző évvel, és még egy-két érdekesebb összevetésről is szó lesz. Nem ez lenne az első jelenésem vendégszerzőként ebben a témában, még augusztusban írtam egy kis kedvcsináló beszámolót, amit a szerkesztők megosztottak veletek. Bevezetésként a személyes tapasztalataimat szeretném röviden megosztani az idei évről, remélem kellemes kikapcsolódás lesz a stresszes négy hónap után.

 

Sajnos az idei fantasy szezon a sérülésekről szólt, rengeteg potenciális kezdőjátékos sérült meg akár kisebb, akár nagyobb időre, és IR-re is kerültek szép számmal. Köztük olyan nagy fantasy nevek, mint első körre várt RB-k Jamaal Charles, Le’Veon Bell vagy Arian Foster személyében, vagy a második-harmadik körös Mark Ingram-  Justin Forsett duó, de például Jordy Nelson vagy Kelvin Benjamin rögtön IR-en kezdte meg az idényt. Szezon közben meg a berobbanó nevek, vagy hátrébb draftolt játékosokat sem kímélte a sors, IR-re került többek között a másodvirágzását élő Chris Johnson, a Lynch hiányában berobbanó Thomas Rawls, vagy a nagyon jó alapszakaszt záró Andy Dalton. Ezek a szomorú tényezők nem egy fantasy csapat keretét vágták tönkre, a pechesebbek ráadásul (jelen!) egyszerre több ilyen játékost is a csapatukban tudhattak. Ugyan én csak tavaly kezdtem el ezt a játékot játszani, de azt hiszen bátran állíthatom, hogy ilyen sérüléshullám a 2009 óta tartó játékban nem történt korábban.

 

Idén nem láthattunk Jordy Nelsontól Lambeau Leapet

Idén nem láthattunk Jordy Nelsontól Lambeau Leapet

 

A másik, amin a szezonom elhasalhatott (a saját rossz döntéseim mellett), az a túlbuzgóság, ugyanis a tavalyi három liga helyett idén hat ligában játszottam, ami elég nagy hibának bizonyult. Nem mellesleg olyan paradoxon jelenségeknek lehettem hétről-hétre részese, hogy ugyanaz a játékos az én csapatomban is volt, illetve egy másik ligában az aktuális ellenfelemnél is, most akkor kinek, vagy még inkább minek szurkoljak? Fontos tanulság, hogy mérlegeljétek azokat a ligákat, ahová neveznétek! Ugyanis ebből a hat ligámból csak egy volt az, amit minden egyes résztvevő komolyan vett, ez pedig a Fűzővel Kifelé! által létrehozott liga volt, így őket csak ajánlani tudom mindenkinek jövőre, érdemes gyorsan jelentkezni a felhívásukra!
Pár szóban megemlíteném a menedzselési stratégiámat is. Ahogy a fönt linkelt posztomból kiderült, nem vetettem meg a trade adta lehetőségeket, ez idén sem változott. A FK! Favre ligában, ahol indultam, az utolsó meccsem előtti kezdőm aránya így néz ki:

 

3

Vagyis egy olyan játékos sincs, akit én draftoltam volna, ellenben a kezdőm nagyobb részét trade folyamán szereztem meg. Hozzátenném, hogy az egész keretemből egyedül John Brown az, akit én draftoltam, és egész szezonban nálam volt

 

A fenti kép ismeretében nem meglepő, hogy a legtöbb trade száma is az én csapatomhoz fűződik, szám szerint 15. Volt, ami elég fura döntésnek tűnt, de egyiket sem bántam meg utólag, sajnos a már említett sérüléshullám miatt volt, amelyik balul sült el, de ilyen ez a fantasy foci, nemde? Az biztos, hogy az idei évben az volt a legnagyobb király, aki a waiveren vagy a FA piacon tudott nagyot alkotni, akár szerencse, akár tudatos húzásokkal. Ebben nagy segítséget nyújtottak tszajko Stock Watch vagy Fix tanácsai, nem beszélve a Kérdezz-Felelek posztokról, ahol az egész kommuna tudott mankót adni a másiknak a nehezebbnél nehezebb kérdésekben.

 

Összességében számomra idegbaj undorító okádék csalódás volt az idei szezon, egyik ligában sem sikerült elérnem a döntőt, van, ahol a felsőházi playoffot sem, de majd jövőre, valószínűleg csak maximum két ligában. Kommentekben osszátok meg a tapasztalataitokat az idei szezonról, menedzselésről, eredményekről, vagy bármi másról, ami a fantasyhoz kapcsolódik, holnap pedig jön a folytatás, méghozzá egy fantasy rookie dream teammel.

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!