Connect with us

Beharangozó

A legjobbat is meg lehet verni… de nem ma!

Illetve magyar idő szerint holnap hajnalban. Ugyanis a liga legjobbja, a 15-1-es mérleggel a rájátszásba jutó és a Seahawksot 30 perc alatt elintéző Panthers nem fog kikapni az Arizona Cardinalstól, bármennyire is jó csapatot raktak össze a sivatagban. Hazai pályán már 12 mérkőzése nem kaptak ki, olyan hazai pálya előnyét alakították ki, mint tavaly-tavalyelőtt a Seahawks. Ez a Carolina Panthers elképesztően jól van összerakva a csapat minden egyes egységét tekintve, ahol pedig a legfontosabb, ott a legjobbak.

 

Minden a line of scrimmage-en kezdődik, a Panthers pedig jobb a Cardinalsnál a labda mindkét oldalán ebben a tekintetben. A támadófaluk a PFF rangsora alapján a második legjobb a ligában egyedül a Cowboys után és a védőfaluk is elképesztően erős. A támadóknak Calais Campbellre kell majd elsősorban figyelniük, ő a legveszélyesebb védőfalembere a Cardinalsnak. Azonban nem sok esélye lesz ez ellen az elit egység ellen, hiszen a guardok az egyik legjobb munkát végzik mind futásblokkolásban, mind pass protectionben. Jonathan Stewart és Cam Newton is jól érzi magát a fal mögött – vagy éppen előttük, amikor átrobognak a hatalmasra nyitott lyukakon. A Seahawks elég erős védőfalát annyira jól megfogták, hogy még csak hozzáérni se tudtak Cam Newtonhoz.

 

hi-res-fa172078a844ac8403d95329f3371df6_crop_north

 

A védőfalat láthattuk akcióban a Seahawks támadófala ellen, ami ugyan nem a legjobb mérce, de egyszerűen dominálták a line of scrimmage-et védőoldalon is, semmi esélye nem volt a futójáték kibontakoztatására a mérkőzés elején Lynchnek és Wilsonnak is menekülnie kellett folyamatosan. A Cardinals támadófala nem olyan borzalmas, mint a Seahawksé, azonban a mezőny közepébe sorolhatóak, ha az egész ligát vesszük alapul, így tehát bőven lesz alkalma és lehetősége Shortéknak odaérnie Carson Palmerhez.

 

Apropó Palmer, láttuk, hogy eléggé megremegett a keze múlt héten, amikor első rájátszás-győzelmét húzta be végül, de ez nem igazán rajta múlott. Ez persze nagy terhet vehet le a válláról, azonban most első idegenbeli playoff-mérkőzésére készül, ami szintén számíthat mérföldkőnek és ha ugyanolyan bizonytalan lesz, mint a Packers ellen, akkor a Panthers védelme könyörtelenül ki fogja használni és turnoverekre fogja váltani a hibákat, nem úgy, mint a sajfejek védelme. Ez ellen a secondary ellen nem lehet csak úgy kényelmesen és könnyelműen passzolni, még akkor sem, ha a három legjobb corneréből kettő sem áll Ron Rivera rendelkezésére (Bene Benwikere, Peanut Tillman). Josh Norman továbbra is elit, rá nem is fog sokat passzolni a Cardinals, a nagy feladat pedig Cortland Finnegané lesz Fitzgerald őrzésével. Ahogy a podcastünkben is említettem, ő lehet a Panthers X-faktora. De persze nem csak a secondary jó itt passz ellen, gondolom mindenki látta Luke Kuechly az oldalvonal mellett leütött passzát a Seahawks elleni második félidőben. Kuechlyt egyébként a legjobb coverage játékosnak választotta a PFF, nem csak a posztján, hanem az egész ligában, tehát minden egyes cornernél jobb volt.

 

 

Szokták mondani, hogy a védelem nyeri a bajnokságot. Szerintem ez így önmagában nem igaz. Szerintem az nyeri meg a Lombardi trófeát, aki a labda mindkét oldalán kiemelkedőt tud nyújtani. A Panthers pedig ilyen. A már taglalt bivalyerős védelem mellett övék a liga legjobb támadósora (a védelem “csak” hatodik). A futójáték soha nem látott magasságokban van, harminc  (!!!!!) mérkőzése nem maradtak 100 futott yard alatt. Ennél csak az 1974-1976 Steelers tudhat magának jobb mutatót (37) Franco Harrisszel és Rocky Bleierrel, de akkor a foci egészen más volt, mint ma, sokkal futócentrikusabb. Ezért is elképesztő ez a sorozata a csapatnak. Jonathan Stewart visszatért a rájátszásra és nem akármilyen formában tette ezt, egyből egy 50+ yardos nyargalással nyitott a Hawks védelme ellen, akik nem engedtek 100 futott yardot a Panthers előtt egészen a 2014-es rájátszásig visszamenőleg (meglepő módon akkor is a Panthersnek sikerült ez). Na és itt érkeztünk el a Panthers legnagyobb fegyvertényéig…

 

Aki természetesen nem más, mint az MVP, a Superman, a megállíthatatlan Cam Newton. Lehet őt utálni, köcsögnek, patkánynak, gyökérnek, féregnek, sötét parasztnak hívni, láttam már mindegyik jelzőt a Facebookunkon, és egyszerűen nem értem. Élvezi a játékot, jó is benne, ezt tudja is magáról, lehet arrogánsnak tűnik és lehet az is. Szerintem azonban egyszerűen elképesztően élvezi, amit csinál és mások arcára mosolyt akar csalni az ünnepléseivel, táncaival, folyamatos vigyorgásával. És ez rendben is van. Véleményem szerint sokkal érdekesebb, élvezhetőbb figura, mint azok, akik csak dühöngeni tudnak a pályán vagy érzelem nélkül játszanak. És olyan játékosokat se látunk a pályán, akik bármelyik touchdownjuk után odamennek a lelátóhoz és egy kisgyereknek adják a labdát. Tényleg rendkívül köcsög, patkány, gyökér, féreg, paraszt dolog ez.

 

 

Szoktuk itt Russell Wilsonra mondani, hogy “ez az ember nem ér”, szerintem azonban a ligában Cam Newton a legnagyobb “nem ér” kategória. Nézzük meg a méreteit: 195 centi és 110 kiló. Novemberi statisztikák alapján 828 játékos lépett pályára a ligában a védő oldalon idén (ez persze nőtt azóta, de az arányok nem nagyon változtak), Newton magasabb a 90%-uknál és nehezebb az 52%-uknál, a kettőt együtt pedig csak 9,5%-uk tudja felmutatni, azaz 79 játékos. Négy csapat (Bengals, Chiefs, Seahawks, Chargers) nem is játszatott olyan védőt, aki magasságban és súlyban is felveszi a Panthers irányítójával a versenyt. Hogy lehet tehát reálisan elvárni, hogy csak úgy levigyék őt a földre akár a zsebben, akár ha megiramodik a labdával? Sehogy.

 

És idén nem csak a futásával brillírozik, a passzjátékban is sokat javult korábbi önmagához képest, azonban nyilván nem ez teszi őt naggyá, azonban már nem lóg ki ebben lefelé, nem lehet rá azt mondani, hogy csak futni tud, de azt nagyon. Egyszerűen nem lehet megállítani, annyira sokoldalú ez a srác. Nem fog ez menni a Cardinals védelmének sem, habár remek egységről beszélhetünk az ő esetükben is, de a liga legjobb csapatai között már nincsenek könnyű ellenfelek. Newton és bandája pedig azzal az önbizalommal, swaggel és elszántsággal fogja behúzni ezt a mérkőzést, mint az utóbbi 17 mérkőzésből 16-ot.

 

A tegnapi beharangozóinkat az AFC döntőjéről ITT és ITT találjátok, renningan felvezetőjét a Cardinalsról pedig ITT.

 

aricar

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások