A Bengals elleni mérkőzésen pontosan az történt, amire számítottunk: küzdelmes csatát láthattunk, amelynek a végén szorosan ugyan, de a jobb csapat emelkedett felül. Bár volna még miről beszélni a Wild Card körrel kapcsolatosan, én inkább arról írnék, hogy hogyan fogjuk legyőzni az AFC 1. kiemeltjét idegenben.
Mint ahogy azt rowi is megénekelte a Super Bowl Rankingben, a Steelers kilátásai erőteljesen függenek a kulcsjátékosok egészségügyi állapotától, hiszen a csapat lelkének számító 3B offense 2+1 tagja is komoly problémákkal küzdött a hét során, és végül várhatóan csak 1B fog pályára kerülni Denverben. A két csapat decemberi találkozóját fordulatos meccsen meg tudta nyerni a Steelers, de azon a mérkőzésen még egy ideálisabban felépített offense tudott feltenni 34 pontot a táblára. Sebaj, ez az NFL szépsége: ha egy játékosod kiesik, akkor igencsak jól jön, ha van másik!
Big Ben elmondása szerint erőteljes fájdalmakkal küzd, de mint ahogy azt Landry Jones többször is megmutatta a szezon során, hogy érdemi teljesítményt nem várhatunk tőle, így arra számítok, hogy az orvosi stáb képes Big Bent annyira beinjekciózni, hogy a QB képes legyen a pályára lépni. Azt mondjuk, nem gondolom, hogy a veterán irányító végig is játssza a meccset, így az optimális menetrendet úgy képzelem el, hogy Big Ben össze tud gyűjteni annyi előnyt a harmadik negyedig, hogy Jonesnak már csak a futók kezébe kelljen tuszkolnia a labdát (lásd még: Bengals meccs).
Ahhoz, hogy előnyt tudjon gyűjteni a Steelers, a levegőben meg kell tudnunk verni a Broncos egységét. Sajnos ezt a célkitűzést nem csak az hátráltatja, hogy a liga egyik legjobb egységéről beszélünk, hanem az is, hogy Antonio Brown bármennyire is szeretné, nem fog pályára lépni. Szerencsére az elkapóposzt mélységére nem lehet panasz a Steelersnél, így bár Brown szerepét nem fogják tudni átvenni, a Bryant – Wheaton – Hayward-Bey (- Heath Miller) elkapósor így is képes lehet megzavarni a secondaryt, különösen, ha Big Ben van a center mögött. Jó előjel, hogy Martavis nyilvános tetemre hívása jól sikerült, az észbontó TD sikerélménye pedig visszaadhatja a másodéves elkapó kissé megkopott önbizalmát.
Ha pedig a levegőben előre tudunk haladni, akkor a földön is tudunk építkezni. Mint ahogy az a Bengals ellen is kiderült, a friss lábak képesek helyettesíteni a tehetséget, hiszen még úgy is 100 futott yard felett zártunk, hogy jóindulatból kiveszem Bryant 44 yardos trükkös futását a kalapból. A Toussaint-Todman dinamikus duónak azonban még bőven van hová előrelépni, hiszen a hazaiak elit védelmében Von Miller és Derek Wolfe is a liga 10 legjobb futás ellen védekező játékosa közé tartoznak.
Ha ezt a szedett-vetett támadóegységet szembeállítjuk a denveri védelemmel, akkor nehezen tudnám azt mondani, hogy nekünk állna a zászló, de abban bízok, hogy a játékosok képesek lesznek felrakni egy 14-21 pontot a táblára, ami akár elég is lehet az üdvösséghez, hiszen bár a passz elleni védekezése a Steelersnek sem tökéletes, bizony a Broncos sem rendelkezik olyan hatékony támadójátékkal, mint Manning 2013-as szezonjában. Idén a Broncos mind Manninggel, mind Osweilerrel csak a küszködésig jutott támadóoldalon: a futók – különösen Manning mögött – hektikus teljesítményt nyújtottak, az elkapósor jelentős része (Thomas, Davis, Daniels) pedig inkább dropokkal, mint elkapásokkal járultak hozzá a támadásokhoz. Az igazi kulcsot azonban Manning sem jelenti: az amúgy is borzasztó szezont futó, sérüléssel küszködő, fáradt és szürke irányító bármennyire is korszakos játékos, a rájátszás nem tartozik a legnagyobb erősségei közé.
Mivel a futójáték megállítása továbbra is jól megy a fiúknak (Bernard + Hill = 72 yard), így Peyton passzolásra lesz kényszerítve, ami jelenlegi formájában legalább egy, de inkább több labdavesztést fog generálni. Ehhez persze a védelemnek a passz elleni játékban is előre kell lépnie, és azt a keménységet kell továbbvinnünk, amit a pass rushban Ryan Shazier, coverage-ben pedig William Gay tudott bemutatni egy erősebb QB ellen a múlt héten. Amennyiben sikerül elbizonytalanítanunk Manninget, úgy már csak azért is nyert ügyünk lehet, mert a hétvégén sérülése miatt nem ül majd ott a padon a „megmentő” Osweiler, így ha Manning igazán kilátástalan játékot mutat fel, úgy nem nagyon lesz hova nyúlnia Kubiakéknak. A támadóoldalon én csak egy játékostól félek: ez pedig Brandon McManus, aki a pofátlanul magasra épített stadion hátszelét kihasználva hátán cipelte a csapatot, így nagyon fontos lenne odafigyelni arra, hogy a 30-40 yardos környékén folytatott denveri támadásoknál sikerüljön kikényszeríteni a Broncost a field goald range-ből.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekünk áll a zászló, ugyanakkor egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy egy szoros meccsen a fekete-sárga csapat tudjon felülkerekedni. Úgy vélem, hogy a meccset akkor tudjuk behúzni, ha a következő 7 feltételből legalább 5 megvalósul:
– Big Ben végigjátssza a meccset
– Manning legalább kétszer eladja labdát
– dinamikus futópárosunk képes TD-t szerezni
– a denveri WR/RB/TE-k elhagyják a labdát
– Martavis Bryant 100 elkapott yard felett zár
– a Steelers maximum egyszer adja el a labdát
– Joey Porter nem lép a pályára
Egyszerű? Nem! Menni fog? Igen! Hajrá, Steelers!
Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy mit gondolnak a denveriek erről a mérkőzésről, akkor itt érhetitek el a beharangozójukat. A Bandwagon Bowlos beharangozóink közül pedig először a Pantherst, utána pedig a Seahawkst ajánlom figyelmetekbe!
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások