Már rengetegszer hallottátok tőlünk, hogy egy 4-3-as és egy 3-4-es védelem között mekkora a különbség és ezért milyen nehéz összehasonlítani őket. Nem lehet egyértelműen sorrendet tenni ezért a két csapat játékosai között se, de most mégis megpróbálom. Azt rögtön le kell tisztázni ,hogy a két csapatnak egyaránt bivalyerős a védelme, mindketten a liga top csapatai között vannak a védelmi mutatókban, de véleményen szerint mégis óriási a különbség. Míg a Panthers védelmében minden egységben van egy óriási húzónév, aki jelenlétével feljavítja az egységet, addig a Broncosnál senkit nem lehet tisztán kiemelni, mindenki konzisztensen jól teljesít. Nem szeretném, ha valaki hazabeszélésről beszélne, ezért igyekszem minél részletesebben megvizsgálni az adott helyzeteket.
Védőfalak
A védőfalak megítélése talán a legnehezebb. A Panthers két defensive tackle-je egyértelműen nagyon jó, Short pedig egyenesen elit, amit jelez az is, hogy futás ellen a Panthers egysége a negyedik legjobb volt 88,4 engedett yarddal meccsenként a regular seasonben (Short pedig szinte a legjobb run defense statisztikákat tudhatja magáénak), de a Broncos egységét nem tudják felülmúlni. Malik Jackson és Derek Wolfe, kiegészülve általában Williamsszel, nem csak futás ellen (83,6 engedett yard meccsenként) elit, de nyomást is tudnak generálni. Igaz dolguk a két elit rusher mellett talán könnyebb, de ettől függetlenül nem véletlen, hogy mennyi siettetést és menekülést erőszakolnak ők ki a fal közepén. Láthattuk, hogy Bradyre is sokszor nem kívülről, hanem belülről zúdult a fal és ezért nem tudott passzolni. A játékukat továbbá sok leütött labda is jellemzi. A másik Panthers kezdő Lotulelei ugyan futás ellen erős versenytársa a Broncos duójának, de semmi nyomást nem képes az ellenfél irányítójára generálni. A verseny tehát itt szoros volt, de a sokoldalúság a Broncos felé billenti a mérleg nyelvét.
Pass rusherek
A legnagyobb különbség talán itt van a két csapat között. A Broncos egysége részlehajlás nélkül talán a liga legjobb, de mindenképpen minőségileg legmélyebb egysége. Miller és Ware a két kezdő poszton, top10-es szintet képvisel (mármint egyenként is), de a két elsősszámú csere Barrett és Ray is elsőrangú játékos.
A másik oldalon pedig Jared Allen a legnagyobb név, de ő kisebb sérüléssel bajlódik, így pedig Charles Johnson a legerősebb passzsiettető, de ő is inkább futás ellen mondható jobbnak. A másik oldalról Addison vagy Kony Ealy próbálkozhat, de egyikőjükről sem lehet elmondani, hogy félelmetes játékerőt képviselne. Védelmükre legyen szólva, hogy a 4-3-as fal széléről valamivel nehezebb esélyük van jó számokat produkálni, de ezt a versenyt utcahosszal nyerte a Broncos egysége.
Linebackerek
Ez az a poszt ahol nagyon fáj a szívem. Marshall és Trevathan prémium minőségű játékosok posztjukon. Nincs igazán gyenge pontjuk és remekül egészítik ki egymást. Trevathan talán coverage-ben jobb, míg Marshall futás ellen. A szezon folyamán azonban mindketten nagyon kiegyensúlyozottan játszottak mindkét játékelemet tekintve és év végére nehéz azt mondani, hogy neki ez az erőssége, neki meg az. Nehéz belekötni a játékukba és ha kell, még blitzelni is mennek. Nagyon nehezen mondom, hogy nem ők alkotják a jobb egységet, de ez egy dolog miatt történik meg. Vagyis egy ember miatt. Ez pedig Luke Kuechly. Ő egyszerűen A Védő idén. Ahogy heti podcastünkben beszéltünk róla, ő már szinte csalás. Fogja a belső futást, odaér a pálya szélére külső futáshoz. Odaér a check down passzra és mellette a legjobb coverage játékos a ligában. Nem csak a linebackereket tekintve, hanem minden játékost figyelembe véve. Linebackerként nyilván könnyebb dolga van, mert kevesebb coverage feladatot kap, így nehezen romlik a mutató, de ha mégis ezt kell hoznia, akkor azt hibátlanul teszi.
Thomas Davis mellette szintén kiváló idényt fut, ő is elsősorban coverage-ben elsőrangú, de blitzelni is tud és futás ellen is hasznára van a csapatnak. A harmadik ember pedig az újonc Shaq Thompson, aki még tapasztalatlanabb mint társai, de rendkívül kiegyensúlyozottan teszi a dolgát. Már első idényében nehéz fogást találni rajta, nincs sok gyenge pont az ő játékában se. Ezt az összecsapást így a Panthers nyeri, de csak hajszálnyi különbséggel.
Cornerbackek
Ahogy a Carolina többi egységét, úgy ezt is az jellemzi, hogy van egy elit, liga top5 játékos és gyengébb segítői. Norman idén elképesztő volt és talán a liga legjobb cornere is lehetne egész éves teljesítményét látva. Nem kérdés, hogy az irányítók jobban teszik, ha elkerülik és nem is néznek az irányába. Ez azonban kevés az üdvösséghez. A másik kezdő pedig akárki is legyen, nem visel hasonló erőt. Jelenleg McClain a másik külső corner és Finnegan látja el többnyire a nickel feladatát. A túloldalon már nem ekkora a különbség. Harris szintén besorolható a liga top5 cornere közé, de utána se nagy a szakadék. Talib és Roby is ligaelit formában játszik. Nem meglepő, hogy a Broncos alapszakaszbeli felállásai 65%-ban három cornerrrel voltak. Roby és Harris egyaránt képes nickel és külső cornerbacket is játszani, ez pedig variálásokra is lehetőséget nyújt. Még ha egy dolgot kellene felhozni, amiben mindenképp jobb a Broncos egysége, az a futás ellen való besegítés. Lehet hogy egy cornernek nem ez az elsődleges, de fontos lehet, hogy tudjon segíteni a többiknek. Roby még rutintalan, de a két kezdő szélső corner, Harris és Talib idén ebben az aspektusban is megállja a helyét. A másik oldalon pedig még a kiváló formában lévő Norman is csak egy átlagos vagy annál rosszabb szintet képes felmutatni. Ezt a csatát így a Broncos nyerte.
Safetyk
Talán ez az a poszt, ahol a két csapat egyikében sincs az a kimondott sztárjátékos. Wardról ugyan el lehet mondani, hogy a liga legjobbjai között szerepel már hosszú évek óta, de ő se kimondottan az a playmaker fajta. Futás ellen mindig is klasszis volt, de ebben az évben fejlődött még egy dologban. Ez főleg Wade Phillips munkásságáénak köszönhető, Ward ugyanis ebben az évben kiválóan blitzel.
Stewart már szerényebb képességű játékos, én nem is gondoltam, hogy jó döntés az ő szerződtetése, de kitűnően felvette a ritmust és egyáltalán nem lefele lóg ki az egységből. A Panthers safety sora pedig talán a védelem leggyengébb pontja, mivel itt egy kimondottan húzójátékos sem szerepel. Coleman, Harper és Tre Boston van a legtöbbet a pályán, de egyikőjük sem top15 safety. Futás a többi elit egység miatt ritkán jut el hozzájuk, így megállítaniuk sem kell, ha mégis ez történik, akkor Coleman nem jön zavarba, Harper azonban gyenge pont lehet. A Panthers kezdője is megbízható alakulat, de a pontot ezúttal is a Denver kapja.
Összegzés
A védelem posztonként összehasonlításából tehát többnyire a Broncos jött ki jól, de ez nem azt jelenti, hogy egészben a Panthers rosszul nézne ki. Sőt, az a 2-3 elit védő annyira feljavítja a többiek munkáját is, hogy nem a védelmen fog múlni mi lesz a Super Bowl eredménye. Még egy utolsó statisztika, hogy bizonyítást nyerjen, hogy a Broncos egysége inkább egészében jó és nincs nagyon gyenge pontja, addig a Pantherst inkább minden területen egy szupersztár húzza fel. A PFF értékelései szerint a Broncos leggyengébb kezdő játékosa a védelemben az Aqib Talib 80,6-os osztályzattal. Ez ugyan nem elit szint, de a így is a jobb játékosok közé tartozik. A legerősebb osztályzattal pedig Von Miller rendelkezik 93,3-as grade-el. Ezzel szemben a Panthersnél 42,0-ás kezdő is van a csapatban, de Kuechly egy egészen hihetetlen 99,1-es értéken áll, ami azt jelenti, hogy egész évben szinte hiba nélkül játszik és a Broncos legjobb játékosánál is 6 értékkel erősebb. Persze a számok szép dolgok és sokszor nem hazudnak, de ettől még a Super Bowl egy más történet. Ott egy mérkőzés van, ahol ki lehet fogni rosszabb és jobb formát is. Ez a kis összehasonlítás érdekesség gyanánt jó, valamint, hogy lássuk hogy két ilyen különböző összetételű védelem fog most egymásnak feszülni.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások