Connect with us

Szabadügynök

FA-értékelő – Jerry papa rövid paplanja

A Cowboys valamennyi holtszezonbeli tevékenységére jellemző, hogy a korábban megkötött, nem (biztos, hogy) teljesen átgondolt szerződések kis mozgásteret hagynak a minőségi FA játékosok elcsábításában. Ez idén se volt másképp, hiszen sztárokat nem, korrekt kezdőket alig tudott (vissza)hozni a csapat, ami nem jó jel, ha az öregedő irányítóddal a hőn áhított Super Bowlba szeretnél végre menni. Nos lássuk, mely fontosabb játékosok mentek, melyek maradtak, és kiket sikerült a dallasi vezetésnek magához édesgetnie:

 

Ők, már nem öltik magukra a csillagos mezt 2016-ban:

 

Mackenzy Bernadeau:

Bernadeau, aki guard és center poszton is megbízható cserének számít, a támadófal minőségi fiatalításának lett áldozata, mióta a Frederick-Martin-Collins trió alkotja a liga egyik legjobb falának belső részét. Úgy gondolom, hogy nem járt jól a csapat az elengedésével, hiszen kevés a quality backup (az egész keretre nézve is), ami sérülések esetén könnyen megbosszulhatja magát, ezt a 2015-ös szezon tökéletesen alá is támasztja. A Jaguars viszont jól járhat vele a nehéz időkben, ha egy tapasztalt belső falember kell, hiszen nem kezdőnek igazolták, és ebben az esetben a 4 millió $ elég soknak számít két évre, de a garantált tartalom csupán 750 000 zöld hasú.

 

Matt Cassel

Az egyik legjobb csereirányítónak hitt Cassel is továbbállt, nem meglepő módon,nem tartott rá igényt a dallasi FO a tavalyi vergődése után. Teljesen impotens játékot mutatott, konkrétan semmi pozitív dolgot nem tett hozzá a játékhoz, ami azért volt furcsa, mert egy korrekt futójáték és egy elit fal segítette a játékát, illetve még az WR-állomány sem volt a legkatasztrofálisabb. Szerintem semmi szükség nem volt már rá ennél a csapatnál, viszont a Titansben még segítheti az ifjoncok fejlődését a veterán vándorirányító.

 

Köszönöm, hogy már nem vagy a csapattal!

Köszönöm, hogy már nem vagy a csapattal!

 

Robert Turbin

A tavalyi elkeseredett futókeresés célpontja lett Turbin is, aki mikor a pályára került és labdát is kapott, kifejezetten jó hatást gyakorolt az olykor totál egysíkú tehenész támadójátékra. Ennek ellenére, a csapatvezetés úgy volt vele, hogy kevesebb pénzért egy hátsókörös vagy draftolatlan újonc is meg tudja oldani hasonlóan jól ezt a feladatot, hiszen Turbinre mindenhogy nézek, csak kezdőjátékosként nem. Valószínűleg nem sokan fogják hiányolni őt, ha a Cowboys behúz egy jobb nevű futót a játékos börzén DMC mellé.

 

A távozók után következzék a Dallasban maradók sora:

 

Rolando McClain

A Dallasban életre kelt MLB megtartása igen fontos sarokköve ennek a holtszezonnak, mert a csapat elég csehül áll LB-téren, hiszen rajta kívül nem sok bizonyított játékost találunk, és ezt a problémát nem feltétlenül oldja meg Myles Jack draftolása. Mindenesetre, a szerződése csupán egy évre szól, de elérheti az 5M dollárt, ami busás kis összeg, tehát akad bőven motiváció, hogy tovább javítsa a tavaly egészen jól helytálló kék-ezüst védelmet, és reméljük, ebbe a sérülések sem szólnak közbe. Azt azonban látni kell, hogy öt millió ide, jó játék oda, kevés esélye van, hogy RoMac egynél több évet töltsön el a csapatnál, én az utolsó dallasi szezonjára készülök.

 

Morris Claiborne

Ro után Mo-t is visszaigazolta a csapat egy évre, akinek az újonc szerződése járt le, miután a csapatvezetés nem kért az ötödik éves opciójából még tavaly. Viszonylag jó döntésnek vélem ezt a lépést, hiszen vékonyka a CB poszt. Scandrick egy év kihagyás után fog visszatérni, Carr sokadik éve bizonygatja, hogy nem éri meg a pénzét (meg nagyjából semmit sem, de szinte minden snapet a pályán tölt), a tavaly újonc Jones pedig inkább safety poszton érzi jól magát, így ki is fogytunk a kezdőpotenciállal bíró szélsővédőkből. Ugyan Claiborne se számít korrekt kezdőnek (egyelőre inkább bustnak), de ő is érzi, hogy Dallason kívül nem sok helye van a ligában, így kénytelen lesz kegyetlenül odatenni magát ebben az egy évben, főleg úgy, hogy minden bizonnyal kapni fog maga mellé egy zöldfülű újoncot. A szerződés 3 millió dollárról szól, de a garantált tartalom csak 500 000-re rúg, amit vállalhatónak gondolok.

 

Claiborne

Végleg elkönyvelhetjük bustként?

 

Kyle Wilber

Wilber is a maradók táborát erősíti, miután egy 2 éves, $3 250 000-os szerződés aljára írta a nevét. Úgy gondolom, őt se tartotta meg drágán a Cowboys, habár viszonylag kevés snapet töltött a védelemben a pályán, azonban a speciális csapategység egyik vezére, aki a csapat igazi munkásembere, bármikor lehet rá számítani. Fura helyzetben van ő, mert 3-4-ben inkább lenne helye, viszont így pont csak egy szituációs LB tud lenni, ahol nem tud kiteljesedni minden képessége. Mindezek ellenére, megtartása jó döntés volt.

 

Jeff Heath

Kisebb meglepetés ugyan, de Heath-re is igényt fog tartani Jerry Jones & Co. a 2016-os idényben. A védelemben mellékszereplő, de – Wilberhez hasonlóan – ő is egyike a legfontosabb special team játékosoknak; talán emiatt kapott hátsó körös tendert a csapattól, mely közel 1,7M dollárt hozhat a Heath család konyhájára. Feltehetően, ő is utolsó évét fogja Dallasban tölteni, mert a front office safety posztra is nagy erőkkel keresi az erősítést, valamint Byron Jones is sokkal jobb játékos nála, ami semmiképp nem vet jó fényt Heath jövőjére.

 

James Hanna

Támadó oldalon az ő megtartása kapta a legnagyobb hírverést, illetve ettől az igazolástól húzták fel sokan a szemöldöküket. Witten mögött mindenki csak mellékvízen úszik még mindig, a csere TE-ek nem sok játékban vannak a pályán, akkor is inkább a blokkoló szerepkör jut nekik. Nos, Hanna pont ezen szerepkör betöltésére kapott 3 éves, $8 250 000-os szerződést. Ezzel a lóvéval, illetve az évi átlag 2,75M dollárjával korrekt kis helyet tölt be az idén új szerződést kapó tight endek között, mondhatni a legjobban fizetett blokkoló TE lett. Ezért a húzásért nem sokan tudják megdicsérni Jerry papát.

 

Lance Dunbar

Annak ellenére, hogy egy harmadik kísérletes futóról beszélünk, aki javarészt csak a checkdown passzoknál kap szerepet, elég fontos tagját képezte az elmúlt két évben (amíg le nem sérült) a Dallas Cowboysnak. Miután látogatást tett San Franciscoban, Seattle-ben és Chicagoban, hazatért és egy új, egy évre szóló, 1,75M dolláros szerződést írt alá. Fontosnak tartom a maradását, hiszen Romo és Dunbar – főként – 3. down-oknál rendszerint jól játszanak össze, és ennek a hiánya is érezhető volt a tavalyi évben, mikor egyik se volt bevethető. Ha sikerül egészségesnek maradnia (sajnos nem fog), pöröghet vele úgy ez a támadógépezet, mint tette azt 2014-ben.

 

Lássuk, kik azok, akik újonnan érkeztek:

 

Cedric Thorton

Kellett az erősítés a védőfalba, hiszen darabra megvannak az emberek, viszont a minőséggel akadnak gondok. A Cowboys évek óta keresi az igazi 1-tech DT-jét, aki a fal közepén jól meg tudja fogni a futásokat és beomlasztani a zsebet. A pass rusher tackle megvan Crawford személyében, de eddig hiányzott mellőle egy masszívabb alkatú, run-stuffer vaddisznó. Külön pikantériája a dolognak, hogy az átalakuló, és szintén 4-3-ra álló csoportrivális Eaglestől sikerült elcsábítani őt. Szerződése 4 évre szól, $17 000 000-t, melyből garantáltan 9 milliót magáénak tudhat. Ha az egy évre vetített átlagfizetését nézzük, egészen jutányos áron sikerült Jerryéknek elhozniuk, már csak a nagy kérdés az, hogy valóban sikerül-e neki azt a teljesítményt elérnie, amit várnak tőle, vagy sikertelen lesz a csapat- és sémaváltás, és egy újabb rossz FA-igazolás lesz belőle (is).

 

Cedric, ezt meg ne lássam többé!

Cedric, ezt meg ne lássam többé!

 

Benson Mayova

Ha van érdekes igazolás, akkor ez pontosan az. Gregory eltiltásával a Cowboys újra DE gondokkal küzd, hiszen se Mincey (érthetetlen), se Hardy (érthető) megtartását nem erőlteti a vezetőség, így kell a csapatba a szélső falember. Mayowa 2013-ban volt draftolatlan újonc a Seahawksnál, majd a következő két szezont a Raiders depth chartján töltötte defensive end poszton. Érdekesség, hogy termetre inkább LB, mert „csupán” 6’3 magas és 240 font, ami egy falemberhez képest pehelysúly, így az is elképzelhető, hogy inkább egy sorral hátrébb, Sam poszton fog játszani a 4-3-as ’boys védelemben. Ez megint csak fura, mert ebben a pozícióban jobbára sose szerepelt még, tehát ha csak ezt az oldalát nézzük, akkor egy nagyon visszás igazolásról beszélünk. Ehhez jön adalékként, hogy a neki kínált, 3 éves, és 8,25M dollárról szóló ajánlatot nem matchelte a Raiders, tehát nem ért meg nekik ennyit. Ez az összeg ugyan vállalható akkor, ha pályát is fog látni a szezonban, de ez nálam hatalmas kérdőjel. Nem találom jó fogásnak ezt az igazolást, mert a CB poszt sokkal inkább bajban van, inkább mehetett volna oda a pénz, és a Drafton meg egyértelműen jönni fog egy LB az első két nap valamelyikén.

 

Alfred Morris

Nem nagyon vártam új RB leigazolását ebben a holtszezonban, hiszem McFadden kifejezetten üde meglepetése volt a tavaly haldokló támadójátéknak, ráadásul Dunbar is vissza fog térni 2016-ra, valamint egy újonc draftolása is prognosztizálható (volt). Mindezek ellenére, a Washingtonban egyre csak rosszabb éveket produkáló Morrist azért csak sikerült leigazolnia a csapatnak, de egyből ki is jelentették, hogy Run DMC lesz az első számú futó. Érdekes párosítás ez, hiszen két homlokegyenest más stílusú futóról beszélünk, akikhez más-más blokkolási sémát kell választania a támadófalnak és edzőjének, de ez a „fura” mix, valamint az, hogy a fal jól adaptálódik a változásokhoz, nagy terhet vehet le Romo kulcscsontjáról válláról, tehát nem érzem rossz fogásnak. Főleg úgy nem, hogy szinte bagóért érkezett, hiszen két év alatt 3 500 000 dollárt fog keresni, ami minden, csak nem sok. Mindettől függetlenül, a futóposzt csak rövidtávon van megoldva, én várok egy középső körös RB-picket a csapattól.

 

Morris

Már nem a csillagosok elől kell menekülnie

 

Sokáig elég csendes volt a csapat a piacon, így nem jutott, illetve nem is juthatott volna nekik nagyobb név, köszönhetően a kedvezőtlen cap-helyzetnek. Az a véleményem, hogy a távozók hada talán nem rendített meg senkit, még akkor se, ha Hardy vagy Mincey nem fog visszajönni. Gyakorlatilag szinte csak hozott anyagból dolgoztak, illetve kevés pénzért szereztek két jó és egy kevésbé jó játékost. A gond az, hogy sok csapathoz hasonlóan itt sem sikerül a CB poszton a ráncfelvarrás, hiszen korábban Nolan Carrollt, később pedig Patrick Robinsont sem sikerült megfogni, aki ugyan közel volt az aláíráshoz, de végül Indianapolisban landolt. A needek gyakorlatilag megmaradtak, így csak a Draft jelenthet megoldást, ami meg ugye zsákbamacska, ezért semmiképpen sem lehet átlagosnál sokkal jobbra értékelni a Jones família tevékenykedését a szabadügynökök piacán.

 

Értékelés: C+

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások