Pittsburghben évek óta komoly gondok vannak a védelemben, azon belül is leginkább a secondary (vagy annak hiánya) adja a legtöbb okot az aggódásra. Azért minden drafton megpróbálnak javítani ezen a helyzeten, ez alól az idei játékosbörze sem képez kivételt, de a defensive back sor megerősítése mellett érkeztek még bőven hasznos játékosok. És, mi a közös bennük? Mindannyian hiányposztra jöttek!
1/25 Artie Burns, CB, Miami
Az első kör egyik legmeglepőbb húzása ez számomra, nem gondoltam volna, hogy Burns ilyen hamar kimegy, főleg úgy nem, hogy akár még Mackanzie Alexander is elérhető lett volna az acélosok számára. Balszerencsés helyzetben voltak, hiszen pont előttük húzta ki a Bengals William Jacksont, akit ők is nagyon szerettek, így maradt a B-terv. Sokáig nagyon nem tetszett ez a választás, mivel óriási reach-nek gondoltam, és Burns mellett még voltak bőven jobb cornerek, de abba nem köthetünk bele, hogy valóban nagy szüksége volt a Steelersnek egy épkézláb szélső védőre. Lehetne vitatkozni, hogy a CB vagy a S poszt lyukasabb, én inkább az előbbi tartom vészesebbnek, így tetszik, hogy ide választottak először. Burnsről tudni kell, hogy még egyetemi szinten is elég nyers, inkonzisztens a játéka, de mellette szól, hogy termete és sebessége a profikhoz mérten is elég jó, valamint számos nagy játékot képes bemutatni, hatalmas upside van benne. Úgy gondolom, elég nagy rizikót vállalt vele a Pittsburgh, de kifizetődő lehet a merészségük, ha már az első héten be tudják dobni a mély vízbe, ahol bőven lesz lehetősége a bizonyításra, és mindenképp előrelépést jelenthet a tavalyi szenvedéshez képest.
2/58 Sean Davis, S/CB, Maryland
Nem nagyon halogatta a Steelers a secondary befoltozását, az első kör után rögtön a másodikban jött egy újabb defensive back. Davis cornerback és safety poszton is szerepelt az egyetemen, de inkább az utóbbi állt neki jobban, és ott tudott kitűnni a többiek közül, így kevés esély van rá, hogy újra ki fogják küldeni őt a szélre. Ahogy Burns, úgy Davis is egy csiszolatlan gyémánt, akinek a játéka még bőven tud fejlődni, de nem egy dolgot tud nagyon szépen megoldani. Hatalmas vezéregyéniség, aki nagyon jól támadja a labdás embert, óriásit tud ütni, és kézügyességével is kiemelkedik a mezőnyből. Emberfogásban elég sok problémája adódik, de zónázásban nagyon jól érzi magát, ennek köszönheti labdalopásait. Érdekesség, hogy Carnell Lake (DB edző) őt tartotta a draft legtehetségesebb safety prospectjének, így aztán nem meglepő a kiválasztása, bár ekkor még Vonn Bell is elérhető volt, akit többen is biztosabb választásnak gondoltak akkor. Összességében, elég jó pick, főleg, hogy ő is a defensive backek közé jött.
3/89 Javon Hargreave, NT, South Carolina State
Az offense szinte hibátlan Pittsburgben, így folytatódhatott a védelem feltankolása, ezúttal a fal belső részére helyeződött a hangsúly. Hargreave ugyan a másodosztályból jött, de nem kell róla azt hinni, hogy csak kisebb tehetségek között állja meg a helyét, hiszen az East-West Shrine Game alatt is nagyon jó munkát végzett az FBS-ből jövő játékosok között is. Nagyon robbanékony, erőszakos defensive tackle, aki rendre meg tudja nyerni a párharcait, és hamar oda tud érni az ellenfél irányítóihoz. Leginkább a pass rush, amiben kiemelkedik, de a futás ellen is meg tudja állni a helyét. Daniel McCullers cseréje és a rotáció tagja lesz eleinte, de jó eséllyel pályázik arra, hogy az év végén már ő kapjon több snapet ebben a szerepkörben.
4/123 Jerald Hawkins, OT, Louisiana State
Ha van hiányosság a pittsburghi támadóalakulatban, akkor az a tackle poszt. A holtszezon elég mozgalmas volt ebben a pozícióban (Beachum ment, Harris jött), így kellett egy ember, aki meg tudja oldani a swing tackle szerepkört, tehát alkalomadtán a fal mindkét oldalán bevethető lehet. Hawkins kifejezetten magas (6’6”) és karjai is nagyon hosszúak, a futás ellen nagyon jól tud dolgozni, de passzblokkolásban is megállja a helyét, nem sokszor sikerült róla odaérni az irányítóhoz. Hiányosság nála, hogy mikor fentebb lép futásnál, már nem mindig tudja megoldani a blokkokat, könnyen lejönnek róla a védők. Amit leginkább kedvelt a Steelers vezetése benne, hogy univerzális játékos, és egy esetleges újabb sérüléshullám esetén sem lennének teljesen „meglőve” vele, ha be kell állnia. A negyedik körben igazán jó értéken jött, mindenképpen jó választásnak gondolom.
6/220 Travis Feeney, ILB, Washington
A Shazier-Timmons inside linebacker páros mellé nehéz lesz odaférni, bár Feeney-nek azért megvan az esélye, hogy nagyot robbantson a nyáron. SPARQ mutatója félelmetes, a belső LB-ek között a negyedik legjobb számmal rendelkezik a 2016-os classból, tehát egy fantasztikus atletikussággal megáldott védőhöz van szerencsénk. Némileg rendszeridegen játékos, mert leginkább 4-3 OLB szerepkörben lenne az igazi helye, de arra lehet számítani, hogy ebben a sémában leginkább középen fog szerepelni, habár a szélen is biztos ki fogja őt próbálni Tomlin és csapata. A draft ezen részén már nehéz sztárokat fogni, bár erre pont a Pittsburgh a legjobb ellenpélda, mégis úgy vélem, hogy Feeney bőven megért egy cetlit.
7/229 DeMarcus Ayers, WR, Houston
Némiképp meglepő húzásnak vélem ezt a választás, hiszen más pozícióba inkább jól jött volna a mélyítés. Az egyetemen elkapót játszó Ayers elég kistermetű játékos, csipán 5’9” magas és 180 font, amiből azt gondolnánk, hogy egy igazi speedster, de mégsem, hiszen a 40 yardos ideje is bőven átlagos vagy az alatti (4,66 mp). Leginkább visszahordó lesz, mert ott nagyon jól ki tudja használni rövidtávú gyorsaságát, agilisságát, vélhetően, nagyon kevés snapet fog kapni elkapóként, de nem is igazán ezért draftolták.
7/246 Tyler Matakevich, ILB, Temple
A kisebb nevek után Kevin Colberték azért csak kiválasztottak egy igazi „nagyágyút”, a draft egyik legnagyobb tackle-gyárosát, Matakevich személyében. Érdekes az ő személye, hiszen nagyon produktív játékos, az Owls vezére volt a pályán és azon kívül is, mindegyik szezonjában 100+ szerelést hozott össze, nagyon szerethető játékos volt. Képességei azonban elég limitáltak, termete elég kicsi a profikhoz mérten, sebessége sem kiemelkedő és atletikussága sem épp elit. Mindezeknek köszönhetően, még inkább furcsa, hogy 3-4 ILB szerepkörben kellene tündökölnie. Egy hetedik körös választást azonban megérhet, hiszen a speciális csapatban hasznos játékos lehet, és az sosem rossz, ha egy igazi vezérrel bővül a gárda, aki szívét-lelkét kiteszi a pályára.
A Steelers draftja első ránézésre elég átlagosnak tűnhet, olyan óriási szupersztárok nem érkeztek, sőt a hiányposztokat sem a legjobb elérhető játékosokkal töltötték fel. Azonban, a front office egyáltalán nem végzett rossz munkát, olyan tehetségeket hoztak, akiket abban a helyzetben leginkább kedveltek, és nem mellékesen, az összes lyukat sikerült ilyen vagy olyan módon befoltozni. Leginkább emiatt közelít az osztályzatuk a jeleshez.
Értékelés: B+
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások