A 2015-ös szezon során került a legközelebb sokak szerint megérdemelt gyűrűjéhez az NFL örökös redneckje, Jared Allen #69, de a várt siker elmaradt. A 34 éves defensive end a Super Bowl 50 után vonult vissza, miután négy csapatot is megjárva a Vikingsszel kötött egy egynapos szerződést, hogy tőlük mehessen nyugdíjba. Végtelenül hálás vagyok, hogy arról a játékosról írhatom meg a portrét, aki miatt egyáltalán elkezdtem nézni az amerikai futballt. És végtelenül szomorú, hogy többet már nem nézhetem a pályán a tipikus snap előtti fenékrázós helyezkedését. Jared Allen vitathatatlanul egyéniség volt a gyepen és azon kívül is.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Matthew Emmons / USA TODAY Sports
Az Idaho State Bengals színeiben játszott defensive endként egyetemi évei alatt a kaliforniai ranch-on felnőtt Allen, aki a 2003-as egyetemi szezonjáért (102 tackle, 28 TFL, 17,5 sack, 6 kikényszerített fumble, 3 megszerzett fumble és 9 leütött passz 12 meccsen!) megkapta a Division I legjobb védőjátékosának járó Buck Buchanan díjat. A 2004-es Combine után a defensive endek között csupán 28.-nak értékelt fiatal srácot a Kansas City Chiefs választotta a negyedik körében. Ebben a legendás évben választottak olyan neveket, mint Eli Manning, Ben Roethlisberger, Larry Fitzgerald, Philip Rivers és Vince Wilfork. Allen előtt 11 defensive end is kiválasztásra került, közülük komolyabb karriert az idén elhunyt Will Smith és Jason Babin tudtak összehozni.
Allen már első évében is 9 sacket hozott össze, 2005-ben pedig holtversenyben a kilencedik legtöbbet mutatta fel az irányító földre viteléből. 2007-ben 14 meccsen 15,5 sackkel büszkélkedhetett, magabiztosan gyűjtve be első “sack leader” címét, mellette pedig összeszedett két TD-t és 10 passzleütést is, bebiztosítva az első Pro Bowl-helyét, és megalapozva későbbi hírhedtségét. Már a Kansasnél hírhedtté vált a hajviseletéről, melynek kapcsán az NFL még egy rövid videót is forgatott vele. Az általa hordott “mullet” elöl rövid volt, hátul hosszú, ez a frizura jellemzően a nyolcvanas években hódított.
Az erős kezdés után 2008-ban a Minnesota Vikings együtteséhez cserélték, akik hat évre le is szerződtették, az akkoriban védőjátékosok között legnagyobbnak számító 74 milliós szerződéssel, amiből 31 millió garantált volt. A vikingek csapatánál bizonyított már első évében is, mint a liga egyik legjobb pass rushere: 14,5 sacket mutatott fel, ebből az elsőt az akkor még Colts-játékos, szintén idén visszavonult Peyton Manning kárára.
Jared Allen 2008-ban, 2009-ben, 2011-ben és 2012-ben is Pro Bowler lett, 2011-ben pedig másodszor is vezethette a ligát az irányító bezsákolásában, amit 22 alkalommal mutatott be, ezzel a mai napig második az örökranglistán, a Giantses Michael Strahan mögött (22,5). 2012-ben az NFL akkori 13. legjobb aktív játékosának választották. A snapek előtt egy tipikus testtartásba állt be, így még a mezszám nélkül is ki lehetett szúrni a pályán. Ha pedig kidőlt a long snapper, a Vikings mindig számíthatott rá ezen a poszton is.
Jared Allen fogalommá vált 12 évig tartó karrierje alatt. A pályán nem balhézott sokat: egyetlen emlékezetes jelenete az akkor még Tampa-játékos LT Donald Penn ellen volt, akivel 2012-ben egy sikertelen sack-kísérlet alatt kezdett el dulakodni.
Sokáig emlegetett megmozdulása lesz még, mikor Eli Manninget saját left tackle-jén keresztül, egy kézzel vitte a földre.
2014-ben négy évre írt alá a nagy rivális Bearshez, a szezonját viszont csupán 5,5 sackkel zárta – a legrosszabb mutatója valaha. A szezon során hektikus teljesítményt nyújtott, köszönhető ez egy tüdőgyulladásnak és következményeinek, illetve a Bears 3-4 védelmi rendszerének, ahol Allen külső linebacker pozícióban játszott, életében először. A Vikingsnél a defensive snapek 93%-ánál pályán levő defensive end viszont nem búslakodhatott, mivel másfél év után a Carolina Panthers kapta meg egy csere részeként, és még így is a szezon 68. legjobb játékosának választották.
Utolsó szezonja során sem kerülték el a sérülések, három héttel a döntő előtt ugyanis eltörte a lábát. A jubileumi, ötvenedik Super Bowlon ugyan a snapek kétharmadára beállították, egy tackle-t és egy siettetést tudott csak összehozni. Ennek nyomán február közepén egy azonnal klasszikussá váló videóban bejelentette visszavonulását, majd ellovagolt a (felhőzet által eltakart) naplementébe. Itt vált véglegessé, hogy többet nem láthatjuk hírhedt sack táncát, melynek során egy borjú lábainak összekötözését imitálta (nem pedig az ágyékából kirobbanó férfienergiát mutatta be, ahogy sokáig hittem). A tánc miatt mellesleg megrótta őt az NFL, hiszen a letérdelés miatt technikailag kimerítette az Unsportsmanlike Conduct definícióját (a valóságban azonban ez nem szerepel az UNC szabálykönyvbéli leírásában).
Allen a pályán kívül sem félt megmutatni magát. Emlékezetes filmszerepe volt a 2010-es Jackass 3, melyben Johnny Knoxville-t kellett a vakoldalról földre vinnie. A vadászat iránt megszállottként rajongó Allen veteránokkal való találkozásainak hatására szállt be az NFL-ben jól ismert adakozási lázba. 2009-ben megalapította a Jared Allen’s Homes 4 Wounded Warriors alapítványát, melynek segítségével sérült, leszerelt katonáknak nyújt segítséget a lakhatásukban, házakat építtetve nekik.
Minden bizonnyal kevesebb lesz a játék nélküle, még ha idén nála is nagyobb nevek vonultak vissza. Ez azonban kevés Vikes drukkert fog érdekelni, akik remélhetőleg ugyanolyan büszkeséggel fogják hordani az Allen-mezt, mint eddig is tették.
[/ppp_patron_only]
